Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-30 / 256. szám
,1977. október 30., vasárnap Az elszalasztott lehetőség Egy erkölcsös éjszaka Lehet, hogy a felcím, az „elszalasztott lehetőségről” túlzás kissé, mégis úgy érzem, nagyon közel áll az igazsághoz. Tagadhatatlan, hogy Hunyady Sándor írói világa jelen van a film kockáin, hangulatok, elbűvölő fotográfiák, a tökéletesen megteremtett miliő idézik. De idézik elsősorban a szereplők, akik az író garabonciás, kalandos életéből figyelő szemeket, elnéző mosolyt, birsalma illatú csendet, vaskos örömöt és nevenincs jóságot kaptak. Egyszóval a Hunyady-novellából — vagy ahogyan a filmesek jelzik — a novella alapötletéből az íróhoz hű forgatókönyvet írt Bacsó Péter Örkény Istvánnal, és Makk Károly rendező sem választott más utat. Egyedül az operatőr, Tóth János járt néha másfelé, de ő is csak inkább elkalandozott abban a régi, különös világban, és amikor útjaik találkoztak (sokszor így volt), felejthetetlen jelenetek, pillanatok születtek. A vetítés után az ember magával hozza a film hatását, az emberi, belső tisztaságot, a szomorúságot, esen- dőséget, a kópéságokat és bizony a talmi hazugságokat is. Hozza magával és arra gondol: miért, hogy megint elröppent egy majdnem megragadott lehetőség, és a jó filmből nem lett nagyszerű film, pedig — hitem rajta — az lehetett volna. Idestova közhely, hogy filmjeink legtöbbjében (ha van kivétel, a szabályt erősíti) pompás az alapötlet, mi több, nemcsak pompás, hanem csodálatos, lenyűgöző; aztán ebből a csodálatos, lenyűgöző alapötletből nem futja többre csattanós, szellemes anekdotánál, másfél ó- rában elmesélve... Ha most ezt a két dolgot összevetjük: anekdota és másfél óra, máris meghatároztuk filmjeink legszembetűnőbb hibáját. Persze nincs ebben semmi boszorkányság, meglepő, vagy más efféle: a bajokat mindenki ismeri, csak az ellenszerét nem. Makk Károly majdnem felfedezte, ragyogóan vezette a kezdő képsorokat, bontakoztatta ki Kelepei Jenő „doktor úr” és é- desanyja esetét a kolozsvári bordélyházban; aztán amikor a legsodróbb lendületet kellene diktálnia, belefeledkezik egy önálló kis drámába, duhaj urak kártyaszobájában. Még szerencse, hogy az örömkislányok rátalálnak az ott lézengő Kelepeire, és visszarángatják a piroslámpás házba, ahol kedves édesanyja félreértések közepette, szelíd mosollyal várja; de ez a mosoly már nem az igazi. A „doktor úr” és mamája elvesztik korábbi önmagukat, statisztává csúsznak szegények, saját történetükben. Nagy film lehetett volna az „Egy erkölcsös éjszaka”. Nagy film, mert a rendező alkotó hűséget fogadott az íróhoz, színészei kitűnőek, különösen Makay Margit, Psota Irén, Cserhalmi György és Tarján Györgyi remekel, és még az sem rontott sokat egy-egy jelenet hangulatán, ritmusán, hogy operatőre érzelmesebb, líraibb a rendezőnél, aki viszont több humorral, cseppnyi, de vitrio- los iróniával fogalmazta filmre a Hunyady-alapötlet- ből írt forgatókönyvet. Hogy nem lett nagy film, kár. Viszont újabb adalékkal szolgál a filmjeinkben visszatérő terjengősség, unalom, túlma- gyarázás felszámolására, ami, ha megtörténik, nagy dolgoknak lesz majd elindítója. S. E. Újabb adatok egy portréhoz Benka Gyula ismeretlen naplója A közelmúltban Orosházán előkerült napló a szarvasi gimnázium közel ötven évig volt tanára, majd igazgatója Benka Gyula (1838—1923) feljegyzéseit tartalmazza 1861. májustól 1861. augusztus végéig. Majdnem 120 évvel az események leírása után érdekes elolvasni a 17x11 cm méretű, 89 oldalas sűrűn teleírt noteszt, mert Benka Gyulát ma úgy tartja számon a magyar pedagógia- történet, mint aki magas szakmai színvonalon nagy nevelői hivatástudattal gyakorolta választott pályáját egész életében. Haladó társadalomszemléletéről, a nevelés korszerűsítéséért folytatott törekvéseiről számos fennmaradt értekezése tanúskodik. Tanítványai felnőtt korukban is szívesen gondoltak szeretetre méltó egyéniségére, pedagógiai munkásságára, magas fokú zenei képzettségére, képző- művészeti szakértelmére, szellemi kisugárzására. Mai értékelését dr. Tóth Lajos Benka Gyula munkássága és a szarvasi nevelőképzés százéves története c. 1964-ben kiadott részletes monográfiájából ismerhetjük meg. Eddig feltárt önéletírásai, az idős korában megírt Eschatológia és a Benka Gyula Emlékkönyvben többször idézett naplója mellett ez az újabb Napló is értékes adalékokat szolgáltat a 23 éves Benka gondolkodásmódjához, egyben az is megállapítható, hogy — a korabeli zeneművek másolatait nem számítva — ez Benka hiteles első önálló írása. A berlini egyetemi év után a nyári hónapokat együtt tölti Zsilinszky Mihállyal, szarvasi iskola-, majd tanártársával, a későbbi neves történésszel és Győry Vilmossal, a majdan kiváló műfordítóval és költővel, aki a következő évben már Orosházán lesz lelkész. (Még Zsilinszky és Győry is Békés megyei lakosok, mikor a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják őket.) Sokat utaznak, minden lehetőséget kihasználnak, hogy mohó kulturális érdeklődésüket kielégítsék. Benka teljes részletességgel ír a különböző képtárak klasszikus és modern anyagáról. Gyakran jár színházba, nagy elragadtatással nyilatkozik Goethe Faustjának egyik előadásáról, látta az Othel- lót is a néger Ira Aldridge- dzsel a főszerepben és a Figaró házasságát. De nemcsak a tudományok és a szép látnivalók keltik fel Benka figyelmét, gyakran és szívesen látogat el a berlini magyar kézművesek egyesületébe. Érdeklődéssel fordul a munkásosztály élete felé, csodálja a fejlett technikát, lehetőséget talál arra, hogy megnézzen két vasgyárat. Ezek a találkozások olyan hatással vannak rá, hogy oldalakat ír róluk. Nem szégyelli bevallani, hogy ilyesfajta munkákról eddig helyes fogalmat nem alkothatott. Beszámol hamburgi tapasztalataikról, bírálva a kereskedőváros romlottságát. Helgoland szigetére tett tengeri utazásuk alkalmával a víz hatalma ejti ámulatba. Kirándulnak a világhírű természettudós, Humbold sírjához, néhány templomot, palotát néznek meg. Elmennek egy-két népünnepélyre, vidám előadásra, tanulmányozva azt, hogyan él, szórakozik a köznép. Óvodát, gimnáziu- • mot, tanítóképzőt látogatnak meg, érdekli őket a porosz iskolarendszer. Benka minden során érezhető, hogy a nyári szünidőt igyekszik hasznosan eltölteni úgy, hogy később bárhova is kerül, pedagógiai gyakorlatában alkalmazni tudja. Wittenbergben találkoznak a kultúránkat szerető Stier professzorral, akinek szép magyar könyvtára van és elmondása szerint Greguss Ágost, Ballagi Mór (mindketten Benka szarvasi tanárai), valamint Toldy Ferenc voltak legjobb magyar i.me- rősei. Weimari utazásukról is részletesen ír, többek között árról, hogy az általa igen nagyra tartott Liszt Ferencet is felkeresték volna, de ő a nyarat éppen Párizsban töltötte. A napló augusztus végével befejeződik, mikor Göttingába érkezik, ahol még négy évig mint ösztöndíjas tanul. Benka naplója önmagában véve is érdekes olvasmány. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nyitott szemmel járó, nemzetéért tenni vágyó ifjú akkor találkozik mindezekkel az élményekkel, mikor Magyarország gazdasági és társadalmi téren is meglehetősen elmaradott, akkor tevékeny életpályája ismeretiben megértjük, hogy tapasztalatai milyen meghatározók lettek későbbi munkásságában. Koszorús Oszkár Corini Margit: Önarckép ötvenévesen Sass Ervin Kút Sehol egy ház, csak az idegen kút. Szomorú, csüggeteg, régi. Messzire kanyarog tőle az út, víztükrét senki se nézi. Egyedül maradt. Méltó csodának. Kiszolgált nemzedékeket. Az idegen kút így vág a nyárnak, elrejtve volt emlékeket. Azt a katonát, béres, szép arcát: mosdani ide érkezett. És azt a lányt is, hószínű karját, bánatban, hogy beléveszett. Villámok lángját a mélyben őrzi, s a Holdnak szikrázó szemét. Korhadó gémjét napfény felhőzi, muzsikál hangtalan zenét. Sehol egy ház, csak az idegen kút. Szomorú, csüggeteg, régi. Messzire kanyarog tőle az út, víztükrét senki se nézi. 77. V. 30. Tomka Mihály • • Öreg csordás Hitte, rétről-rétre jár az élet, fehér-fodrú szíkvirágot tépett, kijött, hűl már illatos teája, perjéken gőz, pásztorálmok vágya. Corini Margit: Párizsi éjszaka Havasi Gi2ella Egy idős pedagógushoz Azért napszámosok leszünk holnap is a magukért élők között a mások szándékaiért! Bár nem gondol ránk és hűtlen volna önmagához mindegyik, ha sznobságát bevallaná. De ki tenyérre emelte az embert, ki lehet — visszaütött, mert bevérezték az arcát, ki vesztve hitét már-már odakiáltott: Állítsátok meg a Földet ki akarok szállni! Ki fölmérve minden gyalázatot, szennyét az értelmes értelmetlennek: Csodálkozom, de értem hogy még mindig élni akar és időt szab magának dolgaihoz a békétlen-békés Kékbolygón! KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET
