Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

1977. december 3., szombat ■MNilurara Felejthetetlen napok a Szovjetunióban Leningrad, a forradalom bölcsője O a hullámzó Névát, a remek­művű hidakat, hidacskákat... Csipetnyi volt mindez, hi­szen az elkövetkező napok­ban annyi szépet láttunk, November 4-én este tizen­egy óra tájt, amikor a bé­késcsabai vasútállomásról ki­gördült velünk a vonat, még sokáig fülünkben csengtek Várai Mihálynénak, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetőjének szívhez szóló sza­vai. Azt kérte tőlünk, a 360 Békés megyeitől, hogy méltó­képpen képviseljük szülőföl­dünket a Szovjetunióban, mélyítsük tovább a barátsá­got a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lóját ünneplő szovjet néppel. Refrénként szintje újra hal­lottuk Csaba Jánosnak, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének, a népes küldött­ség politikai vezetőjének va­lamennyiünk nevében tett ígéretét: Magyarország első­ként felszabadult megyéjé­nek hű fiaiként teljesítjük politikai küldetésünket. Száguldott a vonat Buda­pest felé. Jól ismert fények villantak, ismerős állomáso­kat hagytunk magunk mö­gött. És közben már vala­mennyiünket az elkövetkező napok ígéretes élményei ke­rítettek hatalmukba. IBUSZ- kísérőink nem tétlenkedtek, kiosztották az útiokmányokat és a kis ajándékcsomagokat. Aztán előkerült a hazai, és szinte röpült az idő: a Kele­tibe érkeztünk. Fürge autó­buszok vittek bennünket a Ferihegyi repülőtérre, hogy onnan folytassuk utunkat két IL—18-as és egy TU—154-es fedélzetén Leningrádba, aho­vá a szó igaz értelmében a festői szépségű, havas felhő­ket áttörve landoltunk a Pulkovói repülőtér betonjára. S mintha csak otthon let­tünk volna, a Szovjetunió- szerte népszerű Ikaruszok vittek bennünket a korszerű Moszkva Szállodába. Bár elfáradtunk az éjsza­kázástól, a hosszú utazás­tól, mégsem tudtunk addig lefeküdni, míg meg nem csodáltuk Észak Velencéjé­nek, Leningrádnak lenyűgö­ző panorámáját, a fényben úszó Nyevszkij-proszpektet, A felvonulás kényszerszüneteiben sem unatkoztak a felvonu­lók, mert a zenészek rögtön rázendítettek, s a következő pil­lanatban vígan ropták a táncot a leningrádiakkal a magya­rok Transzparensek, zászlók alatt, léggömböket lobogtatva vonult a sokaság november 7-én a Téli Palota díszemelvénye előtt ünnepi díszőrség a hajdani forradalmi központ, a Szmolnij előtt, ahonnan 1917 novemberében Lenin irányította a fegy­veres felkelést ünnepi díszben a győzelmes forradalom híres jelképe, az Auróra cirkáló, amely (a régi időszámítás szerint) 1917. októ­ber 25-én hajnalban a Téli Palotára irányított ágyúinak dör­gésével hirdette a világnak, hogy új korszak kezdődött: a Nagy Szocialista Forradalom korszaka \ szerző felvételei hogy sosem feledjük el. Mert felejtheti-e, aki ha csak egy­szer is látta a Téli Palotát, a Szmolnijt, az Enmitázst, a Péter-Pál erődöt, a 122 és fél méter magas Péter-Pál katedrálist, melynek arany­fóliával bevont tornya szili te tűként fúródik a magas­ba. Láttuk Nagy Péter sír­ját. Egyedüli cár, kinek sír­ján ma is naponta friss vi­rág pompázik. Az utókor hálájának és megbecsülésé­nek jele ez, annak az ural­kodónak szól, aki „ablakot vágott Európa felé”; aki a hajdani mocsarak helyén megalapította ezt a várost, amely most is a Szovjetunió csillogó gyöngyszeme; aki elsőként nyirbálta meg az egyház és a bojárok hatal­mát. És most, jó 250 év múltán, amerre csak jártunk: utcá­kon és tereken, mindenütt Lenint láttuk. Hiszen Lenin- grád nincs, nem Is létezhetne Lenin nélkül. Leningrad — a forradalom bölcsője! Ha tudtuk is ezt, igazán csak akkor éreztük meg igazán, amikor november 7-én zuho­gó esőben a leningrádiak­kal, pontosabban szólva, a Szmolnij kerület dolgozóival együtt vonultunk végig a négy és fél kilométer hosz- szú Nyevszkij-proszpekten és haladtunk el a Téli Palota díszemelvénye előtt. Látni és hallani kellene, hogy ilyen mostoha időben, csuromvize­sen is milyen fegyelmezetten, lelkesen, a pártot, a Szovjet­uniót, az alkotó munkát él­tetőén haladt, ment előre, feltartóztathatatlanul min­denki. Együtt ünnepeltünk. Fel­szabadítók és felszabadítot­tak. Zúgott a Hurrá! Zúgott az Éljen! Felejthetetlen élmény. Az eliramló napok, a tovatűnő esztendők sem fakíthatják meg sohasem, mert agyunk­ba, szívünkbe véste az élet... Podina Péter (Folytatjuk) Csaknem kétszáz szakma a pályaválasztó fiataloknak Évenként száz-százhúsz­ezer gyermek fejezi be álta­lános iskolai tanulmányait, s keres választ a kérdésre: „Hogyan tovább?” Hazánk­ban egyre kedvezőbben ala­kul a nyolcadik osztályt vég­zettek továbbtanulási ará­nya: nagy többségük — mintegy 97 százalékuk — szakmunkásképző intézet­ben, szakközépiskolában vagy gimnáziumban folytatja ta­nulmányait. — Hogyan készítik fel a tizennégy éveseket a pálya- választásra? — erről nyilat­kozott Brauer Károly, az Or­szágos Pedagógiai Tanácsadó Intézet igazgatója az MTI munkatársának. Elmondotta: a fiatalok 186 szakma között válogathatnak, képességeik­nek, igényeiknek megfelelő­en. Igyekszünk minél bővebb tájékoztatást nyújtani az összes szakmáról, hogy a gyermekek lehetőségeik is­meretében döntsenek életük további irányáról. Kivált­képpen fontos az úgyneve­zett „hiányszakmák” benépe­sítése ; hiszen az öntő, a hen­gerész, a fonó-szövő munká­ja éppoly felelősségteljes és szép, társadalmilag éppoly hasznos, mint az autószere­lőé. Magyar kiállítás Oslóban Útnak indították az utolsó szállítmányt Oslóba, ahol a HUNGEXPO december 5-től 14-ig hét külkereskedelmi vállalat termékeiből álló ma­gyar árubemutatót rendez. A külkereskedelmi vállalatok főleg textilárukat, konfek­ciótermékeket, bútorokat, bőr- és szőrmeárukat, elekt­romos háztartási gépeket ajánlanak a norvég partne­reknek. A kiállítás egyúttal ízelítőt ad Magyarországról, a dolgozók életéről, a nép­gazdaság fejlődéséről is. O z öreg megigazította báránybőr béléses kucsmáját, és oda­fordult a társához: „Hallod, Jani, ha ennek a negyede megvalósul, nem volt hiába­való a tévézésről lemonda­ni." A fiatalabb ember ha­miskásan mosolygott: „El­ütöttük az időt, de az is igaz, hogy sok mindenről hallottam, ami eddig eszem­be se jutott. Hogy abból a belvízelvezető cseltornából lesz-e valami?...” Biz a párbeszéd a napok­ban jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy nem­sokára megkezdődnek az idei falugyűlések. Azon a decemberi estén a gyűlés hangulatát idézve rájöttem valamire: egy falu, község vagy városi körzet lakossá­gát meg lehet mozgatni, csu­pán arra van szükség, hogy érezzék, amit itt elmonda­nak, az ő gondjuk, bajuk is és mindenképpen segíteni akarnak rajta. A Hazafias Népfront ál­tal közzétett irányelvek vi­lágosak, érthetőek. Most már az a feladat, hogy eze­ket tartalommal töltsék meg az egyes településeken. Mi­ért fontos ez? Egyszerűen azért, mert az államélet de­mokratizmusa legközvetle­nebbül a lakóhelyeken va­lósul meg. Mindenki tudja: mostanság sokat beszélünk, vitatkozunk az üzemi, a munkahelyi demokráciáról. Kevesebb szó esik az állam- igazgatásban érvényesülő szocialista demokratizmus­ról. Pedig kár lenne azt hin­ni, hogy ebben minden rendben van. Gondoljunk csak az üresen tátongó ülés­termekre, az elhalasztott ta­nácsülésre, az unalmas, szá­mok sokaságával fűszerezett beszámolókra, a sohasem teljesített ígéretekre. Nem ünnepet akarok rontani, el­lenkezőleg. Az a célom, hogy piros betűs nappá emeljem e fórumok lebo­nyolításának az idejét. Hi­szen tisztában vagyok vele: akit egy picit is érdekel la­kóhelyének sorsa, jövője, nemcsak a falugyűlésre megy el, hanem részt is vesz a társadalmi munka­akciókban. És most megint a szocia­lista demokráciára kell, hogy apelláljak, amely a helyi ta­nácsok munkájában is tes­tet ölt. Ugyanis ezek nép- képviseleti, önkormányzati és államigazgatási feladato­kat látnak el. Az utóbbi években a megnövekedett önállóság, döntési jogkör na­gyobb cselekvésre ösztönöz­te az állampolgárokat. Ma már azon is le lehet mérni a szocialista demokrácia fej­lődését, hogy miként inté­zik el a tanácsnál az ügye­ket, milyen színvonalú a he­lyi közélet, hogyan teljesí­tik választóik megbízatását a tanácstagok, összhangban áll-e mindez a közérdek ér­vényesítésével. Ezek lénye­ges és meghatározó dolgok. A népfront útmutatója hangsúlyozza, hogy nagy gondot kell fordítani a be­ruházások, az V. ötéves terv időarányos teljesítésének is­mertetésére. A falugyűlésre ajánlatos meghívni a válla­latok, üzemek, szövetkezetek vezetőit. Olyan párbeszédre van szükség, ahol a lakos­ság, a tanács, a gazdasági egységek képviselőd őszintén elmondják az igényeket, a lehetőségeket. Keresni kell az együttműködés lehetősé­geit, hiszen nem lehet mind­egy a település lakóinak egy-egy üzem fejlesztése, vagy a vállalatnak a gyer­mekintézmények bővítése. Tanácsi jelentésekben lapoz­va nagyon sok példát tud­nék mondani a gyümölcsöző összefogásra Szeghalomtól, Füzesgyarmaton, Békésen át Mezőkovácsházáig. éhány nap múlva meg­kezdődnek tehát a fa­lugyűlések. Lesz olyan hely, ahol élénk vitára ke­rül sor, s ahol közömbösen hallgatnak a részvevők. Akik felállnak és elmondják véleményüket, javaslataikat, mindenképpen választ kap­nak kérdéseikre. A legfon­tosabb viszont mégiscsak azután következik, amikor kiderül: elkészült-e a bel­vízelvezető csatorna. Seres Sándor Miről ír a Lányok, Asszonyok? A Lányok, Asszonyok leg­újabb, decemberben megje­lenő száma a többi között beszámol az új szovjet al­kotmányról. A kormány tagja cimű írás a közoktatással, egész­ségüggyel, társadalombiztosí­tással és művészettel foglal­kozó Nyina Sznyezskovát, a belorussziai minisztertanács elnökhelyettesét mutatja be. „A műfordító munkájának talán még a pontos nyelvis­meretnél is fontosabb kellé­ke: az élő kapcsolat azok­kal, akiknek műveit anya- nyelvére átülteti. Folyamatos kontaktus kell hozzá, a kap­csolat élő áramkörének nem szabad megszakadnia” — ír­ja Rab Zsuzsa a műfordító műhely kulisszái közé kalau­zoló írásában, a Kapcsolatok élő áramköré-ben. 1972-ben kezdődött, és az­óta egyre gyümölcsözőbb Tolna megye és Tambov testvéri kapcsolata: 12 in­tézmény, üzem termelőszö­vetkezet tart már állandó érintkezést egymással. Dol­gozóik rendszeresen találkoz­nak, ellátogatnak a testvér­megyékbe. A legújabban kö­tött barátságról, a tambovi 34-es és a szekszárdi IV-es számú Általános Iskola kö­zötti kapcsolatról riport szá­mol be. Az orenburgi gázvezeték építkezésénél megismerhet­jük a Bogorodcsánban dol­gozó magyar építők életét, gondjait és örömeit a Lá­nyok, Asszonyok legújabb számában közölt írásból. Ismét válaszol az olvasók kérdéseire a lap hasábjairól megismert és megkedvelt hétgyerekes Nyikityin-házas- pár. Nevelési módszereikről hasznos tanácsokat adnak a kisgyerekes szülőknek. A Lányok, Asszonyok 3. számában meghirdetett Egy­től háromig című rejtvény­pályázat nyerteseinek nevét közli a lap legújabb száma, amelynek mellékletében is­mét sok ötletet, kötési min­tákat találhatunk. Mezőkovácsházán, az ÁFÉSZ dekorációs részlegében ügyes kezek formálják a karácsonyi kirakatok díszítő elemeit, a hóembert, a meseország megannyi kellékeit. A kis kollektíva — Boros Béla, Boros Béláné, Janyik Éva, s a képről vidéki tartózkodása miatt hiányzó dr. Illés Károlyné és Benczédi Béla — feladata, hogy az ÁFÉSZ működési területének tíz községében a 82 kirakat mindig szépen rendezett legyen. És ez nem kevés Kép, szöveg: Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom