Békés Megyei Népújság, 1977. november (32. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-27 / 279. szám
1977. november 27., vasárnap 0^. 1 w 1H HU KlIvvj .................... " 1 1---------------------------------------------—-------------------------------------------------------------------------------------------o SZÜLŐFÖLDÜNK Egy város múltja képekben II szervezkedés a szabadságharcot jelenti Békéscsabai kereskedelmi alkalmazottak az 1936-os vidéki nagygyűlésen Legtöbben úgy éljük le az életünket, hogy alig örökítünk meg valamit magunk körül. Kevés ember vezet naplót, még kevesebb az, aki képekkel kíséri végig az időt. Aki nemcsak családi albumot lapoz fel, ha emlékezni akar, hanem szülőföldje múltját is képes lepergetni, az évtizedek alatt készített képekkel. Ez utóbbiak közé tartozik Sztaniszláv Dániel nyugdíjas kisiparos, akinek a gyűjteménye közel 50 évet fog át Békéscsaba életéből. Levelezőlapok, fényképek, diafelvételek hatalmas mennyiségben. Több mint 10 ezer darab. — Pontosan nem is tudom mennyi, mert csak az utóbbi időben kezdtem rendszerezni az anyagot. A békéscsabai képeken kívül vannak felvételek Gyuláról, Gyopárosról, Gerláról és az ország más, messzibb tájairól is. És egy csomó külföldi kép, Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia, NDK, mert amerre csak jártunk, mindenütt fényképeztem. Nézzük a régi csabai képeket. A mostani strand nagy medencéje helyén a híres Filippinyi-féle csónakház. — Vidám fürdőzők a Körös természetes strandján, a Piros alma körül. — Egy sorozat a jégpályáról, melyet a kisvasút, az AEGV sportklubja tartott fent Gyerekek, felnőttek jártak ki ide telente korcsolyázni. Túl a temetőn volt, ott, ahol most a gáztelep van. Melegedővel, büfével ellátva, még este villanyfénynél is lehetett szórakozni a jól gondozott jégen. A másik jégpálya a Gyulai út végén, az Alkotmány térnél volt. — A következő felvétel az Irányi utcai iskolánál készült, szintén a harmincas évek elején: az utca fölött kihúzott kötélen egy ember egyensúlyozza magát. A kötéltáncos. Lent a tömeg nézi a mutatványt. Vasutasünnepély a régi Kakas szálló előtt. — Fabó- dés kút a Gyóni Géza utcában. — Erzsébethelyi utcaképek. — Aztán a kisvasút vonala: Békési út, Kistemp- lom, átmenet a Nagytemplom oldalára, nagy kanyarban befordulás az Andrássy útra és a Nádor szálló előtt a másik oldalra. Ezt később megszüntették és a Gyóni Géza utca torkolatától ment át a sín a kitérőhöz. — A kivilágított Csaba szálló. — Mozgalmas piaci képek a Szent István téren. — Az első fényképezőgépet 1929-ben vettem egy eszperantó-tanfolyam tiszteletdíjából. Egyszerű kis gép volt, de nekem a mindent jelentette. Azóta volt már vagy húsz másik, mert a fényképezés szenvedélyem lett. 1935-ben kezdtem diafelvételeket készíteni. A legelsőket az eszperantóoktatáshoz csináltam: végigvittem a tanulókat a városon, kísérő szöveget mondtam hozza és felirattal is elláttam. A cél az volt, hogy az ismerős képekről elbeszélgessünk és így érdekesebb legyen a tanulás. Egy szekrényhez vezet, 17 polcon két sorjával dobozokban a diapozitívok. Tájak és témák szerint csoportosítva. Bárhova ment a család, ha már kiléptek az utcára, ő fényképezéshez felszerelve indult, hogy amit csak lehet, lencsevégre kaphasson. Mindig mindent szeretett volna megörökíteni. Miért? Akkor maga sem tudta, állítja, hogy határozott célja nem volt, csak a vágy, hogy ez is, az is meg legyen. Hét-nyolc évvel ezelőtt pedig filmezni kezdett. Ebből lett a Jókai utcáról készült 45 perces film, az Utak is születnek. — Ekkor már tudatosan dolgoztam. Hozzáfogtam a hetvenes évek elején, amikor még csak szintezni kezdtek, hogy a régi állapotot rögzítsem. Megörökítettem az utca téli, nyári életét, a piacot, az autóvásárt, minden jellegzetes dolgot. Aztán az első markolók megjelenésétől, a csatornázás, a fák kiszedése, a régi villanyoszlopok kicserélése és a korszerű köz- világítás üzembe helyezése, mind filmre került. Ez hosz- szú ideig tartott, s elkészülte után egy jó darabig csönd volt az utcában. De ahogy az út építése elkezdődött, már gyorsan haladt és hamar befejeződött. A gyűjtemény iránt sokáig senki sem érdeklődött, majd egyszer csak életre keltek a képek. Az utóbbi két évben főleg a fiatalok kíváncsiak rá. Az ifjúsági klubok. Most legutóbb pedig már az úttörők jelentkeztek. Vass Márta A tőkés Magyarországon, különösen vidéken, talán a legelaprózottabb munkahelyeken a kereskedelmi alkalmazottak dolgoztak. A vidéki városok és falvak üzleteinek tulajdonosai általában 2-3 kereskedőt alkalmaztak. A hat—tíz dolgozót foglalkoztató kereskedelmi vállalkozás rendkívül ritkán fordult elő. Ez is oka volt annak, hogy a kereskedelmi dolgozók szervezettsége elmaradt az átlagostól. Bár a legöntudatosabb kereskedelmi dolgozók az 1868-ban alakult Általános Munkás- egylet tagjai lettek, a fejlődés csak lassan alakult ki. Az 1936-os statisztika szerint a száztízezer kereskedelmi alkalmazottból csak 12 881 volt tagja a Kereskedelmi Dolgozók Országos Szövetségének. A 11 százaléknyi szervezett munkásság áldozatos munkát végzett. Kiemelkedő eseménynek számított Békéscsaba, Szolnok és Győr kereskedelmi dolgozóinak szervezésében az 1936. évi őszi első országos vidéki nagygyűlés. A Győri Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében megjelentek a rendező városok KÁOSZ-küldötteivel együtt Szombathely, Nagykanizsa, Kőszeg, Jászberény, Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely, Miskolc, Törökszentmiklós, Debrecen, Békés, Kaposvár, Pécs, Szentes, Mosonmagyaróvár, Dombóvár, Pápa, Mezőtúr, Nagykőrös, Székesfehérvár és Vác kereskedelmi dolgozóinak delegátusai is. A vidéki kereskedelmi alkalmazottak mintegy 180 tagú gyűlése Gyuricza Gyula országos elnök javaslataival arra a következtetésre jutott, hogy a rendkívül elmaradott szociális és anyagi helyzeten nem siránkozni kell, hanem azt szervezkedéssel meg kell változtatni. A szervezkedés eddigi eredményeit — mutatott rá Gyuricza Gyula — szemléltetően tanúsítja a 12 881 tag eddigi tevékenysége. 1935- ben a 66 172 pengő tagdíjból 40 000 pengőt utaltak át a munkanélküliek segélyezésére. A szociális juttatásokra is tekintélyes összegeket fordítottak. A KAOSZ- ba tömörültek tagdíjaiból százezer pengő költségen Vi- segrádon szakszervezeti üdülő épült, ahol évente ezer kereskedelmi alkalmazott' pihenhet. Számot adott a beszámoló arról is, hogy a KÁOSZ 1936-ban ezer esetben működött közre sikerrel a tagok munkavállalásában. A kereskedelmi alkalmazottak számára a szervezkedés a szabadságharcot jelenti — hangsúlyozta Gyuricza Gyula. A békéscsabai küldöttek közül Neumann Mihály elemezte a KÁOSZ vidéki csoportjainak első országos gyűlését. — Sajnos — mondotta — a négy esztendővel ezelőtti kezdeményezés az 1932-es statárium miatt, illetve a vele összefüggő gyűléstilalom következményeként nem sikerülhetett. Gyűlésünk most is időszerű, mert a kormányzat tíz esztendő óta csak ígérget, de a kereskedelmi dolgozók sorsán mit sem változtat. Egyedül rajtunk, szervezettségünkön múlik sorsunk alakulása. A békéscsabai kereskedelmi dolgozók nevében Neumann Mihály a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Nagyméltóságú dr. Winchkler István magyar királyi kereskedelmi és közlekedésügyi Miniszter Ümak. Tudatjuk a Miniszter Ür- ral. hogy a kereskedelemben a teljes vasárnapi munkaszünet még mindig nincs törvénybe iktatva. A munkaidő és a záróra, valamint a minimális bér sem rendeződött. Kérjük a Miniszter Urat, hogy rendelje el az egész ország kereskedelmében a vasárnapi teljes munkaszünetet. Húsvét, Pünkösd és Karácsony mindkét napján az üzletek zárvatartása váljék kötelezővé. A többi pirosbetűs ünnepnapokon csak déli ' 12 óráig szabadjon az üzleteket nyitvatartani. A zárórát általában este 6 órában, az élelmiszer kereskedelemben este 7 órában állapíttassák meg. Kérjük a Miniszter Urat, hogy a munkaidőt heti 48 órában maximálja.” Eléggé feltűnő, hogy az esti zárási időben és különösen a „többi pirosbetűs ünnep” félnapos nyitva tartása engedékenységet tartalmazott. Ha azonban az ösz- szes körülményt mérlegeljük, megmutatkozik a békéscsabai szervezett kereskedelmi alkalmazottak harcossága. Különösen azért voltak értékesek a Neumann Mihály által beterjesztettek, mert a vidéki nagygyűlés résztvevőinek ösztönzést adott ahhoz, hogy a kereskedelmi és közlekedési miniszternek címzett határozati javaslatokat kibővítsék, így egészült ki a határozati javaslat azzal, hogy tíz esztendő után ismét legyen a kereskedelmi alkalmazottak részére is fizetésemelés, mert hangsúlyozták: „A jelenlegi 30-tól 50 pengőig terjedő havi keresetekből nem lehet megélni.” A jövedelmek messze elmaradtak a növekvő áraktól. Belekerült a határozati javaslatokba az is, hogy a miniszter rendelje el a fizetéses szabadságot. Azt indítványozta a kereskedelmi alkalmazottak országos szövetségének vidéki nagygyűlése, hogy két esztendei munka után egy hét fizetett szabadság illesse a dolgozót, kettőtől hatévi munka után tizennégy és hat éven túli szolgálatért 21 nap legyen a fizetett szabadság. A kiegészült határozati javaslatokat alapos vita után egyhangúlag elfogadták. A békéscsabai küldöttségből a tanácskozás vége felé felszólalt Lang Miklós is, akinek gondolatai a jövőt is megjelölték. — Ezen az országos vidéki tanácskozáson is meggyőződhettünk arról — mondotta —, hogy csak szervezettséggel lehet a vidéki kereskedelmi alkalmazottak problémáit megoldani. Mindnyájunk előtt még világosabbá vált, hogy a munkanélküliség, az ínség és a jogtalanság megszüntetése olyan közös ügy, amelyért jó felvilágosítással a szervezetleneket is a kollektív harc részévé kell tenni. Meggyőződhettünk arról, hogy a vidéki kereskedők általános és sajátos dolgait hasznos országos nagygyűlésen megtanácskozni. Ezért javaslom, hogy a KÁOSZ Központi Bizottsága kétévenként másmás vidéki városban hívja össze a vidéki szervezett kereskedelmi dolgozók küldött ségét 1937—38-ban az ország vezetése mind mélyebben belebonyolódott a háborús készülődésbe. A belpolitikai élet tovább fasizálódott és ez lehetetlenné tette a kereskedelmi alkalmazottak követeléseinek kiharcolását és azt is, hogy a második vidéki országos nagygyűlést 1938-ban összehívják. Lónyai Sándor Piac Békéscsabán, a 30-as években Új lakóházak Békésen Karacs Teréz utca Kossuth utca Ma már nem csak kéményseprők A kéményseprőipart 1949- ben államosították. A Békés megyei Kéményseprő Vállalat Gyulán, a megye akkori székhelyén alakult meg. Az államosításról szóló rendelet utasította a mestereket, hogy a tulajdonukban levő szerszámokat, egyéb eszközöket, továbbá a kimutatásokat és sormunkaköny- veket térítés nélkül adják át a vállalatnak. A megye területén levő különböző rendeltetésű kéményekről azonban csak több év után sikerült pontos felmérést készíteni, mert a mesterek adatai nem feleltek meg a valóságnak. A vállalat az első időben hét körzetet (kirendeltséget) hozott létre. A létszáma — alkalmazottakkal együtt — 108 fő volt. Amikor 1959- ben Békés megyéhez csatolták Csanád és Bihar megye területének egy részét, a létszám 140 főre, a körzetek száma pedig 11-re emelkedett. Hátráltatta a tervszerű irányítást, hogy a vállalat nem rendelkezett járművekkel és telefon-összeköttetés sem volt a kirendeltségekkel. Egyébként a kirendeltségek egy-egy tanácsi gazdasági épületből kialakított 8—10 négyzetméter alapterületű helyiségből álltak, ahol sem tisztálkodási, sem fűtési lehetőségek nem voltak. A kéményseprők azonban a meghatározott tervfeladatokat évről évre teljesítették. Igaz, eleinte 9—12 órát is dolgoztak naponta, nem kímélve magukat esőben, hóban, hidegben, forróságban. Ma a Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat egy központi és nyolc körzeti telephelyre tagozódik. A nagyobb körzetekben (városokban) 10—20- an, a kisebbekben 7—10-en dolgoznak. A megyében 260 ezer lakóépületi kémény tisztítása, karbantartása hárul a vállalatra. Ennek a feladatnak a végrehajtása 110 kéményseprő munkaidejének 71 százalékát veszi igénybe. A fennmaradó (29 százalék) munkaidőben — a tüzelés- technika fejlődésének megfelelően — a kéményseprők kibővített tevékenységet folytatnak. Javítják az olajkályhákat, építenek és átraknak cserépkályhákat. A vállalat 1975-ben létrehozott tüzeléstechnikai csoportjának a feladatkörébe tartozik az olaj- és gáztüzelési berendezések beszabályozása, karbantartása, á műszeres kéményvizsgálat és más tüzeléstechnikai tevékenység ellátása. A vállalat dolgozói eredményes munkájukkal egyúttal az energiatakarékossághoz és a levegőszennyeződés csökkentéséhez is hozzájárulnak. Fontos azonban, hogy a vállalat a kor követelményeinek megfelelő technikai eszközöket, technológiai eljárásokat alkalmazzon és azokhoz jól képzett szakemberek álljanak rendelkezésére. P. B.
