Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
1977. december 3., szombat ■MNilurara Felejthetetlen napok a Szovjetunióban Leningrad, a forradalom bölcsője O a hullámzó Névát, a remekművű hidakat, hidacskákat... Csipetnyi volt mindez, hiszen az elkövetkező napokban annyi szépet láttunk, November 4-én este tizenegy óra tájt, amikor a békéscsabai vasútállomásról kigördült velünk a vonat, még sokáig fülünkben csengtek Várai Mihálynénak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének szívhez szóló szavai. Azt kérte tőlünk, a 360 Békés megyeitől, hogy méltóképpen képviseljük szülőföldünket a Szovjetunióban, mélyítsük tovább a barátságot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünneplő szovjet néppel. Refrénként szintje újra hallottuk Csaba Jánosnak, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének, a népes küldöttség politikai vezetőjének valamennyiünk nevében tett ígéretét: Magyarország elsőként felszabadult megyéjének hű fiaiként teljesítjük politikai küldetésünket. Száguldott a vonat Budapest felé. Jól ismert fények villantak, ismerős állomásokat hagytunk magunk mögött. És közben már valamennyiünket az elkövetkező napok ígéretes élményei kerítettek hatalmukba. IBUSZ- kísérőink nem tétlenkedtek, kiosztották az útiokmányokat és a kis ajándékcsomagokat. Aztán előkerült a hazai, és szinte röpült az idő: a Keletibe érkeztünk. Fürge autóbuszok vittek bennünket a Ferihegyi repülőtérre, hogy onnan folytassuk utunkat két IL—18-as és egy TU—154-es fedélzetén Leningrádba, ahová a szó igaz értelmében a festői szépségű, havas felhőket áttörve landoltunk a Pulkovói repülőtér betonjára. S mintha csak otthon lettünk volna, a Szovjetunió- szerte népszerű Ikaruszok vittek bennünket a korszerű Moszkva Szállodába. Bár elfáradtunk az éjszakázástól, a hosszú utazástól, mégsem tudtunk addig lefeküdni, míg meg nem csodáltuk Észak Velencéjének, Leningrádnak lenyűgöző panorámáját, a fényben úszó Nyevszkij-proszpektet, A felvonulás kényszerszüneteiben sem unatkoztak a felvonulók, mert a zenészek rögtön rázendítettek, s a következő pillanatban vígan ropták a táncot a leningrádiakkal a magyarok Transzparensek, zászlók alatt, léggömböket lobogtatva vonult a sokaság november 7-én a Téli Palota díszemelvénye előtt ünnepi díszőrség a hajdani forradalmi központ, a Szmolnij előtt, ahonnan 1917 novemberében Lenin irányította a fegyveres felkelést ünnepi díszben a győzelmes forradalom híres jelképe, az Auróra cirkáló, amely (a régi időszámítás szerint) 1917. október 25-én hajnalban a Téli Palotára irányított ágyúinak dörgésével hirdette a világnak, hogy új korszak kezdődött: a Nagy Szocialista Forradalom korszaka \ szerző felvételei hogy sosem feledjük el. Mert felejtheti-e, aki ha csak egyszer is látta a Téli Palotát, a Szmolnijt, az Enmitázst, a Péter-Pál erődöt, a 122 és fél méter magas Péter-Pál katedrálist, melynek aranyfóliával bevont tornya szili te tűként fúródik a magasba. Láttuk Nagy Péter sírját. Egyedüli cár, kinek sírján ma is naponta friss virág pompázik. Az utókor hálájának és megbecsülésének jele ez, annak az uralkodónak szól, aki „ablakot vágott Európa felé”; aki a hajdani mocsarak helyén megalapította ezt a várost, amely most is a Szovjetunió csillogó gyöngyszeme; aki elsőként nyirbálta meg az egyház és a bojárok hatalmát. És most, jó 250 év múltán, amerre csak jártunk: utcákon és tereken, mindenütt Lenint láttuk. Hiszen Lenin- grád nincs, nem Is létezhetne Lenin nélkül. Leningrad — a forradalom bölcsője! Ha tudtuk is ezt, igazán csak akkor éreztük meg igazán, amikor november 7-én zuhogó esőben a leningrádiakkal, pontosabban szólva, a Szmolnij kerület dolgozóival együtt vonultunk végig a négy és fél kilométer hosz- szú Nyevszkij-proszpekten és haladtunk el a Téli Palota díszemelvénye előtt. Látni és hallani kellene, hogy ilyen mostoha időben, csuromvizesen is milyen fegyelmezetten, lelkesen, a pártot, a Szovjetuniót, az alkotó munkát éltetőén haladt, ment előre, feltartóztathatatlanul mindenki. Együtt ünnepeltünk. Felszabadítók és felszabadítottak. Zúgott a Hurrá! Zúgott az Éljen! Felejthetetlen élmény. Az eliramló napok, a tovatűnő esztendők sem fakíthatják meg sohasem, mert agyunkba, szívünkbe véste az élet... Podina Péter (Folytatjuk) Csaknem kétszáz szakma a pályaválasztó fiataloknak Évenként száz-százhúszezer gyermek fejezi be általános iskolai tanulmányait, s keres választ a kérdésre: „Hogyan tovább?” Hazánkban egyre kedvezőbben alakul a nyolcadik osztályt végzettek továbbtanulási aránya: nagy többségük — mintegy 97 százalékuk — szakmunkásképző intézetben, szakközépiskolában vagy gimnáziumban folytatja tanulmányait. — Hogyan készítik fel a tizennégy éveseket a pálya- választásra? — erről nyilatkozott Brauer Károly, az Országos Pedagógiai Tanácsadó Intézet igazgatója az MTI munkatársának. Elmondotta: a fiatalok 186 szakma között válogathatnak, képességeiknek, igényeiknek megfelelően. Igyekszünk minél bővebb tájékoztatást nyújtani az összes szakmáról, hogy a gyermekek lehetőségeik ismeretében döntsenek életük további irányáról. Kiváltképpen fontos az úgynevezett „hiányszakmák” benépesítése ; hiszen az öntő, a hengerész, a fonó-szövő munkája éppoly felelősségteljes és szép, társadalmilag éppoly hasznos, mint az autószerelőé. Magyar kiállítás Oslóban Útnak indították az utolsó szállítmányt Oslóba, ahol a HUNGEXPO december 5-től 14-ig hét külkereskedelmi vállalat termékeiből álló magyar árubemutatót rendez. A külkereskedelmi vállalatok főleg textilárukat, konfekciótermékeket, bútorokat, bőr- és szőrmeárukat, elektromos háztartási gépeket ajánlanak a norvég partnereknek. A kiállítás egyúttal ízelítőt ad Magyarországról, a dolgozók életéről, a népgazdaság fejlődéséről is. O z öreg megigazította báránybőr béléses kucsmáját, és odafordult a társához: „Hallod, Jani, ha ennek a negyede megvalósul, nem volt hiábavaló a tévézésről lemondani." A fiatalabb ember hamiskásan mosolygott: „Elütöttük az időt, de az is igaz, hogy sok mindenről hallottam, ami eddig eszembe se jutott. Hogy abból a belvízelvezető cseltornából lesz-e valami?...” Biz a párbeszéd a napokban jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy nemsokára megkezdődnek az idei falugyűlések. Azon a decemberi estén a gyűlés hangulatát idézve rájöttem valamire: egy falu, község vagy városi körzet lakosságát meg lehet mozgatni, csupán arra van szükség, hogy érezzék, amit itt elmondanak, az ő gondjuk, bajuk is és mindenképpen segíteni akarnak rajta. A Hazafias Népfront által közzétett irányelvek világosak, érthetőek. Most már az a feladat, hogy ezeket tartalommal töltsék meg az egyes településeken. Miért fontos ez? Egyszerűen azért, mert az államélet demokratizmusa legközvetlenebbül a lakóhelyeken valósul meg. Mindenki tudja: mostanság sokat beszélünk, vitatkozunk az üzemi, a munkahelyi demokráciáról. Kevesebb szó esik az állam- igazgatásban érvényesülő szocialista demokratizmusról. Pedig kár lenne azt hinni, hogy ebben minden rendben van. Gondoljunk csak az üresen tátongó üléstermekre, az elhalasztott tanácsülésre, az unalmas, számok sokaságával fűszerezett beszámolókra, a sohasem teljesített ígéretekre. Nem ünnepet akarok rontani, ellenkezőleg. Az a célom, hogy piros betűs nappá emeljem e fórumok lebonyolításának az idejét. Hiszen tisztában vagyok vele: akit egy picit is érdekel lakóhelyének sorsa, jövője, nemcsak a falugyűlésre megy el, hanem részt is vesz a társadalmi munkaakciókban. És most megint a szocialista demokráciára kell, hogy apelláljak, amely a helyi tanácsok munkájában is testet ölt. Ugyanis ezek nép- képviseleti, önkormányzati és államigazgatási feladatokat látnak el. Az utóbbi években a megnövekedett önállóság, döntési jogkör nagyobb cselekvésre ösztönözte az állampolgárokat. Ma már azon is le lehet mérni a szocialista demokrácia fejlődését, hogy miként intézik el a tanácsnál az ügyeket, milyen színvonalú a helyi közélet, hogyan teljesítik választóik megbízatását a tanácstagok, összhangban áll-e mindez a közérdek érvényesítésével. Ezek lényeges és meghatározó dolgok. A népfront útmutatója hangsúlyozza, hogy nagy gondot kell fordítani a beruházások, az V. ötéves terv időarányos teljesítésének ismertetésére. A falugyűlésre ajánlatos meghívni a vállalatok, üzemek, szövetkezetek vezetőit. Olyan párbeszédre van szükség, ahol a lakosság, a tanács, a gazdasági egységek képviselőd őszintén elmondják az igényeket, a lehetőségeket. Keresni kell az együttműködés lehetőségeit, hiszen nem lehet mindegy a település lakóinak egy-egy üzem fejlesztése, vagy a vállalatnak a gyermekintézmények bővítése. Tanácsi jelentésekben lapozva nagyon sok példát tudnék mondani a gyümölcsöző összefogásra Szeghalomtól, Füzesgyarmaton, Békésen át Mezőkovácsházáig. éhány nap múlva megkezdődnek tehát a falugyűlések. Lesz olyan hely, ahol élénk vitára kerül sor, s ahol közömbösen hallgatnak a részvevők. Akik felállnak és elmondják véleményüket, javaslataikat, mindenképpen választ kapnak kérdéseikre. A legfontosabb viszont mégiscsak azután következik, amikor kiderül: elkészült-e a belvízelvezető csatorna. Seres Sándor Miről ír a Lányok, Asszonyok? A Lányok, Asszonyok legújabb, decemberben megjelenő száma a többi között beszámol az új szovjet alkotmányról. A kormány tagja cimű írás a közoktatással, egészségüggyel, társadalombiztosítással és művészettel foglalkozó Nyina Sznyezskovát, a belorussziai minisztertanács elnökhelyettesét mutatja be. „A műfordító munkájának talán még a pontos nyelvismeretnél is fontosabb kelléke: az élő kapcsolat azokkal, akiknek műveit anya- nyelvére átülteti. Folyamatos kontaktus kell hozzá, a kapcsolat élő áramkörének nem szabad megszakadnia” — írja Rab Zsuzsa a műfordító műhely kulisszái közé kalauzoló írásában, a Kapcsolatok élő áramköré-ben. 1972-ben kezdődött, és azóta egyre gyümölcsözőbb Tolna megye és Tambov testvéri kapcsolata: 12 intézmény, üzem termelőszövetkezet tart már állandó érintkezést egymással. Dolgozóik rendszeresen találkoznak, ellátogatnak a testvérmegyékbe. A legújabban kötött barátságról, a tambovi 34-es és a szekszárdi IV-es számú Általános Iskola közötti kapcsolatról riport számol be. Az orenburgi gázvezeték építkezésénél megismerhetjük a Bogorodcsánban dolgozó magyar építők életét, gondjait és örömeit a Lányok, Asszonyok legújabb számában közölt írásból. Ismét válaszol az olvasók kérdéseire a lap hasábjairól megismert és megkedvelt hétgyerekes Nyikityin-házas- pár. Nevelési módszereikről hasznos tanácsokat adnak a kisgyerekes szülőknek. A Lányok, Asszonyok 3. számában meghirdetett Egytől háromig című rejtvénypályázat nyerteseinek nevét közli a lap legújabb száma, amelynek mellékletében ismét sok ötletet, kötési mintákat találhatunk. Mezőkovácsházán, az ÁFÉSZ dekorációs részlegében ügyes kezek formálják a karácsonyi kirakatok díszítő elemeit, a hóembert, a meseország megannyi kellékeit. A kis kollektíva — Boros Béla, Boros Béláné, Janyik Éva, s a képről vidéki tartózkodása miatt hiányzó dr. Illés Károlyné és Benczédi Béla — feladata, hogy az ÁFÉSZ működési területének tíz községében a 82 kirakat mindig szépen rendezett legyen. És ez nem kevés Kép, szöveg: Balkus Imre
