Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

1977. augusztus 3., szerda flz első takarékszövetkezeti szakszervezeti bizottság Bár külön-külön mind­egyik takarékszövetkezet sok millió forintot kezel, azon­ban dolgozóik száma mosta­náig sehol nem érte el azt, amely feltétele annak, hogy önálló szakszervezeti bizott­ságot lehessen valahol is lét­rehozni. E pénzintézetek dol­gozói, mint szakszervezeti ta­gok a fogyasztási szövetkeze­tek alapszervezeteihez tartoz­nak. Következésképp, a ta­karékszövetkezetek dolgozói­nak érdekvédelmét az ÁFÉSZ-ek szakszervezeti bi­zottságai látják el. Már is ide kívánkozik: több helyen ez az érdekképviselet jónak mondható, más helyeken vi­szont évek óta panaszokkal terhes. A takarékszövetkezeti mozgalom sok évvel ez­előtti kiterebélyesedése óta a Kétegyháza és Vidéke Taka­rékszövetkezet érkezett el megyénkben elsőként oda, hogy önálló szakszervezeti bizottságot választott a na­pokban. E nagy eseményre a taka­rékszövetkezet kétegyházi központjában került*sor, ahol Szelezsán Péter, a pénzinté­zet elnöke köszöntötte a részvevőket, köztük Lipták Andrást, a KPVDSZ megyei bizottságának szervező titká­rát és Galambosi Lászlót, a MÉSZÖV takarék, és lakás­szövetkezeti titkárát. És bár most választottak itt először szakszervezeti bizottságot, mégis olyan szabályosan — de ami ennél sokkal nagyobb jelentőségű — oly nagy lel­kesedéssel történt itt minden, hogy azt filmezni lett volna érdemes. S miután a titkos szavazás megtörtént és nyil­vánosságra hozták, hogy Drá­gán Simont szakszervezeti el­nöknek, Borbély Györgynét titkárnak, Szelezsán Ilonát gazdasági felelősnek, Szabó Júliát pedig a számvizsgáló bizottság elnökévé választot­ta a tagság, valaki halkan megjegyezte: „Most már ne­künk is önálló szakszervezeti bizottságunk van.” És a je­lenlévők arcán látni lehetett: ezt a megjegyzést mindenki nagyon komolyan igaznak érezte. Minden bizonnyal azért is hallgatták oly nagy érdeklődéssel a takarékszö­vetkezet dolgozói Lipták András szavait, aki a KPVDSZ megyei bizottsága nevében köszöntötte me­gyénk első olyan takarék- szövetkezetét, ahol önálló szakszervezeti bizottságot választottak. Nem tűnt ün- neprontónak, hogy a KPVDSZ megyei bizottságá­nak szervező titkára ezt kö­vetően máris a vállalt meg­bízatások nagyságára, sokol­dalúságára hívta fel a fi­gyelmet, még pontosabban arra, hogy a szakszervezeti bizottságban is csak felelős­ségérzettel lehet eredménye­sen munkálkodni. Hogy lesz-e feladata a 7732 tagot számláló és nyolc településre kiterjedő Két­egyháza és Vidéke Takarék- szövetkezet szakszervezeti bizottságának, ezt minden megválasztott tudja itt. Mert nagy pénzintézet ez. Olyan, ahol már csaknem 71 millió forint a betétállo­mány, ahol az idén 16,5 mil­lió forint összegben adnak hitelt, ahol a tagsági részje­gyek értéke meghaladja az egymillió 350 ezer forintot. Mint ahogyan az egyéb pénzügyi szolgáltatás is je­lentős itt. Igaz, a munkaver­seny évek óta létező valóság e pénzintézetnél, melyet el­sősorban a kétegyházi és az eleki — mindkét helyen Pe­tőfi nevét viselő — brigádok tesznek élővé. Így van ez most is, amikor a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójára tett vállalásaik teljesítésén dol­godnak, eredményesek. Köz­ben a takarékszövetkezet egész kollektívája drukkol azért, hogy október 31-re meg tudják nyitni Üjkígyó- son az új üzletházat. Balkus Imre Jól halad Üjkígyóson a takarékszövetkezet új kirendeltségé­nek építése. A pénzintézet dolgozói bíznak abban, hogy októ­ber 31-én, a világtakarékossági napon már itt fogadhatják újkígyós! ügyfeleiket. Helytálló katonák Perity József honvéd az alakulat csapat javító műhelyében dolgozott, amikor észrevette, hogy kigyulladt a hegesztő be­rendezés gumitömlője. A tűz félelmetes sebességgel terjedt a gázzal töltött palack felé. A katona azonnal oltani kezd­te a lángokat, s így még időben meg tudta fékezni a tüzet. Ennek köszönhető, hogy a lángnyelvek már nem juthattak el az elosztófejig. Perity honvéd gyors, önfeláldozó közbe­lépésével megakadályozta a gázpalack felrobbanását, s az ezzel járó anyagi veszteség bekövetkezését. A bátor katona csupán a tűzoltás befejezése után gondolt saját testi épsé­gére. A helyszínre érkező orvos a fiatalember bal karján másodfokú égési sérüléseket állapított meg... Járőrszolgálat teljesítése közben veszélyesnek ígérkező tüzet fojtott el Hága József őrvezető és Csábi József hon­véd. A tűz a szekszárdi OTP épületével szomszédos lakó­házban keletkezett, ahol kigyulladt egy olajtüzelésű bojler. A két katonának sikerült a lángokat rövid időn belül loka­lizálnia. Megakadályozva a tűz továbbterjedését az OTP- fiókra, milliós értéket mentettek meg, így az anyagi kár csupán néhány száz forint Helytállásukért a laktanya pa­rancsnoka jutalomszabadságban részesítette a bátor járőrö­ket K. T. JEGYZET Csak a bajban... „Elnézést, a többiek lent vannak” — mondta a fáradt arcú férfi a riporternek és indult vissza a bányába. Oda, ahonnan néhány perc­cel korábban a hátán von­szolta ki nála sokkalta sú­lyosabb társát. A filmopera­tőr megörökítette ezt a Pil­lanatot, amikor ez a megfá­radt ember leül, leveszi gu­micsizmáját, kiönti belőle a vizet... Ezalatt beszélt. Beszélt arról a 300—400 méteres, de valójában vég­telen útról, melyet — hátán az oxigénpalackkal és félig eszméletlen társával — meg­tett. Amikor visszahúzta a csizmáját, már nem volt tü­relme a beszélgetéshez. A többiek lent vannak.., Bányamentőkről szólt Ma­gyar József kisfilmje, me­lyet a miskolci filmfesztivál után egy késő esti órában mutatott be a televízió. Ak­nász, villanyszerelő, bányász önként vállalták, hogy ha kell, veszélyben levő tár­sukért, a bányáért 1 «száll­nak, mentenek. Miért? A kobak alatt (így hívják a bányászok régi bőr­ből készült védősapkáját) nemigen teremnek frázisok. A fiatal bányamentők el­mondták, az izgalmat kere­sik, azt, hogy az ember ki­próbálhatja testi és lelki ere­jét. Az idősebbek, akik már átéltek egy-két szerencsét­lenséget, a „többiek” iránti kötelességet említették. (Fe­lejthetetlen, szívbemarkoló pillanat, amikor később az idősebb bányamentő egyik társuk halálát meséli. Nem a szeme, a szíve sír.) „A többiek” — mondták és indultak a bányába. Az év első munkanapján, műszakkezdés előtt tűz ütött ki az újpesti Magyar Pa­mutiparban. Akkor még nem dolgozott senki a gyárban. Emberi életet nem veszé­lyeztettek a magasba csapó lángok. De ott voltak a drá­ga külföldi gépek, az anya­gok. Munkások, munkásnők — ameddig csak a tűzoltók engedték — mentették, ami menthető. Es sírtak, amikor már nem volt remény az üzem megmentésére. Az újságok szinte naponta adnak hírt arról, hogy Élet­mentő kitüntetést kapott egy nyugdíjas, egy gyerekember, egy háziasszony, mert élete kockáztatásával a tűzből, a vízből mentett ki, rángatott vissza a mélységből egy em­bert. Aki bajban van, nincs egyedül. De az életben — szerencsé­re — viszonylag ritkák az ilyen tragikus pillanatok. Gyakoribb, hogy az autóbu­szon félig agyontiporják az embert, hogy a munkahelyén igaztalan vád éri, hogy a szomszédjától se éjjele, se nappala, hogy a házastár­sa.., Az ember hajlamos azt hinni, hogy rosszak az em­berek. Pedig csak türelmet­lenek. S ha baj van, akkor egészségesen türelmetlenek: mennek a mélybe, a tűzbe — a többiekért. De miért csak ha baj van?! Kálmán Györgyi Táborépítök Békésen I Békésen ifjúsági üdü­lőtábor épül a Körös partján. Az ezerszemé­lyes létesítmény építésé­ben jelentős szerepet vállaltak a Rózsa Ferenc Önkéntes Ifjúsági Építő­tábor diákjai. A kéthetes turnusok­kal 150 fiatal érkezik Budapestről, Egerből, Gyöngyösről és Kazinc­barcikáról. A munka legnagyobb része ke­mény markot faragó alapásás és lapátolás. A szabad idő kihaszná­lására persze sport- és kultúrprogramokat is bőven szervez a tábor vezetősége. Az augusztus 27-ével záruló tábor kéthónapos ideje alatt több mint hétszázezer forint érté­kű társadalmi munká­val járul hozzá az üdü­lőkomplexum elkészül­téhez. Az előkevert betonlapátolás nem leányálom Egy fedő víz — maga a fel­frissülés Az elágazásnál tart a festőbrigád A vízvezeték-hálózat már le van fektetve, csak az árkokat kell betemetni... Fotó: Martin Gábor Jubileumi turistautak a Szovjetunióba Még az évforduló előtt megkezdődnek a Szovjetunió­ban az ünnepségek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom tiszteletére, s egész évben tart majd a megem­lékezések sorozata. Ezekre az eseményekre magyar dolgo­zókat, tsz-tagokat is várnak, hívnak a Szovjetunióba. A Budapest Tourist szá­mos, már meghirdetett útja mellett új szovjet' utakat In­dít az ünnepségekre. Élve az­zal a pénzügyminiszteri -ren­delettel, amely lehetővé te­szi, hogy a jubileumi évben a jutalomból utazó tsz-dolgo- zók utazási költségeit a ter­melőszövetkezetek adózatlan jövedelmük terhére számol­hatják el. Augusztus közepétől de­cember közepéig Moszkva, Leningrád, a balti köztársa­ságok fővárosainak neveze­tességei, mezőgazdasági terü­letek, kolhozok látogatása szerepel a programokban, s természetesen részvétel is egy-egy, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisz­teletére rendezett ünnepsé­gen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom