Békés Megyei Népújság, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

NÉPÚJSÁG Ülést tartott az országgyűlés 1977. szeptember 30., péntek Szórakozni is nagyon jő (Folytatás az 1. oldalról) lett szól a kisárutermelők társadalmilag hasznos tevé­kenységet szolgáló magán- tulajdonáról és az állampol­gárok személyi tulajdonáról is. Személyi tulajdon az ál­lampolgároknak a személyes és családi szükségleteik ki­elégítését közvetlenül szol­gáló javakból áll. A jognak ügyelnie kell arra, hogy ez a tulajdoni forma ne fej­lődjön túl a személyes és családi szükségletek kielégí­tésén. Ezért alkottunk az el­múlt években olyan jogsza­bályokat, amelyek korláto­kat emelnek a személyi tu­lajdonban tartható ingatla­nok megszerzése elé. Jogszabályaink egyik jel­lemzője, hogy összhangban állnak szocialista erkölcsi el­veinkkel. Helyes alkalmazá­suk erősíti a szocialista er­kölcsi elveket. Tisztelt Országgyűlés! — Pártunk és kormányunk következetes politikája min­dig alapvető fontosságúnak tartotta a szocialista törvé­nyesség maradéktalan érvé­nyesítését és szüntelen erősí­tését. Egyértelműen kifeje­ződik a szocialista törvényes­ség iránti igény alkotmá­nyunknak abban az alaptéte­lében, hogy minden állami, társadalmi és gazdasági szerv a maga területén, va­lamint minden állampolgár köteles betartani törvényein­ket. — Az MSZMP XI. kong­resszusa a következő időszak egyik legfontosabb társada­lompolitikai céljaként az ál­lami tevékenység és a ható­sági munka megerősítését, a fegyelmezettebb, hatéko­nyabb gazdálkodást és mind­ezekkel együtt a szocialista demokratizmus szélesítését jelölte meg. — A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának a jogalkal­mazás jogpolitikai irányel­veiről szóló — 1973-ban ho­zott — határozata pedig va­lamennyi jogalkalmazó szerv — így az ügyészség — fel­adatává is tette, hogy segít­se a szocialista együttélés szabályainak érvényesülését, lépjen fel a társadalmi tu­lajdon megkárosítóival, az állami fegyelem és a munka- fegyelem megszegőivel szem­ben, az élősdiség, a spekulá­ció és a munka nélküli jö­vedelemszerzés minden for­mája ellen. Az ügyészi tevékenység is­mertetése során a szocialista törvényesség, érvényesülésé­nek problémáival foglalkoz­va először a büntetőjogról beszélt dr. Szíjártó Károly: — Pártunk következetes politikája, az állami, társa­dalmi és gazdasági szervek munkája, a szocialista mun­kakollektívák határozott fel­lépése, a bűnüldöző és igaz­ságügyi szervek elvi alapo­kon nyugvó és a törvényes rendelkezéseknek megfelelő tevékenysége változatlanul biztosítja a szilárd közrendet és közbiztonságot. Határozot­tan fellépünk a bűncselek­mények elkövetői ellen, ugyanakkor biztosítjuk a vé­delem elvének érvényesülé­sét, hogy alaptalanul senki se kerüljön büntetőjogi felelős­ségre vonás alá, s különösen azt, hogy személyes szabad­ságában indokolatlanul sen­kit se korlátozhassanak, ugyanakkor személyre való tekintet nélkül intézkedünk a bűnelkövetők felelősségre vonása végett. Gyengénk a vagyonvédelem — Változatlanul a vagyon elleni bűncselekmények for­dulnak elő a legnagyobb számban. A társadalmi és a Társadalmunkban mind nagyobb teret hódít az egészséges közerkölcs, amely a szocializmust építő mun­kásosztály és a többi dolgo­zó milliók felfogását tükrö­zi és fejezi ki. Összhangban erkölcsi elveinkkel A törvényjavaslat a szo­cialista erkölcsi elvek jogi kifejezésével, erősítésével és megfelelő alkalmazásával sokoldalúan szolgálja a köz­gondolkozás fejlesztését. Ezért az e törvényben sza­bályozott életviszonyok te­rületén az új jogi szabályo­zás végrehajtása során sok­rétű nevelő, tudatformáló munkával is elő kell segíte­személyi tulajdon elleni bűn- cselekmények az összbűnözés több mint felét (57,1 száza­lékát) jelentik. Az okozott kár a társadalmi és személyi tulajdonban több mint egy­millió forint naponta, nem beszélve arról a morális kárról, amelyet a társadalmi tudat torzításával okoznak e bűncselekmények elkövetői. A népgazdasági ágakat te­kintve — az elmúlt évben — a legnagyobb számú társa­dalmi tulajdont károsító bűncselekményt a kereske­delemben követték el, a leg­nagyobb károkat pedig a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben okozták. — A vagyon elleni bűn- cselekmények után nagyság­rendben a közlekedési bűn- cselekmények következnek, ezeknek az összbűnözésen belüli aránya 16 százalék. Magas az ittas járművezetés­sel elkövetett közlekedési vétségek száma. A harmadik legjelentősebb bűncselek­ménycsoportot — 11,4 száza­lékos arányban — az erő­szakos és garázda jellegű bűncselekmények alkotják. E kategóriában 1976. évben, 1975-höz képest 5,3 százalé­kos az emelkedés. A legsú­lyosabb erőszakos cselekmé­nyek közül az emberölések száma mutat bizonyos állan­dóságot. 1976-ban 237 ember vesztette életét szándékos bűncselekmény következté­ben. Az emberölések 60 szá­zaléka rendszerint a családi viszályok következménye, az elkövetés kísérő jellemzője pedig a mértéktelen alkohol- fogyasztás. Egyes igen súlyos élet elleni bűncselekmények felderítéséhez a lakosság na­gyon sokszor értékes segít­séggel járult hozzá. Érdekek összhangja Elhangzott a beszámoló­ban, hogy a bűnözést előse­gítő — ismétlődően visszaté­rő — tényező az egyes gaz­dálkodó egységek rendszeres ellenőrzésének elmulasztása, illetőleg a felületesen végre­hajtott ellenőrzés. A belső el­lenőrző apparátus működése sok helyen formális. A bün­tetőügyekben szerzett ta­pasztalatok azt mutatják, hogy sokszor az úgynevezett külső ellenőrzést végző vizs­gálatoknak, illetve a népi el­lenőrzési vizsgálatoknak lé­nyegesen nagyobb a haté­konyságuk. — A társadalmi tulajdon elleni bűnözés adott helyze­tének alakulását befolyásol­ja az Is — mondta dr. Szíjártó Károly —, hogy a társadalomnak még nem minden tagjában tudatosult a közvagyon megóvásának és gyarapításának jelentősége, az egyéni és különböző cso­portérdekeket sok helyen az ni e helyes folyamat erősí­tését, terebélyesedését. A törvényjavaslat hatály­ba léptetése időpontjául 1978. március 1-ét fogjuk javasolni. Erre a viszonylag hosszú időre szükség van, hiszen a törvény sok ren­delkezése változik és alkal­mazására jól fel kell ké­szülni a bíróságoknak és más hatóságoknak, de az állampolgároknak és a gaz­dálkodó szervezeteknek is. Az előterjesztett javaslat a ma és a holnap igényei­nek, követelményeinek meg­felelően adja a jogi szabá­lyozottságot és erősíti a rendet társadalmi életünk számos területén. Ez a rend és szabályozottság nélkülöz­hetetlen feltétele a fejlett szocialista társadalmunk si­keres építésének. össztársadalmi érdekek elé helyezik. Nemegyszer a vál­lalat vagy szövetkezet nye­reségének növelése érdeké­ben jogtalanul megkárosít­ják az állampolgárokat, il­letőleg a népgazdaságot. A csoportérdekek szolgá­lata senkit nem menthet fel a törvényes rendelkezések betartásának kötelezettsége alól. Ezt szem előtt kell tar­taniuk azoknak a helyi ál­lami és társadalmi szervek­ben dolgozóknak is, akik időnként hallgatólagosan tu­domásul veszik, nemegyszer kifejezetten támogatják a népgazdasági érdekeknek a csoportérdek javára történő megkárosítását. Néhány he­lyen olyan szemléletmódbeli változtatásra van szükség, amely kizárólag bírósági íté­letekkel aligha érhető el, csak az általános és társadal­mi összefogástól és az er­kölcsi követelmények eme­lésétől várhatunk eredmé­nyeket. A továbbiakban dr. Szíjár­tó Károly arról számolt be, hogy a bűnüldöző és igaz­ságügyi szervek milyen ered­ményességgel harcolnák a bűnözés ellen. Alapvető jogpolitikai elv, s a büntető eljárás céljainak megvalósulása szempontjából is kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a bűncse­lekményt elkövető kilétét minél előbb meg lehessen állapítani és vele szemben a büntető eljárást rövid idő alatt le lehessen folytatni. 1973 óta évről évre emelke­dik azoknak a bűnügyeknek a száma, amelyekben a nyo­mozást 30 napon belül le­folytatták. 1976-ban a nyo­mozásoknak már több mint háromnegyed része ilyen volt. Fontos feladatként emlí­tette a büntetőbírósági eljá­rásban való ügyészi közre­működés javítását. Törvényes felügyelet Ezután az általános törvé­nyességi felügyelet gyakor­lásáról szólt, aminek fő cél­ja, hogy elősegítsük az ál­lami, az állampolgári fegye­lem további szilárdítását és előmozdítsuk az állampolgá­rok törvényben biztosított jogainak érvényesülését. A tanácsi szervek állam- igazgatási tevékenysége kap­Kérem az országgyűlést, hogy az előterjesztett tör­vényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. • • • A napirend vitájában fel­szólalt dr. Juhász Tibor Bács-Kiskun megyei, Kelen Béla budapesti, dr. Antalffy György Csongrád megyei, dr. Nezvál Ferenc budapesti, Tisza Kálmánné Fejér me­gyei, Szabó József Baranya megyei, Pál József Győr- Sopron megyei, dr. Németh Pál Borsod megyei és Bate János Pest megyei képvise­lő. Ezután dr. Korom Mihály válaszolt a feltett kérdések­re, javaslatokra, majd ha­tározathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság Polgári Tör­vénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításá­nak és egységes szövegének tervezetét törvényerőre emelte. Ezután dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tar­totta meg beszámolóját. csán hangsúlyozta, hogy a hatósági döntések törvényes­sége az általános társadalmi közérzetet is befolyásolja. Az államigazgatási hatósági te­vékenységre egészében az igényes, szakszerű és törvé­nyes ügyintézés a jellemző. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig hibamentes va­lamennyi szakigazgatási szerv munkája. Az általános felügyeleti ügyészi tevékenység nagyon fontos feladataként említette, egyrészt, hogy segítse a dol­gozók munkaviszonnyal kapcsolatos jogainak érvé­nyesülését, másrészt, hogy előmozdítsa a vállalatok­nak a munkafegyelem meg­szilárdítására irányuló törek­véseit, szorgalmazza, hogy a vállalatok és más gazdálkodó szervek a munkavédelmi szabályzatokat maradéktala­nul betartsák és a dolgozók­kal betartassák. A legfőbb ügyészi beszá­moló további témái voltak a polgári peres és peren kívüli eljárásban kifejtett ügyészi tevékenység, az alkoholisták kötelező intézeti gyógykeze­lésébe vonatkozó törvényere­jű rendelet végrehajtása, gyakorlat az ügyészségek ré­széről történő keresetindítás, egyéb eljárás kezdeményezé­se, illetőleg perbeli fellépés, a jogerős határozatokban észlelt törvénysértések or­voslása törvényességi óvás­sal. Dr. Szíjártó ezután emlí­tést tett arról, hogy a kato­nai ügyészi szervek az el­múlt években is magas szín­vonalon, a törvényeknek és a jogalkalmazás jogpolitikai el­veinek maradéktalan érvé­nyesítésével — a fegyveres szervek parancsnoki és poli­tikai szerveivel együttmű­ködve — látták el felelős­ségteljes feladataikat, tevé­kenységük tovább javult. Beszéde befejező részében dr. Szíjártó Károly utalt ar­ra, hogy a törvényesség to­vábbi erősítése érdekében minden szervnek és vala­mennyi állampolgárnak ha­tározott feladatai vannak. Lényeges, hogy minden szerv és mindenki a maga terüle­tén tegye meg azokat a lé­péseket és intézkedéseket, amelyek a bűnözés visszaszo­rítására és általában min­denféle törvénysértés meg­előzésére irányuló társadal­mi méretű törekvések folya­matában ma szükségesek — mondta végül dr. Szíjártó Károly, s kérte, hogy ország- gyűlés a beszámolót fogadja el. • • • A napirend vitájában fel­szólalt dr. Földvári József Baranya megyei, Horváth Miklós Vas megyei, Takács Imréné Csongrád megyei képviselő. A határozathozatal után Simon Emőné Somogy megyei képviselő interpellált az egészségügyi miniszterhez az alkoholisták gyógykezelé­sének meggyorsítása érdeké­ben. A kérdésre dr. Schullt- heisz Emil egészségügyi mi­niszter válaszolt. Az ország- gyűlés őszi ülésszaka csü­törtökön befejezte munkáját. O ég mindig önmagával került szembe az, aki egyik legtermészete­sebb emberi igényünkről, a szórakozásról kijelenti, hogy az „általában polgári csöke- vény”. A többség ma már hálistennek csak mosolyog ezen, és azt tartja, hogy ide­jétmúlt ágálással állunk szemben; a dolog azonban mégsem olyan lebecsülendő. Még ma is számos, szinte áthághatatlan akadályt állít a szórakozás, a szórakoztatás normális kibontakozása elé az esetleges hatalmi súllyal is párosuló szemlélet, mely igyekszik félremagyarázni az előbb említett természetes igényt, és csak a jobbik eset­ben helyezi azt a „szükséges rossz” szemet húnyó színvo­nalára. Szükséges rossz? Valójá­ban nehéz is, meg könnyű is megítélni, hogy ez a szemlé­let miből táplálkozik, hon­nan eredeztethető? Tény és történelmi tapasztalat, hogy a szűk látókörű álpuritánság mindig halálosan gyűlölte a nevetést, a felszabadult vi­dámságot, megvádolva azt „magasabb szempontokhoz” viszonyított tartalmatlanság- gal, mi több, személyiség­torzító hatással. Közben azonban az is történelmi ta­pasztalat, hogy pontosan a közérdek „magasabb szem­pontjai” követelik meg a munkában, alkotásban friss embermilliók jelenlétét, és az is, hogy éppen az aktív szórakozás járul hozzá leg­hatásosabban a jó közérzet megtartásához. Illő, hogy a másik véglet­ről is szó essék, mely csak a szórakozást, és annak is a legsekélyesebb fajtáit istení­ti, azokat a régiókat, ahol búgó vadgalambok, éttermi és báltermi giccsparádék ön- tik mindenhová beférkőző áradataikat; azt a szemléle­tet, melynek szellemi igénye ezeken kívül a kriminél kez­dődik, a kártyacsaták közt folytatódik, és a cirkuszban fejeződik be. Régi szabály, kétezer esztendős próbát ki­állt tapasztalat, hogy a szél­sőségek közötti „arany kö- zépút”-hoz a legjobb iga­zodni, ugyanakkor a legha­tározottabban kijelenteni azt, hogy az „arany középút” nem a megalkuvók középsze­rű útja, hanem a valóságot helyesen értékelő, attól sem­miféle torz illúziók, vagy ép­pen dogmák hatására le nem térő ésszerűség útja. Ha ezt elfogadjuk, márpedig a józan körültekintés és világ­nézetünk tiszta szabályai erre ösztönöznek, akkor a szórakozás és a szórakozta­tás helyzetét is jobban és korszerűbben ítélhetjük meg. Az az igazság, hogy a szó­rakozásról és a szórakozta­tásról igencsak keveset tu­dunk. Nem tudjuk pontosan, hogy ki mivel szórakozik, mit érez felüdítőnek, kikap- csalódásra alkalmasnak. Ha tájékozottabbak lennénk a részletekben, könnyebb len­ne a szélsőséges nézetek el­len is fellépni; de könnyebb lenne a szórakoztatás szín­vonalát emelni, a szórakozás lehetőségeit bővíteni is. Mit sorolunk a szórakozás­hoz, mely szabad időnk első számú kitöltője? Életkortól függően változó sorrendben a könnyű zenét, a táncházat; az operettet, a discót, a mu­sicalt; a krimit, a sei-fit, a kalandregényt; a cirkuszt, a varietét, a játékok sokfélesé­gét; a klubszerű szórakozás A Mecsekre vezető pécsi utak télies képet mutatnak ezekben a napokban: mintha hó lepte volna be az utak mentét, a kerítéseket és a fákat. Ám nem a tél köszön­tött még be a Mecsekaljára, szerencsére, hanem egy kü­lönös növény — botanikai néven: bokharai keserűfű — hófehér termése okozta a meglepő látványt. Nevét az üzbegisztáni Buhara várostól kapta, ahol őshonos. Hoz­zánk dísznövényként került alkalmait; végül a különbö­ző hobbykat, a barkácsolást. Feltehető, hogy nem teljes a lista, egyre azonban ügyelni kell: a szórakoztató lehető­ségeket ne keverjük össze a művészetek nyújtotta él­ménnyel, mert azok a szabad idő eltöltése szempontjából más kategóriák. Legyen sza­bad kimondani, hogy értéke­sebbek, de azt is, hogy a ter­mészetes igényű aktív szóra­kozás nélkül — mint azt már eddig is igyekeztünk bi­zonyítani — nem lehet meg az ember. Nem véletlen tehát, hogy annyi a bizonytalanság a megítélésben, ahányféle szó­rakozási forma csak létezik és jöhet létre ezután; és az sem, hogy a szorosan vett szórakoztató műfajok műve­lése, produkcióik szélsőséges reagálásokat válthatnak ki. Ha köztudatunk lassan, de biztosan túl is lép már azon, hogy a szórakoztató műfajo­kat „általában polgárinak”, tehát visszahúzónak minősít­se, sok még a tennivaló. Is­meretes, hogy a televízió döntő elterjedése alapjaiban átalakította a szabad idő fel­osztását, és új fórumot te­remtett az általános szóra­koztatásnak is. Bizonytalan­kodásai és nagy mélypontjai után úgy tűnik, kialakította már a megfelelő arányokat, és már az igényességgel sincs különösebb baj, ha a szórakoztatásra szánt műsor­idő kitöltését vizsgáljuk. Akadnak persze riasztóan rossz példák, megmagyaráz­hatatlan igénytelenségek; mindez azonban nem jellem­ző, és ez a jó. Felmérések bizonyítják, hogy a ma emberének életé­ben a munka és az alvás után a televízió került a harmadik helyre, felelőssé­géről és a feladatairól min­dig ennek tudatában kell szólni. Persze, a felelősség nemcsak a televízióé. Része­sek abban a közművelődés irányítói és művelői, része­se mindenki, aki a szórakoz­tatást vállalja, szervezi, és aki véleményt alkot szabad időnk e látszólag — de csak látszólag! — tartalom nélkü­li kitöltéséről. Az előítéletek­től pedig ildomos megszaba­dulni, és szemléletünkben a megfelelő helyre tenni a dolgokat. Ne várjunk művé­szi élményt a táncdaltól, mert nem az a feladata, ne kérjük számon az emberiség sorskérdéseit az operettől; kérjük számon viszont ön­maguk elvárható színvona­lát! Ö kép, amit felvázoltunk, nem befejezett, nem teljes. A szórakozás és szórakoztatás néhány jellem­ző vonulatát, részletét volt szándékunkban megemlíteni, a róluk alkotott nézetek megrekedt változatait, és a kibontakozás jeleit erősítő figyelmet, melynek egyik példája, hogy az Országos Közművelődési Tanács meg­fogalmazta ez ügyben elfoga­dott álláspontját, mi több, megalakították a szórakozta­tásügyi koordinációs bizott­ságot. Minden reményünk megvan tehát, hogy a fel­üdülést, pihenést szolgáló szórakoztatás a „polgári csö- kevény” minősítéstől a „szükséges rossz” pieghatáro- zását is maga mögött hagyva eljut a jogosan megillető, fontos helyére életünkben. Sass Ervin és valaha olyan divatos volt Pécsett, hogy teleültették ve­le a kerteket. Időközben azonban elburjánzott, „kilé­pett” a kertekből és teljesen elvadult — ma már inkább kiirthatatlan gyomnövény. Az idei őszön szokatlanul nagy tömegben hozott ter­mést. A fürtszerű fehér vi­rágok mindent elborítottak. A nagy fehérség teljesen olybá tűnik, mintha hava­zott volna a Mecsek lejtő­jén. Dr. Szíjártó Károly beszámolója Fehérbe öltözött a Mecsek

Next

/
Oldalképek
Tartalom