Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
o 1977. október 23., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET 175 éves a magyar nemzet gyűjteménye A főváros szívének járókelői mindennapos rohanásuk közben is vetettek egy- egy pillantást a Rákóczi úti állványerdőt takaró színes fóliára és a Múzeum körút közepén folyó tatarozásra, s egyszercsak soha nem látott pompával jöttek elő a szebbnél szebb falak az As- tória és az EMKE között, a Magyar Nemzeti Múzeum épülete pedig új fényben ragyogva uralja a Múzeumkertet. Az országban kiépült mu- zeológiai hálózat egykori anyaintézménye a Nemzeti Múzeum. Története egybefonódik a magyar történelemmel. Ez év október elején a megújult épületben indult útjára a múzeumi hónap hagyományossá vált országos rendezvénysorozata. A magyar tudomány — a Békés megyei helytörténeti kutatás is — oly sokat köszönhet a falak között még otthont találó Országos Széchenyi Könyvtárnak és a múzeum különböző osztályainak, nagy kiállításainak. Illő hát áttekinteni nagy vonásokban az intézmény történetét. Nagyjából egy időben a londoni British Museum, a berlini Atles Musem és a müncheni Glyptotheca alapításának gondolatával formálódik a magyar felújulást elindító első hullám vezérének, Bessenyei Györgynek hatására a nemzeti gyűjtemény álma, hogy megállítsa a magyarországi műkincsek Ausztriába szállításának folyamatát, felmutassa okulásra a magyarnak a sajátját. A modem műveltségünk egyik legelső intézményét, a Magyar Nemzeti Múzeumot, 1802. november 25-én Széchényi Ferenc alapította. Már 1779-ben mégbízta a magyar jakobinus mozgalom egyik későbbi vezetőjét, Hajnóczy Józsefet, hogy rendezze sopronhorpácsi kastélyának könyvtárát és a mecénás gróf gyűjtőszenvedélyének mélyebb tartalmat adva irányítsa a további vásárlásokat. Tíz év múlva már mint a leendő nemzeti gyűjtemény „Hungarica”-könyvtár darabjai kerülnék leltárba a vásárolt könyvek. A cenki Széchényi-kastélyban már a Bibliotheca Regnicolaris Hungarica (országos magyar könyvtár) állagáról készít katalógust Hajnóczy, ö teremt kapcsolatot a hazai oklevéltan (diplomatika) úttörőjével, Kovachic M. Györggyel, akivel Széchényi szerződést köt könyvtára, régiség- és képgyűjteménye szakszerű fel- fejlesztésére. 1802-ben kér felségengedélyt Ferenc császártól, hogy a közel tizenkétezer nyomtatványt, ezer kéziratot, százötven kötet térképet és rézmetszetet, továbbá nemesi címeket, érmeket egybefoglaló, Magyarországon példátlan gyűjteményt a nemzetnek ajándékozva közintézménnyé alakítsa. A felajánló tervezet szerint a gyűjtemény vezetőit Széchényi és utódai neveznék ki, anyagi fenntartásáról pedig a király gondoskodna az egyetemi alap terhére. A császári jóváhagyással, tulajdonképpen könyvtárként (Széchényi- könyvtár) indul útjára a Magyar Nemzeti Múzeum intézménytörténete 1802. november 25-én. (Ma a múzeum épületében — az épület első emeletén — működő Országos Széchényi Könyvtár önálló intézmény. Üj épülete a Várban készül.) Az ősintézmény három helységből állt a pesti városfal Kecskeméti kapuja közelében, a volt Pálos-kolostorban, a nagyváradi akadémia volt tanárának irányítása alatt. A Napóleon elleni háborúk éveiben előbb Temesvárra, majd Nagyváradra menekítették a múzeum anyagát. Közben több fontos jogszabályalkotás segítette fejlődését. József nádor rendelete szerint minden hazai nyomdatermék egy példányát ellenszolgáltatás nélkül kötelesek a nyomdák a könyvtár rendelkezésére bocsátani, ezzel kialakult a nyomdai köteles példány gyakorlata. Az országgyűlés 1807-ben a Szé- chényi-gyűjteményt a nemzeti birtok rangjára emelte. 1812-ben nagyot lépett előre a múzeum ügye, amikor a nádor kijárta az udvarnál a magyarországi kincsleletek egy részének bekebelezését a múzeumi tárgyak közé. Egy bő évtizeddel azelőtt vitték ki Bécsbe, maradéktalanul a nagyszentmiklósi és a szi- lágysomlyói aranyleleteket. A 10-es évektől új szervezeti felállásban szolgál az intézmény. önálló osztállyá alakul a Természetiek Tára (a Természettudományi Múzeum őse), majd az Érem- és Régiségtár (a mai Magyar Nemzeti Múzeum elődje). Ugyancsak a 10-es évektől került előtérbe a múzeum méltó otthona megteremtésének kérdése. A pesti városfalakon belül már nem fért el egy a célnak megfelelő hatalmas létesítmény, bár akadt telekfelajánló mecénás. A vita e szakaszában kifejtette véleményét a bécsi udvari építész is, aki nem tartotta megfelelőnek a városfalakon belül felajánlott telket. Végül is a városépítő József nádor tekintélyének latbaveté- sével született meg az a dön^ tés, hogy a falakon kívül a Batthyány herceg-féle majorságban — a mai helyén — épüljön fel a múzeum. A pestiek hazafiúi érzését sértette a 'nemzeti gyűjteménynek a polgárok veteményes kertjébe szándékolt telepítése. Majd csak akkor szelídültek az indulatok, amikor a nádor felvázolta Pest város fejlesztési tervét. A tervezést a budai Sándor-palota és a pesti Vigadó tervezőjére, Pollack Mihályra bízta a nádor. A klasszicista stílusjegyek szerinti épület tíz év alatt készült el. Az eredetileg tervezett díszeket lefaragta a költségvetés, s csak a homlokzati timpanon belsejének figurái — Pannónia nőalakja babérkoszorút oszt a tudomány, a művészet, a történelem megszemélyesítőinek — sejtetik, mekkora lett volna külső pompája. A Múzeum-kerti Magyar Nemzeti Múzeum először 1848. március 15-én színhelye országos eseménynek, ahol programot kap a polgári forradalom. Az épület az első perctől szolgálja a tudomány- fejlődés és a közművelés ügyét, nagy kiállítások, zenei rendezvények stb. otthona, mind a mai napig. Az épület homlokzati részének mai képe a 67-es kiegyezést követő dualizmus korában alakul ki. Kerítés kerül a kiépített közút mellé és 1891-ben leleplezik a főlépcsőkkel szemben Stróbl Alajos művét, Arany János szobrát a Toldi-trilógiát idéző figurákkal. A nemzet gyűjteményének Múzeum körúti épülete a tudományok sokaságának fókusza ma is. Nyomtatott és kéziratos értékei — az országos és helyi könyv, sajtó termés —, múzeumi tárgyai nélkül elképzelhetetlen a tudományos kutatás és annak eredményeit terjesztő közművelődés. Dr. Virágh Ferenc Orlai Petrich Somáról, születése 155. évfordulóján Petrich Sámuel és Salko- vics Karolina fia, a későbbi Orlai Petrich Soma Mezőbe- rény szülötte. A jómódú család gyermeke az elemi iskola elvégzése után gimnáziumi tanulmányait Mezőberény- ben, Szarvason, majd Sopronban folytatta. Sopronban festette meg anyai részről másodunokatestvére, Petőfi Sándor arcképét. Ettől fogva a rokoni szálaknál is erősebb, igaz barátság fűzte Petőfihez, majd annak halála után dicső emlékét élete végéig hűen őrizte. A gimnázium elvégzése után Pápán tanul tovább, jogásznak készül. De igazán a művészetek érdeklik — sokat rajzol, verseket, novellákat ír, amelyek közül Pápán ma is találhatunk többet az egykori kollégiumi gyűjteményben. Az együtt töltött pápai időkről maga Jókai írja. később: „Mindegyikünknek volt egy kedvenc szenvedélye. Orlaié a költészet, Petőfié a színpad, az enyém a festő ecset... Orlai írt tüneményes regényjeleneteket, Petőfi meg elszavalta azokat, s én képeket festettem hozzájuk...” A pápai évek után egyre inkább érlelődött a festővé válás gondolata. Barabás Miklós unszolására Pesten, majd Wenckheimné Orczy Terézia támogatásával Bécs- ben tanul festészetet. Bécsi tanulmányainak idején kezdi meg első történelmi tárgyú képének, az István király és a gyilkos c. festményének munkálatait, szinte minden jelentősebb előtanulmány nélkül. A tanulásnál is nagyobb izgalommal tölti el a márciusi forradalom és a szabadságharc. Fegyverrel a kezében harcol a szabadságért, a nemzet függetlenségéért sebesüléséig, ami miatt kénytelen hazajönni szüleihez. Itthon festi meg barátjáról az ismert pipás képet, a Petőfi Mezőberényben című portrét, 1849 júliusában. A kép a lábadozó festő és az Erdélybe, a csatamezőre siető költő festményben megtestesülő igaz barátsága. Soha nem találkoztak többé! Münchenben folytatja tanulmányait. Itt festi meg azt a képét, amely a magyar történelmi festészet kiindulópontja, első és legjelentősebb határköve. Címe: II. Lajos holttestének feltalálása. A hűvös, hivatalos kritika érthető — a téma, a harcban elpusztult királyt megtaláló, gyászoló alakok szimbolikus együttese nagyon is emlékeztet a szomorú sorsú magyarságra, s szinte kihívás az abszolutizmus ellen. De a nem hivatalos közvélemény — teljesen érthető módon — tetszéssel fogadja a művet. 1854-ben véglegesen hazatér. Még ebben az évben megfesti a mezőberényi evangélikus templom oltárképét, Engedjétek hozzám a kisdedeket címmel. Ezután Pesten telepedik le, sorra festi történelmi tárgyú képeit: Zách Feliciánról, a tragikus sorsú, királya ellen fegyverrel támadó főúrról, majd Attila királyról. A könyv szeretete vezérli, amiAlexin Andor: Veszprém Hegyesi János Szüret Sárgul már a szölőlevél, Megérett a gerezdje: Gyermek, öreg mind egyformán Vígkedvű a szüretbe. Megáldott a szőlőtőke, Az termi a jókedvet. Gyümölcsébe rejtve adja, Búfelejtő jó nedvet. Szeretjük is a szőlőnek Ki gyümölcsét — ki levét: Mindenképpen felderíti, Az embernek a kedvét. Levéből lesz a tüzes bor S abban van az igazság: Kiveszi ez az emberből, — Ha van benne hamisság. S ha tán búval van bélelve Valakinek a feje, — Igyon bort és hamarosan Örömmel lesz majd tele. Elfelejti minden búját, Adósságát, bánatát, Mert a bortól a világon Mindent szépnek s jónak lát. kor örök értékű illusztrációkat készít Vörösmarty és Shakespeare műveihez. Sorsa azonban a kezdeti felívelés után szomorú művészsors lesz. Fiatalabb pályatársai sorra sikereket aratnak, ő meg nem értetté, mellőzötté válik. Gyermekeit a halál ragadja el, felesége súlyos beteg. Egyre inkább befelé fordul. Magára hagyatottságában egyetlen igaz barátja emlékeit kutatja. Gyűjteményének az „Adatok Petőfi . életéről” címet adja. Orlai Petrich Soma emlékének szépen adóztak, akkor, amikor a kultúra terjesztésében oly jelentős szerepet vállaló mezőberényi könyvesbolt nevéül az ő nevét választották. Ez alkalomból adjuk közre Bartóki József Orlai-képét is, mely a könyvesboltban került méltó helyére. Nagy Ferenc