Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
1917 augusztus 2., kedd Az élet alkonyán Jól halad Szeghalmon a Béke utcai 64 célcsoportos lakás építése. A kivitelező, a Békés megyei Tanácsi Építő és Szerelő Vállalat dolgozói ez évben tető alá húzzák. A földszintjén fizietek lesznek. Képünkön: a kivitelezők a földszinti munkáknál betonoznak Illúziók temetője Először 1961-ben kísérelt meg útlevél nélkül nyugatra Jutni. Tizenkilenc évesen. Misztikus elképzelései voltak az Amerika Hangjából, a Szabad Európa magyar nyelvű adásai alapján a „szabad világ” korlátlan lehetőségeiről. Kalandvágy hajtotta, illúziókat keltő hírek csábították a törvénytelen cselekedetre. Disszidálását meghiúsították a hatóságok. Bíróság elé állították és illegális határátlépési kísérletért egy évi börtönbüntetéssel sújtották. Jó magaviseletéért kilenc hónap múlva szabad lábra került. Tervei, tudat alatt, azonban továbbra is ott motoszkáltak a fejében... Gépkocsivezető lett egy pesti vállalatnál, majd 1965- ben Békéscsabára került a Jókai Színházhoz. 1965 óta dolgozott itt, mint személygépkocsi-vezető. Jól keresett, elégedettek is voltak vele. Hivatalos szolgálati útlevéllel sokszor kellett Jugoszláviába mennie, Zrenjaninba, Békéscsaba testvérvárosába, amelynek színházával a Jókai Színház baráti kapcsolatokat tart fent. Közben megismerkedett egy idősebb, Nyugat-Németországban élő magyar nővel, aki megszerette és több ízben ösztökélte, hogy látogassa meg őt Ez amolyan anyai-gyermeki kapcsolat volt — állítása szerint. A színházi élet bohém miliőjében jól érezte magát. Megnősült, kislánya született házasságából. Feleségével azonban rosszul éltek. Napirenden voltak a veszekedések, az éjszakai jelenetek, amiket már a szomszédok is kifogásoltak. Zátonyra futott a házassága, elváltak. Gyerektartási díj fizetésére kötelezték. Néhány év múlva újra megnősült Egy gyermekes, elvált asz- szonyt vett feleségül. Rendezetlen, zaklatott élete azonban ezzel nem sokat változott. Erről ezt mondja: „Feleségemre nem voltam féltékeny, énrám volt féltékeny ő. Nem szerette, hogy a színháznál dolgozok. Ha mi veszekedtünk, csak azért volt, mert a feleségem nagyon szeretett és esetleg azt gondolta... Egyedül az öreg idegesített — az após. — Nagy adóssága volt és mi adtunk neki pénzt, ötezret, meg 25 ezer forintot, a lakásért, mely az övé volt, s amelyet aztán er is adott, saját feleségét is kisemmiz- te. Azért — mert én ezzel nem értettem egyet — nagyon össze is vesztünk a feleségemmel, bár a pénz, amit adott apjának, nem volt közös, az külön vagyona volt. Már úgy volt, hogy el is válunk... Ez azonban nem törvény előtt következett be. Vigant Gyula 1977 február 14-én illegálisan átlépte a jugoszláv—osztrák határt. Munkahelyén sem tudtak távozásáról. Azt vallja: Jugoszláviába ugrott át farmer- nadrágokat vásárolni. Február 17-én azonban már Potkoren határátkelőhelyen állt Opel Rekord kocsijával és amíg a határőr az épületben vizsgálta útlevelét (mely csak Jugoszláviára volt érvényes), addig gyalogszerrel átsétált a határon. Nem fogadták üdvrivalgással. Az osztrák határőrök hívták a rendőrséget és az őrsön — ahová elszállították, miután jegyzőkönyvezték adatait, ujjlenyomatot vettek tőle. Majd villákba (kisváros) került, ahol a formaságok után fogdába zárták. Innen egy hét múlva — újabb vallomástételek után — szállították tovább rendőri kísérettel a Bécs melletti Traiskirchenbe, a disszidáltak gyűjtőtáborába. Egy hétig elkülönítve, karanténban kellett lennie, s a „fogadás” tortúrái őrölni kezdték idegeit, oszladoztatni kezdték illúzióit mindarról a meséről, amiket korábban hallott, a nyugati „arany- életről”. A hatodik napon kétórás kihallgatása volt. Személyi adatairól, családi körülményeiről érdeklődtek, majd arról faggatta kihallgatója: miért disszidált? Mivel erre nem tudott egyenes választ adni, az ormótlan kaszárnya első emeletére helyezték, ahol magyarok laktak, öten voltak egy szobában és szabadon mozoghattak. Illúziói az itt töltött hónapok alatt törtek végképp szét. Erről ezt mondja: — A tábor hangulata feszült Napirenden voltak a verekedések, veszekedések, még a halálos kimenetelűek is. Sok ott a csalódott ember, fiatal, idősebb, házaspárok családdal, akik azt hitték, hogy minden jobb lesz, mint otthon. Ismertem egy házaspárt látásból (a nevüket ott nemigen mondták meg egymásnak), akik itthon állítólag jó beosztásban voltak. Bécsben a férfi egy gyárban trógerolt, az asszony egy üzlet előtt söp- rögetett azért, hogy némi kis pénzt keressenek az ellátásukhoz ... — Már a karanténban figyelmeztettek : bármilyen terved van, azt ne áruld el senkinek. Besúgók vannak mindenütt és könnyen elvághatják az ember torkát. Aki arról beszél, hogy hazajön, csalódott mindenben, az a maga halálos Ítéletét mondja ki. — Egyik napról a másikra — írja Vigant beszámolójában — eltűntek emberek. Nagy a bizalmatlanság ott; sötétedés felé már csak csoportosan mertünk járni az udvaron. Volt, akit kilöktek az ablakon, szörnyet halt. A teremben egyszer minden átmenet nélkül ütni-rugdos- ni kezdett valaki egy vékony dongájú fiatalembert, az menekülni akart, de nem tudott. Szerettem volna segíteni rajta, de leintettek, hogy az „magánügy”, ha nem akarod, hogy kinyírjanak téged is, semmibe ne avatkozz bele. Mentőautó vitte el a ronggyá vert fiatalembert. Ez nem élet! Itt a dzsungel törvényei uralkodnak! — mondtam. — Miért? — kérdezte ismerősöm. — Mit vártál? Azt hitted fehér ruhás lányok fogadnak majd és selyem ágyba fektetnek? Én is ezt hittem barátom, amikor átjöttem, csakhogy ez mese, habbal. Hogy is mondták otthon a szemináriumon? Hogy idekint, a kapitalizmusban ember embernek a farkasa. Itt szoktatnak erre a farkaséletre, hogy megedződj, mire Dél-Afrikába vagy máshová kerülsz, ahová terveznek küldeni... Voltak, akik már három éve tengtek a lágerben, maguk sem tudják, mire várva, s a heti 100 schillinghez, amit a különféle érdekeltségű segélyszervezetek adtak, alkalmi munkával pótoltak valamicskét. Reményt vesztett emberek. A 100 schilling három csomag cigarettára volt elég. Voltak, akik munka helyett betöréssel, lopással, orvvadászattal „pótolták” a fenntartásukhoz, italozásaikhoz szükséges pénzt. Ezért sűrűn megfordultak a lágerben az osztrák rendőrök, ha a bűntettek nyomai ide vezettek. Az osztrák hatóságokra teherként nehezedik Traiskirchen, melyet nemzetközi szervezet tart fent. Vigant is tagja lett egy segélyszervezetnek, az amerikai érdekeltségű AFCR- nek. De miután azt mondta, nem akar innen továbbmen„A legtöbb idős ember ésszerűen és helyesen alkalmazkodik helyzetéhez” — írja D. B. Bromley Az emberi öregedés pszichológiája című könyvében. A beilleszkedés sikere — számos egyéb tényezőn kívül — attól is függ, milyen anyagi és érzelmi biztonságban vannak, milyen a szellemi és fizikai erőnlétük, képesek-e megtalálni személyi érdeklődésüknek megfelelő tevékenységet. De mi a helyzet azokkal az öregekkel, akik megszokott környezetüktől elszakadva, szociális vagy szeretetotthonokban élik le hátralevő idejüket? Az állami szociális otthonokba való elhelyezésről a ni, egyelőre nem törődtek vele tovább. Az idő felőrli az idegeket. Ezért estek egymásnak a lágerben a különféle nációk. Mesterségesen olyan viszonyokat tartanak fent ezek a szervezetek, hogy még zsoldosnak is elmenjenek az itteniek, akár Dél- Afrikába is,—csakhogy a lágerélettől megszabaduljanak. Az állandó rettegés, illúziói teljes szétrombolása kikezdte Vigant idegeit is. Reményt vesztetten állt ki a többiekkel együtt a láger elé, ahol munkaalkalomra vártak. Kereste a hazatérés útjait. Erről szólt is egyik ismerősének, aki ismét figyelmeztette: ha megteszed, el ne köpd magad senki előtt. Menj el a magyar követségre. Én nem merek, bár nem csináltam otthon semmit, de... azt mondják, sittre vágják a hazatérőket ... , Néhány alkalommal sikerült munkát vállalnia. A pénzből hazatelefonált feleségének. Tudakozódott. Elmondta, mennyire megbánta, amit tett, borzasztó állapotok közé került, s ha nincs menekvés, végez magával. Az öngyilkosság gondolata egyre többször foglalkoztatta. Két választása volt: vagy ez, vagy a hazatérés, bármi is vár rá otthon. Felesége megnyugtatta. Azt mondta,jöjjön haza, várni fogja őt. Ettől kezdve csak a hazatérés töltötte be életét, gondolatait. Elment a követségre. Barátságosan fogadták. Megkérdezték, nem követett-e el Magyar- országon valami bűntettet. Ha nem, kívánságára megadják az engedélyt, csak egy befogadó nyilatkozat szükséges ehhez Békéscsabáról. Május 16-án ezt meg is küldte felesége. Május 26-án a követségtől megkapta a hazatérési engedélyt. Éjszaka három órakor — három és fél hónapi távoliét után — Békéscsabára érkezett. Másnap reggel jelentkezett a megyei rendőr-főkapitányságon. Megtörtén, idegileg kimerültén mondta el történetét, s tette hozzá, hogy mindent megbánt és bármilyen büntetést elvisel, amit kiszabnak rá. Közölték vele, ha egészségesnek érzi magát, ismét vállalhat munkát. Vigant Gyula július I3-tól mint gépkocsivezető dolgozik Budapesten, a HUNGARO- VIN-nál, ahol a szakmát kezdte. Felesége ugyancsak ennél a vállalatnál kapott munkát. A fővárosban élő édesanyjánál laknak ideiglenesen. megyei tanács illetékes osztályai döntenek. Általában azok kerülnek a fenti helyekre, akiknek megélhetését, egészségügyi ellátását, szociális gondozását, élelmezését otthoni környezetük nem tudja biztosítani. o Tájékozódás céljából felkerestem néhány ilyen intézményt és elbeszélgettem az idős emberekkel. A magánosokon kívül akadtak olyanok is, akiktől például a szűk lakásviszonyok miatt voltak kénytelenek megválni rokonaik. Másokat családi okok késztettek arra, hogy beköltözzenek az otthonba. Egy 70 éven felüli néni szomorúan mesélte, hogy egy lányt és öt fiút nevelt fel. Elsősorban a menyei gúnyolódásai, veszekedései miatt jött ide, ahol végre megtalálta a nyugalmát, és a nővérek igen kedvesen bánnak vele. Az egyik meglátogatott intézmény vezetője elmondta, hogy náluk jelenleg 77 idős ember él, s a férfiak kétszer annyian vannak, mint a nők. Akinek nincs nyugdíja, azt az állam tartja el. A teljes ellátáson kívül havonta 100 forint költőpénzt is kapnak. A nyugdíjasok jövedelmének 80 százalékát levonják a fenntartási költségek fedezésére. A bentlakókat a rokonok, ismerősök bármely időpont- ■ ban meglátogathatják. Az étkezési rendet viszont be kell tartani. Az otthonban nyáron 20 óráig, télen 18 óráig engedélyezik a kimenőt. Nagyon sok üzemtől, gyártól, intézménytől és termelőszövetkezettől érkeznek látogatók. A szocialista brigádok csaknem valamennyi javítási — karbantartási munkát elvégeznek. Ok is és az úttörők is bizonyos ünnepnapokon megajándékozzák az idős embereket. Az intézmény évi költség- vetése 1 millió 812 ezer forint. Az öregek ellátásáról a vezetőn kívül nővérek, konyhai dolgozók, mosónők, takarítónők és más alkalmazottak gondoskodnak. Az éjszakai ügyelet csak a nővérekre vonatkozik. o Meglátogattam egy szeretetotthont is. Valamikor egy Sinkó nevű család ajándékozta az egyháznak. A régi lakóépületekkel, ólakkal, gyümölcsfákkal és veteményeskerttel rendelkező otthon nagyobb major benyomását kelti. Az általában háromágyas szobákat különböző vallású emberek lakják. Ami érdekes: beköltözéskor magukkal hozhatják — korlátozottt mértékben — a legkedvesebb személyi tárgyaikat, sőt bútoraikat is. Az étkezési, tisztálkodási, egészségügyi és kulturális ellátásukat szerény körülmények között biztosítják számukra. A jószágok etetését maguk az öregek vállalták. Megközelítően hatvanezer látogató kereste fel a miskolci helyiipari kiállítást és vásárt. A mintegy háromezer négyzetméter területet elfoglaló vásáron Észak-Ma- gyarországról több mint százhúsz kiállító — minisztériumi, tanácsi és kereskedelmi vállalatok, valamint szövetkezetek és kisiparosok — mutatták be, túlnyomóSokan a ház körül találnak maguknak elfoglaltságot. A napok nagyrésze sétálással, beszélgetéssel, pihenéssel és meseolvasással telik el. Az itt élő több mint harminc ember ellátását, gondozását, a tanácsi szociális otthonokhoz hasonlóan oldják meg, természetesen kisebb létszámú személyzettel. o A leírtakból is kitűnik, hogy elég bonyolult, sok türelmet és körültekintést igénylő kérdéssel állunk szemben. A társadalmi fejlődéssel párhuzamosan szociálpolitikai kedvezményeink egyre jobban kiteljesednek. Az elmúlt év júliusában például az Egészségügyi Minisztérium rendeletben szabályozta a házi szociális gondozás egységesítését. Mind több helyen létrehozták az öregek napközi otthonát, valamint növelik a szociális otthonok helyeinek számát. Békéscsabán 1970-ben 148- an kaptak rendszeres szociális segélyt és ennek összege megközelítette az ötszázezer forintot. Az elmúlt évben 130 rászorulónak már egymillió 380 ezer forintot fizettek ki segély címén. Az adatok is igazolják, hogy az öregek napközi otthoni ellátása, házi szociális és társadalmi gondozása nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a többi városban és községben is javuló tendenciát mutat. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy például néhány szociális otthon tárgyi feltételei minden szempontból megfelelnek a kívánalmaknak; hogy nem kellene növelni a helyek számát. A központi irányelvek szem előtt tartásával és a célszerű helyi intézkedések végrehajtásával fokozatosan meg lehet teremteni azokat a feltételeket, amelyek az idős emberek ellátását, közérzetüknek, fiziológiai-pszichológiai állapotuknak biztonságát még jobban megszilárdítják. ♦ Akár tanácsi, akár egyházi kezelésű otthonokról beszélünk, mindkét típusnál kifejeződik társadalmunk legszélesebb rétegeinek támogatása, gondoskodása. Ennek mértéke — mint mondottuk — sokféle tényezőtől függ. Mindenesetre az emberi humanitás ilyenfajta megnyilvánulásakor két alapvető kérdést kell vizsgálnunk: mit tesz a társadalom és mit tesznek maguk a rokonok, hozzátartozók az idős emberek jobb ellátásáért? Hangsúlyozzuk: mindkét félre sok feladat megoldása vár, akár objektív, akár szubjektív oldalról közelítjük meg a témát. Ez utóbbihoz csupán annyit fűzünk hozzá, hogy az emberek szeretetének, megbecsülésének, csak akkor van igazi értelme, ha az nemcsak nyugdíjba vonulásukig, hanem családon belül továbbra is folytatódik. Bukovinszky István részben fogyasztási termékeiket. A vásár slágerei a Miskolci Kertészeti Vállalat újdonságnak számító játszótéri felszerelései. A Medicor orvosi diagnosztikai táskát, a Miskolci Avas Bútorgyár legújabb termékei és a Miskolci Háziipari Szövetkezet kötöttárui voltak. (MTI). „Traiskirchen Lager Otto Glfickerer Strasse (Név megnevezés) Kedves ...! Szerencsésen megérkeztem, semmi bán tód ásom nem esett, hazugak az erről szóló hírek. Már van munkahelyem is. Menj a követségre és intézd, hogy haza jöhess. Üdvözöl Gyula.” Varga Dezső Hatvanezer látogató a miskolci helyiipari kiállításon
