Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30., vasárnap Élménybeszámolók, kiállítások A Hazafias Népfront gyu­lai városi elnökségének ülé­sén Domokos Imre, a műve­lődési munkabizottság tit­kára számolt be a népfront őszi-téli prog­ramjáról. Szó volt ezen az MSZMP KB közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló 1974-es ha­tározatáról, s arról, hogyan igyekszik a népfront a ma­ga sajátos munkájával hozzá­járulni a lakosság világné­zeti-politikai neveléséhez, az általános és szakmai művelt­ség növeléséhez. A művésze­ti nevelésről, a szabad idő hasznos eltöltéséről, kultu­rált'felhasználásáról részletes intézkedési terv is készült, amely taglalja a legfontosabb őszi és téli programokat. A beszámoló után Fényes Péter, a TIT városi titkára adott számot a társulat mun­kájáról. Elmondotta egyebek között, hogy tevékenységük a körzeti bizottságokban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megün­neplésének szellemében zaj­lott le. Sok ismeretterjesztő előadás hangzott el a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomról, annak világtörté­nelmi jelentőségéről, ezenkí­vül útiélmény-beszámolók és különböző kiállítások mutat­ták be az első szocialista ál­lam 60 éves fejlődését. Az Ady-évforduló keretében mindenütt megemlékeztek a nagy költő munkásságáról, ezenkívül jogi, egészségügyi előadások, nemzetközi politi­kai ismertetések és a város- fejlesztésről szóló beszámo­lók hangzottak el. A nép­frontkörzetekben mintegy 30 különböző témájú előadást hallgattak meg az érdeklő­dők. Ezt követően Balogh Imre, a népfront városi bizottságá­nak titkára adott tájékozta­tást a november 7-i városi ünnepség előkészítéséről. Takarékszövetkezeti üzletházat adtak át Uikínvéson „Hármas évforduló jegyé­ben adjuk át a rendeltetésé­nek itt, Újkígyóson a taka­rékszövetkezet új üzletházát. E pénzintézeti létesítmény avatása egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának megünneplésével; a takarék­szövetkezeti mozgalom lét­rejöttének 20. évfordulójával; a világtakarékossági nap idei eseménysorozata kezde­tével.” Szelezsán Péter, a Kétegy- háza és Vidéke Takarékszö­vetkezet elnöke kezdte így beszédét tegnap, október 29- én délelőtt 11 órakor Újkí­gyóson a már említett léte­sítmény megnyitó ünnepsé­gén. Ezután emlékeztetett a takarékszövetkezeti mozga­lom két évtizeddel ezelőtti megjelenésére, amely 1956- ban Dunaföldváron kezdő­dött. Néhány hónappal az ország első takarékszövetke­zetének létrejötte után me­gyénkben is megalakult az első hét szövetkezeti pénzin­tézet. Ezek között volt a kétegyházi is. Mint mondot­ta, jelenleg 52 takarékszövet­kezeti egység szolgálja Szarvas és a megye 68 köz­ségének lakosságát. S hogy társadalmilag elismertek és élvezik az emberek bizalmát, ezt a 77 ezret számláló tag­ság, továbbá a 700 millió fo­rintos betétállomány min­dennél jobban példázza. Ezután a meghívottak, a testvérszövetkezetek Szele­zsán Péter tájékoztatójából megismerhették a Kétegyhá- za és Vidéke Takarékszövet­kezet tevékenységét. Azt, hogy e pénzintézetnek k ezer tagja van és csaknem másfél millió forint részjegyalappal rendelkezik. Továbbá, hogy 5400 betétkönyvben 71 millió forintot kezelnek. E pénzin­tézet sokrétű szolgáltatásai közül is különös figyelmet ér­demel az állatforgalmi és húsipari vállalat megbízásá­ból végzett kifizetés, amely ebben az évben meghaladta a 70 millió forintot. Másik nagy üzletága e pénzintézet­nek a kölcsönfolyósítás. Je­lenleg 2863 szövetkezeti tagot csaknem 17 millió forint kü­lönböző célú kölcsönnel segí­ti az igazgatóság Ebből 3,5 millió forint a mezőgazdasá­gi hitel. Ezután az újkígyósi kiren­deltséggel ismertette meg Szelezsán Péter a jelenlevő­ket. „Az 1480 tagot számláló, a 11 millió 250 ezer forintos betét- és az 5 millió 180 ezer ( forintos kölcsönállománnyal rendelkező újkígyósi kiren­deltség már jó ideje kinőtte a működése megkezdésekor, vagyis 1975. januárjában az ÁFÉSZ-tól kapott két kis he­lyiséget. Meggyőződésem, hogy Újkígyós lakossága, az itt élő szövetkezeti tagok összessége örömére szolgál, hogy átadhatjuk rendelteté­sének a több mint 700 ezer forint költséggel létrehozott pénzintézeti üzletházat.” — fejezte be tájékoztatóját. A SZÖVTERV Vállalat Bé­kés megyei irodája által ter­vezett, s az újkígyósi Köz­ségi Tanács költségvetési üzemága által épített taka­rékszövetkezeti üzletházat szalagátvágással Sarkadi István MESZÖV-elnök adta át rendeltetésének. Kép, szöveg: Balkus Imre Tudományos ülés Békéscsabán A békéscsabai Városi Ta­nács egészségügyi intézmé­nyei és az Orvos- Egészségügyi Szakszerve­zet megyei bizottsága október 29-én, tegnap délelőtt az SZMT székházá­ban tudományos ülést tar­tott. Az ülésen dr. Megyeri László ceglédi osztályvezető sebészfőorvos, az orvostudo­mányok kandidátusa többek között a korai emlőrák-diag­nózis egyes kérdéseiről tar­tott előadást. Saját munkáját otthagyta, ha szólította a közügy Végegyháza, Pető u. 74. Itt lakik a 78 éves Frankó Pál. S a 600 négyszögöles poita kertjét tavaly is egye­dül ásta fel. A kerti növények ápolá­sát elődeitől tanulta el, akik meg a Magyarországra tele­pült egyik bolgár kertésztől sajátították el. Most is a kút mellé egy kis favályú van szerelve és nyáron abban folyik le a vödörrel felhú­zott víz a paprika barázdált sorai közé. A ház előtt sző­lővesszők sorakoznak és ér­lelik nyáron a gyümölcsü­ket. A háza környéke mindig az időszaknak megfelelő rendet mutatja. Pedig hát akkor sem sajnálja az ide­jét, amikor a közügy szólít­ja. Ügy beszélnek róla ma is, hogy saját munkáját ott­hagyta, ha a közügyet kel­lett szolgálnia. De hol is kezdődött ez a szolgálat? Nem sokkal azután, ami­kor hazaért az olasz front­ról. Ez az útja két hónapig tartott, mert nem felvirág­zott vonattal jött. S amikor aztán fegyverrel kellett a Tanácsköztársaság védelmé­re kelni, beállt vöröskato­nának. Ma is jó szívvel gon­dol társaira, az ugyancsak végegyházi Misota Mihály századparancsnokára, Szlo- szár Jánosra és a többiek­re, akikkel együtt állt be Békéscsabán vöröskatoná­nak. — Keveset tudtam én az­előtt a politikáról — emlé­kezik vissza erre az idő­szakra. — Hiszen elődeim vallásosak voltak. De a vö­röskatonák közt megtanul­tam, hogy miért van a szol­gaság, a szegénység. Édes­anyám is szegény özvegy­asszony volt s az első napi 25 korona zsoldot annak küldtem el. Évtizedek teltek el, s Fran­kó Pál, az 1919-ben vörös­katonaként teljesített szol­gálataiért a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kor­mánytól megkapta a Magyar Tanácsköztársaságért Emlék­érmet. De addig, sok társá­val együtt megjárta még Horthy poklát. Már ott kez­dődött, hogy a Tanácsköz­társaság leverése után ház­kutatást tartottak nála a csendőrök. S azután is a legkülönbözőbb ürügyet ta­lálták ki zaklatásukra. Az egyik május elsején Frankó Pált és társait kirendelték a Kaszaper és Tótkomlós köz­ti utat egyengetni. Ekkor még nem volt itt aszfaltút s a csendőrök vigyáztak rá­juk. Misota Mihályt meg, a Vörös Hadsereg volt szá­zadparancsnokát, őrizetbe vették. Horthy hatóságai nem tud­ták elriasztani Frankó Pált sem a munkásmozgalomtól. 1927-ben belépett a Szociál­demokrata Pártba, melynek aztán vezetőségi tagja is lett. 1932-ben Frankó Pál részt vesz a Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetsége megalakításában is. Ebben az évben — a gazdasági válság következtében — nagy volt a munkanélküliség. S elhatározták, hogy felvonul­nak Mezőkovácsházára a szolgabíróság elé és munkát követelnek. Ez tavasszal volt. El is indult aztán az egyik napon Végegyházáról egy nagyobb csoport. S me­net közben itt is, ott is fel­villantak a csendőrszuro­nyok, és amikor Mezőko­vácsházára értek, már tíz­méterenként álltak a csend­őrök az út mentén. — Amikor a szolgabíróság elé értünk — rándul meg az emlékezéstől Frankó Pál markáns arca — a főszolga­bíró éles hangon szólt a vé­delmére odarendelt csend­őröknek: „Tölts!” Majd a főszolgabíró hangja hirtelen csattant: „Álljon elő, aki el­indította a menetet!” Ket­ten, Misota Mihály és én előreléptünk. A többieket a főszolgabíró törökülésbe pa­rancsolta. Ez a fogadtatás azzal zá­rult, hogy aztán kaptak munkát, de csak néhányaii. És azok is milyet? Hársfai- virágot szedhettek Mezőhe­gyesen, csendőri felügyelet mellett. — Harminc fillért keres­tünk egy nap alatt — ecse­teli a hársfavirágszedést Frankó Pál —, de nem hagy­hattuk ott, mert munkát kértünk és kaptunk is. A létfenntartásért folyó küzdelmek összeforrtak a politikai küzdelmekkel s az 1935. évi országgyűlési vá­lasztások idején Frankó Pál a Szociáldemokrata Párt utcabizalmija volt és a sza­vazatszedő bizottság tagja. Később kapcsolatba kerül az orosházi elvtársakkal s olyan politikai tájékoztatón is részt vesz, amit Keresztes Mihály tartott. Politikai kap­csolatai Makóra is kiterjed­tek. Amint beszélgetünk, eszembe jutnak Ady lírai szavai: „Hiszen magyar, oláh, szláv bánata / Min- digre egy bánat marad.” Hogy miért? Mert Frankó Pál elődei a Felvidékről ke­rültek Végegyházára, szlo­vák ajkúak voltak s ő gye­rek korában egy szót sem tudott magyarul. S ő is, mint a többi szlovák, talál­kozott a magyarokkal, Ady szavaival élve „Az eszme­barikádokon.” gárkertészkedés révén 1936- ban bekerült a mezőhegye- si méntelep kertészetébe. Az állandó munka nagy sze­rencse volt Horthyék Ma­gyarországán. De hát a bol­gárkertészethez akkor még kevesen értettek s a szép paprika, paradicsom és a többi konyhakerti növényre szüksége volt a méntelep konyhájának. Aztán 1944. október 6-án felszabadította a szovjet haderő Magyarországnak ezt a területét és ezen az őszön, november 4-én legálisan megalakult Végegyházán á kommunista párt. A hat alapító tag közt ott volt Frankó Pál is. Így kezdődött Magyarország újabbkori tör­ténelme. S a hitleri barba­rizmus alig lehelte ki utolsó páráját, Végegyházán is megkezdődött a földosztás. Frankó Pál a földigénylő bi­zottság elnökhelyettese lett. A földméréshez még nem került mérnök, de az ezer­éves perben most már íté­letet kellett hozni: „Azé a föld, aki megműveli!” És öl­lel mérték a kisemmizettek­nek a földet. Később, ami­kor mérnök ellenőrizte a földosztást, nem talált ab­ban semmi hibát, pontos volt minden. Csak a csücs­köket kellett kiigazítani. De a szolgatartóktól el­szenvedett megaláztatások, kegyetlenségek annyira be­leivódtak egyesek leikébe, hogy az első napokban nem merték leverni a mezsgye­karókat, csak csutkát tettek annak a helyére. Attól tar­tottak, hátha visszatérnek azok, akik addig bitorolták az ősi jussukat. De később leverték azok is. Évekig tartott, amíg a földosztással járó minden apróságot elsimítottak. S Frankó Pál, amikor ezt el­nökhelyettesi tisztsége meg­követelte, Makóra is eluta­zott, Végegyháza akkori me­gyeszékhelyére. És saját költségén, mivel hát a föld­igénylő bizottságnál nem járt fizetés. Aztán ő is belépett az új­birtokosként kapott hét hold­jával a Petőfi Tsz-be, és an­nak elnöke lett. De a tsz 1953-ban feloszlott, mivel Nagy Imre az akkori mi­niszterelnök a kormány me­zőgazdasági programját op­portunista módon hirdette meg az Országházban. De Frankó Pál akkor is tudta a helyét, amikor az 1956-os ellenforradalmi lá­zadás tört ki, s annak fegy­veres leverése után ott volt a kommunista párt újjá­szervezésénél, az MSZMP megalakulásánál. S a pár­tért, a szocializmus feltéte­leinek megteremtéséért ví­vott küzdelmeiért a Szocia­lista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki évekkel ezelőtt. És megkapta a Felszabadu­lási Jubileumi Emlékérmet is. Ma sem szereti a nyavaly- gást, mint mondja: „Dühös vagyok, amikor olyanok elé­gedetlenkednek, akiknek százezreik vannak a bank­ban.” A szüleitől megtanult bol­Cserei Pál Híradó a gyomaiaknak Az MSZMP gyomai nagy­községi bizottságának agitá- ciós és propagandaközpontja kiadásában a közelmúltban jelent meg a Gyomai Híradó 3. száma. Ebben köszöntik a Nagy Október 60. évforduló­ját, megemlékeznek a nagy­község harmadszori újrate­lepítésének 260. évfordulójá­ról. Ez utóbbi cikk elsősor­ban a jubileumi év rendez­vényeinek célját, programját, közreműködőit közli. Érdekes írás foglalkozik a mezőgazdasági üzemek első féléves tevékenységével, s megállapítja, hogy összessé­gében — most már az őszi eredményeket is felbecsülve — teljesítette a község me­zőgazdasága nem csekély fel­adatát. Azért hangsúlyozzuk, hogy nem csekély, mert a községi pártbizottság intézke­dési terve a mezőgazdasági termelés 10—11 százalékos növelését tűzte célul, amely­nek teljesítése valóban el­ismerésre méltó. Mint a nö­vénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés eredmé­nyei meghaladják a terve­zettet. A lan foglalkozik a vegyes­ipari vállalatnál folyó szocia­lista munkaversennyel, be­számol a társadalmi össze­fogással épült négytanter­mes iskola építéséről, s a lo­kálpatrióta szellemre apel­lálva kérdezi — és egyben válaszol is rá — kell-e fa­lumúzeum? A válasz termé­szetesen igen, annál is in­kább, mert sok néprajzi, tör­téneti emlék vár még gyűj­tésre. A lap összességében jól tájékoztatja, mozgósítja a nagyközség lakóit. JEGYZET Vésztői példa Tegnapi ’ számunkban — néhány nappal megkésve — hírt közöltünk arról, hogy Vésztőn az utolsó putri is eltűnt a falu széléről. A ci- génytelep helyét fel is szán­tották és veteményes kert lesz belőle. A megyében elsőnek Fü­zesgyarmaton szűnt meg a cigánytelep a termelőszövet­kezet komoly segítségével. Most pedig Vésztőn került erre sor. Tizenhét közsé­günkben viszont még meg­van, bár egyre fogy az ott lakók száma. Ezért is érde­mes a vésztői eseményhez néhány gondolatot — ta­pasztalatcsere gyanánt — fűzni. Sokan úgy vélik még, hogy a telepek felszámolá­sa egyszerűen és kizárólago­san lakáskérdés csupán. Kétségtelenül lakások nél­kül megoldani nem lehet, de ennél sokkal többről van szó. Tényleges megoldást csak az nyújt, ha ez együtt jár a szemléletváltozással is. Mégpedig kétoldalú szem­léletváltozással : egyrészt a község lakóinak gondolko­dásmódjában, másrészt a te­lepeken lakók véleményében kell egymást közelítő válto­zásokat elérni. A putrik vég­érvényesen csak így tűnhet­nek el a faluszélekről. Vésztőn három és fél éve döntött a tanács arról, hogy a községben lakó cigányo­kat emberibb körülmények közé kell juttatni. Erőszak­kal, akaratuk ellenére ilyen akció tartós eredménnyel nem járhatott volna. Jól látta ezt a vésztői tanács is. Ezért határozott akkor úgy, hogy ezt a feladatot 1980-ig látja csak megoldhatónak. Most 1977-et írunk, tehát jóval a kitűzött határidő előtt vagyunk. Miben lehetne megfogal­mazni sikerük lényegét? Azt hiszem, hogy az emberség és a folyamatos törődés hoz­ta meg a határidő előtti si­kert. Az emberség abban nyilvánult meg, hogy a mun­kát rendszeresen végzőket karolta fel a tanács. Nem ingyenjuttatást biztosított részükre, ■■ hanem a belső szándékból fakadó és anya­giakat is magában foglaló erőfeszítéseket toldotta meg okos ösztönzéssel. Hiszen ré­gi igazság, hogy nem ala­mizsnával segíthetünk tény­legesen az elesetteken, ha­nem jobb életfeltételek te­remtésével. Ahogyan változtak a még akkor cigánytelepen lakók életfeltételei, ahogyan erősö­dött a rendszeres munká­ban való tartós részvételük, s ezzel együtt létbiztonsá­guk, sőt előtakarékosságuk is, úgy változott magatartá­suk, gondozásuk. A kezdeti nyomok • ma már általános jellegzetességgé erősödtek közöttük. Nem tökéletes még minden, de az irány nagyon határozottan arra mutat, hogy végérvényesen és nyomtalanul leomlanak a falak. Százhuszonegy cigánycsa­lád jutott lakáshoz Vésztőn az elmúlt években. Es alig akad közöttük hébe-hóba, aki fizetési kötelezettségé­nek időben nem tenne ele­get. A lakáshoz jutottak a község 26 utcájába szóród­tak szét — ezzel is gyengült a visszahúzó erő —, s ma már az utca is befogadja őket. A rendszeres munka, az emberibb lakáskörülmények és életfeltételek kedvező ha­tása teljességgel szinte fel sem mérhető. A legszembe­tűnőbbek közül néhány pél­dát azonban érdemes meg­említeni. Rendszeresebbé vált a gyermekek iskolába járása, megkedvelték az óvodát, s kedvezőbben kezd alakulni a gyermekszaporu­lat is. A cigánygyermekek 58 százaléka 1—3 gyerme­kes családokban él. Míg a községben általában nő a szabálysértések száma, a ci­gánylakosság körében csök­ken. Egyre több a rendsze­res könyvtárlátogató is kö­zülük. És ezek már nem fel­színi változások. — g —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom