Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

ISHslUJititá-----------------------------------­E lőadói körúton a Szovjetunióban 1977. december 23., péntek Nem kukoricáznak a kukoricások Kukorica, tengeri, török búza, indiai búza... s ki tudja még hány neve van e kapásnövénynek, melynek őshazája Közép-Amerika. Nemesítése feltehetően már a történelem előtti időszakban megkezdődött, a legré­gibb lelet is több mint 6000 éves. Európába Kolombus hozta Amerikából, melynek felfedezésekor az ott lakó népeknek, az indiánoknak legfontosabb gabonája volt. Hazánkba először a XVI. században jutott el Olaszor­szágból, s a XVII. században a török hódoltság alatt terjedt el — innen a török búza elnevezés. Szakszerű nemesítése nálunk az elmúlt század végén kezdődött. Az első nemesített magyar fajtát 1929-ben Fleischmann Rudolf állította elő, de csak a felszabadu­lás után indult meg a szélesebb körű kutatómunka. A nemesítés legnagyobb eredménye a hibrid kukorica fel­fedezése volt. A TIT Országos Elnöksé­ge az államközi egyezmé­nyek alapján a közelmúltban megbízta Frankó János me­zőgazdasági mérnököt, a Bé­kés megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelő­jét azzal a feladattal, hogy előadásokat tartson a Szov­jetunióban, a hazánkban működő iparszerű állatte­nyésztő telepek üzemelési tapasztalatairól. Frankó Já­nos hét nagy sikerű előadást és konzultációt tartott a Szovjetunióban. Nina Bakanova, a törté­nelemtudományok kandidá­tusa, a szovjet össz-szövetsé- gi „ZNANIE” Tudományos Társaság központi tanácsá­nak helyettes elnöke fogad­ta Moszkvában szakembe­rünket, aki ott előadást tar­tott, egyet az állatorvostu­dományi akadémia tanári karán, és egyet a Központi Mezőgazdasági Agrokémiai Kutató Intézet kutatói szá­mára Ezt követően a Szov­jetunió déli részén, Sztavro- polban, a mezőgazdasági fő­iskola tanárainak, és a 22 ezer hektár területen gaz­dálkodó Rosszia kolhoz szak­embereinek tartott előadást. Innen Min-Aralba vezetett az út, és újabb előadások­Magyar monitorok az olimpián A napokban írták alá az ELEKTROIMPEX és Mash- priborintorg külkereskedel­mi vállalatok vezetői azt a szerződést, amelynek alap­ján 1100 darab in-line csö­ves színes monitort szállít a Budapesti Híradástechnikai Szövetkezet a szovjet meg­rendelőnek. Ezeken a mo­nitorokon ellenőrzik majd azokat a tévéadásokat, ame­lyek során az olimpiai szín­helyekről sugározzák szét a világba az olimpiai játékok eseményeit. A szerződés jelentős fel­adatot és egyben nagy szak­mai elismerést is jelent, mi­vel a megrendelésre pályá­zó, egymással versenyző szá­mos cég ajánlata ellenére esett a választás a magyar szövetkezetre. A 2 millió 565 ezer rubel értékű szerződés alapján a monitorok mintadarabjait januárban küldik ki a Szov­jetunióba, s 1978. első felé­ben megkezdik üzemszerű gyártásukat is. Láng Károly kiváló gépész- mérnök, műszaki egyetemi tanár 100 éve, 1877. decem­ber 23-án született, tehetős szülők gyermekeként, Csor- váson. Már alap- és középiskolai tanulmányai során is a re­áltárgyak iránt érdeklődött, így hát nem véletlen, hogy érettségi letétele után, előbb a budapesti műegyetemre iratkozott be, majd oklevelét a berlini műszaki egyetemen szerezte, 1900-ban. Mérnöki munkásságát a berlini Klein —Schanzlin és Becker szi­vattyúgyárnál kezdte, majd érett műszaki alkotóként tért haza Magyarországra, és itt 1905-ben a Hernád-völgyi Magyar Vasipari Részvény- társaság korompai vas- és acélgyárának műhelyfőnöke­ként helyezkedett el. A kivá­ló műszaki zseni magasabb munkakör betöltésére is al­kalmas lett volna, de az ak­kori hazai viszonyok neki sem adtak többet. A buda­pesti Láng Gépgyárhoz mű­szaki tanácsosnak 1920-ban került, és itt már inkább tu­dott élni műszaki elhivatott­ságának, alkotó énje kibon­takoztatásának. Időközben nyolc évet töltött Selmecbá­nyán, 1912-től kezdődően, ahol a főiskola bánya- és kohógéptani tanszékének ra került sor. Frankó János beszámolóit összesen 346 szovjet szakember hallgatta meg, nagy volt az érdeklő­dés, és az előadások után számos eszmecserére és ta­pasztalatcserére került sor. Az előadó ismertette a magyar népgazdaság — ezen belül Békés megye — gaz­daságpolitikai helyzetét, ter­melési eredményeinket, a fejlődés útját, tapasztalata­inkat, gondjainkat, problé­máinkat. Részleteiben — egyebek közt — a szakosí­tott szarvasmarha-tenyésztő telepek és szakosított sertés- tenyésztő telepek építéséről, üzemeltetéséről, a takarmá­nyozásról, ápolásról, gondo­zásról, a betegségek meg­előzéséről esett szó. Szak­emberünk kitért például ar­ra, hogy a technológiai elő­írások be nem tartása mi­lyen következményekkel járhat, s hogy az eredmé­nyesebb munka alapfeltéte­le a tartási és takarmányo­zási hiányosságok megszün­tetése és az állatok biológiai igényeinek teljes kielégíté­se, mert a betegségek és veszteségek zöme éppen az ezekkel kapcsolatos hibákra vezethető vissza. Elismerés­sel szólt az előadás arról, Ahogyan a hanglemezgyár­tás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a le­mezjátszóktól is. Maguk a gyárak is egyre magasabbra emelik a mércét. A jó le­mezjátszótól ma már elvár­juk a lehető legpontosabb hangvisszaadást széles frek­venciatartományban (ez a Hi—Fi, vagyis a high fide­lity — a nagy hűségű hang- visszadás követelménye), megköveteljük a tű rendkí­vül pontos vezetését, hogy ezzel csökkenjen a deformá- lódás veszélye, amelyet a tű nyomása okoz a lemez ba­rázdáiban, továbbá megkí­vánjuk, hogy a lejátszótű élettartama hosszú legyen, s hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azonban csak bizonyos ha­tárig elégíthetők ki. A hang­szedő alkatrészeinek ugyanis minél kisebbeknek, minél egyszerűbb konstrukciójúak- nak, a tű rugalmasságának volt professzora. Ekkor jele­nik meg első jelentősebb munkája, Vaskohászati gép­tan címmel. Ez a mű igen hosszú ideig hasznos kézi­könyvének számított a szak­mai köröknek. A Láng Gép­gyártól 11 évi szolgálat után vált meg, és 1931-ben a mű­szaki egyetem gépszerkezeti tanszékének előadójául, majd 1932-ben professzorául ne­vezték ki, ebben a tisztségé­ben maradt meg egészen ha­láláig, 1938. június 8-ig. Láng professzor mind el­méleti, mind gyakorlati mun­kásságában azt a rendkívüli nagy értéket kell elismer­nünk, hogy mindenkor a minőségi munkára töreke­dett, mind a maga, mind a környezete részéről. A Láng Gépgyárban eltöltött évei alatt elérte, hogy az általa és közreműködésével készí­tett Diesel-motorok, félsta­bil lokomobilok, légkomp­resszorok szinte az egész világon versenyképesek és keresettek voltak, állták a versenyt bármely ország ké­szítményeivel, sőt, nem egy esetben felülmúlták az ide­gen készítményeket. Dr. Láng Károly profesz- szor élete nem túlságosan nyúlt messzire, csupán 61 évet élt, de azt legalább 40 hogy a fertőző betegségek elleni védekezés és preven­ció megoldott, jó. Ismertet­te azt a szívós küzdelmet, melyet a tbc-vel, a brucel­lózissal és a különböző tögy- és bélgyulladásos betegsé­gekkel szemben folytattunk, továbbá azokat az eredmé­nyeket, melyeket a külön­böző vírusos eredetű emész­tő- és légzőszervi megbete­gedések elleni küzdelemben értek el gazdaságaink. Íme néhány az elhang­zott kérdésekből. Milyen ná­lunk az állatállomány ál­lategészségügyi ellenőrzése és felügyelete? Milyen ál­lategészségügyi intézkedése­ket hoztunk a fertőző be­tegségek megelőzésére? Mennyi szarvasmarhát, ser­tést lehet tartani egy háztá­ji gazdaságban? Honnan kapják a takarmányt a ház­táji állattartók? Egy gondo­zó hány borjút kezel a bor- júnevelőben? Mennyi a tej és a sertéshús önköltsége és ára? A fejés hogyan törté­nik, milyen gépek váltak be legjobban? Merre tart a ma­gyar juhtenyésztés? Van-e lucernaliszt-készítés és an­nak milyen módjai vannak? És az érdeklődés e jeleit még lehetne sorolni. pedig minél nagyobbnak kell lennie, hogy a hangvissza­adás minőségét meghatározó tényező, az ún. mechanikai impedancia mértéke minél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szak­emberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor el­készítették azt a fotoelektro- nikus lejátszót, amely alap­jaiban eltér az ismert mág­neses, dinamikus és piezo­elektromos rendszerektől. Az újfajta lejátszófejen a mozgó alkatrészek súlya mindösz- sze 0,3 milligramm (!), az egész lejátszófej súlya pedig 11,5 gramm. A fotoelektroni- kus rendszernek köszönhető, hogy az ilyen. lemezjátszók torzítási foka mindössze 0,4 százalék. Átvihető frekven­ciatartományuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagyis a hall­ható hangok legmélyebbjétől a legmagasabbakig. A tű ér­zékenysége rendkívül nagy, így a jel—zaj viszony értéke is a lehető legkedvezőbb. En­nél több már aligha produ­kálható a hangszédési tech­nika terén. éven keresztül az alkotó munka hevében izzította el. A már említett munkáján túl, meg kell említenünk a következőket: A géprajz (Ri- edler Antallal közös munka), a kétkötetes Vaskohógéptan, amely Sopronban jelent meg 1920-ban és a az Általános géptan című műve. Életét egy olyan hősi ipa- rosodási korszakban élte le, amelynek alapjait máig él­vezzük, ezért is érdemes dr. Láng professzor neve és munkássága említésre, külö­nösen szűkebb pátriájában, ahonnan kirajzott, és olyan fényes műszaki-alkotói pá­lyát futott be. Szülőhelye talán egy em­léktáblával adózhatna nagy fia emlékének, ha esetleg késve is, de a mai nemze­dékek okulására, azontúl biz­tatására és példaképül állí­tásra. Életét sohasem kötöt­te politikai feneségek ko­csijához, igazi szakember volt. Mind Selmecbányán, mind Budapesten sok szakembert nevelt, akikben szellemisége tovább él, hogy az előbb említett főbb műveit, vala­mint a hazai és külföldi szakirodalomban közzétett munkáit ne is említsük. Dr. Bátyai Jenő Húsz esztendővel ezelőtt a hibrid vetőmag előkészíté­sére — szárítás, tisztítás, osztályozás, fertőtlenítés, fémzárolás — külön erre a célra épültek az úgyneve­zett „hibrid gyárak”, s az első hat hazai üzem között kettőt megyénkben, Mezőhe­gyesen és Muronyban he­lyeztek üzembe. — Az első években alig 160 vagon hibrid kukorica vető­magot állítottunk elő, annak is több mint 60 százalékát az USA-ba és Kanadába expor­táltuk — emlékszik vissza Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója. A mezőgazdasági nagyüze­mek megalakulásával válto­zott a helyzet, napjainkban az export helyett a hazai el­látás az elsődleges. S közben arról beszél az igazgató, ho­gyan változott a fajták ösz- szetétele: hazánkban 1958­ban több mint 100 fajtát ter­mesztettek. Az idén csaknem 80 fajta vetőmag előállítása folyt, de a belföldi termesz­tésre még a fele sem került. ♦ A Hidasháti Állami Gaz­daság az idén 13 fajta hib­rid kukorica vetőmagot ter­mesztett 1350 hektáron, a partnerszövetkezetek — ugyanis Hidashát a hibrid kukorica termesztés gesztora — 1700 hektárról takarítot­ták be a termést v továbbbi feldolgozásra. A muronyi üzem idei tervében 420 va­gon fémzárolt vetőmag ku­korica előállítása szerepel, melynek értéke mintegy 120 millió forint. A szaporító­anyag fele exportra kerül, többségét az NSZK-ba, Hol­landiába, Franciaországba, Ausztriába és Csehszlovákiá­ba szállítják. — A gazdaság életében meghatározó a vetőmagter­mesztés és -feldolgozás, ugyanis a termelési értéknek mintegy 40 százalékát a hib­ridüzem adja — folytatja az igazgató, majd az egyes faj­ták előnyeit sorolja. A mar- tonvásári 580-as fajta májusi morzsoltban hektáronként 100 mázsa feletti hozamokat ad, a szarvasi 636-os korai érésű, magas terméshozamú, modern fajta, ami azt je­lenti: kategóriájában 90 mázsa körüli átlagtermést ad, a csövek nem nagyok, szárszilárd, s így géppel be­takarítható. De sorolhatnánk a többi hazai nemesítést is, például a szegedi MSC 267-est, a szarvasi DC 590-est vagy a Rézit, mely fajták maguk mögé utasították a jó hírű amerikai és jugo­szláv fajtákat. ♦ A hibridüzemben hét éve alakult meg az 50 dol­gozót foglalkoztató Achim L. András brigád, azóta egy­más után hatszor nyerték el a megtisztelő szocialista cí­met. — Egymáshoz szoktunk, formáltuk gondolkodásmó­dunkat, s ennek nyomán év­ről évre jobb eredményeket értünk el — magyarázza Gyaraki Gábor brigádvezető. — Vállaltuk, hogy az év vé­géig a tervezettnél 10 millió forinttal nagyobb termelési értéket hozunk létre. Ez azt jelenti, hogy a 860 vagon fémzárolt vetőmag helyett 470 vagon vetésre előkészí­tett hibrid kukoricát és 520 vagon búzát adunk. — Hogyan teljesítették célkitűzéseiket? — Sportnyelven szólva, a focit sípszóig játsszák. Nos, még hátra van szűk két hét, s úgy tűnik, elértük célun­kat — szerénykedik a bri­gádvezető. — Tervüket túlteljesítették, s várhatóan 6—8 százalékos többletet érnek el — ponto­sítja a választ az igazgató, s együtt indulunk az üzem­be. Fent az emeleten dübörög a két méter hosszú gázláng, hatalmas ventillátor továb­bítja a meleg levegőt. Köz­ben megtudom azt is, hogy éppen a szezon kezdetére fejezték be az üzem re­konstrukcióját, mely 60 mil­lió forintba került. A kor­szerűsítés nem a többletet, hanem a minőség javítását hivatott szolgálni. A fűtő­energiát az olaj helyett gáz szolgáltatja, kicserélték az osztályozó és kalibráló gép­sorokat, modern csávázóegy­ségeket helyeztek üzembe, új szárítóépület és egy 200 va- gonos tároló készült, mindez az üzem dolgozóinak munká­ját segíti. Lent a földszinten serény­kedik most mindenki. Az automata mérlegről egymás után hordják a levarrt zsá­kokat, a rakodóterületen egy kamion gyomrát töltik ép­pen. — Hollandiába indítunk útba egy, Csehszlovákiába pedig két kamiont, a vasút­állomáson két vagont ra­kunk — mondja Püski Mi- hályné raktáros. S a rako­dási idő jó alkalom a beren­dezések átvizsgálására is. — A legkisebb hiba is sok galibát okozhat — magya­rázza Gubis János villany- szerelő, s leteszi hátáról a hatalmas táskát, melyben a műszerek mellett alkatrészek is sorakoznak. — Jobb a bajt megelőzni — folytatja a szikár fiatalember. — A gazdasági eredmé­nyeken túl mire a legbüsz­kébbek? — fordulok a bri­gádvezetőhöz. — Arra, hogy kis kolektí- vánk tagjai közül az elmúlt évben is sokan tanultak, s csupán ketten nem fejezték be a nyolcadik osztályt. Jó magam is a gazdaságban végeztem el a hetedik és nyolcadik osztályt, s mosta technikum harmadik osztá­lyába járok. — Ha leérettségizik, sze­retne főiskolán tovább tanul­ni — szól közbe az igazgató. — Vetőmagtermesztő sze­retnék lenni. Igazán csak az ismeri ennek a szakmának a szépségét, aki benne is dol­gozik. A jövőben mind több vetőmagra lesz szüksége a mezőgazdaságnak, s előállí­tása nagyobb szaktudást, több szakembert igényel — s bizonyára igaza van a bri­gádvezetőnek. Szekeres András A fémzárolt vetőmagot szállításra készítik elő a brigád tagjai Fotó": Veress Erzsi Földházi Sándor Tökéletes hangszedök Egy kiváló kohómérnök emlékére gazdaság igazgatója megbeszélik az év hátralevő feladatait

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom