Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-13 / 241. szám
IgHilUkfito1977. október 13., csütörtök 4 Már évekkel ezelőtt kiderült, hogy az egyre fokozottabb ütemben fejlődő gazdasági élet a megszokottnál sokrétűbb, összehangoltabb információáramlást tesz szükségessé. Az ügyviteli, statisztikai munka korszerűsítése, gépesítése, az információszolgáltatás módszereinek, eszközeinek fejlesztése korunk legégetőbb feladatai közé tartozik. Ezt a felismerést tükrözi és a megoldás egyetlen lehetséges útját szabja meg az az 1971-es kormányhatározat, amely a számítástechnikai kultúra megalapozását és elterjesztését, valamint a korszerű számítástechnikai gyártás megszervezését tűzte ki célul. Hol tartunk most? Az említett határozatot követően Békés megyében is megtörténtek az első lépések a számítástechnika bevezetésére, de rengeteg akadályt kellett leküzdeni. A korszerű módszerekhez ugyanis korszerűsíteni kellett a vállalati ügyvitelt, információrendszert is, és ez lényegesen pontosabb és néhol mennyiségileg is több munkát jelentett. Hiányoztak a szakemberek, és gyakran a vezetők sem tudtak mit kezdeni a hirtelen megnövekedett információhalmazzal. Nagyot lendített viszont az ügyvitelgépesítés kezdetben akadozó szekerén, hogy megyénk az elsők között kezdte meg a kettős könyvelés bevezetését az akkor még korszerűnek számító ASCOTA könyvelőgépekkel. Ezeknek a gépeknek a népszerűsítésében, elterjesztésében nagy szerepet játszott a megyei tanács pénzügyi osztálya, amely a felhasználókat a főbb irányelvek kidolgozásával és a számlakeret egységesítésével segítette. Ettől kezdve felgyorsult a fejlődés. A megyei tanács vásárolt egy TPA—1001 típusú kis számítógépet, majd létrehozta saját számítástechnikai intézetét. Ez az intézet kidolgozna a tanácsi kettős könyvvitel számítógépesítését, az illetményhivatal gépi adatfeldolgozását és néhány külső megrendelő számára is végez munkát. Ezenkívül a MEZŐGÉP Vállalatnak működik egy ma már elavult MINSZK típusú számítógépe Orosházán és mintegy 24 vállalat, intézmény végeztet valamilyen elektronikus feldolgozást szervezőintézetekkel, számítóközpontokkal. Nőnek az igények Ez a 24 vállalat, többségében elégedetlen a drága feldolgozások eredményeinek minőségével, átfutási idejével, a fejlesztés lehetőségével. A problémák főleg abból adódnak, hogy az országos hatáskörű számítóközpontok az általuk elkészített sémákat kényszerítik rá a felhasználókra, azok egyedi szükségleteit nem tudják figyelembevenni, a különleges kéréseket is csak hosszú átfutási idővel és nagyon drágán teljesítik. További nehézség, hogy a bérmunkából élő számítástechnikai vállalatok főként arra ügyelnek, hogy a megkötött szerződések teljesítésével biztosítsák feltételeiket, nem pedig arra, hogy a vállalatok problémáit megoldják. Így aztán gyakran előfordul, hogy olyan nyilvánvaló apró elírás miatt, mely a számítógép mellett is azonnal javítható lenne, visszadobják az egész feldolgozást, azzal, hogy ők csak hibátlan adatokkal hajlandók dolgozni. Gondoljuk csak meg, menynyi pénzbe és időbe kerül, ha ilyesmi miatt egy-kétna- ponként Budapestre, Szegedre vagy Szolnokra kell utazgatni ! Nem teszi könnyebbé a gépi adatfeldolgozás elterjedését, hogy megoldatlan a helyszíni adatrögzítés. Jelenleg csak a PREPAMIT nevű adatrögzítő kapható, mintegy 240 ezer forintért, de ez nagyon gyakran meghibásodik. Javítását csak a központi szerviz vállalja, a szerelőre azonban mintegy két hetet kell várni, de ezek a berendezések alig-alig üzemelnek. Ügy hisszük, érthető, hogy ezek a nehézségek sok vállalati vezetőt visszariasztanak a gépi adatfeldolgozás bevezetésétől, vagy — ami még rosszabb — párhuzamosan végezhetik a kézi és a gépi feldolgozást „első a biztonság” jelszóval. Hogyan tovább? Valamit tehát tenni kell, mégpedig sürgősen, mert a jelenlegi helyzet hovatovább a fejlődést akadályozza. Egy nemrég készült felmérés szerint a már számítógéppel dolgoztató vállalatok többsége azt szeretné, ha a megyében működne egy olyan intézmény, amely elvégzi a szükséges feldolgozásokat. Rajtuk kívül mintegy 25 olyan vállalat, intézmény, szövetkezet van, amely jelezte, hogy 1980-ig igénybe venné a számítógépes szolgáltatásokat — ha az gyorsabb és pontosabb lesz jelenlegi ügyvitelünknél. Mindezek indokolják, hogy mielőbb létesüljön egy nagy kapacitású számítóközpont Békés megyében is. Erre két módon van lehetőség. Az egyik az, hogy megvárjuk, míg valamelyik országos cég létrehoz nálunk is egy számítóközpontot. Ez elég hosz- szú időbe telik, és mint az eddigi tapasztalatok mutatják, egy külső cég és a vállalatok kapcsolata korántsem felhőtlen és problémamentes. Ráadásul az a látszólagos előny, hogy „Nekünk nem kerül pénzünkbe a létesítés” Építészek cserelátogatása megyénkben Az Építőipari Tudományos Egyesület Békés megyei csoportja több éve tart fenn gyümölcsöző munkakapcsolatot az ÉTÉ Csongrád megyei és debreceni csoportjaival. Nemrég a Békés megyeiek látogattak Csongrádba, Haj- dú-Biha,rba, most az ottaniak jöttek megyénkbe tapasztalatcserére. Először a csongrádiak látogattak megyénkbe, ahol Nagy Sándor titkár és Rok- szin Mihály szervező titkár ismertették a csoport munkáját, terveit. Megegyeztek a vendégekkel, hogy a szegediek segítséget nyújtanak a technikus-továbbképző tanfolyamok megrendezéséhez. Debrecenből az ifjúsági tagozat 24 fős kollektívája látogatott Békéscsabára. Megtekintették a megyeszékhely nevezetesebb épületeit, majd kicserélték tapasztalataikat a mostanában épülő „pécsi” típusú paneles lakóépületek között. Békéscsabáról Gyulára utaztak a vendégek, ahol a húskombinátot, a várat és a Várfürdőt tekintették meg. is eltűnik, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a központok rendkívül drágán dolgoznak. Ezért a legcélszerűbb megoldás egy saját, megyei számítóközpont létesítése lenne, melyre minden alapunk megvan! A megyében már négy éve működik a számítástechnikai intézet és munkatársai többször is bizonyították hozzáértésüket, képességüket. Rájuk építve rövid idő alatt létre lehetne hozni egy megyei számító- központot, amely — mint a megye saját intézménye — már nem lenne idegen a helyi felhasználók számára és megoldható lenne, hogy üzleti szempontok helyett a gyors, megbízható munkával törődjenek. Egy ilyen számítóközpont létesítése persze nem olcsó dolog, és komoly szervező- munkát is igényel. A vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek létesítéskor talán anyagi áldozatot is kell hozniuk, de ez a későbbiek során sokszorosan visszatérül. Egy ilyen megyei számítóközpont egy csapásra megoldaná a BAGE valamennyi adatfeldolgozási gondját is. Rengeteg minden szól egy megyei számítóközpont létesítése mellett, mégsem lenne helyes kapkodva dönteni mellette. De nincs idő arra sem, hogy sokáig halogassuk az elhatározást. 1980- ig alig több mint két év van hátra és ez csak látszatra sok. Egy most megrendelt R—22-es számítógépet a jövő év második felében szállítanak le. Csakhogy egy évig tart a beállítás, próba- üzemelés és már nyakunkon is az V. ötéves terv vége. Az új tervciklust pedig sok vállalatunk, szövetkezetünk már gépi adatfeldolgozással szeretné elkezdeni. A kérdésre, hogy ki számítson a megyében, rövidesen választ kell adnunk! Lónyai László 0 cementgyártás gondjai Ebben az évben kezdte meg működését a lengyelországi Gorazdze-ben Európa egyik legnagyobb cementgyára, amelynek építésénél környezetvédő berendezésekről is gondoskodnak, hogy minél kevesebb szennyeződés jusson a levegőbe. (MTI — Külföldi Képszolgálat — KS) Világszerte óriási építkezés figyelhető meg mindenütt. Lakások, üzemek, erőművek, autósztrádák, repülőterek nőnek ki a földből, s akár .hagyományos, akár korszerű módszerekkel folyik az építkezés, hallatlan mennyiségű cementet használnak fel. 15 év alatt a világ cementtermelése megkétszereződött. Sok más iparággal ellentétben a cementgyártásnál nem a nyersanyag — a mészkő — jelenti a szűk keresztmetszetet, hanem a gyártás rendkívül nagy energiaigénye, és a környezetet súlyosan veszélyeztető porszennyezés. A cementgyárakban a klinkerégetés fajlagos kalóriaszükséglete 1504 kilokalória kilogrammonként, amelyhez nagy mennyiségű, magas fűtőértékű és kis hamutartalmú szén, illetve fűtőolaj vagy földgáz kell. De a cementtermelés fajlagos vilMegkezdődött a csemetefa-kitermelés Az eke után a KÖZGÉ diákjai szedik ki és rakják kötegbe a csemetefákat Kép, szöveg: Számadó Julianna A napokban 18 hektárnyi területen mintegy 400 ezer gyümölcsfacsemete kitermelését kezdték meg a békéscsabai Lenin Tsz faiskolájában. A csemetefák fele alma és körte, a másik része csonthéjas: szilva, kajszibarack, meggy, cseresznye és őszibarack. Saját gyártmányú ekével húznak árkot 60—80 centi mélyen, majd onnan az idénymunkások és a köz- gazdasági és kereskedelmi szakközépiskola 60 diákja szedi ki a minősített gyümölcsfacsemetéket. Tízes kö- tegekbe rakják, osztályba sorolják a kis fákat. Innen a termelőszövetkezet vermelő- jébe kerülnek, ahonnan a .szerződéses feleket elégítik ki. Ebben az évben 380 ezer facsemetére kötött szerződést a közös gazdaság. A területről tíz nap alatt szeretnék betakarítani a facsemetéket, hogy megvédjék a fagyoktól, valamint, hogy még ez évben eleget tegyenek kötelezettségeiknek. lamosenergia-szükséglete is igen nagy. Az utóbbi években az új technológiai berendezések jóvoltából az egyre jobb hatásfokkal dolgozó üzemek fűtőanyag-szükséglete 15 év alatt mintegy 45 százalékkal csökkent. A villamos energia megtakarítására azonban vajmi kevés a lehetőség. A cementgyárak a széntüzelésű erőművek után a legtöbb port kibocsátó üzemek, nagymértékben szennyezik környezetünket. Ma a környezetvédelem, ezen belül a levegőszennyezés meggátolása napról napra sürgetőbb, ezért a portalanítás a cementgyárak kiemelt feladata lett. A cementgyárból a levegőbe jutó por az emberi szervezetre káros ugyan, de nem okoz szilikózist. Nagy meny- nyiségben azonban mind a gyárakban dolgozóknak, mind a környező területek lakóinak igen kellemetlen. A régi gyárak porkibocsátásának a csökkentése csak hosszú idő alatt, még többszázmilliós befektetéssel is csak részeredményeket hozhat. Az új üzemek helyzete azonban már sokkal jobb. A cementgyártásnál nagy tömegű és finom szemcsézetű anyagokat mozgatnak és tárolnak. Az anyagok raktározása és mozgatása — kevés kivételtől eltekintve — nyílt folyamatban és nyitott épületekben történik. Ezen aligha lehet változtatni. A legnagyobb porképzők azonban a kemencék, de erősen szeny- nyeznek a malmok, szárítók, törők, valamint a szállítóberendezések átöntő helyei is. A portalanítás célja ezért az áramló levegő és a füstgáz, valamint a berendezések körüli nyugvó levegő portartalmának a leválasztása. Erre igyekeznek világszerte egyre jobb hatásfokú megoldásokat keresni. JEGYZET Háztáji Nem hiszem, hogy napjainkban a háztáji termelés létjogosultságát minden alkalmat megragadva kellene még mindig bizonygatni, önmagukért beszélnek azok a teljesítmények, amelyeket ezek a kis gazdaságok évről évre elérnek. Csak két adatot vegyünk: az idei első hét hónapban a tehéntartó gazdák 20 százalékkal több tejet értékesítettek, mint egy évvel korábban. A kisüzemből felvásárolt 146 ezer hektoliter tej több mint 20 százaléka a megyében értékesített összmennyiségnek. Ezzel egy időben a kistenyésztők adják csaknem felét a feldolgozásra kerülő hízóknak is ebben az esztendőben. A háztáji termelésnek tehát — különösen a mi megyénkben — súlya van. A törődés módját, színvonalát ehhez a súlyhoz kell méretezni, igazítani. Nem arról van szó, hogy a sertéshizlalók, tehéntartók ajnározásra szorulnak, hiszen a háztáji termelés végül is árutermelés. A gazdák a felvásárlási árban kapják meg fáradozásaik ellenértékét, a felvásárló pedig a pénzéért a népgazdaságnak nélkülözhetetlen árut, élelmiszert kap cserébe. Ebben a tisztességes üzletben egyik fél sem tesz szívességet a másiknak azzal, ha megtartja a szerződésben vállalt kötelezettségeket. Vagyis a kistenyésztő nem jószívűségből hizlalja a disznót, feji a tehenet, s ez a munkája semmiképp nem mehet a nagyüzemi termelés rovására. A másik oldalról pedig ugyanígy igaz az is, hogy a szövetkezet nem kegyet gyakorol, amikor a háztáji gazdáktól elfuvarozza az állatokat, vagy házhoz szállítja a takarmányt — csupán a kötelességét teljesiti. Köztudott ugyanis, hogy a tsz-t külön díj illeti azért a tevékenységéért, amellyel a háztáji termelést a tervgazdálkodás részévé ötvözi. Amikor tehát napokig vár otthon a sertéshizlaló a fuvarosokra, akik elfelejtettek a hízóért jönni a tsz-ből, s akiknek az emlékezetét talán csak egy ötvenes lódítja meg — amikor a tehéntartó hetekig lesi, hogy mikor kapja meg végre az átadott tejért járó forintokat, vagy hogy megjön-e végre már az előre kifizetett inszeminátor —, amikor a termeltető az egyik tájékoztatójában október 31- et, a másikban december 15- öt jelöli meg a jövő évre szóló szerződéskötések utolsó napjának, megzavarva ezzel és a felárak rendszerének terebélyesitésével az adminisztráció rejtelmeibe kevésbé beavatott kistenyésztő- ket, amikor az átadott portéka minősítése csak a felvásárlón múlik, amikor nincs elegendő táp, kisgép, vetőmag, gyógyszer — és így tovább, akkor —, nos akkor joggal félthetjük ezt a jó erőre kapott haszonnövényt (a háztáji gazdálkodást) a szárán felnövő konkolytól. (kőváry) Nikkelgyárat építenek Kubában A KGST-országok „Las Camariocas” elnevezésű kubai közös ipari létesítménye után ugyancsak Kubában felépül a szocialista integrár ció új objektuma, a „Punta Gorda” gyár — állapodott meg a Szovjetunió és a Csehszlovákia kormánya. Az egyezmény értelmében Csehszlovákia közreműködésével a kubai Punta Gordá- ban szovjet segítséggel nikkelgyárat létesítenek. A Szovjetunió és Csehszlovákia fogja szállítani Kubának a legfontosabb technológiái berendezéseket, az üzemet a legmodernebb műszerekkel és gépekkel látják el. A „Punta Gorda” gyár (Holguin tartomány) évi kapacitása, 1981-re tervezett üzembe helyezésekor, 30 ezer tonna nikkel, illetve kobalttartalmú termék lesz. Ha az új nagyüzem termelni fog, Kuba jelentős mértékben növelheti nikkelexportját. A Szovjetunió és Csehszlovákia az építkezésben való közreműködésükért részesedni fog Kuba nikkel-, illetve kobalttermeléséből.
