Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

Vetik a búzát a körösladányi Magyar—Vietnami Barátság Termelőszövetkezet földjén Fotó: Veress Erzsi 1977. október 4., kedd 200 milliós beruházás, 800 milliós termelés 1980-ig az orosházi gépgyárakban — Mi jut eszébe Orosházáról? — Üveggyártás... Olaj ... Gáz... — A tesztkérdésre legtöbben így válaszolnak. Pedig egyedül itt gyártanak néhány olyan gépfajtát is, amelynek jogát a KGST-sza- kosodás keretében Magyarország kapta. — Például? — Például a vákuumformázó műanyag-feldolgozó gé­pet. Vagy a kukoricacső-törő adaptereket, melyek gyár­tását a KGST-integrációban hazánkra bízták. Ezeknek a békéscsabai MEZŐGÉP a profilgazdája, gyártásuk azon­ban jórészt Orosházán történik. A haza egykori „legna­gyobb falujában” — aho­gyan régen nevezték az 1937-es „nagy alföldi kom­munista per” központját —, Orosházán, 1977. szeptember 29-én a nehézipar és benne a gépgyártás helyzetéről, fel­adatairól tárgyalt az MSZMP városi bizottsága. Arra kért dr. Gonda József elvtárs, a pb első titkára, hogy „mér­téktartóan” írjak a váfos gépgyártásának pártellenőr­zése szempontjából rendkí­vül fontos ülés megállapítá­sairól, végkövetkeztetéseiről. A szubjektív benyomások azonban elragadnak minden­kit, aki a régmúlt nincste­lenjeinek emberpiacaitól, munkát követelő seregeinek dübörgésétől porzó alföldi „nagy falura” még emléke­zik és ma szembe találja magát a nehéziparral Oros­házán, ahol harminc-egyné- hány évvel ezelőtt csak kul­csot meg kaszát gyártottak a „gépipari” rozzant kóce- rájokban. Szeptember 29-én, az 1977- ben hatszázmilliós gépgyár­tásuk helyzetét, a fejlesztés feladatait tárgyalták a „nagy alföldi per” utódai. Már szinte anakronizmus így kapcsolni az összefüggése­ket, de érdemes ez azért, mert a mába térés a teg­naptól kezdődik. Fejlődő ágazat A váfos legdinamikusab­ban fejlődő ipari ágazata a gépgyártás — állapította meg a pártbizottsági ülés. Míg az ipari termelés üte­me a negyedik ötéves terv­ben 10 százalékos volt, ad­dig a gépgyártás 15 száza­lékos előrehaladást ért el. 1975 végén Orosháza ossz ipari termelése 4,5 milliárd forintot tett ki, ebből 10 százalékot képviselt a gép­ipar: Nem kiemelkedő vo­lume« országos vizsgálatban, minőségi, egyedi szempont­ból azonban annál jelentő­sebb. A városi pártbizottság ál­tal jóváhagyott ötödik öt­éves terv gazdaságpolitikai célkitűzései fogalmazták meg, hogy a gépiparban az átlagot meghaladó fejlődést szükséges biztosítani. Ezt a célt megvalósították az érin­tett üzemek és szövetkeze­tek vezetői, kommunistái, egész kollektívái. 1980-ig vi­szont a gépipari termelés 83 százalékos fejlesztését tűzték célul. Ügy, hogy az évi át­lagos növekedés 16-17 szá­zalék legyen, az összipar 7-8 százalékos üteme mellett. Ez biztosítja, hogy a gépipar részaránya 10-ről 13 száza­lékra emelkedjen, volume­nében pedig meghaladja a 800 milliót. KGST-együftmüködés A megyei MEZŐGÉP Vál­lalat minden segítséget meg­ad ahhoz, hogy orosházi gyárában zökkenőmentesen halódhasson a csőtörő adap­terek gyártása. Az alapgé­peket ezekhez — KGST- megállapodás szerint —; az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia készíti. Ám Orosházáról nemcsak ' a szo­cialista országokba jutnak el már az adapterek, hanem — az elfogadható színvonal eredményeként — már Nyu- gat-NémetorSzág is (mely bizonyos alkatrészeket ad a gyártáshoz) átveszi az adap­tereket. Feladat, hogy 1980- ig a jelenlegi 2100 darabról 3500 darabra növeljék a ter­melést. A vákuumformázók gyár­tási jogát 1980-ig ugyancsak orosházi üzemre, a Vas-, Műanyagipari Szövetkezet­re bízták. A szocialista or­szágokba KGST-megállapo- dás szerint hazánk biztosít­ja az ilyen irányú igények kielégítését. A gépek 95 szá­zaléka a szocialista orszá­gokba kerül, jelenleg 120 milliós értékben, de 1980-ig mintegy 250 millióra, 107 százalékkal növelik a ter­melését. A pártbizottság megállapítása szerint, mint ahogyan ez vonatkozik a helyi MEZŐGÉP-re is, megfe­lelő ütemben halad a fej­lesztés. Hogy miként, erre még visszatérünk. Az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár a végre­hajtott profiltisztítás ered­ményeként ugyancsak jelen­tős előrehaladást ért el a gépgyártásban. Olaj- és gáz­ipari szerelvényeket, külön­böző nagyságú tolózárakat, alkatrészeket, valamint tü­zelőtechnikai berendezések­hez tetőtéri kazántípusokat készítenek. 1975-től mosta­náig több mint ötven száza­lékkal emelték a termelésü­ket, 1980-ra pedig 155 milli­ós (74 százalékos) növeke­dést érnek el. Termékritkaságok Az AKG, mint ahogyan a Kazángyártó és Építőipari Szövetkezet sem külföldre gyárt, termékei viszont igen keresettek az egész ország­ban. A KAZÉP például nem is tudja kielégíteni olaj- és gáztüzelésre egyaránt alkal­mas Thermopressz típusú kazánjaival (melyek a tava­lyi BNV-n díjat nyertek) a fogyasztói igényeket. Ezért jelentős, hogy az ötéves terv időszakában 70 százalékkal növelik a kapacitást. A fej­lesztés jól halad — állapí­totta meg a pártbizottság. Másik fő termékük az oxidkerámia, melyet az or­szágban a bodrogkeresztúri szövetkezet mellett (és velük megállapodva) egyedül ők készítenek. A könnyűipar­ban, a villamosipárban rend­kívül fontos szálvezetők, s még a mezőgazdaságban is használatos különféle nélkü­lözhetetlen alkatrészek (mint például a permetező fúvó­ka) minden mennyiségben szükséges lenne a piacon. Kevesen tudják azt is, hogy a Budapesti Röntgen- technikai Vállalat Oroshá­zán rendelkezik a legna­gyobb vidéki üzemével. 1970 óta 400 százalékkal növelte termelését, a gépjárműre szerelhető röntgenkészülé­kek gyártását. Az ötödik öt­éves tervben 75 százalékkal nő tovább a termelése. A pártbizottság mélyreha­tó elemzéssel boncolgatta a város gépiparának helyze­tét, külön-külön az egyes egységekre vetítve és össze­sítve is az elkészített felmé­rések, statisztikai adatok, közvetlen tapasztalatok alap­ján. Megállapította többek között, hogy a jóváhagyott irányelveknek megfelelően ■fejlődik a gépipar és ezt biz­tosítja a jövőben is az a 200 —230 milliós beruházás (60 százalékban saját erőből), mely az intenzív fejlődés ér­dekében megvalósul 1980-ig. Megépül az északi ipartele­pen a KAZÉP, a déli iparte­lepen pedig az AKG köz­pontja. Folytatódik a ME­ZŐGÉP rekonstrukciója és új üzemcsarnok épül a Vas-, Műanyag ISZ-ben is. A be­ruházások kétszeresére nö­velik a gépipar eszközállo­mányát, a gépekét két és félszeresére. Nagy teljesít­ményű berendezések, az élő­munkát felváltó speciális célgépek, s az anyagmozga­tást könnyítő gépek frissítik fel és gyorsítják majd a ter­melést, teszik gazdaságo­sabbá a gépipari dolgozók munkáját. Tartalékok Kapun belül A városi pártbizottság el­ismerését fejezte ki a gép­ipari üzemekben dolgozó kommunisták, szocialista brigádok, műszaki kollektí­vák és az orosházi nehéz­ipar mintegy 2000 dolgozó­jának eddigi munkájáról. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet néhány olyan fel­adatra, amelynek megoldá­sa nélkül veszélyeztetett a gépipar további előrehala­dása. Különösen a termelés pártellenőrzését ellátó kom­munisták figyelmébe aján­lotta, hogy jobban ki kell használni az üzemeken be­lüli lehetőségeket a terme­lés növelésére, a berendezé­sek jobb hasznosítása, a mű­szakszámok növelése, a munkaszervezés javítása ré­vén. Nagyobb figyelmet szükséges fordítani a mű­szaki fejlesztés ügyeire, ugyanakkor erősíteni kell a közgazdasági szemléletet is ott, ahol ebben — a tapasz­talatok szerint — kívánni­valók mutatkoznak. A párt- szervezetek teremtsenek olyan politikai légkört — kérte a pártbizottság —, mely jó feltételeket biztosít az üzemekben az alkotó munkához, hogy 1980-ig megvalósítsák az 1970-hez viszonyított csaknem négy­szeres termelésnövekedést. Varga Dezső Öntvények a hőerőműveknek mindig időben Az Erőműjavító és Kar­bantartó Vállalat békéscsa­bai öntödéjében 102 száza­lékra teljesítették az első háromnegyed éves tervet. Így eddig 1016 tonna öntvény el­szállítására volt lehetőség. A tervek teljesítésénél is fon­tosabb azonban, hogy ter­mékeik időben jussanak el rendeltetési helyükre. Az üzem legnagyobb megrende­lője a Tiszai Hőerőmű. Ide öntvényeik 60 százalékát szállítják, legtöbbet a szén­őrlő malomkalapácsokból, melyek feltétlenül szüksége­sek a porszenes kazánok működtetéséhez. Terveik tel­jesítése tehát szorosan kap­csolódik a hőerőművek biz­tonságos üzemeltetéséhez. A kettőt együtt értékelik a ne­gyedévek végén és az év be­fejezésekor. Eddig mindig időben ér­keztek meg a helyszínre az alkatrészöntvények. Nem kis szerepe van ebben an­nak, hogy a nyersvas szál­lítása a Lenin Kohászati Mű­vektől rendszeres. Az önt­vények készítéséhez kokszot a Szovjetunióból, Lengyelor­szágból és Csehszlovákiából kapnak. Annak ellenére, hogy berendezéseik közül sok az elavult, szinte zökkenők­től mentes volt a termelés a két műszakos üzemben. Az ország energiahálózatába be­kapcsolt hőerőművek önt­vénnyel való ellátása szigorú határidőtartást követel. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet mintegy 230 hektáros almáskertjében szeptember elején kezdődött a gyümölcsszedés. Naponta 8—900 mázsa alma kerül le a fák­ról. A héten a Golden-fajtát szedték a szüretelők. Felvéte­lünkön: Hegedűs Sándorné keze villámgyorsan jár, percek alatt teli a műanyag gyűjtőkosár Fotó: Veress Erzsi Új szőlő- és gyümölcsfajták ígéretesek a jövő kertjé­nek új szőlő- és gyümölcs­fajtái, amelyeknek egy ré­szét az Országos Mezőgaz­dasági Fajtakísérleti Intézet helvéciai állomásán tartják számon. Az itteni ökológiai viszonyok között 1000 szőlő- és gyümölcsfélének termő- képességét, felhasználhatósá­gát tanulmányozzák a szak­emberek. Köztük összeha­sonlításul szolgálnak a már fajtaelismertek, s az ezeknél is jobb tulajdonságot örö- kítőkből kijelölték az üze­mi elszaporításra alkalma­sokat. Az itthoni nemesítésű és a honosított gyümölcs nyolc fajtájának több száz válto­zata díszük a bemutató kert­ben. Legtöbbet — kétszázat — almából figyelnek meg, s ezen belül is egy-egy faj­tából többfélét. Jonatánból 25, starkingból 20 új tulaj­donsággal rendelkező klon verseng az elismerésért, s ezenkívül bőséges a már a kiskertekből is kifogyott nyári alma választék. A húszféle körtén kívül több százra tehető a csonthéjas gyűjtemény, amelyek között új szilva-, kajszi-, meggy- és cseresznyefajtát tartanak nyilván. Az ellenőrző adat­gyűjtés, a termőévtől szá­mítva 4-5 évig tart a gyü­mölcsféléknél, s ez idő alatt a végtermék felhasználható­ságáról is meggyőződnek. Sok a kívánalom a jövő gyümölcsfajtáitól: alkalmaz­kodnia kell a megváltozott termesztési formákhoz, s a mindenkori piaci igényhez. Az új almafajták például bővebb, kiegyenlítettebb termést adnak, s jellemzően szebbre pirosodnak be. Ugyanakkor eltarthatóságuk is jobb az eddigieknél. Ez utóbbinak vizsgálatát a te­lep hűtőházában végzik, s tavasszal értékelik, hogy mennyire őrizte meg a gyü­mölcs rugalmasságát, béltar­talmai értékét. A csonthéja­sokból befőtt, mélyhűtött áru készül, hogy végig tud­ják kísérni a termék útját a fogyasztóig. A több éves tapasztalat szerint megfele­lő az alapanyag a magyar gyümölcstermesztés tovább­fejlesztéséhez, termőbe voná­suk a kertgazdaságokon mú­lik. Az állomás szőlőgyűjte­ménye is gazdag, a legújabb nemesítésű hazai csemege- és borszőlőhibridekkel együtt 200 fajtát tartanak felügye­let alatt. A gyüfnölcshöz ha­sonlóan az új szőlőfajtákkal szembeni követelmény is megváltozott. Egyik legfon­tosabb szempont a rezisz- tens tulajdonság, a gépesít- hetőség, s az új íz- és szín­anyagok örökítése. A kor­szerű művelési formák kö­zött 180—200 mázsa a hek­táronkénti hozam mércéje, s az új hibridek képesek er­re. Ezen belül azonban külön jegyzik a mag-, héj- és a lé­arányt. Ez utóbbi méréshez és a bor értékeléséhez faj­tánként egy-egy mázsa sző­lőt használnak fel. A vég­termék zsűrizésére a szak­embereken kívül a fogyasz­tókat is bevonják. autóbuszgyártás kooperációban Világszerte mindinkább előtérbe kerül a tömegközle­kedés korszerűsítése, mind a városi, mind a távolsági sze­mélyszállításban egyre na­gyobb tért hódít az autó­busz. Ismeretes, hogy ha­zánk autóbuszgyártó nagy­hatalommá fejlődött. 1971— 75 között 41 ezer Ikarus au­tóbusz készült, ebből 32 ezer jutott külföldre, amelyekkel sok országban találkozhat a magyar turista. A Szovjet­unió városaiban éppúgy ma­gyar autóbuszok bonyolítják a forgalmat, mint az NDK- ban, de • futnak belőle a Kö­zel-Keleten, Dél-Amerikában, Afrikában is. Hamburg egyes vonalain Ikarus-buszok tel­jesítenek szolgálatot, a ma­gyar jármű Ausztriában és Svédországban is kedvelt. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1947-ben kezdte el az autóbuszgyártást. A fej­lesztés ettől kezdve előbb lassú, majd egyre gyorsabb ütemű lett. 1962 után kiala­kult a közúti járműgyártás fejlesztési koncepciója, és a KGST-n belül hazánk szako­sodott nagy befogadóképes­ségű autóbuszok gyártására. 1964-ben' kormányprogram lett a közúti járműgyártás fejlesztése. Az Ikarus-on kí­vül természetesen egész sor gyár részt vesz a buszok kü­lönféle alkatrészeinek előál­lításában. Létrejött a nemzetközi koo­peráció: sokirányú műszaki együttműködés eredménye­ként a magyar autóbuszok­ba szovjet, lengyel és NDK- beli részegységeket építenek be. A másik terület a közös fejlesztés. A szovjet és ma­gyar szakemberek együttmű­ködésének egyik eredménye az a gázturbinás autóbusz, amely előreláthatólag 1978- ban készül el a szovjet Jár­műfejlesztési Intézet, a ma­gyar Autóipari Kutató Inté­zet közös munkájaként. A csehszlovák Avia Mű­vek az Ikarus-szal együtt­működésben új, kis befoga­dóképességű autóbusztípust fejlesztett ki. A 19-, illetve 23-üléses autóbuszokat Avia 712 típusú, 80 lóerős motorral látják el. A sorozatgyártást még ebben az évben meg­kezdik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom