Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
1977. augusztus ti., szerda o ISUilUMld Újabb élelmiszerboltokat építenek Javul a lakossági ellátás Gyulán Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága augusztus 23-án, tegnap délután tartotta ülését, melyen első napirendként Juhász András osztályvezető írásos beszámolója alapján a tanácsi költségvetés és fejlesztési alap első- félévi teljesítéséről volt szó. Eszerint többek között a célcsoportes beruházásoknál bizonyos lemaradás mutatkozik. Különösen jelentős ez a lakásépítésnél. Például a törökzugi lakótelepen a 60 darab, lakásból 30- at még az elmúlt év decemberében kellett volna átadni a szerződés szerint. Erre azonban csak ez év júniusában került sor.1 Az újabb 30 lakás átadása a szerződés szerint június volt, s csak július végén történt meg. Hasonló gond a 75 gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda építése is, melyet 1977. március 31-ig kellett volna átadni. A határidőt módosították, június 30-ra, azonban előreláthatólag csak augusztus végére kerülhet erre sor. A város természetesen tovább fejlődik az elkövetkező fél évben is. Befejeződött a 16 tantermes általános iskola építésének előkészítő munkája, s még ebben az évben megkezdhetik az építést. A tervek szerint az első ütemben nyolc tantermet adnak át, s a munka 1979-re fejeződik be. A második ütemben a további nyolc tantermet az elkövetkező években készítik el. Az idén készül el a 400 adagos napközi otthonos konyha, és még több kisebb bővítés. Második napirendként Barth a Zoltán osztályvezető beszámolója alapján a város élelmiszer-ellátását vitatták meg a vb tagjai. A hangsúly elsősorban a peremkerületeken van, amelyek ellátása nem kielégítő. A városközpontban levő új boltok létesítésével jelentősen megnőtt a város élelmiszer-forgalma. Jelenleg 130 kiskereskedelmi és 69 vendéglátóipari egység biztosítja az ellátást. Az árut nagyrészt a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a ZÖLDÉRT és a sütőipari vállalat szállítja. A belváros ellátottsága jó, bár a nagy idegenforgalom nehezíti a helyzetet, különösképpen a vendéglátóiparban. Megállapítható, hogy az utóbbi években nagyobb mértékben nőtt a forgalom, mint a hálózat. Nyáron különösen gondot okoz az étkeztetés folyamatos biztosítása. A lakossági ellátás javítására tervezik a kereskedelem további fejlesztését. A Nagyváradi és a Rövid út sarkán ABC-áruház épül, és az V. ötéves tervben megvalósul a törökzugi ABC-bisztró is, valamint a Budrió vendéglátó egység. A szezon után bővítik a Park-éttermet, a. Komló-étterem bővítésére csak a Magyar Nemzeti Bank elköltözése után kerülhet sor. Zászlóavatás Kunágotán Az elmúlt hét végén Kunágotán az MSZMP községi bizottságának székházában került sor á helyi önkéntes tűzoltóegyesület zászlóavató díszközgyűlésére. Az ünnepségen megjelentek a járási és helyi* szervek képviselői is, de meghívást kapott az ünnepségre Kádi Imre, önkéntes tűzoltó, aki 51 éve tagja az egyesületnek. Elhatározás született arról, hogy az egyesület jövő évben esedékes 75 éves jubileumát méltóképpen megünneplik. A díszzászlót a helyi tanács és gazdasági szervek adományozták az egyesületnek. Merre tart a látáskultúra? Három napon át Gyulán tanácskozik a Magyar Pedagógiai Társaság vizuális művelődési szakosztályának tagsága. Az ország minden részéből ideérkezett vendégek — zömmel rajz szakos pedagógusok — a kihelyezett ülésen megismerkednek a rádióban zajló „A művészetek az idő tanúi” című úgynevezett rádióvíziós művészettörténeti sorozattal, melynek témavezetője Sándor Györgyné, a Magyar Rádió munkatársa, az adás szerkesztője és Balog Jenő egyetemi tanár. A résztvevők a ma befejeződő tanácskozás során választ keresnek a látáskultúra fejlesztésének időszerű kérdéseire, kutatják a további lehetőségeket GELKA-szerviz Szeghalmon Tizenhárom évvel ezelőtt nyitottak GELKA-szervizt Szeghalmon egy régi, elhanyagolt épületben. Az akkor foglalkoztatott dolgozók létszáma mindössze három volt. Közben a szerviz a nagyközség területén kívül kibővítette működési területét a járás többi községére, valamint a szarvasi és a berety- tyóújfalui járás egyes községeire. Eddigi helyiségeit azonban kinőtte. A jelenleg foglalkoztatott létszám huszonnégy. A megyei és központi szervek, valamint a helyi tanács kezdeményezésére új szervizműhely építési munkálatait kezdték meg az elmúlt évben, mintegy 2,2 millió forintos költséggel. A modern, új szerviz elkészült, és augusztus 19-én került átadásra. Az új szervizben megfelelő munkahelyek állnak a dolgozók rendelkezésére és már a színes televízió javítását is végezhetik. Az üzemelési átadás után, még ebben a hónapban a lakosság igénybe veheti az új szerviz szolgáltatásait. Befejeződött a kistermelők mezőtúri kiállítása Bezárta kapuit Mezőtúron a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Békés, Hajdú, és a Szolnok megyei tanácsok rendezésében megtartott mezőgazdasági táj kiállítás. A kiállításon a baromfiipari tröszt külön díját kapta a nyúl tenyésztésben elért eredményeiért Virók Mihály orosházi kistermelő. Ezenkívül még 13-an kaptak oklevelet a háztáji termesztésben elért sikerekért. A kiállításon Békés megyéből részt vett a békéscsabai ÁFÉSZ ez évben alakult újkígyósi zöldségtermesztési szakcsoporjta, továbbá a nagyszénási baromfitenyésztő, a békéscsabai baromfitenyésztő, és a gyomai nyúlte- nyésztő szakcsoport is. A kiállításon gazdag program várta az érdeklődőket. A bemutatott kisgépeket, szakkönyveket, vetőmagvakat, növényvédő vegyszereket az érdeklődők a helyszínen megvásárolhatták. A kiállításra látogatók kiegészítő műsorokon vehettek részt, így például a Svéd Állami Népi Együttes és a Ki mit tud- győztes citerazenekar színes előadásán. Tankönyvelosztás és -vásárok Mezöberényben A Művelt Nép mezőberényi „Orlai Petrich Soma” könyvesboltjába — néhány kivétellel — megérkeztek az új iskolai év tankönyvei. A bolt a két mezőberényi általános iskola, a csárdaszállási, a kö- röstarcsai iskola és a mezőberényi gimnázium tanulóit látja el tankönyvekkel, kötelező, valamint javasolt irodalommal. Tervezik, hogy a tankönyvek árusításával egy időben a kötelező és a javasolt irodalom alkotásaiból külön könyvvásárt rendeznek. Hasonló vásárok lesznek a műszaki szövetkezetben, a pamuttextilművekben, a faipari szövetkezetben is augusztus végén, szeptember elején. A bolt készül az • októberi műszaki könyvhónapra. Megrendeléseik biztosítják, hogy az érdeklődők változatos műszaki könyvanyagból válogathatnak majd. A könyvhónap időszakában a pamuttextüművekben könyvkiállítást rendeznek, műszaki előadással egybekötve. Készülődés a zenei világnapra Az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának határozata alapján október 1-én — immár harmadszor — rendezik meg a zenei világnapot. A világ több mint 50 országában ez alkalommal sorra kerülő zenei rendezvények központi gondolatául a nemzeti zenei kultúrák és a muzsika nemzetközi világának kapcsolatát választották. A tervek szerint október 1-én az iskolák, a zeneiskolák és a közművelődési intézmények is megemlékeznek a világnapról. Köszöntik azt a hangversenyeken, az opera- előadásokon is és több, az eseményhez kapcsolódó műsor — közöttük világhírű külföldi előadóművészekkel készült interjúsorozat — hangzik el a rádióban, a televízió pedig 50 perces világnapi összeállítást sugároz. Hz építész egyensúlyzavarai Ö íressé vált hasonlatával maga Zbigniew Brzezinski próbálta néhány évvel ezelőtt meghatározni azt a különbséget, ami közte és az amerikai külpolitika másik koncepciógyárosa, Henry Kissinger között van: „A világpolitikai akrobatikát fel kell váltania az architektúrának”. A tekintélyes Foreign Policy című külpolitikai folyóiratban 1974. tavaszán megjelent cikkében Brzezinski kifogásolta az akkori kormányzat külpolitikai elképzeléseit és gyakorlatát s ennek megfelelően szabályos listát készített (s az egyes világpolitikai kérdésekben egyenesen osztályzatokat adott) a kis- singeri külpolitika „teljesítményéről”. A hetvenes években Brzezinski volt Nixon és Kissinger külpolitikája legszorgalmasabb, legkoncepciózusabb kritikusa. S ami őt megkülönböztette, az éppen a kritikáiban gondosan kialakított átfogó, vagyis alternatívaként ajánlható külpolitikai koncepció felvázolása volt. Igaz, a Columbia egyetem professzora éppúgy nem hanyagolta el a „gyakorlati munkát”, mint a befolyásos körök barátságát annak idején aktívan kereső Kissinger a Harvard egyetemen: Brzezinski a David Rockefeller pénzén létrehozott „Trilaterális Bizottság” szervezőjeként nemcsak a nyugati világ három pillérét jelentő Amerika, Nyugat-Eu- rópa és Japán kapcsolatainak ápolásával foglalkozott, hanem a jövendő demokrata korszak olyan potenciális vezetőinek külpolitikai okításával is, mint Jimmy Carter és Walter Mondale. Izgalmas kérdés minden érdekelt számára, hogy mit és hogyan akar építeni, pontosabban felépíteni Jimmy Carter segítségével az új professzor a Fehér Házban. Ha a Kissinger címére intézett egykori bírálatokat vesszük alapul, az említett nevezetes Foreign Policy cikkben közzétett bizonyítványt vizsgáljuk, nyilvánvaló, mi az, amit Brzezinski ■ számon kér a „Kissinger- korszaktól”, s amit tehát mai architektúrája központi elemeinek tekinthetünk. Akkor a feltűnést keltő, a Brzezinski kritikus szerepét megnövelő tetszetős formulák aratták a legnagyobb sikert: architektúra kell az akrobatika helyett, a politikai elsőbbsége a személyiség tündöklése helyett, a nyílt — és moralizáló — koncepció a titkolózás helyett. Ezek persze csak a kissingeri stílus elleni kifogások, amelyek akkor kezdtek jól „kamatozni”, amikor a volt nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter Nixonnal együtt „rossz passzba” került, s a kongresszus akadékoskodása egyre nehezebbé ; tette kötéltáncát. Brzezinski bírálatának fő tüze azonban a Kissinger képviselte enyhülési politikára zúdult. Mindenekelőtt azért, mert —* a bíráló szerint — a Nixon—Kissinger páros az enyhülési politika kedvéért „vészesen elhanyagolta” az Egyesült Államok vezető szövetségeseit, igazi, partnereit. Másfelől viszont azért, mert nem teremtett „kellő egyensúlyt” Amerika és a Szovjetunió között az „enyhülés előnyeit” tekintve, magyarán „engedményeket” tett a Szovjetuniónak a SALT, a kereskedelem, a tudományos együttműködés tekintetében. S ami különösen baljós volt az akkori Brzezinski-féle fejtegetésekben, az annak felvetése, hogy az enyhülés keretében az Egyesült Államoknak a Kissingerénél „aktívabb” módon kellene foglalkoznia a Szovjetunió és a szocialista országok belső ügyeivel. Noha a professzori bíráló „magát az enyhülést” természetesen „kívánatos célnak” ismerte el, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a kapcsolatok érdekében a Szovjetunió csak „periférikus engedményeket” tett, míg az Egyesült Államok „lényegieket”. Ami pedig az építészeti feladatokat illeti, Brzezinski szerint Kissinger külpolitikája nem alkotott új épüietintézményeket, azok helyébe, amelyeket évtizedünk politikai és gazdasági viharai valóban alaposan megrongáltak, kezdve a NA- TO-tól a nyugati világ különböző gazdasági együttműködési szervezeteiig. Újjáépítésre van szükség, sürgette a bíráló, s már akkor nem hagyott kétséget afelől, hogy — miként a második világháború után — ennek az építkezésnek amerikai vezető szereppel kellene végbemennie. Egyik minapi interjújában, amit az U. S. News and World Reportnak adott, Brzezinski „potenciálisan félrevezetőnek” nevezi az amerikai vezető szerep kifejezés használatát, s célszerűbbnek véli az „amerikai alkotókészség új korszakának” emlegetését. Igaz, hogy a fehér házi irodában ülve már óvatosabban és általánosabban fogalmaz az enyhülés ügyében, mint tette a professzori karosszékből, a Szovjetunió számára az „alkalmazkodás” követelményét állítja fel természetesen a „kölcsönösségre” hivatkozva. Szó se róla, már a Kissin- ger-korszak vége felé a volt külügyminiszter is igyekezett a „fő hangsúlyt” a nyugati szövetségesi kapcsolatokra helyezni, s Henry Kissinger is „felfedezte” azokat a gazdasági csúcskonferenciákat, amelyeket most Brzezinski az egykor hirdetett trilaterális koncepció megvalósulása bizonyítékaként tüntet fel. Kissinger azonban nagyobb hangsúlyt adott a nukleáris egyenlőség kétségbevonhatatlan tényének, ezt nevezte annak „a valóságnak, amelyre a külpolitikát az ékesszólás helyett építeni kell”. Ezt a valóságot „nem lehet sem figyelmen kívül hagyni, sem egyoldalú elhatározással visszafordítani”, mondta egyik kései beszédében Kissinger. Természetesen mindössze féléves fehér házi tevékenység után aligha lehetne kiállítani a „Brzezinski-kor- szak” bizonyítványát, ámde ez a professzor is kezdi a maga kárán megtanulni a goethei mondás igazságát: „Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája”. nyugati szövetségesek tömörítése, vitáik elsimítása a trilateriz- mus pápájának sem megy könnyebben, mint Kissin- gernek, aki időnként szintén felfedezte Európát, de hamar „beleúnt” ezekbe a vitákba. Ráadásul a sors iróniája, hogy manapság éppen a szövetségesek politikai vezetői küldik aggódó üzeneteiket a fehér házi „építészhez” és elnökéhez — az enyhülés védelmében. Mert meglehet, hogy az engedmények említett sajátos csoportosítása tetszést aratott az enyhülést mindig is kifogásoló amerikai körökben, ám egészen nyilvánvaló, hogy ha valaki nem veszi figyelembe Kissinger intését a nukleáris egyensúlyról, és még tápot is ad az atomfölény délibábját kergető katonaiipari komplexumnak, az maga kerül világpolitikai egyensúlyzavarba. S az egyensúlyzavar, ha meggondoljuk, egy akrobatának is nagyon kellemetlen, az építész esetében azonban kifejezetten végzetes. Avar János
