Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

o 1977. október 4., kedd NÉPÚJSÁG A vésztői gimnáziumban külön fizika-előadóban tartják az órákat. Képünkön Takács Gábor tanár tanítványaival egy kísérletet készít elő Fotó: Gál Edit wwwvmuuMwttwvuutmmmmvmwMMwmi Filmjeink külföldön JEGYZET A diákok munkájáról Mint minden évben, az idei ősszel is belekóstoltak az is­kolai tanulók a mezőgazdasá­gi munkákba. Tíz napon át a felső tagozatos diákok az iskolapadot felcserélték a gyümölcsszedő kosarakkal s a konzervgyár és a hűtőház fehér köpenyeivel. Különös szükség volt most a szorgos diákkeczekre, hiszen zöldség­ből, gyümölcsből gazdag a termés. Tanulóinkat az életre, a munkára neveljük, s ennek leghatásosabb módja a ter­melésben való aktív részvé­tel. Fiaink-lányaink a munka során közelről megismerik mezőgazdasági üzemeink életét, s talán jobban megbe­csülik majd szüleik fárad­ságát is. Ha a gyerekek élet­korának megfelelő munka- körülményeket sikerül bizto­sítani, akkor a diákok öröm­mel végzik feladataikat, hi­szen látják, hogy szükség van a segítségükre és termé­szetesen jól jön számukra a kereset is. Semmilyen zseb­pénznek nincs olyan értéke, mint a megdolgozott mun­kabérnek. Pedagógusaink a közös munka idején új tulajdonsá­gokat tapasztalhatnak a diá­koknál. Van olyan gyerek, akinek a tanulás talán gyen­gébben megy, de a munkában kitünteti magát és ez elisme­résre méltó érdem az értéke­lésnél. Az együttes munka közösségformáló erejét min­denki tudja, de néha még nagy gyermekbarátságok is születnek ilyenkor. A hűtő­házban dolgozó szemreva- lóbb csitri lányoknak példá­ul mindig a legszebb láda paprikát vitték csumázni a gáláns anyagmozgató fiúk ... A munka végeztével visz- szavonult a diákhad az isko­lákba. A földeken és a mező- gazdasági üzemekben elült a gyerekzsivaly, s a munkások először talán felsóhajtottak a tanulók távozásakor, de re­mélhetően jó szívvel emlé­keznek majd a nagyhangú, szertelen, ám mindig segítő­kész fiatalokra. Az iskolák­ban újra a tanulásé a fősze­rep, s egy-egy dolgozatírás előtt talán a gyerekek is nosztalgiával gondolnak a közös munkákra. (Apdódy) Rövidesen újabb magyar filmalkotásokat láthatnak a külföldi tévénézők: az utób­bi napokban 5 'külföldi tévé- társaság és két filmforgal­mazási cég vásárolt magyar tévé- és filmprodukciókat a HUNGAROFILM külkeres­kedelmi vállalatnál. Az ausztráliai National Library 3 játékfilmet, Sára Sándor: Feldobott kő, Fábri Zoltán: Két félidő a pokol­ban és Szabó István: Álom a házról című filmjeit vet­te meg. A holland NOS té­véadó Vajda Béla két film­jét, a „Gloria Mundi” és a „Tojás” című animációs filmjeit, a jugoszláv televí­zió „A cédrus” és a „Tizen­egy több mint három” című Divatszüret Október 13-án, délután 5 órakor a gyulai Művelődési Központban, másnap, 14-én, este 5 é6 8 órai kezdettel a békéscsabai ifjúsági és úttö­rőházban műsoros divatbe­mutatón ismerkedhetnek meg a nézők a legújabb őszi —téli divatújdonságokkal. A műsorban a divatlapokból ismert manekenek mutatják be az Univerzál Kiskereske­delmi Vállalat és a Méretes Szabók és Szűcsök által for­galmazott és készített diva­tévéprodukciókat, a svéd te­levízió pedig Jankovics Mar­cell „Küzdők” című filmjét vásárolta meg. A londoni BBC televízió több kisfilmet, közöttük a „Kati és a vad­macska”, a „Kutyabaj”, a „Süsü, a sárkány” című pro­dukciókat, továbbá a népsze­rű Gusztáv-sorozat 13, és a „Marci” című sorozat négy epizódját, valamint két já­tékfilmet: „A koppányi aga testamentuma” és „A dunai hajós” című produkciókat vette meg. „A kockásfülű nyúl” című gyermekfilm 13 epizódját a kanadai CBC té­vé, a New York-i COE Film Associated pedig a mesesoro­zat 26 epizódját vette át for­galmazásra. tos ruha- és kabátmodelle- ket. A Divatszüret műsorában neves művészek is fellép­nek, többek között Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth- díjas kiváló művész, Váradi Hédi kiváló művész, Máthé Péter és Szűcs Judit tánc- dalénekesek, valamint Jákó Vera, Horváth Attila, Kis- honti Ildikó. Közreműködik még a megyénkben is ismert két zenekar, a Siconor és a Főnix. A műsor vezetője An­tal Imre. A bemutatott mo­dellek az új Univerzál áru­házban és a megye összes Univerzál üzletében besze- ' rezhetők. Valentyin Csernik: ß I • f r I r • Duszlajev emlekezesei 5. Amíg Szem jón beért az ét­kezdébe, volt érkezése kiszá­molni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálat­ban, egy kis hirtelenszőke te­remtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában harminckilenc éves és már nagymama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, ami­kor Szemjon belépett. Aszja vidám kedvében volt. Itt mindig kedvesen fogadták Szemjont. Visszafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra ke­rült, rítusként ragaszkodott ehhez. A falu szélén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tar­tósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig el­tartott nála a körte. Az öreg­nek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklő­dött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem for­dult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szem­jon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy-egy körte. — Egy bifszteket? — kér­dezte Aszja. — Hamburgi módra — mondta Szemjon. — Megtaníthatnál, hogy kell készíteni — mondta Aszja. — Én magam sem tudom. — Még nem nősültél meg? — kérdezte Aszja. — Hamarosan. — Csak mondd meg mi­kor, sütünk egy tortát. — Megmondom. Szemjon a „Sofőrök” fel­iratú táblával megkülönböz­tetett asztalnál foglalt he­lyet. A táblácskát Burljak, a Minszkből idekerült sofőr honosította meg. Ilyen táb­lákat helyezett el több étke­zőben az útvonalon. A repü­lőtéri éttermekben hagyo­mányos a külön asztal a pi­lótáknak, és ő is pilóta volt. Az utasok sorba álltak az ételkiadó ablak előtt. Szem­jon szerette volna megnézni, hogy mit rendel a diáklány, hiszen szigorúan meg volt szabva a napi pénzadagja. Franciasalátát és két teát. Nem ragadtatja el magát: életbe lépett a takarékosság. A tanárnő és a kövér bánya­mérnök jel vény es férfi tejfölt és bifszteket rendelt. A bu­szon is egymás mellett ül­tek. Először a táblával jelzett asztalhoz mentek oda, a férfi egy pillanatig habozott, az­tán átmentek egy másik asz­talhoz. — íme, a sofőrök egyetlen privilégiuma — mondta a férfi. — Nem az egyetlen — akart ellentmondani Szem­jon. De hallgatott. Más sem hiányzik, mint vitába keve­redni az utasokkal. Kelle­metlenül érintette, hogy ezek ketten ilyen hamar összeba­rátkoztak. Neki ez sohasem sikerült. — Ez a színes bőrűek szá­mára kijelölt hely — jegyez­te meg a férfi. — Rossz a szíve — gondolta Szemjon, szólni is akart neki, ne egyen olyan sokat, mert túlterheli a „motorját”. De aztán mégse szólt. Aszja mosolygott az uta­sokra. Már felnőtt fia van, ha egyszer nagymama. Bár nem lehet nagyon idős, mert három évvel ezelőtt még ő hozott neki Moszkvából isko­laruhát. Szemjon felállt — Négy perc múlva indu­lunk — mondta hangosan, hogy mindenki hallja. Az utasoknak egyszerre sietős lett. A székeket betol­ták az asztal alá. Aszja ki­jött a konyhából. — Tudod, megkérték a kezemet — mondta. — Kicsoda? — kérdezte Szemjon. — Búrljak. — A pilóta? — Igen, százados volt a hadseregben. — Aszjának felcsillant a szeme. — Mondd meg, mikor lesz az esküvő?! — Megmondanám, de még nem döntöttem. róla Radio Esperanto-Redakcio, Varsovio Beszélgetés egy hasznos és szórakoztató időtöltésről — Csapó Annát, a békési Városi Tanács közegészség- ügyi ellenőrét úgy emlegetik, mint a lengyel rádió magyar munkatársát. Miből áll ez a kapcsolat és hogyan alakult ki? — Nem vagyok munkatárs, csak levelező, de az már évek óta. Még 1970-ben hívták fel a figyelmemet a varsói rádió eszperantó műsoraira. Hall­gatni kezdtem. Először rend- szertelenül, majd egyre job­ban megtetszett és állandó hallgató lettem. — Milyen időközönként su­gározzák ezt a műsort? — Naponta háromszor. Reggel, délután és késő este egy-egy félórát. Én főleg a reggel 6 órai adást hallga­tom,de van úgy, hogy még egy másikat is. Ez a prog­ram már hozzátartozik a mindennapi életemhez. — Ilyen hosszú időn ke­resztül nem lehet megunni az idegen nyelvű rádiózást? — Kétszeresen nem. Elő­ször is azért, mert a nyelv­gyakorlást biztosítja, aztán meg olyan érdekes, hogy nem is tudnék meglenni nélküle. A négytagú szerkesztőség nagy odaadással és körülte­kintéssel készíti az eszperan­tóműsort, hogy a külföldi hallgatók igényeit kielégítse. A fő cél a lengyel élet, kul­túra és a gazdasági építő­munka ismertetése. Ezenkí­vül hetenként háromszor ki­fejezetten mozgalmi dolgok­kal foglalkoznak, híreket, sajtóismertetést adnak a vi­lág eszperantó eseményeiből. — ön a közegészségügyben tevékenykedik. Szakmáját érintő kérdésekkel is talál­kozik? — Hogyne. Nem is olyan régen például egy előadást hallgattam végig a környe­zetvédelemről, ami világ- probléma. A lengyel parla­ment tavaly fogadta el avíz- és levegővédelmi törvényt és ennek a végrehajtását ismer­tették. Ami különösen meg­lepett az az, hogy nemcsak környezetvédelmi intézet és Már mindent eldöntöttél, gondolta Szemjon, mindent. — Félő egy öregasszony­nak mindent újrakezdeni — sóhajtott Aszja. — Bár én tudhatnék ma­gaménak egy ilyen öregasz- szonyt — mondta Szemjon. — Menj hozzá, ne töprengj. Szívós férfi, no meg a fiad­nak is saját családja van már, ideje, hogy a magad életét is elrendezd. — Szem­jon úgy mondta mindezeket, ahogy Aszja szerette volna, meg ahogy a barátnői is ta­nácsolták, de Szemjon való­ban így is gondolta. — Köszönöm — szólt Asz­ja. — Csomagolhatok valami útravalót? — Köszönöm, nem kell — utasította vissza Szemjon, és csak most figyelt fel Aszja frizurájára, a bondorított fürtökre és a munkaköpeny alatt észrevette a kék ün­neplőruhát. — Öt várod? Aszja bólintott. A tanárnő árgus szemekkel figyelte őket. Szemöldökét felhúzta, mintha csak bátorítani akar­ná Szemjont: rajta, rajta, so­főr. Szemjont ez annyira fel­bőszítette, hogy amikor be­ült a vezetőfülkébe, meg­nyomta a kürtöt. A férfiak sietve eldobták a cigarettá­kat, Szemjon tudta, meny­nyire jólesik ez a néhány slukk vacsora után, de dü­hét sehogy sem sikerült le­csillapítani. — Gyorsabban, gyorsab­ban ! — kiabált a teljesen ár­tatlan utasokra. (Folytatjuk) tanács van a lengyeleknél, hanem külön minisztérium is és ez a három szerv közösen irányítja a védő- és óvómun- káj. A nagy üzemekben, mint például a krakkói ko­hászati művek, környezetvé­delmi szakember is dolgozik. Képzésükről a felsőoktatás­ban gondoskodnak. A varsói politechnikai főiskoláról és a krakkói bányászati és kohá­szati akadémiáról kerülnek ki a környezetvédelmi mérnö­kök. Különben a szakmai előadások nagyon sokrétűek, a pedagógustól a művészekig mindenki megtalálja a ma­gáét. Ha viszont mindet meghallgatja az ember, ren­geteg új dolgot ismer meg és állandóan bővül a látóköre. — Politika, művelődés, szakismeret, mind vonzó té­ma. Van még valami más is ezen kívül? — Nagyon népszerű a Hallgató a hallgatónak című műsor, melyet a levelezők kívánsága szerint állítanak össze. S nagy sikere van az évenként kétszer megrende­zett pályázatoknak, amiken a világ minden tájáról sokan részt vesznek. — Amelyek egyikén Csapó Anna nyerte el a fődíjat, a zakopánei 10 napos üdülést... — Ez még tavaly volt, ami­kor a Szakszervezeti Világ- szövetség hirdetett versenyt a lengyel rádióban több nyelven, így eszperantóul is. Három témából lehetett vá­lasztani, de aki akarta — mint én is — mindet kidol­gozhatta. — És a levelezés? — Ez a rovat hetenként egyszer jelentkezik és reagál a sokfelől érkező észrevéte­lekre, javaslatokra és ismer­teti a közérdekű információ­kat. Ebbe kapcsolódtam be Letzkési Mária kolléganőm­mel együtt, akivel indőként megírjuk a megye és a vá­ros eszperantóéletét ismertető sorainkat, melyeket a szer­kesztőség felhasznál. De mi is kapunk tőlük levelet, sőt részletes műsort is küldenek és az egyes elhangzott elő­adások eszperantó nyelvű szövegét is. — Mióta beszéli az eszpe­rantót? — Lassan másfél évtizede. Még pályakezdő koromban, első munkahelyemen, ' az orosházi járási tanácsnál kezdtem tanulni az akkori elnök, Dumitrás Mihály biz­tatására. Ma is hálával gon­dolok rá, hogy törődött ve­lünk, fiatalokkal és érdeklő­désünket a nyelvtanulásra irányította. Vass Márta Hogyan készül a játék? Ma, október 4-én zár Bé­késcsabán, a KISZÖV Gyo­pár Klubjában a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház textilfestő szakkörének kiál­lítása. Október 5-e és 19-e között a szarvasi Plastolus Műanyagkészítő Szövetkezet mutatja be munkáját az ér­deklődőknek „Hogyan készül a játék?” címmel. A mun­kafolyamat bemutatását fo­tókkal, félig kész és már el­készült játékok bemutatásá­val teszik szemléletessé. KÉP­ERNYŐ Szombati szórakozás Lehet, hogy olvastam vala­hol, de az is lehet, hogy a rádióban mondta egy okos ember: a hétvége már rég­óta nem szombaton, hanem pénteken kezdődik. Gyorsan körülnéztem az életben, és én is ezt tapasztaltam. Ügy tűnik, mintha péntekenként szabad szombatra menne az egész ország. Hogyan csinál­ják nem tudom, de tény, hogy pénteken délutántól hétfő reggelig bosszúság nél­kül lehet telefonálni, és ez csalhatatlan jele annak, hogy az emberek otthonaik­ba vagy a természet lágy ölének térségeibe tértek. Egyszóval péntek délután­tól hétfő reggelig miénk a világ, és mivel a szórakozás is természetes igényünk, nem felesleges fáradozás néha mérlegre tenni a televíziós szombat estéket, szórakoz­tunk-e azokon? A legutóbbi szombat estén tehát megpróbáltam megfi­gyelni önmagam, aztán meg számvetést készíteni az ered­ményről. Ez viszont nem volt éppen megnyugtató. Saj­nos. Már arra is gondoltam, hogy rossz napot választot­tam, de miután visszálapoz- tam a műsorokban néhány szombatot, nem találtam okot a lelkiismeretfurdalás- ra: azok sem lehettek külön­bek. Kora este kapcsoltam be a készüléket és a 60 éves Nagy Októbert üdvözlő ajándék- műsort láthattam először. Muzsika, tánc, interjúk egy csokorban, hagyományos ru­tin-színvonalon, ritkásan ki­emelkedően szép mozzana­tok, melyek közül a Kállai— Sugár csevegés került nálam első helyre; őszintesége és közvetlensége emelte emberi magaslatokra a színész vallo­mását a művészetről és a nagybetűs BARÁTSAG-ról. Hét előtt öt perccel követ­kezett az „Egymillió fontos hangjegy”, melynek telitalá­lat címe marad lassan az egyedüli, amire oda lehet fi­gyelni. Igen, határozottan rossz érzéseim voltak, amíg néztem. Semmi új, semmi változatosság, már a hang­jegy-lovas lendülete sem a régi, a szignál után. A Neoton együttes nyeglesége pedig egyenesen bántó: ilyen csú­nyán és hányavetin daloláSz- ni magyarul, ahogyan ezen a felvételen tették, még ebben a műfajban sem szabad. A lányok pedig — mint mond­jak? — valóságos tornamu- tatvány-sorozatot eszelnek ki, csakhogy minél változato­sabban elvégezhessék a da­locska időtartamára elren­delt rángatózás-penzumu­kat. Túléltem ezt is, jött a Frakk-ismétlés, és végre na­gyokat nevettem Szerénke balfogásain. Miután a tévé­tornát nem soroltam a szó­rakoztató alkalmak közé, megnéztem a híradót, az est egyik legjobb műsorát, ha nem is sorolhattam a kifeje­zett szórakoztatás kategóriá­jába. A „Gusztáv gondos”-t annál inkább, világsikere rendre igazolódik. Ezután „A lányom barátnője” című vidámnak hirdetett tévé­játék következett. Nagyszerű­en indult, percről percre fo­kozódott bennem a kíváncsi­ság: na most mi lesz? Aztán egyszer csak leállt az egész, kínkeserves topogássá válto­zott. Később olvastam a Rá­dióújságban az író nyilatko­zatát: „Semmi különös nem történik ebben a vígjáték­ban.” Igaza volt. A zenei világnapot köszön­tő „Zenék, pillanatok” külön méltatást érdemelne. Czigány György nagyon érti ezt a mű­fajt, szórakozást és mély él­ményt nyújtott, miközben a technika segítségével meg­idézte Menuhint, Ojsztrahot, Stokowskit, Rubinsteint. Mi­csoda névsor, és micsoda mu­zsika! Erre emlékezem a legszí­vesebben. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom