Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

o 1977. október 23., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET 175 éves a magyar nemzet gyűjteménye A főváros szívének járó­kelői mindennapos rohaná­suk közben is vetettek egy- egy pillantást a Rákóczi úti állványerdőt takaró színes fóliára és a Múzeum körút közepén folyó tatarozásra, s egyszercsak soha nem lá­tott pompával jöttek elő a szebbnél szebb falak az As- tória és az EMKE között, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete pedig új fényben ra­gyogva uralja a Múzeum­kertet. Az országban kiépült mu- zeológiai hálózat egykori anyaintézménye a Nemzeti Múzeum. Története egybefo­nódik a magyar történelem­mel. Ez év október elején a megújult épületben indult útjára a múzeumi hónap ha­gyományossá vált országos rendezvénysorozata. A ma­gyar tudomány — a Békés megyei helytörténeti kutatás is — oly sokat köszönhet a falak között még otthont ta­láló Országos Széchenyi Könyvtárnak és a múzeum különböző osztályainak, nagy kiállításainak. Illő hát átte­kinteni nagy vonásokban az intézmény történetét. Nagyjából egy időben a londoni British Museum, a berlini Atles Musem és a müncheni Glyptotheca alapí­tásának gondolatával formá­lódik a magyar felújulást el­indító első hullám vezéré­nek, Bessenyei Györgynek hatására a nemzeti gyűjte­mény álma, hogy megállítsa a magyarországi műkincsek Ausztriába szállításának fo­lyamatát, felmutassa okulás­ra a magyarnak a sajátját. A modem műveltségünk egyik legelső intézményét, a Magyar Nemzeti Múzeumot, 1802. november 25-én Szé­chényi Ferenc alapította. Már 1779-ben mégbízta a magyar jakobinus mozgalom egyik későbbi vezetőjét, Haj­nóczy Józsefet, hogy rendez­ze sopronhorpácsi kastélyá­nak könyvtárát és a mecénás gróf gyűjtőszenvedélyének mélyebb tartalmat adva irá­nyítsa a további vásárláso­kat. Tíz év múlva már mint a leendő nemzeti gyűjtemény „Hungarica”-könyvtár da­rabjai kerülnék leltárba a vásárolt könyvek. A cenki Széchényi-kastélyban már a Bibliotheca Regnicolaris Hungarica (országos magyar könyvtár) állagáról készít ka­talógust Hajnóczy, ö teremt kapcsolatot a hazai oklevél­tan (diplomatika) úttörőjével, Kovachic M. Györggyel, aki­vel Széchényi szerződést köt könyvtára, régiség- és kép­gyűjteménye szakszerű fel- fejlesztésére. 1802-ben kér felségenge­délyt Ferenc császártól, hogy a közel tizenkétezer nyomtatványt, ezer kéziratot, százötven kötet térképet és rézmetszetet, továbbá neme­si címeket, érmeket egybe­foglaló, Magyarországon pél­dátlan gyűjteményt a nem­zetnek ajándékozva közintéz­ménnyé alakítsa. A felajánló tervezet szerint a gyűjte­mény vezetőit Széchényi és utódai neveznék ki, anyagi fenntartásáról pedig a király gondoskodna az egyetemi alap terhére. A császári jó­váhagyással, tulajdonképpen könyvtárként (Széchényi- könyvtár) indul útjára a Magyar Nemzeti Múzeum in­tézménytörténete 1802. no­vember 25-én. (Ma a múze­um épületében — az épület első emeletén — működő Or­szágos Széchényi Könyvtár önálló intézmény. Üj épülete a Várban készül.) Az ős­intézmény három helységből állt a pesti városfal Kecske­méti kapuja közelében, a volt Pálos-kolostorban, a nagyváradi akadémia volt ta­nárának irányítása alatt. A Napóleon elleni háborúk éveiben előbb Temesvárra, majd Nagyváradra menekí­tették a múzeum anyagát. Közben több fontos jogsza­bályalkotás segítette fejlődé­sét. József nádor rendelete szerint minden hazai nyom­datermék egy példányát el­lenszolgáltatás nélkül kötele­sek a nyomdák a könyvtár rendelkezésére bocsátani, ez­zel kialakult a nyomdai kö­teles példány gyakorlata. Az országgyűlés 1807-ben a Szé- chényi-gyűjteményt a nem­zeti birtok rangjára emelte. 1812-ben nagyot lépett előre a múzeum ügye, amikor a ná­dor kijárta az udvarnál a magyarországi kincsleletek egy részének bekebelezését a múzeumi tárgyak közé. Egy bő évtizeddel azelőtt vitték ki Bécsbe, maradéktalanul a nagyszentmiklósi és a szi- lágysomlyói aranyleleteket. A 10-es évektől új szerve­zeti felállásban szolgál az in­tézmény. önálló osztállyá alakul a Természetiek Tára (a Természettudományi Mú­zeum őse), majd az Érem- és Régiségtár (a mai Magyar Nemzeti Múzeum elődje). Ugyancsak a 10-es évektől került előtérbe a múzeum méltó otthona megteremtésé­nek kérdése. A pesti városfa­lakon belül már nem fért el egy a célnak megfelelő ha­talmas létesítmény, bár akadt telekfelajánló mecénás. A vi­ta e szakaszában kifejtette véleményét a bécsi udvari építész is, aki nem tartotta megfelelőnek a városfalakon belül felajánlott telket. Vé­gül is a városépítő József ná­dor tekintélyének latbaveté- sével született meg az a dön^ tés, hogy a falakon kívül a Batthyány herceg-féle major­ságban — a mai helyén — épüljön fel a múzeum. A pestiek hazafiúi érzését sér­tette a 'nemzeti gyűjtemény­nek a polgárok veteményes kertjébe szándékolt telepíté­se. Majd csak akkor szelídül­tek az indulatok, amikor a nádor felvázolta Pest város fejlesztési tervét. A tervezést a budai Sándor-palota és a pesti Vigadó tervezőjére, Pol­lack Mihályra bízta a nádor. A klasszicista stílusjegyek szerinti épület tíz év alatt készült el. Az eredetileg ter­vezett díszeket lefaragta a költségvetés, s csak a hom­lokzati timpanon belsejének figurái — Pannónia nőalakja babérkoszorút oszt a tudo­mány, a művészet, a történe­lem megszemélyesítőinek — sejtetik, mekkora lett volna külső pompája. A Múzeum-kerti Magyar Nemzeti Múzeum először 1848. március 15-én színhelye országos eseménynek, ahol programot kap a polgári for­radalom. Az épület az első perctől szolgálja a tudomány- fejlődés és a közművelés ügyét, nagy kiállítások, ze­nei rendezvények stb. ottho­na, mind a mai napig. Az épület homlokzati ré­szének mai képe a 67-es ki­egyezést követő dualizmus korában alakul ki. Kerítés kerül a kiépített közút mellé és 1891-ben leleplezik a fő­lépcsőkkel szemben Stróbl Alajos művét, Arany János szobrát a Toldi-trilógiát idé­ző figurákkal. A nemzet gyűjteményének Múzeum körúti épülete a tu­dományok sokaságának fóku­sza ma is. Nyomtatott és kéz­iratos értékei — az országos és helyi könyv, sajtó termés —, múzeumi tárgyai nélkül elképzelhetetlen a tudomá­nyos kutatás és annak ered­ményeit terjesztő közművelő­dés. Dr. Virágh Ferenc Orlai Petrich Somáról, születése 155. évfordulóján Petrich Sámuel és Salko- vics Karolina fia, a későbbi Orlai Petrich Soma Mezőbe- rény szülötte. A jómódú csa­lád gyermeke az elemi iskola elvégzése után gimnáziumi tanulmányait Mezőberény- ben, Szarvason, majd Sop­ronban folytatta. Sopronban festette meg anyai részről másodunokatestvére, Petőfi Sándor arcképét. Ettől fogva a rokoni szálaknál is erő­sebb, igaz barátság fűzte Pe­tőfihez, majd annak halála után dicső emlékét élete vé­géig hűen őrizte. A gimná­zium elvégzése után Pápán tanul tovább, jogásznak ké­szül. De igazán a művésze­tek érdeklik — sokat rajzol, verseket, novellákat ír, ame­lyek közül Pápán ma is ta­lálhatunk többet az egykori kollégiumi gyűjteményben. Az együtt töltött pápai idők­ről maga Jókai írja. később: „Mindegyikünknek volt egy kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a szín­pad, az enyém a festő ecset... Orlai írt tüneményes re­gényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, s én ké­peket festettem hozzájuk...” A pápai évek után egyre inkább érlelődött a festővé válás gondolata. Barabás Miklós unszolására Pesten, majd Wenckheimné Orczy Terézia támogatásával Bécs- ben tanul festészetet. Bécsi tanulmányainak idején kez­di meg első történelmi tár­gyú képének, az István ki­rály és a gyilkos c. festmé­nyének munkálatait, szinte minden jelentősebb előtanul­mány nélkül. A tanulásnál is nagyobb izgalommal tölti el a márciu­si forradalom és a szabad­ságharc. Fegyverrel a kezé­ben harcol a szabadságért, a nemzet függetlenségéért se­besüléséig, ami miatt kény­telen hazajönni szüleihez. Itthon festi meg barátjáról az ismert pipás képet, a Pe­tőfi Mezőberényben című portrét, 1849 júliusában. A kép a lábadozó festő és az Erdélybe, a csatamezőre sie­tő költő festményben meg­testesülő igaz barátsága. So­ha nem találkoztak többé! Münchenben folytatja ta­nulmányait. Itt festi meg azt a képét, amely a magyar történelmi festészet kiindu­lópontja, első és legjelentő­sebb határköve. Címe: II. Lajos holttestének feltalálá­sa. A hűvös, hivatalos kriti­ka érthető — a téma, a harc­ban elpusztult királyt megta­láló, gyászoló alakok szim­bolikus együttese nagyon is emlékeztet a szomorú sorsú magyarságra, s szinte kihívás az abszolutizmus ellen. De a nem hivatalos közvélemény — teljesen érthető módon — tetszéssel fogadja a művet. 1854-ben véglegesen haza­tér. Még ebben az évben megfesti a mezőberényi evangélikus templom oltár­képét, Engedjétek hozzám a kisdedeket címmel. Ezután Pesten telepedik le, sorra festi történelmi tárgyú ké­peit: Zách Feliciánról, a tra­gikus sorsú, királya ellen fegyverrel támadó főúrról, majd Attila királyról. A könyv szeretete vezérli, ami­Alexin Andor: Veszprém Hegyesi János Szüret Sárgul már a szölőlevél, Megérett a gerezdje: Gyermek, öreg mind egyformán Vígkedvű a szüretbe. Megáldott a szőlőtőke, Az termi a jókedvet. Gyümölcsébe rejtve adja, Búfelejtő jó nedvet. Szeretjük is a szőlőnek Ki gyümölcsét — ki levét: Mindenképpen felderíti, Az embernek a kedvét. Levéből lesz a tüzes bor S abban van az igazság: Kiveszi ez az emberből, — Ha van benne hamisság. S ha tán búval van bélelve Valakinek a feje, — Igyon bort és hamarosan Örömmel lesz majd tele. Elfelejti minden búját, Adósságát, bánatát, Mert a bortól a világon Mindent szépnek s jónak lát. kor örök értékű illusztráció­kat készít Vörösmarty és Shakespeare műveihez. Sorsa azonban a kezdeti felívelés után szomorú mű­vészsors lesz. Fiatalabb pá­lyatársai sorra sikereket aratnak, ő meg nem értetté, mellőzötté válik. Gyermekeit a halál ragadja el, felesége súlyos beteg. Egyre inkább befelé fordul. Magára ha­gyatottságában egyetlen igaz barátja emlékeit kutatja. Gyűjteményének az „Ada­tok Petőfi . életéről” címet adja. Orlai Petrich Soma emlé­kének szépen adóztak, akkor, amikor a kultúra terjesztésé­ben oly jelentős szerepet vál­laló mezőberényi könyves­bolt nevéül az ő nevét vá­lasztották. Ez alkalomból adjuk köz­re Bartóki József Orlai-képét is, mely a könyvesboltban került méltó helyére. Nagy Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom