Békés Megyei Népújság, 1977. december (32. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
1977. december 18., vasárnap Barátaink életéből A Kirov-kolhoz és az olimpia A tallinni belváros látképe „Az 1980. évi moszkvai olimpiát nem csupán a főváros, hanem az egész Szovjetunió szívügyének tekinti” — mondta V. G. Szmirnov, az olimpia szervező bizottságának elnökhelyettese, az ötkarikás játékok előzetes sajtótájékoztatóján. Szavait igazolják azok a kommunista szombatok, a Komszo- mol-kezdeményezések, amelyék szerte az országban az olimpia sikerét segítik -elő, s jól tükrözi a közösségi figyelmet az a huszonhatezer levél is, amely például az olimpiai embléma pályázatára érkezett. Vitorlásverseny a Tallinni-öbolben Mi sem természetesebb azonban, hogy Moszkván kívül az észt főváros, Tallinn készül a leginkább a világ sportjának nagy eseményére, hiszen 1980 nyarán a Balti-tenger vizén rendezik meg az olimpiai vitorlás- versenyt. Tallinn mintegy hatszáz versenyzőt, 300 hivatalos személyt, ugyanany- nyi újságírót és vagy tizenöt ezer turistát fogad majd. Az észt fővárost aligha kell bemutatni a magyar olvasóknak. Hacsaknem arról az oldalról, ahonnan tréfásan a Kirovról elnevezett kolhoz tagjai nézik: „Szövetkezetünk közepén még egy város is van...” A tréfa nem abszurd, hiszen a kolhoz földje négyszáz kilométeres partszakaszt érint az Észt SZSZK északi részén, s ott van a Tallinni öbölben — négy kilométerre a Pirit torkolatától — a Nyijdurann kikötő is, amelyet a kolhoz az olimpiai versenyek rendelkezésére 'bocsát. A kikötőben egyébként a kolhoz halászhajóhada tartózkodik — és ez olimpiai szempontból azért is különösen érdekes, mivel mellette hajójavító műhelyek állnak, amelyek 1980-ban a világ legjobb vitorlásait is kiszolgálják. A Kirov-kolhoznak azonban nemcsak ilyen távoli kapcsolatai vannak az olimpiával. Magát a kikötőt felújítják, bővítik, G-alakú mólója 275 méteres lesz —• és mind az építési költségeket, mind pedig a munkálatokat a kolhoz vállalta magára. „Ugyanis bővíteni akartuk a kikötőt — mondták a szövetkezet vezetői —, így viszont előrehozzuk a határidőt, s a nemzetközi igényeknek megfelelően már 1979. július elsején átadjuk.” Méghozzá mindjárt versennyel: a Tallinni-öbölben rendezik meg a Szovjetunió népeinek VII. nyári sparta- kiádja vitorlás küzdelmeit. Az olimpia és a pálya főpróbáját. Sportoló szövetkezet Azt azért mondjuk el, bár a méretekből és az olimpiai munkálatok nagyvonalúságából már alighanem kiderült, hogy nem egyszerű kis kolhozról van szó, hanem végsősoron egy ötezres nagyüzemről. Múltjából napjainkra csak annyit őrzött meg, hogy a fő foglalkozás ma is a halászat, az egykori, kezdetleges eszközök azonban ma már csak a kolhoz múzeumában láthatók; a különböző munkálatokat korszerű hajók, okos gépek végzik, s a halfeldolgozó üzem termékeit messze földön is ismerik. A sport sem áll messze a szövetkezettől. Nemcsak stadionja, tornacsarnoka és uszodája van, hanem hat sportágban is a legjobbak között szerepel az országban, például a motorversenyzők révén, s a helyi adottságoknak megfelelően, persze, a vitorlások eredményeivel is. A sporthagyományok biztosítják az építés, a pályaelőkészítés szakszerűségét, a kolhoz nagyüzemi jellege pedig azt, hogy kiváló szakembereik pontosan és gyorsan dolgoznak. Halbár a pincében Nemcsak ezen a központi építkezésen vállal főszerepet a szövetkezet; az építőrészlegben dolgozó szakemberek megtalálhatók a Pirit strandján is, ahol az olimpiai vendégek fogadására kétemeletes szolgáltatóház is készül. A pincében halbár nyílik, természetesen a kolhoz mindennapi zsákmányának és termékeinek fogyasztására. A földszinten pedig egyebek között a gazdaság melegházaiban termesztett virágok eladására nyílik bolt. Az emeleteken irodák kapnak helyet az olimpiai versenyek alatt, továbbá egy kiállítás mutatja be az olimpia és a kolhoz kapcsolatát. Ez a beszámoló aligha több mint rövid ízelítő. És nem pusztán arról, hogy egy szövetkezet milyen erőfeszítéseket tesz az olimpia sikeréért, amelyet először rendeznek szocialista országban, hanem arról is, hogy jó ütemben haladnak a Szovjetunióban az olimpiai előkészületek. És, hogy — igaza van V. G. Szmirnovnak — a XXII. nyári olimpiai játékokat a rendezők valóban közös, nagy, társadalmi ügynek tekintik. Szekeres István Készülődés az olimpiára: a tallinni kikötőben építik az evezős, a kajak-kenu- és a vitorláspályát (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A folklór tisztasága Tapasztalatcsere Gyulafehérváron Miről ir a Magyar Szó? „Alkotmányellenes a járművek megbilineselése” A jugoszláviai magyar nyelvű újság ezzel a címmel cikket közöl arról a döntésről, melyet a Vajdaság Alkotmánybizottsága a napokban hozott. Az Újvidéki Közművesítési Intézet embereit korábban felhatalmazták, hogy a város területén a tilosban parkoló autók kerekeire bilincset rakjanak. A tulajdonosnak 80 dinárt kellett kifizetnie azért, hogy levegyék járművéről a béklyót. A pénz nagy része a teljesítményre dolgozó „bilincselők” zsebébe vándorolt, ami törvényellenes jövedelemszerzésre adott lehetőséget. Az Alkotmánybíróság, miután meghallgatta az intézet képviselőit és felügyelőit, védekezésüket a következő indokolással elutasította: „Rendnek kell lenni, ezt senki se vonja kétségbe, de törvényes keretek közt érvényesíthető rendelkezésekkel. Senki sem gazdagodhat más kárára, és senkit sem akadályozhat meg senki jogainak érvényesítésében.” Arra a kérdésre, miként fizettetik meg ezentúl a tilosban parkolókkal a bírságot, csak egy későbbi időpontban válaszolnak a város illetékesei. Az év építkezései Mengéliában A Mongóliában folyó beruházások közül ez évben elsősorban az anyagi termelés megerősítésére fordítanak nagy figyelmet. E célra rekord nagyságú összeget: 3 milliárd 70 millió tugrikot irányoztak elő. A legnagyobb erőfeszítéseket az ország fűtőanyag- és energetikai bázisának fejlesztésére fordítják. A főváros, Ulánbátor 3. számú hőerőművében év végéig két, egyenként 25 ezer kilowatt kapacitású turbóaggregátort szerelnek fel. Megkezdődött az Ulánbátor és Baga-Nur közötti 220 kilovoltos magasfeszültségű távvezeték szerelése is; Baga-Nurban a közelmúltban jelentős szénlelőhelyeket tártak fel. A nalajhi és sarin-goli bányatelepeken a kitermelés fokozása érdekében megkezdődött a tárnák rekonstrukciója. A Mongol Népköztársaság nagy jelentőségű társadalmigazdasági programjának végrehajtásában fontos szerepet játszik a Szovjetunió segítsége, melynek volumene az elmúlt ötéves tervidőszakhoz hasonlítva több mint kétszeresére növekedett. „Régi gond, sokat vitatott probléma a kisipari szövetkezetek népművészeti, háziipari ajándéktárgyainak művészi, esztétikai értéke.” — írja Lázár Edit a Romániában megjelenő Előre című lapban. A szakemberek igyekeznek gátat vetni a giccs terjedésének. Éppen ezért a termelőket arra ösztönzik, hogy csakis tiszta forrásból merítsenek, s olyan népi motívumokat, színeket és formákat alkalmazzanak, melyek kifejezetten az adott tájegységre jellemzők. A Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének Népművészeti alkotó központja szakavatott irányítással küzd a választék felhígulása ellen. Az igazi nép- művészeti értékek felkutatása, megismertetése, valamint a szövetkezeti dolgozók ízlésformálása céljából a közelmúltban Gyulafehérváron összehívták Fehér, Szeben és Arad megye népművészeit. A bemutatókkal, előadásokkal egybekötött kétnapos tapasztalatcserén többek között szó esett a Kis-Küküllő és a Székes patak menti tájegység folklórkincsének szé-i lesebb körű értékesítéséről is. A kisipari szövetkezetek és a megyei szövetség feladatai közé tartozik, hogy az ízlésromboló ajándéktárgyak „kiszorításával” megőrizzék a népművészet eredetiségét és tisztaságát. Ez nemcsak a szennyező források elzárásával, hanem az alkotók rendszeres esztétikai nevelésével érhető el. Ezért volt hasznos és gyümölcsöző a Fehér megyei kezdeményezés. Öreg tölgy Ez az ezeréves tölgy az NDK északi részén, az ivenacki természetvédelmi területen található. A fa kerülete 11 méter, és magassága eléri a 33 métert (Fotó: Gerhard Hammer, FDGB Rundschau) Laterna Magica ’77 A Laterna Magica, — a modern idők „csodalámpája” az EXPO 58 brüsszeli világkiállításon lépett először a világ nyilvánossága elé, ahol aranyérmet nyert. A színházi játéknak ez az új válfaja, amelyben élő színészeket és táncosokat bonyolult filmvetítés és a fekete színház varázslatai kísérik és váltják fel, Csehszlovákiában született meg, s színháza Prágában van. A Laterna Magica nem egészen húsz éves fennállása során bejárta már majdnem az egész világot. Legjobban a Szovjetunióban, Belgiumban, Lengyelországban, az NDK-ban, az NSZK-ban, az USA-ban, és Kanadában, valamint Mexikóban ismerik. Az említett országokon kívül a Laterna Magica játszott Európának majd minden országában, járt Szíriában, Japánban, Egyiptomban, Argentínában, Chilében és Brazíliában is. A Prágát látogató külföldi turisták számára — Jiri Srnec Fekete Színházán és Ladislav Fialka Pantomin Színházán kívül — a legvonzóbb színház — már csak azért is, mert nemzetközileg érthető nyelven, a képek, a tánc és a pantomin nyelvén szól hozzájuk. A Laterna Magica drámaírókkal, rendezőkkel, képzőművészekkel, zenészekkel, koreográfusokkal működik együtt. A csehszlovák művészek találékonysága világhírű; a Laterna Magica színháznak is sikerül mindig új és új művészeti módszereket és újabb varázslatokat felfedeznie, amelyeket a nézők szinte visszatartott lélegzettel figyelnek. Az idén áprilisban bemutatott legújabb műsorában, amelynek a „Csodálatos cirkusz” elnevezést adták, szintén több újdonságot hoz. Mindenekelőtt az előadás általános koncepciója újszerű: a Laterna Magica most először játszik összefüggő történetet: két bohóc történetét, akik a szépséget és a boldogságot keresik. Most első ízben kap a pantomin nagyobb szerepet a táncnál. A műsor fontos tartozéka a zene, valamiint a színpad általános képzőművészeti megoldása. A játékba bekapcsolja a színház többi térségeit, a kosztümökbe öltözött műszaki és segédszemélyzetet. Mit tervez a Laterna Magica az elkövetkező évekre? Elsősorban egy új gyermek- műsort (jelenleg Jaromil Ji- res rendező és Jan Svank- majer képzőművész „Elveszett mese” című darabját játsza) Hans Christian Andersen „Hókirálynő” című meséjéből, amit az ismert gyermekfilm rendező, Vera Simková-Plivová rendez, Evald Sorm közreműködésével. A Laterna Magica most Kanadával tárgyal Csajkovszkij „Diótörő” című balettjének kooprodukciós színre- hozataláról. A Laterna Magica folytatni akarja kísérleteit, és ki akarja próbálni lehetőségeit más színpadi műfajokban is: balettesteket vagy irodalmi műsorokat szeretne bemutatni. (Pragopress — KS)
