Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
1977. október 9., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Látogatóban — itthon Békés megyei képzőművészek kiállítása Battonyán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő jubileuma szellemében, Batto- nya felszabadulásának 33. évfordulóján kivételes értékű képzőművészeti rendezvényre került sor. Szeptember 25-én Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg a szűkebb hazánkból, Battonyáról és Békés megyéből elszármazott jeles képzőművészek kiállítását. A tárlaton hét alkotóművész szerepel: a batto- nyai születésű idős mester, Molnár C. Pál öt képét hozta haza, Jászai-díjas díszlet- tervezőnk, a medgyesegyházi Csányi Árpád 21 díszlettervét állította ki. A vésztői Búza Barna hét kisplasztikájával, s az alkalomhoz illően Lenin-emlékérmével jelentkezett. Leánya, a legfiatalabb generációt képviselő Búza Mária műkő-térplasz- tikáinak kicsinyített modelljeit láthatjuk. Bornemissza László nyolc tájképével szerepel, a Bécsben élő Mitró Jolán festőművész tíz alkotását küldte el Battonyára, s jól zárják a tárlat anyagát Tóth Pál színekben és játékos formákban gazdag festményei. Joggal állapította meg megnyitó beszédében Pogány ö. Gábor, hogy a kiállított hetven alkotás képzőművészetünk mai helyzetének és törekvéseinek miniatűr keresztmetszetét adja, hiszen három generáció és sok irányzat keveredéséből áll össze a tárlat mégis egységes anyaga. A 83 éves idős mester, Molnár C. Pál öt képe is elegendő ahhoz, hogy a művész tematikai gazdagságát és stílusbeli. sokoldalúságát elénk varázsolja. A „Fasor Tómpa- pusztán"-sorozat két kisméretű darabja az itthon eltöltött gyermekkor maradandó emlékeit idézi, két történelmi témájú festményében (Hunyadi Mátyás vadászaton, A pécsi egyetem alapítása) pedig az újklasz- szicizmus törekvései tükröződnek. A Battonyán kiállított képekből a legmegrázóbb vizuális élményt „Az atombomba árnyékában élünk” című kétrészes, nagyméretű kompozíciója adja. Nagy felelősségérzettel megfogalmazott, igazi humanista meggyőződésű kontraszt tárul e képen elénk; a békés életmód magasba törő hitének erejéről, valamint az oktalan pusztítás embert és alkotást egyaránt porba döntő ellentétéről, önkéntelenül is a neutronbomba elleni világméretű tiltakozás jut a kép láttán eszünkbe, noha a kép keletkezése napjainknál jóval korábbi időpontra tehető. Mitró Jolánt is foglalkoztatja ez a probléma. „Atom" című képe térben jól elvá- laszthatóan két szinten mutatja meg, hogy az emberi értelem lehetősége hogyan válhat a pusztítás puszta eszközévé. Elegendő ehhez az atommag szépen piros színét összehasonlítani a kép alján látható vérvörös folttal. Mitró képeiben feltűnő a zenei megfogalmazások képzőművészeti visszaadásának igénye. „Bartók” és „Nyitány” című képeiben érezzük a „disszonancia harmóniájának” megnyugvást kereső igényét. Bornemissza László és Tóth Pál festészetét rokon vonások jellemzik. Mindketten arra törekednek, hogy komoly mondanivalójukat minél játékosabban fejezzék ki. Bornemisszánál ez a törekvés nem kevés iróniával is párosul. Jó példa erre a kiállított képek közül „Mediterrán város”-sorozata, vagy „Hipi esküvő” című képe. Tóth Pál négy variációt felölelő színkompozíciója csodálatosan gazdag, a cseppkőbarlangok szinte utánozhatatlan színeit tárja elénk. Néhány futurista megfogalmazása, vagy nonfiguratív megoldásai ugyancsak megdöbbentően eleven színhatásaikkal válnak számunkra élményszerűvé, s igen értékes eszmei mondandókat fejeznek ki. („Népek barátsága”, „Munka az élet”). Csányi Árpád díszlettervei művészi tevékenységének hazai és külföldi állomásait egyaránt^ tükrözik. Láthatjuk például a Bánk bán debreceni, budapesti és tbiliszi bemutatójának vázlatait, jól mutatva, hogy a hagyományos művészi megfogalmazás eszközeivel is lehet helyhez és időhöz kötötten újszerűségre törekedni. Jelképes kifejezésmódjával rendkívül megkapó Visnyevszkij Optimista tragédiájának színpadi díszletterve, de megtaláljuk a tartalmi újszerűségre való törekvés kitűnő példáit is Csányi Árpád díszletterveiben. Elsősorban Brecht: Kurázsi mama című műve tudatosan szikár és csökönyösen kemény színpadi kereteinek megfogalmazására, s Goethe Faustjának az emberi értelem fokozatos kitárulkozását jól megragadó megformálására gondolunk. Búza Barna kiállított szobrairól sugárzik a magabiztosságot tükröző erő, vagy éppen a mozdulatok finomságának, meghittségének megragadása. Fából készült „Földosztáskor” című szobra a maga tömörségével késztet a témakör újra- és végiggondolására, mint ahogyan a „Gyermeki szeretet" egy tömbből készült összetartozása is az anyag- és téma- választás kiváló egységét, dicséri. A bronzszobrok közül az „Esőben" pedig éppen azzal megkapó, hogy milyen könnyedén bánik a művész a nehezebben megmunkálható fémmel is. E tekintetben a „Május 1-én”, vagy a „Tornászok felvonulása” a maguk könnyedségével igazán bravúros alkotások. Búza Mária a legfiatalabb generációt képviseli, utolsó éves kerámikus a Képzőművészeti Főiskolán.- Legelső jelentkezése édesapjával egyugyanazon tárlaton kicsit szimbolikus is. A fiatal művésznő műkő-térplasztikái- nak kicsinyített modelljei máris figyelmet érdemlően célszerűek, modernek és fiatalosak. Különösen játszótér-kompozíciói mutatják a gyermekvilág értését és meleg szerétét. A Békés megyéből elszármazott képzőművészek kiállítása a jubileumi eseményeken túl, egybeesett a képző- művészeti világhét rendezvényeivel is, és magas színvonalon vált a művészetek propagálójává, ösztönözve annak rendezőit arra is, hogy az elkövetkező időkben ne- csak ötletszerűen gondoljanak hasonló tárlatok szervezésére, bemutatására. Az elsőként felszabadult nagyközség, Battonya szép és gazdag élményben részesült, de ennél többet is kapott. Az alkotóművészek egy-egy alkotásukat a nagyközségnek ajándékozták, s ezáltal megteremtődtek egy helyi kis galéria továbbépítésének lehetőségei, melyért köszönet illeti a más alkalommal is szívesen hazavárt művészvendégeket. dr. Takács László Bornemissza László: Mediterrán város Gál Farkas Romantikus szonett Milyen furcsa. Mindig csak nappal látlak és akkor is csupán percekre néha hogy aztán újra órákig merengve várjam, jön a sors újabb ajándéka. Látásommal már úgy ismerlek téged mint csillagász a végtelen világot de ő nem éri el, ahova vágyik... vajon nekem is ezt a sorsot szánod? Pedig elérlek éjszakáim csúcsán a csönd barlangja megtelik szavaddal belső tüzektől világít a tested míg fény-szekerén el nem visz a hajnal. És én, aki mindig csak nappal látlak rabja vagyok az éji látomásnak. D. Szabó Lajos Vérképlet Most már nyugtalan a szél, a ház, az ősz, rozsdás levélként hull és nő bennem a zizegő zaj — a barna koppanó jaj. Nyikorgó ajtók, küszöbök előtt áll az álom, rezzen és elúszik súlytalan — énistenem ilyen leszel TE is, véremben álló megfoghatatlan-jaj ? Nem tudok álmodni már, mint nyíló virág a hegyen — szemem gyopár, isten veled... Elena Kijevszkaja Szivárványvers Üt felett, falu felett izzó-vörösen gurul a fényes Nap-kerék. Nyomában — felhőcskék, fényes-fehér kisbürgék pompásak, súlyosak. Nehéz ködökkel hűvös esőkkel terhesek. Szivárványszínű permeteg. S ni, a réten versenyt futva színes szellők száguldoznak: Mint lóhere — a rózsaszínű, a fehér meg — fehér székfű, irigykedve mindegyikre a kék száguld — búzavirág, a füvön zöld felleg vágtáz, s társaihoz ígyen kiált: — Eggyőtök sem fog, komáim, engem soha megelőzni! Fordította: Barta Kálmán
