Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
1977. július 8., péntek IZHilüKTlW A BAM UTAT NYIT A XXI. SZÁZADBA Nehéz és hosszú út vezetett a BAM végleges terveinek elkészültéig. Számtalan expedíció ' kutatott, vizsgált olyan szibériai tájakat, ahová azelőtt ember nem tette a lábát. A Szibéria új területeinek meghódítására vonatkozó program keretében a szovjet közgazdászok már a harmincas években is foglalkoztak egy vasút építésének terveivel. Ekkor kezdődött a munka tudományos alapjainak lerakása is. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Bajkál—Amúr expedíciót szervezett, ebben a legkülönfélébb tudósok, mérnökök, geológusok és hidroló- gusok, botanikusok és földrajztudósok, út-, híd- és alagútépítő szakemberek vettek részt. A sok éves kutatómunka feltárta a feladat rendkívüli nehézségeit is. Ahhoz, hogy a BAM építése elkezdődhessék, először is meg kellett teremteni az építkezés ipari bázisát, a vasúti szállítás lehetőségét, elsősorban Nyugat-Szibériában, s mindezeket fokozatosan előbbre kellett tolni, az Uraitól egyre keletebbre. Ebben a munkában fölhalmozódtak a különleges szibériai körülmények között folyó építkezés értékes tapasztalatai, s ezek szilárd bázist teremtettek a továbbiakhoz. A 60-as években különösen intenzívvé váltak a kutatások a BAM vidékén, miután megnyílt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Tagozata. Szibéria különböző városaiban munkához láttak az Akadémia intézetei, tudományos központ született a távoli északon. Az Abel Aganbegjan vezetésével működő, a BAM- kutatásokkal foglalkozó bizottság sok kötetes enciklopédiát adott közre „A Bajkál—Amúr vasútvonal vidéke, gazdasági hasznosításának problémái” címmel. „Az építkezés páratlan mérete, és a hatalmas, csaknem érintetlen terület meghódítása — mondotta Aganbegjan akadémikus — a megoldásra váró problémák igen széles skáláját állítja a tudomány és a gyakorlat emberei elé. Ezek többsége a vidék rendkívül nehéz természeti körülményeiből adódik. Egy sor fontos kérdésben a tudomány még nem tud világosan útmutatást adni a gyakorlatnak.” A földgömbön kevés a hely, s ahol a terjeszkedő emberi civilizáció megcsonkította a természet érintetlen uralmát, legtöbbször pusztaságot hagyott maga után. Vitalij Szevasztjanov, a szovjet űrhajós mondotta egyszer egy sajtókonferencián: „Korábban is tudtuk, hogy például az ember több fát vág ki, mint amennyit ültet. Tudtuk, de persze csak úgy elvben. De amikor több száz kilométer magasságba repültünk és megláttuk a kopár foltokat bolygónk zöld takaróján — akkor értettük csak meg, mit is jelent ez.” A BAM-építkezésnek van egy „törvényerőre emelkedett” szabálya: feleslegesen egyetlen fát sem szabad kivágni. Még a szétszedhető, ideiglenes lakhelyül szolgáló házakat is más vidékről hozták ide, bárha ez így költségesebb. Persze a környezet teljes érintetlenségét így sem lehet megőrizni. Pedig sebezhető és nehezen pótolható itt a természeti környezet, ahhoz, hogy az irtások helyén új erdő nőjön, 150— 200 évre van szükség. Csapásokat vágnak a vasútnak, az autóutaknak, az elektromos vezetékeknek. Üj települések, városok épülnek az itt dolgozóknak és születőben vannak a vasút leendő állomásai. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája már kidolgozta az 1990-ig szóló komplex programot a vasútvonal övezete birtokbavételére. Tervbe vették, hogy hatalmas ipari komplexumokat létesítenek a három franciaor- szágnyi területen. És ez, ahogyan a szakemberek mondják, csak a vasúti fővonal közvetlen környékében fekvő zóna. Szibéria természeti környezete nemcsak sebezhető, de igen szilaj is. A BAM teljes hosszának jelentős része az örökös fagy birodalmán halad keresztül, folyók, lápok, mocsarak és hegyek sokasága szeli át. (A vasút számára a hegyekbe fúródó alagutak hossza összesen 24 kilométer.) A százfokos hő- mérsékleti különbség (plusz 40 C-fok és mínusz 60C-fok), amelyhez nem könnyű hozzászoknia a melegebb vidékről érkezőnek — egyike a természeti erők kegyetlen megnyilatkozásainak. A hegyvidékeken nem ritkák a lavinák, a földcsuszamlások, a zuhatagok. A tavaszi áradások idején a folyók vízszintje a 17 métert is eléri. És teljesen kiszámíthatatlanul fel-feltörnek a föld alól jeges buzgárok, s a víz — mint valami tank •— mindent elsöpörve tör előre. És a szeizmológusok is figyelmeztetnek: a BAM vidékén a szeizmográfiai állomások évente több mint 155 rengést jeleznek, amelyek a nem földrengésbiztos építményeket megrongálhatják, elpusztíthatják. Tehát a tudósoknak kell meghatározniuk, hol, mit és hogyan kell építeni, s melyek azok a helyek, ahonnan okosabb távolmaradni. Egyes medencékben például a hosszú teleken megfigyelhető, hogy a levegő természetes áramlása igen korlátozott. Itt tehát nem tanácsos ipari üzemeket létesíteni, amelyek szennyeznék az amúgy is zárt levegőt. Tudományos intézetek sokasága, három akadémia, egy sor minisztérium és hivatal folytat csaknem kétszáz problémát érintő kutatásokat. Évtizedek felhalmozódott elméleti és gyakorlati tapasztalata, a legjobb erők fogtak össze a BAM felépítésére. Hiszen ez az építkezés — amely tíz év alatt újrarajzolja Szibéria térképét — utat nyit a XXI. századba. Jurij Kanyin APN—KS Érdemes volt szólni? Ebben az írásunkban semmi „csemegézni való” nem található. Nem olyan eseteket ismertetünk, amelyeknek főszereplőit azért állították félre, mert demokratikus jogaikkal élve kritizálni mertek. Azt kutattuk: mi a sorsa az olyan hasznos, ésszerű javaslatnak, amivel előállni ugyan nem jelent különösebb személyi kockázatot, de aminek megvalósítása többek akaratán múlik. Azt vizsgáltuk — még ha egyetlen példán is —, érdemes-e szólni, közös lehetőségeinket észrevenni, javasolni? Van-e foganatja a feladatok megoldását segítő felszólalásoknak? Kertészsziget községi KISZ-szervezetének titkára, Papp Gyula a Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusát megelőző megyei KISZ-küldöttértekezleten állt elő azzal a gondolattal, hogy a mezőgazdasági települések ifjúkommunistái a háztáji gazdálkodás segítésével is nagyon sokat tehetnének gazdasági feladataink jobb végrehajtásáért. A KISZ-esek megyei küldöttértekezlete végül is ezzel a javaslattal küldte tovább Papp Gyulát a kongresszusra és a kertészszigeti KISZ-titkár ott, a plenáris ülésen szót kapva el is magyarázta elképzelését. Eszerint a termelőszövetkezetben dolgozó KISZ-tagok a háztáji gazdálkodásba ugyanúgy bekapcsolódhatnak az egyéni vállalások rendezésében, mint másutt — ipari üzemben például — az újítómozgalomba, a papírgyűjtésbe és így tovább. Nos, ez a javaslat ezen a felső szintű fórumon kedvező fogadtatásra talált, olyannyira, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség 1977— 78. évi akcióprogramjában a falusi, mezőgazdasági üzemi KISZ-szervezeteknek szóló ajánlások között külön pontként szerepel a háztáji gazdálkodás segítése, támogatása. Ez természetesen így önmagában még csak egy egyszerű ajánlás. De mi a helyzet a gyakorlatban? Az egyik legilletékesebbet, Papp Gyulát, a kertészszigeti KISZ- titkárt, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz központi ag- ronómusát kérdeztük meg. íme a válasz: — A kertészszigeti KISZ- szervezetnek félszáz tagja van. A KISZ-tagok közül velem együtt 27-en dolgoznak a termelőszövetkezetben. A mi egyéni vállalásaink között már több éve ott szerepel a háztáji termelés. Az elmúlt esztendőben 19 hízót, 35 süldőt adtunk le szerződés szerint, ezenkívül 7 hektáron termesztettünk cukorrépát. Mindent egybevetve ez olyan jó negyedmillió forintos termelési értéknek felel meg. A tavalyi eredmények alapján a kertészszigeti KISZ-esek az idén már 25 hízót, 40 süldőt készülnek leadni és a cukorrépa mellé most olyan növényeket árusítottak, mint amilyen a hagyma, a mák meg a burgonya. Szerény számítások szerint a kis csapat éves „termelése” eléri így majd a félmillió forintot. A törekvés lényegét a titkár így magyarázza: — Abból indultunk ki, hogy a háztáji termelésre a népgazdaságnak mindenképpen szüksége van, viszont, ha mi nem kezdeményezzük az akciót, lehet, hogy a 27 fiatalból csak alig tíz vállalta volna az állattartással járó vesződséget. Így meg még azt is sikerült elérnünk, hogy vállalásuk alapján azok a fiatalok is segédkeznek otthon a háztájiban, akik együtt laknak még a szüleikkel. Ilyen tagunk Oros Imre, aki nyugdíjas szüleit vette így rá süldőtartásra. De említeni lehetne a Homoki testvéreket is, Jánost és Istvánt, vagy Kölesén Józsefet, akik több mint 10 sertést hizlaltak meg egy év alatt. Ignácéknál három gyerek is tagja a kertészszigeti KISZ-szervezetnek, ők 6 hízót, Horváth Istvánék tízet értékesítettek, Szarka Teri pedig 40 süldőt adott le szerződés szerint. Igaz munkájuknak megkapták az ellenértékét, s ez megszülte a terveket is: motor- vagy autóvásárlás, építkezés a végeredmény. A lényeg azonban mégis csak az, hogy a Kertészszigeten tavaly meghizlalt több mint 600 sertésből csaknem száz gondozásában rendszeresen részt vettek a KISZ-esek. És lényeges az is, hogy bár a háztáji gazdálkodás fellendítése nem tartozik a Kommunista Ifjúsági Szövetség legalapvetőbb és legdöntőbb feladatai közé, a kertészszigeti fiataloknak sikerült olyan tartalékokat föltárniuk, amellyel egyaránt szolgálják a népgazdasági érdekek megvalósulását ‘és a KISZ gazdasági munkát segítő törekvéseit. Mindezt úgy, hogy a legmesszebbmenőkig figyelembe vették azokat a sajátos körülményeket, amelyek között KISZ-szervezetük tevékenykedik. Papp Gyula javaslatának történetéhez tartozik még az is, hogy a felszólalás elhangzása óta a kardoskúti KISZ- esek egyéni vállalásaiba is bekerült a háztáji sertéshizlalás, illetve az, hogy Füzesgyarmaton a cukorrépa vetésterületének 40 százaléka a háztáji földeket foglalja el és ebben nagy része van a község termelőszövetkezeti ifjúkommunistáinak is. Ezek után igazán nem terheljük nagy feladattal az olvasót, ha arra biztatjuk: az itt leírtak alapján maga döntse el a helyén való választ a címben foglalt kérdésre. Kőváry E. Péter Műanyag paneltől a koronafürtig A fehérje —- létszükséglet. Előállítása kiemelten fontos. Ezek a már szinte közhelynek számító alapigazságok tették szükségessé, hogy egy tárcák közötti, összhangot teremtő szervezet foglalkozzon e sokrétű tevékenység összehangolásával. A Minisztertanács tudománypolitikai bizottságának döntése alapján 1970. január elsején létrehozták az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság fehérje- program-irodáját. Az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv keretén belül ez az apparátus szervezi az OMFB egyik tárcaszintű célprogramjának végrehajtását, amelynek címe: A táplálkozási fehérjeszükséglet kielégítésére vonatkozó távlati kutatási program (1971—1985). A terv keretében 38 kutatóhely, egyetemi tanszék és vállalat fehérjeirányú kutatómunkáját koordinálja az iroda. A fehérje termelésének műszaki, biológiai, módszertani és egyéb vonatkozásai tartoznak a koordináció keretébe. Az alapcél kettős: több és fehérjedúsabb takarmány, ugyanakkor emberi fogyasztásra is több fehérje előállítása. Az intézetek, kutatók által javasolt témákat az iroda „zsűrizi” — továbbá: témát javasol, amelyhez partnert keres. Az ország takarmányköltsége ma 45 milliárd forint. Importja évi 200 millió dollár. 1990-re a szükséglet 65 milliárd forint lesz, mert a fehérjeszükséglet nő. Ezért az importhányadot csökkenteni kell, az állati termékek exportja révén pedig a dollárkitermelést növelni. Az Iparszerű Sertéstartó Vállalatok (ISV) higiénikus sertéstartási eljárásához (hiszen a seréshús is fehérje!) az iroda finanszírozta a műanyag paneles technológiai eljárást, az új tartási eszközök és technológia bevezetését. 250 gazdaságban külön beruházás, férőhelybővítés nélkül 60 százalékkal több sertéshús állítható elő ezek segítségével (ez az ország sertésállományának 30 százalékát jelenti). 1978-ig csak e módszer segítségével 5 milliárd (!) forint beruházásmegtakarítás várható..,. A tervek azonban még messzebbre mutatnak. Csak ízelítőül néhSny: a Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet a jelenleginél 30—50 százalékkal magasabb fehérjetartalmú búza előállításán dolgozik. A nagyobb fehérje- tartalmú kukoricák termesztésében is van előrelépés, már bejelentett új fajták is léteznek. Négy-öt új takarmánynövény bevezetése, vagy „felújítása” is várható: ilyen a takarmánybab (lóbab), az olaj retek, vagy a Magyarországon eddig teljesen ismeretlen tarka koronafürt. ° A keszthelyi egyetem a mostaninál kétszerte nagyobb fehérjetartalmú burgonyával kísérletezik, gyakorlati rész- eredményekkel. A fehérjeprogram-iroda hét és fél éves fennállásával igazolja: kevés emberrel is lehet igen nagy eredményeket elérni. Korszerűsítik a közvilágítást Energiaelosztó állomást építenek A DÉMÁSZ békéscsabai üzemigazgatósága Békéscsabán, a Bartók Béla út átkelési szakaszán megkezdte a közvilágítás korszerűsítését. Itt is kandeláberek lesznek, amelyek erősebb fényt és egyenletesebb megvilágítást biztosítanak. A munka július végéig tart. Az átkelési szakasz a Bajza utca végéig a város újabb fénytengelye lesz. Innen azonban a Gyulai úti csatlakozásig a világítás korszerűsítését — Trefil Károly igazgató tájékoztatása szerint — az üzemigazgatóság műszaki okok miatt egyelőre nem tudja végrehajtani. Megkezdődött a Lencsési út mellett a déli energiaelosztó állomás építése is, amely különösen a lakótelepek és a város déli részén levő ipari üzemek biztonságos áramellátását segíti elő. Az állomás a jövő év végére készül el. Az üzemigazgatóság vízkivitelhez és öntözéshez számos gazdaságnak biztosítja a villamos energiát. Az új igénylőkhöz most soron kívül is eljuttatja az áramot, s ezért készenléti szolgálatot tart. Öntözéshez érdemes kihasználni az éjszakai órákat, amikor a nagyfogyasztók mintegy 70 százalékkal olcsóbban kapják az áramot.
