Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

izniiukfitö 1977. augusztus 3., szerda Harmincmillió forint feletti a viharkár Ez a bizonyítás éve Márciusban kezdődött meg a munka a MOM battonyai gyár­egységében, ahol most főként Járműipari részegységeket ké­szítenek. Borovics Ferenc marós a fékszelep nyomócsapjait munkálja meg Fotó: Lónyai László felét használják fel. Az ele- ki Lenin Termelőszövetke­zetben az idén fejezik be a vízrendezést. A második fél évben viszont megkezdik Köröstarcsán a vízrendezési munkát. Már a felsorolásból is kitűnik, hogy egyik leg­fontosabb tevékenységük a termelőszövetkezetek vízren­dezése. Ezenkívül mintegy 400 kilométernyi üzemi csa­tornát hoznak rendbe az idén. Nemcsak a vizek elve­zetésén fáradoznak, hanem nagy mennyiségű öntözővi­zet is biztosítanak a terme­lőszövetkezetnek. A Hármas- Körösből a félhalmi Danzu- gi öntözőrendszerből a csár­daszállási és a köröstarcsai Petőfi, valamint a Gyomai Alkotmány Termelőszövet­kezet rizstábláiba adnak él­tető vizet. Tavaly 13, az idén már 17 millió köbmé­ter vizet emelnek át a Kö­rösből. ♦ Az új igazgató, Habóczky Sándor a fiatalabb korosz­tályhoz tartozik. Mielőtt ide­került, a békési társulatnál dolgozott, így nem volt tel­jesen ismeretlen előtte a tár­sulati munka. Itt azonban szövevényes szálakat kellett kibogozni, hiszen az előző évek sűrű vezetőségcseréje, az ebből adódó zűrzavar, a munka szervezetlensége, a dolgozók és a társulati tag­ság bizalmának megingása olyan helyzet elé állította, amelynek megoldása sok ta­pasztalattal felvértezett ve­zetőnek is becsületére vált volna. Mindenesetre első teendője az volt, hogy a légkör kedvezően megváltoz­zon. Ehhez elsősorban is a párt-, a szakszervezet és a KISZ támogatását vette igénybe. A belső rendcsiná­lás megkezdésekor elbeszél­getett a középszintű vezetők­kel is. A megváltozott körül­mények nem mindenkinek voltak ínyére. Volt, aki to- vábbállt, de olyan is, aki­nek kerek perec megmond­ták, keressen más munkahe­lyet. Ez még az első eszten­dő elején történt. A munka­helyi légkör kialakításának szerves része volt az üzemi demokratizmus kiszélesítése. Ennek egyik része, hogy rendszeres beszámoltatást kérnek az építésvezetőktől, illetve a gépészeti és mű­helyvezetőktől. Nem kisebb gondot okozott a szervezeti életén kívül a társulat gaz­dasági tevékenységének meg­újítása sem. Az előző évek­ben, a gyors, látványos ered­ményekre való törekvés mi­att háttérbe szorult a mun­ka minősége, s emiatt bi­zony nem volt ritka a rek­lamáció. Ezeknek a felszá­molása nem kis energiát és pluszköltséget igényelt. — Sok álmatlan éjszakám volt ezekben a hónapokban — emlékezik vissza az igaz­gató — és ami a legrosszabb, magam sem voltam mindig meggyőződve arról, hogy helyesen csináltunk-e min­dent. Eleinte úgy éreztem, hogy mély szakadék választ el a dolgozóktól. Nagyon kí­nos volt egyszál magamban az egyik oldalon állni. Ve­lem is, de egymással szem­ben is bizalmatlanok voltak az emberek. Szerencsére a döntő többségük becsületes volt, szerették volna látni a kivezető utat és tudni, hogy milyen irányban haladjanak. A legnehezebb volt ezt a keskeny ösvényt megtalálni. Aztán lassan tisztult a látó­határ, a közös összefogás­nak, az erőfeszítéseknek kez­dett látszani az eredménye. Biztonságot jelentett szá­momra, hogy a kritikus időkben éreztem a párt vá­rosi bizottságának és a fel­ügyeleti szerveknek megértő támogatását, segítségét. Időt is kaptam a kibontakozás­hoz. Az 1976-os évet a tisz­tulás évének tekintettük, az idei év azonban már a bi­zonyításé. ♦ Az elmúlt év végén a dol­gozók hangulata jótékonyan megváltozott, ez lemérhető volt a munkához való hozzá­állásból is, gazdasági téren pedig az idei első fél év eredményei bizonyítanak. Újjászervezték a szocialista brigádmozgalmat, amely az 1970-es évek elején már ki­emelkedő eredményeket pro­dukált, azonban később fo­kozatosan elsorvadt. Az idén termelési tervük 15 és fél millió forint. Az első fél év­ben a tervet 8 és fél millió forintra teljesítették és nem­csak a termelékenység, ha­nem az átlagbérek is ennek megfelelően alakultak, ösz- szességében úgy értékelhető a társulat munkája — ez a párt városi végrehajtó bi­zottságának megállapítása is —, hogy sikeres fél évet zár­tak. Ahhoz azonban, hogy ugyanez elmondható legyen év végén is, még sokkal na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a még fellelhető szer­vezési hiányosságok meg­szüntetésére, mert a terv tel­jesítése továbbra is nagy erőfeszítést igényel, nemcsak a társulat valamennyi dolgo­zójától, hanem a vezetőktől is. Béla Ottó Amint arról már beszá­moltunk, a vasárnapi vi­har nagy károkat okozott megyeszerte. A DÉMÁSZ igazgatójától, Trefil Károlytól arról kap­tunk tájékoztatást, hogy Két- soprony térségében a 100 ki­lovoltos vezeték öt hatalmas tartóoszlopa teljesen tönkre­ment, emiatt most ott teljes erővel folyik a helyreállítás. Ezenkívül kidőlt 11 beton­oszlop is, ugyancsak Kétsop- rony térségében, a 20 kilo­voltos vezeték oszlopai. Bu­dapestről az Országos Villa­mosenergiaipari Vállalat szakemberei is hamarosan a helyszínre érkeznek. Előreláthatóan a jövő hét közepére készülnek el a helyreállítással, addig a bé­késcsabai állomás tartalékai szolgáltatják a villamos ener­giát, amit Debrecenből és Szegedről kapnak. Az Állami Biztosító Békés megyei igazgatója, Szabó András kérésünkre elmon­dotta, hogy kedd reggelig 185 lakossági bejelentés érke­zett a lakóépületekben kelet­kezett vihar- és jégkárról. A mezőgazdasági üzemek közül 19-ből jelentették be a nö­vényi kultúrákban történt jégverést, amely mintegy 14 ezer hektáron pusztított. A legrosszabb a helyzet a bé­kési járásban, ahonnan 138 lakossági bejelentés érkezett és hat mezőgazdasági üzem mintegy 5 ezer hektárnyi vi­har- és jégkárról adott je­lentést. Az eddigi megállapítások szerint a felmért károk érté­ke meghaladja a 30 millió forintot. A Békéscsabai Meteoroló­giai Állomás vezetője, Ku- rucz Gyula elmondotta, hogy vasárnap 17.28 órakor észlel­ték a szélrohamot, amelynek sebessége megközelítette óránként a 110 kilométert. Mindössze két percig tartott a hatalmas szélroham és ugyanebben az időben 19 perc alatt csaknem 19 ínllli- méter csapadék hullott. Nagyon mélyről — forint­ban kifejezve 3,3 milliós veszteségről kellett kezdeni a munkát a Körösi Vízgaz­dálkodási Társulat élére 1976 januárjában került ve­zetőinek. Az út hosszú volt és rögös, de helyes irányba Üzemi útépítés Zsadányban vezetett, amit az is bizo­nyít, hogy az idén az első fél évben, ha szerény is — 200 ezer forint —, de már nyereséget mutatnak a szá­mok. ♦ A társulat dolgozói szinte az egész megyében tevékeny­kednek. ők készítették el a Gyula városerdői körtöltést, amelyet hamarosan átadnak rendeltetésének. A nehéz- gépkezelők ennek felépítésé­re 34 ezer köbméter földet dolgoztak be. Részt vesznek Zsadányban a Magyar— Lengyel Barátság Termelő- szövetkezet vízrendezési munkálataiban. Ez mintegy hatmillió forintba kerül, az idén ennek az összegnek a Kétszázezer hizett lila ÍFÉSZ-ektöl A SZÖVOSZ által meghir­detett libahizlalási program az országban elsőként Bács- Kiskun megyében kezdett gyakorlatilag is valóra válni. A kiskunfélegyházi modell- bemutatón látottak meggyő­zően hatottak megyénk több fogyasztási szövetkezetének szakemberére. Ennek ered­ményeként a sarkadi és a bé­kési ÁFÉSZ elsőként vállal­kozott a libahizlalási módsze­rek átvételére. Tulajdonkép­pen ezzel vette kezdetét me­gyénkben a szervezett liba­hizlalás, pontosabban a máj­ra hizlalás. A sarkadi és a békési szö­vetkezet elhatározásával egy időben a békéscsabai ÁFÉSZ kimondotta: libahizlaló tan­telepet létesít. A telepet a múlt év augusztusában ad­ták át rendeltetésének, ahol — már tavaly — négy tö­mőciklusban 2400 libát hizlal­tak. A négy ciklus alatt 12 olyan tenyésztő sajátította el a májra hizlalást, akik vál­lalták, hogy hazatérve to­vábbadják ismereteiket. A májlibahizlalás szervezé­sére vállalkozó ÁFÉSZ-ek nemcsak erkölcsi támogatást adtak a tenyésztőknek, ha­nem tömőgépeket és egyéb eszközöket szereztek be díj­talanul, kamatmentes hitelt nyújtottak a sovány liba, va­lamint a takarmány vásár­lására. A kezdeti lépések biztató­ak. Erdei Lajos, a MÉSZÖV kiásállattenyésztési főelőadó­ja említette, 1976 végén 52 ezer hízott libát értékesítet­tek megyénk tenyésztői, akiknek csak májprémium­ként 1 millió 996 ezer 868 forintot fizettek ki az ÁFÉSZ-ek. Tavaly a BOV a megye fogyasztási szövetke­zeteinél összesen 75 ezer kö­vér libára kötött szerződést. A feldolgozó vállalat kez­detben felismerte a májliba­hizlalás népgazdasági jelen­tőségét. Kifejezésre juttatta ezt azzal is, hogy a sovány libát kedvezményesen adta a tenyésztőknek, továbbá le­hetővé tette az egyedi máj- libabontást. A tömők ott le­hettek a bontásnál és min­den libánál külön-külön le­mérhették a májat a követ­keztetések levonására. A májlibahizlalásban már tavaly kiemelkedő eredményt ért el az orosházi és a bé­késcsabai ÁFÉSZ. Az Oros­háza és Vidéke ÁFÉSZ — a békéscsabaihoz hasonlóan — saját tan telepet létesített, ahol további jelentkezőkkel ismertetik meg a májra hiz­lalás módszereit. A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ más érdemeket is sa­játjának mondhat. Minde­nekelőtt: eredményesen üze­meltette a megyében első­ként létrehozott libatömő tantelepet, ugyanakkor vál­lalta az odaérkező sovány li­bák és a takarmány árának megelőlegezését. Közben egy 25 tagot számláló szakcso­portot is megalakított. Békésen, Sarkadon, Gyo- mán és Battonyán is segített az ÁFÉSZ. Az említett négy szövetkezet közül azonban Békésen és Sarkadon tovább kell fejleszteni a hizlalás módszereit. A közelmúltban történt fel­mérések szerint várható, hogy az idén a békéscsabai ÁFÉSZ 70 ezer, az orosházi 50 ezer, a sarkadi 14 ezer, a békési 10 ezer, a gyomai 15 ezer, a battonyai 11 ezer, a gyulai ÁFÉSZ pedig 15 ezer májra tömött libát ad át a BOV-nak. A MÉSZÖV és a feldolgozóipar legalább 200 ezer májlibára számít 1977- ben. B. I. Százezer liter tej feldolgozása naponta A Hajdú megyei Tejipari Vállalat gyulai tejporgyárában na­ponta százezer liter tej sűrítését és porítását végzik. Képűn­kön vákuumbesűrítő munkáját ellenőrzi az ügyeletes Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom