Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
1977. július 8., péntek cudui-fAtj Utazás térben és időben Mi lesz az új magyar planetáriumban? Gyerekhangok egy öreg óvodából A minap, egy délelőtt felelt erre a kérdésre a gyulai nyári eszperantó egyetemen tartott előadásában Po- nori Thewrewki Aurél, az augusztus 20-án megnyíló új intézet igazgatója. Tekintettel arra, hogy az előadást eszperantó nyelven tartotta, és csak szűk körben hangzott el, utána megkértük a híres csillagászt, hogy olvasóinkat is tájékoztassa a rég várt és nemsokára látható érdekességekről. Elöljáróban elmondta, hogy hazánkban is, mint mindenütt másutt az űrkutatás a kozmosz felé fordította a figyelmet, de az iskolai oktatás — különböző okok miatt — nem tud lépést tartani a csillagászat iránt fölmerült igényekkel. A két tantárgy, a fizika és a földrajz keretében nyújtott ismeretek sokak számára nem elegendőek, így kialakult az amatőrködők nagy tábora, s a baráti körnek mintegy 13 ezer tagja van, akik olcsón, jól felhasználható távcsövekhez juthatnak hozzá. De ők csak töredéke az érdeklődőknek.- ötven év óta tervezik már hazánkban a planetárium felállítását, de csak az utóbbi években értek meg rá a feltételek, s 1975-ben kezdtek hozzá az építkezéshez Budapest geometriai középpontjában. Ez a Népliget legforgalmasabb sarkához közel álló területen van, ahol két év múlva már metró- állomás is lesz. — Mit fogunk látni a planetáriumban? — A csillagos égbolt minden fontosabb néznivalóját, de még többet is, mint amit szabad szemmel látni lehet. Mindezt a 23 méter átmérőjű kupola falára vetíti a jénai Zeiss művek által gyártott univerzális műszer. A látványt mozgásban adja vissza és gyorsításra is alkalmas. Nemcsak a saját fejünk fölött észlelhető csillagos eget — annak minden varázsát — hozza közel, hanem egészen távoli országokét, földrészekét is, mint például az Északi sark vagy Ausztrália. — Vagyis körutazást tehetünk a Föld körül? — Igen és még ennél is többet. Ugyanis az égi mozgásoknak a felgyorsításával, sőt tetszőleges irányba való előre-hátra szabályozásával az időben is utazni lehet, akár évezredeket vissza. Bármilyen hihetetlen, meg tudjuk mutatni, milyen égboltra tekintett föl Cleopátra vagy Árpád fejedelem. De még azt is, hogy a jégkorszak végén élő ősember mit látott. — Mindezt valamikor a földi ember a Földről nézte, akárcsak most, majd a visszapergetésnél. De ki lehet-e lépni a földi szemléletből? — Ki. A planetárium segítségével színlelt űrutazást is tehetünk, megmutatván az idegen égitestekről látható csillagos eget. Egy ilyen kalandozás alkalmával a Holdra érkezve megfigyelhetjük magunk körül a Hold egy pontjáról látható táj panorámaképét, fölötte a teliholdnál jóval nagyobbnak látszó „kék” bolygóval, a Földdel. — És ezeket a legkülönbözőbb csodálatos látványokat az előbb említett univerzális műszer produkálja? — Egy bonyolult — közel 100 gombbal működő — vezérlőpult segítségével a szakcsillagászok. — A jövő hónapban megnyíló planetárium első látnivalói mik lesznek? — Egyelőre három egyenként 50 perces műsort tervezünk: Hazánk csillagos égboltja, Utazás térben és időben és a Négy évszak címűt, természetesen kísérőszöveggel, zenével, fény- és színhatásokkal. De újból hangsúlyozom, hogy a műszer sokoldalúsága a műsorok sokoldalúságát szinte korlátlanná teszi, ezért havonta, kéthavonta újabb látványban gyönyörködhetnek az érdeklődők. — Milyen időbeosztással dolgoznak majd? — A délelőtti programokat az ifjúságnak szánjuk, a délutánit már megtekinthetik mindazok, akik a munkát két órakor befejezték, este pedig a teljes nagyközönség rendelkezésére állunk. Olyan elképzeléseink is vannak — mivel a terem akusztikája rendkívül jó és mintegy 400 személyt befogadó nagyságú —, hogy időnként kamarazene' koncerteket is rendezünk. — Sok látogatóra számítanak? — A várható érdeklődést és saját • lehetőségeinket számba véve, az első öt évben egymillióra. Orosházán, a főút mellett komor vert falakkal, vastag fakapuval terpeszkedik egy régi parasztház. Olyan, akár valami erődítmény. A nagykapu közepén messzire láthatóan hirdeti egy festett tábla: Dózsa Tsz üzemi óvodája. Aki belép a nehéz nyitású ajtón, más világot lát, mint amit a külkép után sejt. Barátságosan susognak a magasba nyúló, hűs árnyékot árasztó méteres akácfák az udvaron csivitelő, szaladgáló, nyughatatlan emberkéknek, az orosházi óvoda lakóinak. Horváth Antalné vezető óvónő fogadja a látogatót. Vidám és kedves, mint mindenki itt. — öt éve vezetem az óvodát, s mennyi minden változott ez idő alatt! A kezdeteknél járt még ide mindenféle korú gyerek, télen pedig nem is volt nyitva az óvoda, non volt rá igény. A felszerelés elég hiányos volt akkoriban. Néhány bögre, kanál, villát meg kést nem találtunk, csak a felnőtteknek. A tisztaság ellen akkor sem lehetett kifogása senkinek. Csak hát pedagógiai munkára, nevelésre ereje, képzettsége nem volt az itt dolgozó idős asszonyoknak. Nagy szó volt az is, hogy nyugodtan szánthattak, vethettek a tsz-dolgozók, mert jó helyen tudták a gyereküket. Egészen mostanáig csak nekem volt óvónői diplomám. Ez az év már sok jót hozott nekünk. Itt tanult ki, most kapott diplomát két kolléganőm. Fiatal mindenki nálunk, ha korban nem, akkor lélekben! Tessék körülnézni. Régi ház ez már nagyon. Minden évben átfestjük, rendbe hozzuk, de ha hozzáfognának alakítani, többe kerülne, mint egy új óvoda építése. Bekukkantunk a csoport- szobákba, folyosókra, körbejárjuk az udvart Lidiké óvónővel. Igaz, hogy régi minden, de a hellyel nem szűkölködnek, mint sok modern városi óvodában. Mert úgy emlegetik az itteniek a többi óvodát, hogy „városiak”. A falusias ház, a tágas udvar, a tornác sugallja a megkülönböztetést. Tarkabarka virág- és állatmintás függönyök, mesefigurák kedves pofács- kája próbálja leplezni az egyenetlen falakat. Belebor- zongunk a beszélgetésbe, olyan hűvöset őriznek a félméteres vastagságú falak. A sarokban olaj kályha bizonyítja: ha kell a meleg, csak pillanat műve, míg belobban Övó néni és a gyerekek... a fűtőolaj, már nem is fáznak a gyerekek a legvadabb télben sem. A tsz-óvodában hagyomány, amiről mások csak álmodoznak: a külön altatóterem. Nem kell a dajkáknak naponta kétszer le- föl rakodniuk a fektetőket, hálóholmikat. Ebéd, mosakodás után a bágyadó apróságok átlépnek az ajtón, máris az álmok birodalmába jutnak. Igaz, hogy nem mindegyik szeret aludni, de a félhomály, a nyugalom, a zson- gító csend még a legmaka- csabbat is megcsalja, és lecsukódik a szemük... Az udvaron zajlik a játék. Nemrégiben tágasabb lett a tér, mert az üveggyári, műanyagszövetkezeti, tsz-beli szocialista brigádok segítettek. Lebontották az udvaron csak helyet foglaló öreg istállót, a helyébe játékokat, mászókákat helyeznek majd. Sehol nem kerülik ki az őrző pillantásokat a srácok, de ők hiszik, hogy ketten, hárman, kis csoportban magukban vannak. Olyan jó kis izgalmas zugok: ház sarka, fa töve, bokor árnya teljesíti a gyerekek kívánságát. Minél többet ugrálni, titkot súgni- búgni, ahogy ez már a 3—6 évesekhez illik. Meseszőnyeggé vált a régi kókuszfutó. Nagyobbacska legény köré gyűlnek az apróságok. ö már iskolás, mesét olvas Illyés Gyula gyűjtéséből. Szájtátva figyelnek, mi is odatelepszünk, csodákat hallgatni : — „És akkor a királyfi megkérte a kezét, ásó-kapa meg a nagyharang sem válassza el őket.” — Majd én énekelek, tessék csak figyelni — pattan föl Dávid Rozika. Az óvó néni jobbkeze volt mindig, ősszel megy az iskolába. Igazi közösségi emberke. Száll a hangja, mint a mádámóta: „Orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára!” Abbamarad az ének, szomorú a kislány: — Édesanyám kórházban van. Leesett a meggyfáról, megütötte magát. Ha hazajön, mindent megcsinálok helyette, kimosok, eltör- löm az edényt! A gyerekmosoly könnyen villan, új ritmusra himbálódik már a sarkán Rozika. Jobb, ha az anyut is kacagással várja. Kada Laja olyan apró, hogy az óvó néni köpenyzsebében is elférne, de a szava messzire harsog: — Apukám csinált egy csúzlit az este, ropival lődöztem a madarakat! Szabó Andi csak második napja óvodás, magyarázta is tegnap délután az óvó néninek: — Én csak nyitszem- mel tudok itt aludni, csuk- szemmel nem! Nem ő az egyetlen új gyerek. Szeptemberben már hat- vanketten járnak naponta a részben osztott csoportokba. Sok pénzébe kerül a Dózsa Tsz-nek ez az óvoda, pedig nemcsak a tsz-dolgozók gyerekeit oktatja, neveli és őrzi. — A bérházi gyerekeket is szívesen hoznák ide — meséli tovább a vezető óvónő. Mindenki tudja: saját konyhánkon fő a finom, gyerekgyomorba való étel. A tsz küld mindennap friss zöldséget, húst, az étrendet mi tervezzük. Állandó vendégeink a szocialista brigádok. Játékokat készítenek, javítanak, udvart szépítenek, polcot faragnak a csoportszobákba. Pótolhatatlan ez a segítség, s az értéke is nagyobb, mert jószívvel és kedvvel jönnek Orosháza néhány üzeméből. Buszt is kapunk a kirándulásainkhoz a Dózsa Tsz-től, sőt még a távoli tanyákról is naponta hozzák a gyerekeket az óvodába. Különbséget nem tesznek, hogy ennek a szülei tsz-tagok, a másiké meg pedagógus vagy gyári munkás. Ismerik az életünket a tsz-irodán és a szántóföldön dolgozók is. Éppúgy része vagyunk a szövetkezetnek, mint az új gépek vagy a gombnyomásra működő, frissen tervezett istálló. Üzemi ez az óvoda, mert a Dózsáé a felelősség, de minden gyereké is, aki errefelé lakik és szüksége van ránk. Ínycsiklandó pörköltillat csalogat a levegőben, mutatja az utat a konyhához. Az ablak alatt szagolgatva találgatják a gyerekek az ebédet. Rozi orra a legérzékenyebb, pontos műszer, ha evésről van szó: — Érzem, hogy paradicsomleves lesz az első fogás, azt szeretem a legjobban! Bede Zsóka JEGYZET Játék és szabad idő' A játék egyidős az emberiséggel, amit fényesen bizonyít, hogy — például — az egyiptomi sírokban labdákat is találtak a régészek. Ennek ellenére nyugodtan elmondhatjuk, hogy nevelésünk egyik legvitatottabb területe ma is a játék, otthon is, és az iskolában is. És ez elsősorban abból fakad, hogy megnőtt a szabad idő, melynek jelentős részét a játék tölti ki. „A XX. század folyamán a heti munkaidő 60 óráról 48-ra, majd helyenként 44-re, sőt 40-re csökkent. S ez utóbbi esetben a munkaidő a század elejeinek éppen a harmadrészével lett kevesebb. Ennek megfelelően a szabad idő is megnövekedett — csaknem a felével. Míg az első világháború előtt a munkaidő múlta felül 40 százalékkal a szabad időt, ma a heti szabad idő haladja meg a munkaidőt” — írja dr. Majzik Lászlón é egy cikkében. Milyen megállapításra jutunk, ha a játék és szabad idő kapcsolatát az iskolában vizsgáljuk? Elsősorban arra, hogy — a testnevelést nem számítva — a játék didaktikai célokat szolgál, tehát a tanítás, a tanulás egyik formája lesz. Vitán felüli, hogy ezeket a játékokat — ha érdekesen és ötletesen vannak összeállítva — szeretik a tanulók, mert segítik az anyag elmélyítését, logikus gondolkodásra késztetnek. De mi a helyzet a szünetekben és a napköziben, ahol már az önfeledt, a szellemi terhelést kikapcsoló játék dominál elsősorban? Töredelmesen be kell vallanunk, hogy ebben az esetben igen szegényes a játékválaszték, döntő a céltalan rohangálás, a nyers erő fitogtatása és a bőrlabda kergetése. Nincs talán elegendő forrásmunka, mely a különböző játékok részletes leírását tartalmazza? Hiba lenne csak ennek hiányára hivatkozni. Inkább az idő, a lehetőség kevés, mely alkalmat ad új játékok megtanítására. És mi a helyzet otthon? Ma már nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a szülők nem sajnálják a pénzt, ha játékvásárlásról van szó. A problémát inkább az okozza, hogy melyik korban mit célszerű vásárolni. Ehhez kapnak a szülők kevés segítséget az iskolától és a kereskedelemtől egyaránt. így azután nem csodálkozhatunk azon, ha villogó golyószóróval játszik a hatéves gyermek éppen úgy, mint a 14 éves. És ha már a kereskedelem is terítékre került: szinte érthetetlen, hogy any- nyi jogos kritika után még mindig egy helyben topognak abban a kérdésben, hogy a játékok zöme igen drága, hamar tönkremegy, s a választék is szegényes. Pedig a jó játékra éppen olyan szüksége van a gyermeknek, mint a jó ruhára, mert a játék során tanulja meg az élet szabályait, alakul közösségi lénnyé, aki nemcsak nyerni akar, de veszíteni is tud. A játék tehát: nevel! Végezetül: jó ha tudjuk, hogy a gyerekek szívesen veszik, ha — különösen az új játék megtanításának szakaszában — velük együtt játszunk, és komolyan vesszük a játékot, mert ők is nagyon komolyan tudják venni. S az sem árt, ha egy-egy kiadó- sabb játék után elbeszélgetünk gyermekünkkel, hogy milyen élményekkel lett gazdagabb a játék után, s tanácsainkkal segítjük abban, hogy a játék számára valóban önfeledt öröm legyen, olyan tevékenység, mely felnőtt életét alapozza. Szilárd Ádám Vass Márta Megújul a tv Mindenki iskolája Széles körű vitát váltott ki az elmúlt tanév folyamán a televízió új oktatási formája, a Mindenki iskolája. Kelemen Endrétől, az Iskolatelevízió vezetőjétől érdeklődött az MTI munkatársa a viták tapasztalatairól és a jövő terveiről : — Népművelők és pedagógusok, dolgozók és diákok nagy várakozással tekintettek a televízió új műsorsorozata, a Mindenki iskolája lehetőségei elé. Első adásaink után nyilvánvalóvá vált, hogy azokhoz a dolgozókhoz szólunk, akik munkájuk mellett végzik az általános iskola felső osztályait, valamint azokhoz, akik ugyan még nem szánták el magukat szervezett tanulásra, de szeretnének megfelelni a fokozódó követelményeknek, amelyeket a társadalom, a munkahely és a család támaszt velük szemben. Számos helyről kaptunk írásos véleményeket, többek között olyan országos szervektől, mint a SZOT, a Népművelési Intézet, a Kulturális Minisztérium, a Fővárosi Pedagógiai Intézet felsőoktatási részlege, de eljutottak hozzánk a megyei tapasztalatok is. Megtudtuk: nem vált ugyan tömegessé az a feldolgozási módszer, amelyet kísérletként kialakítottunk, mégis komoly eredményei vannak az elmúlt tanévünknek, amelyben 1920 percben sugároztunk a hetedikes és nyolcadikos tananyagot. A dolgozók általános iskolái közül több is hasznosította műsorainkat, klubok alakultak, amelyekben könyvtárosok, népművelők segítették az ismeretanyag megértését. Néhány vállalatnál a tanuló dolgozók még munkaidő-kedvezményben is részesültek. Széles körű levelezést folytattunk az iskolákkal, művelődési intézményekkel. Levelezőink sok kérdéssel, javaslattal fordultak hozzánk az eredményesebb felkészítés érdekében. Az iskolaév végén vetélkedőkön vagy vizsgabizottságok előtt jelentek meg azok a dolgozók, akik végigkísérve műsorainkat, elsajátították a megfelelő ismereteket és ezekről beszámolva érdemjegyet szereztek. A jövő évben körültekintőbb előkészítéssel, nagyobb szervezettséggel indítjuk új adássorozatunkat, tartalmi ismertetőket, műsomaptára- kat, módszertani segédleteket adunk ki. Adásnapjainkat csökkentjük. Megmarad a vasárnapi és a keddi műsoridőnk, a szerdait elhagyjuk. Érdekesség lesz, hogy sorozatainkat már az új tanterv jegyében készítjük, „Szórakatémusz” című nyelvtanóráinkon elsősorban a kiejtést és a szép beszédet tanítjuk.
