Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

1977. október 28., péntek ü BÉKÉSI PIACON Itt van lelkem a visszajáró pénz Hogy ez nem szép áru? Kisszék alatt piheg a ruca Érdekes, színes, kavargó a piac Békésen. Az árusok földre terített papíron árul­ják a portékát. Bőséges a gyümölcs-, zöldségkínálat és még megtalálható az ilyen­kor ősszel, októberben már ritkaság számba menő gö­rögdinnye. Egy idősebb fér­fi mintha a múlton meren­gene, maga elé bámul a földre, ahol összekötözött cirokseprűk hevernek egy­másra fektetve. Távolabb kopottas ruhás férfi batyut emel fel erőlködve, s a vál­lán átvetve indul hazafelé. Vannak az árusok közül többen olyanok, akik har­A seprűárus férfi Fotó: Béla Ottó sány hangon csalogatják a vevőket. — Jöjjön lelkem közelebb, ilyen árut úgysem talál, akármeddig járkál a piacon. A kofák élelmesebbjei sze­mérmesen félrefordulva szá­molják a napi bevételt. Hosszú sor áll a lángossütő bódé előtt, de van keletje az ínycsiklandozó illatokat eregető kolbászsütőnek is. Egy férfi tolókocsiban kari- kázik végig a sorok között, kalapot kínál eladásra. Ar­rébb egy kismama igyekszik. Babakocsit tol, amelyben két aranyos csöppség szen­dereg. Tarka vásár hangula­tát idézi az ócskás piac. Di­vatjamúlt kacatok, zakók, nadrágok, pulóverek és blú­zok, farámás képek, félre­taposott sarkú cipők, rogyott szárú csizmák várnak vevő­re. Kavarog a piaci forga­tag, újabb vevők jönnek, s akik már tele szatyrot hur­colnak, lassan hazafelé in­dulnak. Igazi piaci hangulat Bé­késen egy napsütéses őszi péntek reggelen. Hogy egy idős ember se maradjon egyedül A Vöröskereszt sokrétű munkája közül a leghumá- nusabbak egyike a család- védelem, ezen belül is az öregekkel való törődés. Mert nincs elszomorítóbb dolog, mint öregkorban egyedül ma­radni, _ betegen magatehetet- lenül, ágyhoz kötve sínylőd­ni. Ha senki nem nyit rájuk ajtót, annak sokszor tragikus következményei lehetnek. Számtalan példa volt már erre. Ezt akarják megelőzni a vöröskeresztes aktívák, akik áldozatkészen végzik nemes munkájukat: a máso­kon való segítést. Békésen szép kezdeményezés szüle­tett néhány éve, amely most gyümölcsözik. * * * Köztudomású, hogy ha­zánkban az utóbbi évtizedek­ben kitolódott az átlagélet­kor, s évről évre nő a nyug­díjkorhatár felettiek száma is. Jelenleg több mint két­millió a 60 éven felüli em­ber. Ezek között több ezer az, akinek nincs hozzátarto­zója, egyedül él, segítségre szorul. Megyénk legfiatalabb városában, Békésen különö­sen sok az idős, egyedül élő ember. Lényegesen több más, hasonló lakossági lét­számú településekhez képest. Hogy ennek mi az oka, most nem célszerű kutatni. Csu­pán azért említettem meg, mert a Vöröskereszt-alap- szervezetek öregeket támo­gató, segítő munkája éppen ezért jelentős. Együttműködési megállapodás a tanáccsal Az utóbbi években egyre sürgetőbbé vált az idős ko­rúak társadalmi gondozásá­nak megszervezése. Ezt vál­lalták a vöröskeresztesek. Sok észrevétel, kezdeménye­zés született e témával kap­csolatban. Ennek eredmé­nyeként alakult meg Bélme- gyeren az öregek klubja, Bé­késen a napközi otthon. A városi tanács egészségügyi osztálya és a Vöröskereszt városi vezetősége között együttműködési megállapo­dás is született. Ennek foly­tatásaként a városi vezető­ség kezdeményezésére vál­lalták az alapszervezetek az idős emberek felkutatását, területük — úgymond — feltérképezését. A cél: ne maradjon egy idős ember sem, akiről ne tudnának, aki egyedül él, nincs senkije, segítségre szo­rul. Jelzőszolgálatot alakítot­tak ki a területi alapszer­vezetek és a tanács szociál­politikai előadója között. Józs[ bácsi szalmakunyhója E jelzőszolgálat során ta­láltak rá a 77 éves F. Gábor bácsira, aki sokáig élt egye­dül, nincs hozzátartozója, így hát senki sem törődött vele. Kicsinyke jövedelme nem volt elég még a szükséges élelemre sem, csaknem éhe­zett, és sokszor fázott. A vö­röskeresztesek javaslatára rendkívüli segélyt kapott és szociális otthoni elhelyezést. A 88 éves, gyémántdiplo­más óvónő is egyedül élt, amíg nem akadtak segítő­kész emberbarátok, akik ke­züket nyújtották az anyagi gondokkal küzdő idős óvó­nőnek. Addig senkije sem volt. Sem gyermeke, sem közelebbi hozzátartozója. Most barátokra lelt. O maga sohasem kérte volna a se­gítséget. Talán szégyenérzet­ből, talán tartózkodásból. De amikor az aktívák felkeres­ték, nagyon örült. Azóta megszervezték neki a rend­szeres étkeztetését és a há­zi szociális gondozást. Min­dennél többet ér azonban, hogy gyakran meglátogatják, van kivel beszélgetni, s így nem olyan nyomasztó az egyedüllét. A legmegrendítőbb a 72 éves P. Józsi bácsi esete. A tanyavilágban élt a maga eszkábálta szalmakunyhóban, embertelen körülmények kö­zött. A vöröskeresztes aktí­vák nem sajnálják a fáradt­ságot, hogy a távoli tanyá­kon, város környéki közsé­gekben is felkutassák az idős embereket. Így akadtak rá a szalmakunyhóra. Józsi bácsi azóta a tsz-től kapott lakást egy tanyában, a tanácstól se­gélyt, melyből rendes ruhá­ra is tellett. Becsületességére jellemző, hogy nem akarta elfogadni a pénzt, amiért meg nem dolgozott. Most rendszeresen kapja a se­gélyt és vannak, akik gon­doskodnak róla. Ebéd házhoz szállítva, patronálók Toman Rudolf, a városi ta­nács szociálpolitikai előadója mondotta: — Nem tudnám egyedül elvégezni a munkám, ha nem kapnék segítséget a vörös­keresztesektől. A kapcsola­tunk nagyon jó. TSgy hivatá­sos házigondozónőnk van, ugyanakkor 40 idős ember, akit gondozni kell. Erre ő sem lenne képes, ha a vörös­keresztes aktívák nem segí­tenének. Harmincegy ember ebédjének házhoz szállítása is az ő gondjuk. Ez utóbbit az úttörők segítségével old­ják meg, a gyerekek egy-egy idős embert patronálnak, akinek az ételt is kihordják. A cukorkaüzem vöröskeresz­tes tagokból álló szocialista brigádja szintén vállalta a patronálást. De a vöröskeresztes aktí­vák nemcsak ebben segíte­nek, hanem felkutatják azo­kat a nyugdíjasokat, akik tiszteletdíjért vállalják a gondozást. Ez nagyon nagy segítség, hiszen egyre több azoknak a száma, akik el tudják látni a gondozói mun­kát. Nemrég tartottunk egy megbeszélést a családvédelmi felelősökkel. Vállalták, hogy a felmérő munkát november 30-ig befejezik. Közös erő­vel így sikerül elérni majd, hogy egy idős ember se ma­radjon egyedül Békésen. Minden tisztelet azoknak, akik e nemes cél megvalósí­tásáért fáradoznak. Kasnyik Judit Vízszennyezésért hárommillió forint bírság Június végén kezdte meg működését Gyulán a víz­művek szennyvíz-laborató­riuma. Vezetője, Ibosné Bur- kus Judit adott tájékozta­tást az új intézmény mun­kájáról. — Tevékenységünk két részre tagozódik. Egyik a város közcsatorna-hálózatá­nak rendszeres laboratóriu­mi ellenőrzése. Csaknem 30 szennyvízkibocsátót tartunk nyilván, közülük a nagyob­bak: a tejporgyár, a hús­üzem, a vágóhíd, az AFIT- szerviz, a kórház és a ven­déglátóipari egységek. Saj­nos, eddigi vizsgálataink, méréseink nem sok jóval biztatnak. Általános tapasz­talat, hogy az üzemek, in­tézmények a megengedett határnál jóval nagyobb ará­nyú szennyvizet bocsátanak a hálózatba. Ennek megaka­dályozására, valamint a vál­lalatok tisztítómű-építésének ösztönzésére bírságjavaslat­tal élünk a Békés megyei Tanács V. B. építési, közle­kedési és vízügyi osztályá­hoz. A bírság összege évente ma még sajnos eléri a há­rommillió forintot. Ebből egyedül a tejporgyár csak­nem egymillió forintot fizet. Igaz, az utóbbi időben ta­pasztalható már, hogy né­hány vállalatnál, intézmény­nél* erőfeszítéseket tesznek saját tisztítóberendezések építésére, de ez a gyakorlat még nem általános. Ügy tű­nik, sok esetben inkább ki­fizetik a szennyvízbírságot, mintsem, hogy tisztítóművet létesítsenek. Persze a bírság kifizetése nem megoldás, et­től a víz nem lesz tisztább. Másik feladatunk a városi nyárfás szennyvízelöntöző telepen a rendszeres vizsgá­lat, milyen az ide kerülő szennyvíz és az innen távozó tisztított víz minősége. Itt már jóval kedvezőbbek a ta­pasztalatok. Igaz, az ide érkező víz még elég sok szennyező anyagot tartal­maz, de az itteni kezelés után távozó víz minősége már szinte kifogástalan. Mint köztudott, ez a nyár­fás telep kísérleti jelleggel működik, s ezért a VITUKI is velünk párhuzamosan folytat mintegy 30-féle vizs­gálatot. Az eddigi eredmé­nyek arra engednek követ­keztetni, hogy ez a módszer bevált és elterjesztését nyu­godtan ajánlhatjuk más, ha­sonló földrajzi adottságú te­lepüléseknek is. A vízművek laboratóriumában mintegy 30 vizsgálatot lát­nak el

Next

/
Oldalképek
Tartalom