Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-08 / 159. szám

1977. július 8., péntek Domsik Jánosné tanácsel­nök szerint Kevermesen a legtöbb iskola épülete el­avult. Két-három tanterem­re lenne szükség ahhoz, hogy a diákok kényelmes körül­mények között tanuljanak. A 80 személyes tanyasi kol­légium nevelő intézetté ala­kul át. A megyei tanácstól egymillió forintot kaptak az átalakítási költségek fedezé­sére. Kasznár Pál iskolaigaz­gató megemlítette, hogy van egy régóta dédelgetett ter­vük. Szakértőkkel szeretnék megvizsgáltatni az iskola központi épületét. Kíváncsi­ak arra, emelet-ráépítéssel ki lehetne-e alakítani újabb helyiségeket. Eddig többnyire csak ter­vekről, elképzelésekről esett szó. Mi az, ami már megva­lósult vagy építése most van folyamatban ? Az 1-es számú óvoda ösz- szesen 90 négyzetméter alap- területű teremmel bővül. Így elegendő hely lesz a kicsik­nek a foglalkozásokon. A község gyönyörű, szép könyvtárral büszkélkedhet. Olvasásra, játékra és lemez- hallgatásra külön helyiségek állnak a látogatók rendelke­zésére. Nemcsak tanórákat, hanem úttörő- és KISZ-fog- lalkozásokat is szoktak tar­tani itt a fiatalok. A divatékszerek városa Az egyik olyan cseh szó, amelyet a világ számos nyel­vén tolmács nélkül is meg­értenek: Jablonec. Jelenleg a világnak több mint 110 or­szágában ismerik ezt az észak-csehországi városnevet. A Szovjetunióban szaküzle­teket is létesítettek a Jablo- necből származó exkluzív divatékszerek árusítására — Moszkvában és nemrég Szo- csiban is. A szovjet nők szá­mára Jablonecben olyan ék­szereket is készítenek, ame­lyeket szovjet népi motívu­mokkal díszítenek. A Szovjetuniónak körülbe­lül négyszer annyi divaték­szerre lenne szüksége, mint amennyit Jablonec szállítani tud. Ezért most a Szovjet­unióban is fejleszteni fogják a divatékszergyártást, ami­hez a jabloneci szakemberek adnak segítséget. Lapunk 1962 januárjában megjelent számait olvasgatva rábukkantunk egy olyan cikkre, amely Kevermes köz­ségfejlesztési tervét ismerteti Ebben többek között sze­repelt egy négytantermes általános iskola felépítése is. Vajon mi a helyzet most, 15 év eltelte után? Erről beszélgettünk a község vezetőiveL Nem kielégítő viszont a község pedagógusellátottsá­ga. A 30 nevelő közül tíz ké­pesítés nélküli. A pedagógus­lakások egy része üresen áll, de remélhetően az új pályá­zati rendszer bevezetése a jövőben valamit enyhít a gondokon. Az összefogás és a segíte­ni akarás egyik szép példá­ja, hogy szülők, nevelők, diá­kok és szocialista brigádok részvételével az iskolaépület ablakait, ajtóit, a padokat és a bútorokat lecsiszolták és újrafestették. E társadal­mi munka értéke meghalad­ja a 120 ezer forintot. A község párttitkára, Tomo- nicska Zoltán jóleső érzéssel beszélt arról, hogy Keverme­sen összesen kilenc szocia­lista brigád működik. A ter­melőszövetkezetek kollektí­vái karbantartják az utakat, a szerelő brigádok játékokat készítenek és javítanak, a női brigádok vállalták az idős emberek gondozását... Az OTP segítséget nyújt a jó állapotban levő üres la­kások vásárlására. így foko­zatosan felszámolják a ci­gánytelepen álló kunyhókat. A kisegítő iskolába járó gyerekeknek a tanács min­den évben megveszi a tan- felszerelést. Az elnökasszony szólt arról is, hogy a ci­gánylakosságnak olyan elő­adásokat szeretnének tarta­ni, amelyek egészségügyi, oktatási, nevelési és egyéb kérdésekkel foglalkoznak. Erre azért van szükség, mert amíg hiányoznak a tisztasá­gi feltételek, és más alapve­tő követelmények, addig a cigányszülők nem kaphatnak nevelési segélyt. Nagy elő­rehaladást jelentene, ha mind több személyt tudná­nak bevonni a Vöröskereszt munkájába. Jó eredmény tapasztalha­tó viszont egy másik szer­vezet tevékenységében. Pelle Ferenc: A 150 éves Kever­mes község története című könyvében olvashatjuk, hogy „1964. június 21-én ünnepel­te meg a Kevermesi Önkén­tes Tűzoltótestület fennállá­sának 60 éves évfordulóját”. A hagyományok méltó foly­tatója az ifjúság. Az úttörő tűzoltók leányraja mind a járási, mind a megyei ver­senyen első; az országoson pedig harmadik helyezést ért el. A júliusi nemzetközi úttörőtűzoltó-versenyen, me­lyet Bulgáriában rendeznek, Ivanov Katalin mint ver­senyző, Gyöngyösi Károly tanár pedig mint a magyar fiúcsapat edzője vesz részt. Be kell vallanunk: Kever- mesről eddig elég kevés írás jelent meg lapunkban. Noha sok esemény történik, s ezek­ről érdemes tájékoztatni a megye lakosságát is. A fel- szabadulás óta tapasztalható fejlődés nemcsak a község arculatát, hanem az emberek életmódját, tudatát is jelen­tősen megváltoztatta. —y —n Békési kapu Romániába Török rendszámú kamion érkezik Románia felől és csehszlovák autóbusz, indu­lásra kész turistákkal a szomszédos országba. A so­rompón túl a két határállo­más közötti széles műúton két idősebb asszony bandu­kol gyalogszerrel, kis kas- kákkal a karjukon. A határ­őr udvariasan elkéri az útle­velet, fellapozza és beleüti a bélyegzőt. Tiszteleg és a két néni tovább folytatja gyalo­gosan útját Gyula felé. A gyulai határátkelőhely 1970 nyarán nyitott kaput a két ország között. Azóta ala­posan megnövekedett az itt átáramló forgalom, s ma már évente csaknem negyedmil- lióan lépik át a határt. Jelen­tős az itt zajló teheráru-for- galom is. Nemcsak a hazánk­ba és Romániába fuvarozott árukat szállítják a kamionok, nagyobb részük tranzitfor­galom, vagyis hazánkon, Ro­mánián keresztül visz az út­juk nyugatra, illetve kelet­re. Szinte mind az öt világ­rész állampolgárai igénybe veszik ezt az átkelőhelyet, még új-zélandi állampolgár is volt közöttük. Az útiok­mányok kezelése pontos, ud­varias, rövid. Még csúcsidő­ben sem tart 15-20 percnél to­vább. örvendetesen megnőtt az állampolgári fegyelem, nemigen van panasz sem a határőrizeti szervek, sem az utasok részéről. Igaz, előfor­dul, ha nem is nagy szám­ban, hogy már csak itt a ha­táron veszik észre, hogy le­járt az útlevél érvényességi határideje, vagy éppen ki­fogytak az „ablakok”. Ilyen­kor nincs mit tenni, vissza kell fordulni, az a szerencsés, aki nem messziről jött. Nem­régiben módosították az úgy­nevezett kis határszéli for­galmat, az eddigi évi négy átlépés helyett tizenkétszer _ vehetik igénybe a román ál­lampolgárok, és ez máris ész­revehető a forgalom alaku­lásában. Három és fél millió forint forgalom az IBUSZ-irodában Szűk kis’ helyen dolgozik az IBUSZ képviselője, de eb­ben a tenyérnyi irodában je­lentős a pénzforgalom. Éven­te mintegy három és fél mil­lió forint értékű valutát vál­tanak be az utasok. A pénzek között van USA- és kanadai dollár, NSZK-márka, francia frank, osztrák silling, lengyel zloty, olasz líra, angol font, svéd korona, holland forint, szovjet rubel és jugoszláv dinár. A már említett három és fél millió forintban nem­csak a valuta, hanem a ha­táron váltott vízum illetéke is benne foglaltatik. használják fel külföldi útjai­kat. Kérik azonban a kül­földre utazókat, különösen akik gépkocsikkal indulnak útra, hogy csomagjaikat úgy helyezzék el, hogy azok át­tekinthetők legyenek, ne kelljen felforgatni a vámvizs­gálatnál. Ezzel is rövidíthető az itt töltött idő. Sok tájé­koztatás hangzott már el a vámelőírásokról, de aki eset­leg nincs mindennel tisztá­ban, tájékozódhat az átkelő­helyen erről is, hiszen több nyelven jelentek meg kivo­natosan azok az előírások, amelyek minden utasra egy­formán kötelezőek. Az útiokmányok rendben vannak Az itt szolgálatot teljesítő pénzügyőrök is kedvező ta­pasztalatról adtak számot, amikor arról érdeklődtünk, sok-e a szabálysértés, vagya kirívó vámbűntett. Az utób­bi években ebben is javult a morál, és egyre inkább ta­pasztalható, hogy a külföld­re utazó hazánkfiai nem üz­letelésre, hanem valóban ki­rándulásra, világlátásra Kitárul a jelképes kapu, magasba emelkedik a sorom­pó, és a kamionok motorjai feldübörögnek. Viszik az ér­tékes szállítmányt Európa or­szágútjain, távoli helységek­be. A turistacsoport is bú­csút int, kigördül az autó­busz, talán a napfényes ro­mán tengerpartra viszi az utasokat. Béla Ottó Korszerű munkahelyek, szakmai képzés Dévaványán nem tartják kampánymunkának az MSZMP KB nőpolitikái ha­tározatának végrehajtását. Rendszeres, állandó tenniva­lókat jelent ez minden gaz­dasági egységnél és intéz­ménynél. A nagyközségi ta­nács már évekkel ezelőtt el­készítette az ezzel kapcsola­tos intézkedési tervet, és minden esztendőben megtár­gyalja az eredményeket, a terv végrehajtásának tapasz­talatait és a további tenniva­lókat. A tervben olyan tennivalók szerepeltek, mint a munka­helyek korszerűsítése, új munkaalkalmak teremtése, a gyermekintézmények mű­ködésének segítése, mégpedig a család, a dolgozó anya munkájának megkönnyítése érdekében. Ezenkívül az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének végrehajtása és a vezető beosztásban dolgozó nők helyzetének javítása, va­lamint a továbbképzés. . A tanács az idén is meg­tárgyalta a nőpolitikái hatá­rozat végrehajtásával kap­csolatos eddigi eredménye­ket, tapasztalatokat. A nagy­községben sokat tettek ezért az illetékes vezetők. Arra tö­rekednek a munkahelyeken, hogy a nők kettős hivatásából eredő sajátos problémák ne különüljenek el a különböző gazdasági, társadalmi felada­tok megoldásától, hiszen a nők helyzetének javítása ép­pen úgy a gazdasági egység, a munkahely, mint a család érdeke. A jelentősebb, több nőt foglalkoztató munkahelyeken nőbizottságok működnek, me­lyek vezetőit bevonják az irá­nyításba, kikérik véleményü­ket, hogy még tovább javít­hassák az élet- és munkakö­rülményeket. Dévaványán 5257 nő él, akik közül 2873 a munkaképes. Az elmúlt évek­ben az iparosítás révén igen sok lánynak és asszonynak biztosítottak korszerű mun­kahelyeken megfelelő körül­ményeket és kereseti lehető­séget. Jelenleg 1685 nő dol­gozik, elsősorban az iparban és a kereskedelemben. De je­lentős a száma azoknak is, akik a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben dolgoz­nak, természetesen elsősor­ban a növénytermesztésben. A helyiipari üzemek közül legtöbben — 210-en — a há­ziipari szövetkezetben dol­goznak. Ezt követi a kosár­fonó, ahol 106-an vannak, ezenkívül a téglagyárban, a rizshántolóban, a szőnyeg- szövőben és egyéb munkahe­lyeken tevékenykednek. A számadatok azt bizonyítják, hogy az 1960-as évekhez ké­pest a nagyközség tervszerű iparosítása révén igen sok nőt tudtak elhelyezni a kü­lönböző munkahelyeken a község vezetői. Ennek elle­nére jelenleg is 700 azoknak a száma, akik még nem tud­tak elhelyezkedni, ugyanak­kor szívesen vállalnának munkát. A nők aránya a vezetésben az eddig megtett vizsgálatok alapján megfelelő. Különösen az ÁFÉSZ-nél vesz részt sok nő a választott testületek munkájában. A 86-os lét­számból 66-an. A nők szak­mai és politikai továbbkép­zése sem maradt el, szép számmal vannak, akik gim­náziumban és különböző szakiskolákban tanulnak. Az idén 32-en jelentkeztek a vendéglátóipari és kereske­delmi szakmunkásképzésre. Több munkahelyen sikeres vizsga esetén rendkívüli pénz­jutalomban részesülnek. Elismerésük, jutalmazásuk minden munkahelyen szám­arányuknak megfelelő. Igen szép példája van ennek az ÁFÉSZ-nél, ahol az öt kitün­tetett dolgozóból az idén há­rom nő részesült Kiváló Dol­gozó kitüntetésben. A törzs­gárda jel vény különböző fo­kozatát 27-en érdemelték ki. Egyéb jutalmazásban 66 nő részesült. Az elmúlt években korsze­rűsítették a gyermekintézmé­nyeket, melyek nyitva tartá­sát a munkahelyek kezdési és befejezési időpontjához al­kalmazták. A gyermekintéz­mények működését segítik az üzemek. Az egy nap az óvo­dáért, iskoláért mozgalom keretében igen jelentős volt a lakossági hozzájárulás. Ezenkívül a vadásztársaság 30 ezer, az ÁFÉSZ 24 ezer, a Lenin Tsz pedig 26 ezer fo­rinttal segítette ezen intéz­mények korszerűsítését. Kasnyik Judit Nyári képek Szombat, tizenkét ára. A közönségesen, ám annál népszerűbben Csempének nevezett békéscsabai étterem söntésében a csapos hölgy két kézzel megragadja a teli üvegekkel rakott sörösládá­kat, és jó magasra dobja, a ládaoszlop tetejére. Testma­gasságánál egy méterrel ma­gasabbra. A pult előtt hosszú sor áll. El kell rakni a ládákat, addig nem tudnak kiszolgál­ni. Férfiak. Szomjasak. Né­zik. Aztán valaki mégis oda­lép. Az asszonyka csak ek­kor fakad ki. — Itt állnak, de nem moz­dulna egy sem!... Maga áll­jon előre — int a segítőnek. — Maga megérdemli... A pult mögött is áll két férfi. Barna köpenyesek: szállítók lehetnek. Most már odalépnek ők is. * * * Sül a lángos a strandi sü­tőben. Két szemrevaló, ügyes fiatalasszony állja itt a meleget, a forró zsírt, a fullasztó füstöt, meg a ven­dégek nem szűnő ostromát. Jó a lángos a sörrel. Es morgolódás sincs a hosszú sorban, nem úgy, mint ta­valy. Mert ez a két asszony láthatóan nagyon igyekszik, s enyhet ád a sorban állók­nak egy-egy mosolyuk, ízes megjegyzésük is. — Ha egy másik sütőnk is lenne, ha jobban égne a gáz, s ha hárman lennénk, szebbre pirulna a lángos és folyamatosan tudnánk ki­szolgálni a vendégeket... * • * Délután fél hat. Odamegyek a Kávé — Sü­ti feliratú pavilonhoz, s ké­rek egy süteményt. Hiába, a rekkenő melegben az ember gyarlóságai is jobban kiüt­köznek. Fogyókúra ide, fo­gyókúra oda: szeretem az ischlert, ezt a csokoládéval nyakonöntött süteményt. An­nak ellenére is, hogy az utóbbi időben folyton mini­szoknyában jár; nem öntik le talpig csokoládéval, ahogy az egy illedelmes ischlerhez illene. Ez a divat. A kiszolgáló hölgy széttár­ja a karját. Mosolyogna is, neheztel is, adná is, nem is, pedig tárva-nyitva a pavi­lon ablaka mindkét oldalon. Amikor aztán kedvenc sü­teményemhez mégis hozzá­jutok, nem is állom meg egy apró megjegyzés nélkül. A pavilon oldalánál fehér nadrágos, fehér inges, kö­zépkorú férfi áll; amolyan főnökféle lehet. Nosza, el­igazít. Mit gondolok én?! örüljek, hogy kiszolgáltak, hiszen már négykor záróra volt. Álltam volna itt egész nap az ő helyében, majd megtudnám, és a többi. Próbálok vitatkozni. Mert ugye, először is: a nyitva tartási időt fel kell tüntetni, ki kell írni. Másodszor: mi­ért áll nyitva mégis mind­két ablak, ha már másfél órája bezártak? Megértem én, kérem szépen, hogy be­zárt a bolt, ha ezt valahogy tudatják is velem... Am a főnök példát statuál. Megvé­di a beosztottat. Ez nem is baj, csak hát... Oldalt az asztaloknál leg­alább húszán söröznek. Ügy látom, ők sem négy előtt kapták a legutóbbi adagot. Eloldalgok a víz felé, egy ischlerrel a kezemben. Mi újság Kevermesen?

Next

/
Oldalképek
Tartalom