Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
1977. október 9., vasárnap © *\ei SZÜLŐFÖLDÜNK Megismételt találkozások Beszélgetés Pál Lénárd akadémikussal A gyomai származású Pál Lénárd akadémikus, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatója nemcsak a hazai békemozgalom ismert alakja, hanem számos nemzetközi leszerelési konferencián is aktívan képviselte a magyar tudósokat. — Legutóbb Helsinkiben volt alkalmam találkozni a világbékéért fáradozó haladó erők képviselőivel —• mondja Pál Lénárd. — Nem véletlen, hogy a leszerelési konferenciákon nagy számban találhatók a tudományok művelői. A tudósokat az különbözteti meg az átlagembertől, hogy ismereteik révén mélyebben tekinthetnek az emberiséget fenyegető veszedelmekbe, s ez a tudás fokozott felelősséget jelent. Kötelességünk tehát hallatni szavunk, összefogni, s közösen gátat vetni az agressziónak. Manapság az enyhülés folyamatát fékező erők próbálnak előtérbe lépni. Legújabb fegyverük a neutronbombának nevezett ördögi találmány. Véleményem szerint minden fegyver embertelen, de a „humánusnak” hirdetett neutronbomba • egyenesen sátáni gondolat szülötte, hiszen élve hagyja a holt tárgyakat és elpusztít minden élőlényt. Nekünk, tudósoknak is azon kell fáradoznunk, hogy ne történjen meg e merénylet az emberiség ellen. — Amikor egy-egy konferencián találkoznak a tudományok emberei, nincs olyan törekvésük, hogy megpróbálják visszagyömöszölni a palackból kiszabadított „rossz szellemet”? — A világ megismerése, a tudomány fejlődése objektív folyamat, ezért minden erővel segíteni kell a kutatásokat, s ezzel párhuzamosan biztosítani kell a tudomány vívmányainak békés célú fel- használását. A tudományos haladáshoz hozzátartozik, hogy felmérjük az új helyzet okozta veszélyeket, s megfelelő intézkedésekkel időben elhárítsuk azokat. Nekünk, a szocialista világ- rendszer győzelméért tevékenykedő tudósoknak nemcsak azért kell felelősséget vállalnunk, hogy elkerüljük az emberiség létét fenyegető nukleáris világégést, hanem aktívan rész kell vennünk társadalmunk felépítésének mindennapi munkájában. — Kérem, beszéljen ezekről a feladatokról. — A fejlett szocialista társadalom építésén fáradozó tudományos kutatóknak tudniuk kell, hogy csak a magas szintű műszaki, tudományos bázis segítségével érhetjük el gazdaságpolitikai céljainkat. S a gazdasági fellendülés elősegíti társadalmi előrehaladásunkat is. Nem szeretem eltúlozni a tudomány szerepét, mégis azt kell mondanom, hogy manapság égetően nagy szükség van a termelőmunkát segítő kutatások eredményeire. Konkrétan arról van szó, hogy nálunk a termelési szerkezet módosításra szorul, mivél termékeink egy része nem versenyképes a külföldi piacokon. Nemzeti jövedelmünknek majdnem felét a külkereskedelem segítségével értékesítjük, nem mindegy tehát, hogy milyen portékával jelentkezünk határainkon túl. Ezek látszólag a közgazdászok gondjai volnának, ám a fizikusnak is tisztában kell lennie a népgazdaság egészét befolyásoló erőkkel. A kutatás, fejlesztés, termelés és értékesítés olyan összefüggő egység, amelynek mi, tudományos emberek is egyik láncszeme vagyunk, s munkánk nem különíthető el a folyamat egészétől. — A mindennapok termelőmunkájára figyelő tudóst nem fenyegeti az elaprózódás, a prakticis- ta szemlélet veszélye? — Vannak, akik avval az elegáns jelszóval vonják ki magukat a világ gondjaiból, hogy a „magasabb” tudománynak az egész emberiség haladását kell szolgálnia. Meggyőződésem, hogy az a kutató viszi előre az emberi kultúra egészét, aki legtöbbet tesz saját hazája boldogulásáért is. Sokszor „csupán” az a feladatunk, hogy mások eredményeit a mi viszonyaink között próbáljuk meghonosítani, ám ha valaki alkotó módon figyeli a valóságot, néha meglepően új színekkel gazdagíthatja a tudományt. A biztos világnézeti alap és a szülőföld szeretete az, amely segít eligazodni a legfőbb kérdésekben, a többi csupán a tehetségen és a szorgalmon múlik. — Milyen szálak kötik önt szűkebb hazájához, Békés megyéhez? — Amikor csak időm engedi, hazamegyek édesanyámhoz, Gyomára. Örömmel hallom, hogy a község vezetői találkozót szerveznek a Gyomáról elszármazott művészek, politikusok, közéleti emberek számára. Mint régi „közgés” diák, megtiszteltetésnek vettem a békéscsabai Sebes György Szak- középiskola jubileumi meghívását, ahol sok régi barátommal találkoztam, s új barátokra leltem. Mindig különös öröm számomra, ha intézetünkben olyan kutatással foglalkozunk, amelyet a Viharsarokban hasznosítanak. A Békés megyei Tanácsnál levő számítógépet például mi fejlesztettük, s az Orosházi Üveggyárban is működik egy technológiai folyamatot vezérlő berendezésünk. Gondolom' a szarvasi kutatóintézetben dolgozó kollégákat is érdekli az a vizsgálatsorozatunk, amely magfizikai módszerekkel válogatja ki a magas fehérjetartalmú vetőmagvakat. Talán ezek a hir- telenében felsorolt példák is jelzik, hogy kutatásaink milyen szorosan kapcsolódnak a gyakorlati élethez. Hiszen amit a tudomány az általános emberi kultúra fejlődéséhez hozzátesz, annak mértéke a történelem, a mindennapi munkánk eredményeit pedig az életszínvonal növekedésével lehet lemérni. Andódy Tibor Múzeumaink kincsei Hz Orosházi Szántó Kovács Múzeum Az orosházi múzeum falait nem borítja évszázadok patinája, hiszen néhány évtizede még saját múzeummal sem dicsekedhetett az akkori község. Schwarcz János kereskedő, műgyűjtő és művészetbarát 1945 januárjában felajánlotta a házát, hogy abban rendezzenek be múzeumot az orosháziak. Ekkor már volt mit tenni a gazdag polgárház tágas termeibe. A polgári és a felső mezőgazdasági iskola tanára, Juhász Balázs a kilencszázas évek elején alapozta meg a gyűjteményt, amelyet később Csizmadia György, Nagy Gyula és Sitkéi József, a gimnázium akkori igazgatója és tanárai megőriztek, gondoztak és gyarapítottak. A Szántó Kovács Múzeum földszintjét járva, a város történetét bemutató kiállítás emlékei között kutatva leltük a kincset: egy zászlót. A históriaírók, az emlékezet legendává magasztosították az Orosházi Munkáskor megalakulását, vezérlő zászlójuk elkészítését, s a gyász- szál véges 1891-es május 1-i tüntetést. Szerencsére a hely- történet kutatói még időben összegyűjtötték a 'korabeli híradásokat, köztük Katona Imre egyetemi tanár beszélgetett is a visszaemlékező öregekkel, akik átélték a véres eseményeket. Az ő tanulmányát idézzük, amikor Szabó József 82 éves orosházi parasztember vallomását leírjuk: „Hát mink itten rágondó- tuk magunkat, itt vót a Munkáskörünk, hogy csiná- tatunk egy díszzászlót, aztán május elsejin ünnepölüftk. Azután tartottunk egy választmányi gyűlést, az elhatározta, hogy szóvá a köri tagoknak köll a pénz összeadni... Az asszonyok várták, az elvtársak feleségei, a zászlót. Szép, fehér sejern- zászló vót. Eggy ódalára — Szabadság—Egyenlőség— Testvériség — a másikra — 8 órai munka — 8 órai alvás — 8 órai szórakozás — vót piros betükke varva.” Miért is kellett ez a zászló, s miért olyan nevezetes? Akik a Békés megyei agrárproletárság mozgalmairól olvastak már, tudják, hogy a „nagy 48” utáni önkényuralom igencsak elhallgattatta az ország népét. Orosházán a kiegyezés után szaporodtak el a különféle vallási, kulturális, gazdasági jellegű egyletek és körök. Azért, hogy a „munkásoknak is otthona legyen”, szervezkedtek ők is, így alakult 1890 őszén az Orosházi Munkáskor. A II. Internacionálé határozata, majd a Népszava mozgósítása nyomán az orosháziak is ünnepelni akarták május elsejét. „Zászlóforradalommá” lett ez a nap, 1891. május első napja. A belügyminiszter országszerte megtiltotta az ünnepet. A Munkáskor tagjai mégis kitűzték házukra a fehér selyemzászlót, amelyet azonnal elkobzott a szolgabíró. Futótűzként terjedt a hír Orosházán, küldöttséget menesztettek a szolgabíróságra a zászlóért. Ígért, ígért a főszolgabíró, húzta-halasztotta a cselekvést, s közben várta a „segítséget”: csendőrséget, katonaságot Csabáról, Csa- nádapácáról. A becsapott tömeg féltéglákkal ostromolta a szolgabírói hivatalt egészen addig, míg a csendőrség sortüze, kardlapos üldözése menekülésre kényszerítette a népeket. Csak a sok széjjelhagyott papucs maradt a Te- rényi utcán az eszeveszett futás nyomán. Az orosházi események elindítói voltak a békéscsabai, hódmezővásárhelyi. batto- nyai, a viharsarki lázadásoknak. A szervezeti és ideológiai zűrzavar az agrárproletár mozgalom gyengüléséhez vezetett. Az orosházi zászlót a Munkáskörből alakult Földművelő Egylet kapta vissza. Ekkor már csak az emléke maradt forradalmi, a történelmi helyzet másképpen alakult. Bede Zsóka A Munkásmozgalmi Múzeum elkészítette a zászló eredeti mását, hogy a 86 esztendős fehér lobogó a munkásmozgalom többi nagy ereklyéi között otthonra leljen Budapesten. Orosházán ez a másolat látható Fotó: Veress Erzsi A nádtetős viskók helyén modern épületek Október 6-a kitörölhetetlen dátumként él az endrő- diek emlékezetében. Ezelőtt 33 évvel, ezen a napon a délutáni órákban futott be a község határában az első T—34-es harckocsi, meghozva a kizsákmányolás alóli felszabadulást, a rég várt szabadságot a nincstelen proletár lakosság számára. A nép azóta él ezzel a szabadsággal és célravezetőén használja azt fel, nemcsak a község, hanem a saját javára is. Sokoldalúan tükrözi ezt megváltozott élete, környezete. Erről tanúskodnak a korszerű munkahelyek és a nádtetős viskók helyett gomba módjára szaporodó modern, kényelmes családi otthonok. A nagyüzemi mezőgazdaság erősödésének eredményeként megcsappant a tanyavilág. Lakói a nagyközségben a tanács által biztosított telkeken építették fel új otthonukat. Így alakultak ki többek között a fűzfászugi, ligeti, ridegvárosi lakótelepek, emeletes és kertes családi házak A község legnagyobb és legmodernebb termelőüzeme a Cipész Ksz. Több mint ezer szorgalmas dolgozó keze nyomán itt készülnek a már világhírnévnek örvendő ENCI-cipők Kép, szöveg: Sztanyik Károly MtHMtSMtMMMUMMMtMMMVMMMMMtMMMtmW A Békési Élet repertóriuma Tíz esztendőt ölel fel a Békési Élet repertóriuma, mely az 1966—1975. között megjelent írásokról ad jól követhető és használható tájékoztatót. A repertórium — Kovács Mária kitűnő munkája — nélkülözhetetlen segédeszköz a szülőföld és a tágabb vidék eseményeit, történelmi múltját kutatók számára, ugyanakkor a csak tájékozódni kívánó olvasó is haszonnal forgathatja lapjait. Beosztása a szokásos rendet követi, első részben a megjelenés időrendjében, ezen belül a közlés sorrendjében tünteti fel az anyagokat. A tételeket folyamatosan megszámozták, és a mutatóban, mely a repertórium második része, ezekre a tételszámokra hivatkoznak. Külön tárták fel a közleményekhez tartozó képanyagot, a dokumentum értékű hasonmásokat, önálló művészi alkotásokat. Az illusztrációkat a címleírás megjegyzés rovatában sorolják fel, s a mutatóban a cikk tételszámára utalnak. A Békési Élet, a TIT és a Békés megyei Tanács gondozásában megjelenő népszerű, tudományos antológia, 1973-tól közművelődési és tudományos szemle tíz esztendeje gazdag anyaggal, széles körű ismeretekkel járul hozzá a szülőföld jobb megismeréséhez, hívja fel a figyelmet a vidék harcos és eseményekben változatos múltjára, jelenére. Az évtizedes tevékenység gyűjteménye és feldolgozója a” Békési Élethez hasonló nyomdai megjelenítésben kiadott kötet, melyről — közreadása óta — elismerő vélemények sokasága látott napvilágot. A békéscsabai Dürer Nyomdában készített repertórium borító- és tipográfiai tervét Svecz András készítette.
