Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
o 1977. október 4., kedd NÉPÚJSÁG A vésztői gimnáziumban külön fizika-előadóban tartják az órákat. Képünkön Takács Gábor tanár tanítványaival egy kísérletet készít elő Fotó: Gál Edit wwwvmuuMwttwvuutmmmmvmwMMwmi Filmjeink külföldön JEGYZET A diákok munkájáról Mint minden évben, az idei ősszel is belekóstoltak az iskolai tanulók a mezőgazdasági munkákba. Tíz napon át a felső tagozatos diákok az iskolapadot felcserélték a gyümölcsszedő kosarakkal s a konzervgyár és a hűtőház fehér köpenyeivel. Különös szükség volt most a szorgos diákkeczekre, hiszen zöldségből, gyümölcsből gazdag a termés. Tanulóinkat az életre, a munkára neveljük, s ennek leghatásosabb módja a termelésben való aktív részvétel. Fiaink-lányaink a munka során közelről megismerik mezőgazdasági üzemeink életét, s talán jobban megbecsülik majd szüleik fáradságát is. Ha a gyerekek életkorának megfelelő munka- körülményeket sikerül biztosítani, akkor a diákok örömmel végzik feladataikat, hiszen látják, hogy szükség van a segítségükre és természetesen jól jön számukra a kereset is. Semmilyen zsebpénznek nincs olyan értéke, mint a megdolgozott munkabérnek. Pedagógusaink a közös munka idején új tulajdonságokat tapasztalhatnak a diákoknál. Van olyan gyerek, akinek a tanulás talán gyengébben megy, de a munkában kitünteti magát és ez elismerésre méltó érdem az értékelésnél. Az együttes munka közösségformáló erejét mindenki tudja, de néha még nagy gyermekbarátságok is születnek ilyenkor. A hűtőházban dolgozó szemreva- lóbb csitri lányoknak például mindig a legszebb láda paprikát vitték csumázni a gáláns anyagmozgató fiúk ... A munka végeztével visz- szavonult a diákhad az iskolákba. A földeken és a mező- gazdasági üzemekben elült a gyerekzsivaly, s a munkások először talán felsóhajtottak a tanulók távozásakor, de remélhetően jó szívvel emlékeznek majd a nagyhangú, szertelen, ám mindig segítőkész fiatalokra. Az iskolákban újra a tanulásé a főszerep, s egy-egy dolgozatírás előtt talán a gyerekek is nosztalgiával gondolnak a közös munkákra. (Apdódy) Rövidesen újabb magyar filmalkotásokat láthatnak a külföldi tévénézők: az utóbbi napokban 5 'külföldi tévé- társaság és két filmforgalmazási cég vásárolt magyar tévé- és filmprodukciókat a HUNGAROFILM külkereskedelmi vállalatnál. Az ausztráliai National Library 3 játékfilmet, Sára Sándor: Feldobott kő, Fábri Zoltán: Két félidő a pokolban és Szabó István: Álom a házról című filmjeit vette meg. A holland NOS tévéadó Vajda Béla két filmjét, a „Gloria Mundi” és a „Tojás” című animációs filmjeit, a jugoszláv televízió „A cédrus” és a „Tizenegy több mint három” című Divatszüret Október 13-án, délután 5 órakor a gyulai Művelődési Központban, másnap, 14-én, este 5 é6 8 órai kezdettel a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban műsoros divatbemutatón ismerkedhetnek meg a nézők a legújabb őszi —téli divatújdonságokkal. A műsorban a divatlapokból ismert manekenek mutatják be az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat és a Méretes Szabók és Szűcsök által forgalmazott és készített divatévéprodukciókat, a svéd televízió pedig Jankovics Marcell „Küzdők” című filmjét vásárolta meg. A londoni BBC televízió több kisfilmet, közöttük a „Kati és a vadmacska”, a „Kutyabaj”, a „Süsü, a sárkány” című produkciókat, továbbá a népszerű Gusztáv-sorozat 13, és a „Marci” című sorozat négy epizódját, valamint két játékfilmet: „A koppányi aga testamentuma” és „A dunai hajós” című produkciókat vette meg. „A kockásfülű nyúl” című gyermekfilm 13 epizódját a kanadai CBC tévé, a New York-i COE Film Associated pedig a mesesorozat 26 epizódját vette át forgalmazásra. tos ruha- és kabátmodelle- ket. A Divatszüret műsorában neves művészek is fellépnek, többek között Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth- díjas kiváló művész, Váradi Hédi kiváló művész, Máthé Péter és Szűcs Judit tánc- dalénekesek, valamint Jákó Vera, Horváth Attila, Kis- honti Ildikó. Közreműködik még a megyénkben is ismert két zenekar, a Siconor és a Főnix. A műsor vezetője Antal Imre. A bemutatott modellek az új Univerzál áruházban és a megye összes Univerzál üzletében besze- ' rezhetők. Valentyin Csernik: ß I • f r I r • Duszlajev emlekezesei 5. Amíg Szem jón beért az étkezdébe, volt érkezése kiszámolni a műszakbeosztást. Eszerint Aszja volt szolgálatban, egy kis hirtelenszőke teremtés, mindenki kislánynak gondolta, pedig valójában harminckilenc éves és már nagymama. — Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szemjon belépett. Aszja vidám kedvében volt. Itt mindig kedvesen fogadták Szemjont. Visszafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra került, rítusként ragaszkodott ehhez. A falu szélén, egy öregembertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tartósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öregnek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklődött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem fordult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy-egy körte. — Egy bifszteket? — kérdezte Aszja. — Hamburgi módra — mondta Szemjon. — Megtaníthatnál, hogy kell készíteni — mondta Aszja. — Én magam sem tudom. — Még nem nősültél meg? — kérdezte Aszja. — Hamarosan. — Csak mondd meg mikor, sütünk egy tortát. — Megmondom. Szemjon a „Sofőrök” feliratú táblával megkülönböztetett asztalnál foglalt helyet. A táblácskát Burljak, a Minszkből idekerült sofőr honosította meg. Ilyen táblákat helyezett el több étkezőben az útvonalon. A repülőtéri éttermekben hagyományos a külön asztal a pilótáknak, és ő is pilóta volt. Az utasok sorba álltak az ételkiadó ablak előtt. Szemjon szerette volna megnézni, hogy mit rendel a diáklány, hiszen szigorúan meg volt szabva a napi pénzadagja. Franciasalátát és két teát. Nem ragadtatja el magát: életbe lépett a takarékosság. A tanárnő és a kövér bányamérnök jel vény es férfi tejfölt és bifszteket rendelt. A buszon is egymás mellett ültek. Először a táblával jelzett asztalhoz mentek oda, a férfi egy pillanatig habozott, aztán átmentek egy másik asztalhoz. — íme, a sofőrök egyetlen privilégiuma — mondta a férfi. — Nem az egyetlen — akart ellentmondani Szemjon. De hallgatott. Más sem hiányzik, mint vitába keveredni az utasokkal. Kellemetlenül érintette, hogy ezek ketten ilyen hamar összebarátkoztak. Neki ez sohasem sikerült. — Ez a színes bőrűek számára kijelölt hely — jegyezte meg a férfi. — Rossz a szíve — gondolta Szemjon, szólni is akart neki, ne egyen olyan sokat, mert túlterheli a „motorját”. De aztán mégse szólt. Aszja mosolygott az utasokra. Már felnőtt fia van, ha egyszer nagymama. Bár nem lehet nagyon idős, mert három évvel ezelőtt még ő hozott neki Moszkvából iskolaruhát. Szemjon felállt — Négy perc múlva indulunk — mondta hangosan, hogy mindenki hallja. Az utasoknak egyszerre sietős lett. A székeket betolták az asztal alá. Aszja kijött a konyhából. — Tudod, megkérték a kezemet — mondta. — Kicsoda? — kérdezte Szemjon. — Búrljak. — A pilóta? — Igen, százados volt a hadseregben. — Aszjának felcsillant a szeme. — Mondd meg, mikor lesz az esküvő?! — Megmondanám, de még nem döntöttem. róla Radio Esperanto-Redakcio, Varsovio Beszélgetés egy hasznos és szórakoztató időtöltésről — Csapó Annát, a békési Városi Tanács közegészség- ügyi ellenőrét úgy emlegetik, mint a lengyel rádió magyar munkatársát. Miből áll ez a kapcsolat és hogyan alakult ki? — Nem vagyok munkatárs, csak levelező, de az már évek óta. Még 1970-ben hívták fel a figyelmemet a varsói rádió eszperantó műsoraira. Hallgatni kezdtem. Először rend- szertelenül, majd egyre jobban megtetszett és állandó hallgató lettem. — Milyen időközönként sugározzák ezt a műsort? — Naponta háromszor. Reggel, délután és késő este egy-egy félórát. Én főleg a reggel 6 órai adást hallgatom,de van úgy, hogy még egy másikat is. Ez a program már hozzátartozik a mindennapi életemhez. — Ilyen hosszú időn keresztül nem lehet megunni az idegen nyelvű rádiózást? — Kétszeresen nem. Először is azért, mert a nyelvgyakorlást biztosítja, aztán meg olyan érdekes, hogy nem is tudnék meglenni nélküle. A négytagú szerkesztőség nagy odaadással és körültekintéssel készíti az eszperantóműsort, hogy a külföldi hallgatók igényeit kielégítse. A fő cél a lengyel élet, kultúra és a gazdasági építőmunka ismertetése. Ezenkívül hetenként háromszor kifejezetten mozgalmi dolgokkal foglalkoznak, híreket, sajtóismertetést adnak a világ eszperantó eseményeiből. — ön a közegészségügyben tevékenykedik. Szakmáját érintő kérdésekkel is találkozik? — Hogyne. Nem is olyan régen például egy előadást hallgattam végig a környezetvédelemről, ami világ- probléma. A lengyel parlament tavaly fogadta el avíz- és levegővédelmi törvényt és ennek a végrehajtását ismertették. Ami különösen meglepett az az, hogy nemcsak környezetvédelmi intézet és Már mindent eldöntöttél, gondolta Szemjon, mindent. — Félő egy öregasszonynak mindent újrakezdeni — sóhajtott Aszja. — Bár én tudhatnék magaménak egy ilyen öregasz- szonyt — mondta Szemjon. — Menj hozzá, ne töprengj. Szívós férfi, no meg a fiadnak is saját családja van már, ideje, hogy a magad életét is elrendezd. — Szemjon úgy mondta mindezeket, ahogy Aszja szerette volna, meg ahogy a barátnői is tanácsolták, de Szemjon valóban így is gondolta. — Köszönöm — szólt Aszja. — Csomagolhatok valami útravalót? — Köszönöm, nem kell — utasította vissza Szemjon, és csak most figyelt fel Aszja frizurájára, a bondorított fürtökre és a munkaköpeny alatt észrevette a kék ünneplőruhát. — Öt várod? Aszja bólintott. A tanárnő árgus szemekkel figyelte őket. Szemöldökét felhúzta, mintha csak bátorítani akarná Szemjont: rajta, rajta, sofőr. Szemjont ez annyira felbőszítette, hogy amikor beült a vezetőfülkébe, megnyomta a kürtöt. A férfiak sietve eldobták a cigarettákat, Szemjon tudta, menynyire jólesik ez a néhány slukk vacsora után, de dühét sehogy sem sikerült lecsillapítani. — Gyorsabban, gyorsabban ! — kiabált a teljesen ártatlan utasokra. (Folytatjuk) tanács van a lengyeleknél, hanem külön minisztérium is és ez a három szerv közösen irányítja a védő- és óvómun- káj. A nagy üzemekben, mint például a krakkói kohászati művek, környezetvédelmi szakember is dolgozik. Képzésükről a felsőoktatásban gondoskodnak. A varsói politechnikai főiskoláról és a krakkói bányászati és kohászati akadémiáról kerülnek ki a környezetvédelmi mérnökök. Különben a szakmai előadások nagyon sokrétűek, a pedagógustól a művészekig mindenki megtalálja a magáét. Ha viszont mindet meghallgatja az ember, rengeteg új dolgot ismer meg és állandóan bővül a látóköre. — Politika, művelődés, szakismeret, mind vonzó téma. Van még valami más is ezen kívül? — Nagyon népszerű a Hallgató a hallgatónak című műsor, melyet a levelezők kívánsága szerint állítanak össze. S nagy sikere van az évenként kétszer megrendezett pályázatoknak, amiken a világ minden tájáról sokan részt vesznek. — Amelyek egyikén Csapó Anna nyerte el a fődíjat, a zakopánei 10 napos üdülést... — Ez még tavaly volt, amikor a Szakszervezeti Világ- szövetség hirdetett versenyt a lengyel rádióban több nyelven, így eszperantóul is. Három témából lehetett választani, de aki akarta — mint én is — mindet kidolgozhatta. — És a levelezés? — Ez a rovat hetenként egyszer jelentkezik és reagál a sokfelől érkező észrevételekre, javaslatokra és ismerteti a közérdekű információkat. Ebbe kapcsolódtam be Letzkési Mária kolléganőmmel együtt, akivel indőként megírjuk a megye és a város eszperantóéletét ismertető sorainkat, melyeket a szerkesztőség felhasznál. De mi is kapunk tőlük levelet, sőt részletes műsort is küldenek és az egyes elhangzott előadások eszperantó nyelvű szövegét is. — Mióta beszéli az eszperantót? — Lassan másfél évtizede. Még pályakezdő koromban, első munkahelyemen, ' az orosházi járási tanácsnál kezdtem tanulni az akkori elnök, Dumitrás Mihály biztatására. Ma is hálával gondolok rá, hogy törődött velünk, fiatalokkal és érdeklődésünket a nyelvtanulásra irányította. Vass Márta Hogyan készül a játék? Ma, október 4-én zár Békéscsabán, a KISZÖV Gyopár Klubjában a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház textilfestő szakkörének kiállítása. Október 5-e és 19-e között a szarvasi Plastolus Műanyagkészítő Szövetkezet mutatja be munkáját az érdeklődőknek „Hogyan készül a játék?” címmel. A munkafolyamat bemutatását fotókkal, félig kész és már elkészült játékok bemutatásával teszik szemléletessé. KÉPERNYŐ Szombati szórakozás Lehet, hogy olvastam valahol, de az is lehet, hogy a rádióban mondta egy okos ember: a hétvége már régóta nem szombaton, hanem pénteken kezdődik. Gyorsan körülnéztem az életben, és én is ezt tapasztaltam. Ügy tűnik, mintha péntekenként szabad szombatra menne az egész ország. Hogyan csinálják nem tudom, de tény, hogy pénteken délutántól hétfő reggelig bosszúság nélkül lehet telefonálni, és ez csalhatatlan jele annak, hogy az emberek otthonaikba vagy a természet lágy ölének térségeibe tértek. Egyszóval péntek délutántól hétfő reggelig miénk a világ, és mivel a szórakozás is természetes igényünk, nem felesleges fáradozás néha mérlegre tenni a televíziós szombat estéket, szórakoztunk-e azokon? A legutóbbi szombat estén tehát megpróbáltam megfigyelni önmagam, aztán meg számvetést készíteni az eredményről. Ez viszont nem volt éppen megnyugtató. Sajnos. Már arra is gondoltam, hogy rossz napot választottam, de miután visszálapoz- tam a műsorokban néhány szombatot, nem találtam okot a lelkiismeretfurdalás- ra: azok sem lehettek különbek. Kora este kapcsoltam be a készüléket és a 60 éves Nagy Októbert üdvözlő ajándék- műsort láthattam először. Muzsika, tánc, interjúk egy csokorban, hagyományos rutin-színvonalon, ritkásan kiemelkedően szép mozzanatok, melyek közül a Kállai— Sugár csevegés került nálam első helyre; őszintesége és közvetlensége emelte emberi magaslatokra a színész vallomását a művészetről és a nagybetűs BARÁTSAG-ról. Hét előtt öt perccel következett az „Egymillió fontos hangjegy”, melynek telitalálat címe marad lassan az egyedüli, amire oda lehet figyelni. Igen, határozottan rossz érzéseim voltak, amíg néztem. Semmi új, semmi változatosság, már a hangjegy-lovas lendülete sem a régi, a szignál után. A Neoton együttes nyeglesége pedig egyenesen bántó: ilyen csúnyán és hányavetin daloláSz- ni magyarul, ahogyan ezen a felvételen tették, még ebben a műfajban sem szabad. A lányok pedig — mint mondjak? — valóságos tornamu- tatvány-sorozatot eszelnek ki, csakhogy minél változatosabban elvégezhessék a dalocska időtartamára elrendelt rángatózás-penzumukat. Túléltem ezt is, jött a Frakk-ismétlés, és végre nagyokat nevettem Szerénke balfogásain. Miután a tévétornát nem soroltam a szórakoztató alkalmak közé, megnéztem a híradót, az est egyik legjobb műsorát, ha nem is sorolhattam a kifejezett szórakoztatás kategóriájába. A „Gusztáv gondos”-t annál inkább, világsikere rendre igazolódik. Ezután „A lányom barátnője” című vidámnak hirdetett tévéjáték következett. Nagyszerűen indult, percről percre fokozódott bennem a kíváncsiság: na most mi lesz? Aztán egyszer csak leállt az egész, kínkeserves topogássá változott. Később olvastam a Rádióújságban az író nyilatkozatát: „Semmi különös nem történik ebben a vígjátékban.” Igaza volt. A zenei világnapot köszöntő „Zenék, pillanatok” külön méltatást érdemelne. Czigány György nagyon érti ezt a műfajt, szórakozást és mély élményt nyújtott, miközben a technika segítségével megidézte Menuhint, Ojsztrahot, Stokowskit, Rubinsteint. Micsoda névsor, és micsoda muzsika! Erre emlékezem a legszívesebben. Sass Ervin
