Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-07 / 158. szám
1977. július 7., csütörtök A Gyulai Vasipari Szövetkezetben lakóépületek szeliőzöventillátorainak kézi szerelését végzik. A Szellőzőművekkel kooperációban gyártott berendezésekből évente mintegy négyezer darab készül Fotó: Veress Erzsi Sebességváltás a Csepel Autóban — öregem, én itthagyom ezt a kócerájt! Így nem lehet rendesen dolgozni! Egyik héten megszakadunk a túlórába, a másikon meg állunk anyaghiány miatt. Csinálja ezt tovább, akinek nincs jobb dolga! — Ne siesd úgy el a dolgot! Azt hallottam, szakemberek jöttek a központból és megígérték: rendben lesz minden. — Ezt már sokszor ígérték! A végén ők elmentek, itt meg minden maradt a régiben! Gondolod, hogy most másként lesz? — Nem tudom, de remélem. Várjuk ki a végét, s majd meglátjuk! Ha nem változik semmi, én is megyek veled! A beszélgetést néhány hete hallottam a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregységének büféjében. Résztvevőit nem ismertem, de mondanivalójuk egybevágott azzal, amit Szeghalmon sokfelé beszélnek: baj van a nagyközségi Csepel Autóval! Persze, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, sok a túlzás, a pletyka a „jól értesültek” meséiben, de ez nem módosítja a lényeget: nincs minden rendben a gyárban. * * * F. Nagy Károly, a nagyközségi pártbizottság titkára sorolja a tényeket: — Természetesen a mi figyelmünket sem kerülte el a gyáregység gondja, baja. Ahhoz azonban, hogy segíthessünk, pontosan kellett ismernünk a helyzetet. Még az elmúlt évben tartottunk egy vizsgálatot, melynek nyomán kiderült, hogy a kapkodás, hozzá nem értés, anyaghiány a bajok jó részének előidézője, de a legnagyobb problémát az okozta, hogy a törzsgyár afféle mostohagyerekként kezelte a szeghalmi gyáregységet. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy Szeghalmon a vidéki ipartelepítés rossz hagyományait követve jött létre a gyár. Mert igaz, hogy néhány év alatt alig százról 1200-ra nőtt a létszám, de ezzel a gondok is szaporodtak. Először is régi, elavult, a törzsgyárban már nem használt gépeket küldtek le — számottevő felújítás nélkül. Azután megfeledkeztek a szakmunkásképzésről és az üzemszervezésről. Hiányoztak a megfelelően képzett vezetők, szakemberek — egyszóval -a zavartalan munka feltételei. * * * Mégsem volt komoly baj addig, míg a szeghalmiak az alkatrész-gyáregység részeként működtek. A felelősség ugyanis a törzsgyárat terhelte az ő munkájukért is, ezért, ha valamit nem csináltak meg vagy elrontottak, akkor azt Szigetszentmikló- son helyrehozták. Csakhogy 1976-tól önállóak lettek. Létrejött a Csepel Autógyár 4- es számú gyára, melyhez a szeghalmi, dévaványai és körösladányi gyáregységek tartoznak. Szeghalom profilja alapvetően az alkatrész- gyártás lett. Nem tudtak úszni, és bedobták őket a mély vízbe! Január elsejétől már termelni kellett, de a tervdokumentáció csak később érkezett. Az egyes gyártmányok letelepítésénél azokat kapták, melyeket az alkatrész-gyáregység nem akart gyártani nehézségük, bonyolultságuk, gazdaságtalansá- guk miatt. Pontatlan gépeken kellett századmilliméteres tűrésű alkatrészeket készíteni, ráadásul mindegyikből csak néhány darabot. Sok volt a selejt és anyaghiány is nehezítette a munkát. Végül átcsaptak fejük felett a hullámok: a szeghalmiak lemaradása már az egész autógyár tervteljesítését veszélyeztette. Ekkor persze jött a segítség. Nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek érkeztek Szeghalomba és egycsa- pásra megváltozott minden. Csodák-csodájára az egyik raktárból előkerült az eddig hiányzó „sehol-be-nem-sze- rezhető” anyag, megérkeztek a tervdokumentációk, folyamatos lett a munka.' Gyors ütemben behozták a lemaradást, és szépnek látszott minden. Csakhogy ezek az emberek egy idő után elutaztak, és akkor újra kezdődtek a bajok. Anyaghiány, tervhiány, stb, stb. Nyilvánvalóvá vált: kampányszerű rendcsinálással nem lehet helyrehozni a szeghalmiak szénáját. • * * Ez azonban csak az érem egyik oldala. Nem kisebbítve a törzsgyár felelősségét, el kell mondani, hogy a nehézségek egy részét a szeghalmiak maguk okozták maguknak. Az anyaghiányt például a sok selejt is fokozta, a vezetés kapkodása pedig a túlórákkal és az állásidőkkel hozható összefüggésbe. Arról sem csak Szigetszent- miklóson, a Csepel Autóban tehetnek, hogy kevés Szeghalmon a szakember. A munkafegyelem megszilárdításában is van még tennivaló. A munkásokkal beszélgetve még néhány gondra derült fény. Panaszolták, hogy nem dolgoznak jól a gépbe- állítók, előfordult, hogy bejöttek túlórázni, aztán nem csináltak semmit, mert a raktárosnak elfelejtettek szólni. Nincsenek tisztában azzal, mit csinálnak, igényelnék a tájékoztatást. Sokan szeretnének tanulni, de nincs továbbképzési lehetőség... és még sorolhatnám a kisebb- nagyobb jogos panaszt, de nem érdemes. Ennyiből is látszik: sürgősen tenni kell valamit! * • • Boros Mihállyal, a Csepel Autógyár 4-es számú gyárának igazgatójával, Kovács Imrével, a szeghalmi gyáregység vezetőjével és Hajdú Istvánnal, a gyári pártbizottság titkárával is a gondokról és a megoldásról beszélgetünk. Abban nincs vita közöttük, hogy így nem mehet tovább! A törzsgyár felelősségéről már megoszlanak a vélemények. Szerintük nem annyira hibásak, mint én hiszem, de nem is ez a lényeg! Hanem az, hogy úgy tűnik, Szeghalmon végre elkezdődött valami! Ismét eljöttek a sziget- szentmiklósi gyár szakemberei, de most nem az egyszeri rendbetétel a feladatuk, hanem, hogy véglegesen sínre tegyék a dolgokat. A járási pártbizottság első titkára, Varga István elmondta, hogy megállapodtak a Csepel Autó vezetőivel : addig maradnak Szeghalmon a szigetszent- miklósiak, ameddig nem látják biztosítottnak a további zavartalan munkát. Nemcsak mérnökök, technikusok érkeztek, hanem nagy gyakorlattal rendelkező munkások is, akik a gépek felújításában segédkeznek. Űj szerszámgépeket is várnak és a pontosabb masinákon könnyebb lesz jól dolgozni. Ígéretet kaptak az anyagellátás normalizálására és arra is, hogy ezentúl jobban „testre szabják” a feladatokat A központi intézkedések mellett van helyi tennivaló is bőven. A legfontosabb talán, hogy beindul a szakmunkásképzés. A gyakorlati tudnivalókon túl elméleti és politikai ismereteket is szereznek a résztvevők. — El kell érnünk, hogy munkásaink ne csak egy darab vasat, hanem nagy, gyakran több tízezer forintos értéket lássanak a munkadarabokban — mondta Boros Mihály. Így igaz, annál is inkább, mert a munkások már régen igényelték ezt. Nem vitás, eddig is jót akart mindenki, de külön-külön. Most — úgy néz ki — sikerült egyesíteni az erőket. Stüszerű hasonlattal élve: sebességet váltottak a Csepel Autóban, hogy kimozdítsák a szeghalmiak sokáig kátyúban veszteglő szekerét. Lónyai László Burgonya — rendszerben Arra a kérdésre, hogyan lehetne Békés megyében azonos vagy csökkenő terület mellett is több burgonyát termeszteni, a gazdaságok szakemberei ma válaszként első helyen a burgonyavetőgumó-ellátás javítását említik. Nem is olyan régen — ez három éve volt — egészen más óhajok szerepeltek a sürgősen megoldásra váró feladatok listáján ez ügyben. figyelmet kell fordítani az agrotechnikai műveletek gondos elvégzésére, a talaj munkákra, a talajerő-utánpótlásra, növényvédelemre. A szövetkezetben az idén öntözik először a burgonyát. Növelni a hozamot A megye 1974-ig behozatalra kényszerült burgonyából. Ez valahogy nincs így rendjén, mondották a szakemberek, hiszen ha már itt sem tudunk legalább a Békésben élők ellátásához megfelelő mennyiségű burgonyát termeszteni, akkor hogyan várnák ezt el más megyéktől, mondjuk a Nyírséget kivéve? Tanácskozásra ültek hát össze és nem eredménytelenül. Még 1974-ben megalakították megyénk első és egyetlen burgonyatermesztési rendszerét. Nagyobb területen Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy látva a gondokat, számtalan központi intézkedés született. Ilyen volt az a gépvásárlásokhoz nyújtott 70 százalékos állami támogatás, melynek nem kevés szerepe volt abban, hogy ma már a burgonyatermesztés az ültetéstől a betakarításig gépesített, s viszonylag kevés kézi munkaerőt igényel. Még ennél is fontosabb volt talán az ösztönző árak kialakítása, mely azután döntő módon megváltoztatta a burgonyatermesztés jövedelmezőségét, sőt mint majd látni fogjuk, a termelési kedv is sokat változott. Ennyit tehát a múltról. Természetesen ennél sokkal több volt a sürgősen megoldásra váró feladatok száma, de most csak a két legfontosabbról szóltunk. Tennivaló persze. >ma is akad bőven. A burgonyatermesztési rendszerhez kezdettől három termelőszövetkezet, a békéscsabai Szabadság, a telekgerendási Vörös Csillag és a csanádapácai Széchenyi tartozik. Az integrátor szerepét a ZÖLDÉRT-válla- lat látja el. Tagja még a társulásnak a Vetőmagtermeltető Vállalat, nem nehéz kitalálni, milyen okból. Az alakulás évében 277 hektáron termesztettek a rendszerhez tartozó gazdaságok burgonyát, 1977-ben ugyanakkor a tervezettnél nagyobb területen, 459 hektáron juttatták a földbe a vetőgumót. A hektáronkénti termés ezen idő alatt 178 mázsáról 233 mázsára nőtt. Az itt elért eredmények lehetővé teszik, hogy a kisüzemek és háztáji földek mintegy 1800 hektár burgonyával beültetett területével együtt kielégítsék a megye fogyasztóinak igényét. Csanádapácán öntözik Csakhogy az előbb már említett kedvező változások megtették hatásukat A társuláson kívüli üzemek négyszáz hektáron ültettek az idén burgonyát. Így hát aligha kell tartanunk ellátási zavaroktól, s várhatóan bőven jüt majd a megtermelt meny- nyiségből megyén kívülre. E számok ismeretében mondhatjuk tehát, előre tekintve: nem elsősorban a terület növelésére van szükség, akármilyen ösztönző is legyen a burgonyatermesztés, hanem a termésátlag emelésére, helyenként megduplázására. Így például elkerülhető lenne a burgonyatermő terület indokolatlan növelése. A felszabadult területeken pedig lehetőség nyílna más zöldségfélék termesztésére. S ha már a termésátlagról esett szó, nézzük meg, hogyan alakult ez a rendszer gazdaságaiban. Csanádapácán 334, Telekgerendáson, a Vörös Csillag Tsz-ben 247, a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezetben 160 mázsa burgonya termett hektáronként. Az elültetett fajták egy része optimális feltételek esetén 350 mázsát meghaladó mennyiséget teremnek. Az optimális feltételek hiányában azonban nem... így tehát a nem megfelelő minőségű vetőgumó is akadálya lehet a jó termésnek. Különösen nagy kiesést okoz a vetőgumó vírusos leromlása. Ezért a gazdaságok itt törekedve az önellátásra, ebben az évben 16 hektáron termesztenek vetőgumót. A nagyüzemek és kisüzemek ilyen irányú igényeinek kielégítésére azonban jóval nagyobb területre lenne szükség. így is nehezen magyarázható különbségek mutatkoznak a rendszeren belüli gazdaságok eredményei között. Az eltérés oka részben a végzett munka minőségében kereshető. Dékány Károly, a csanádapácai termelőszövetkezet főagronómusa szerint ennél a növénynél különösen nagy Félidő a munkaversenyben Egyebek között az ez évre tervezett 93 millió forintos nyereség 3 millió forintos túlteljesítését vállalta a Kner Nyomda 40 szocialista brigádja az idén, s ez már csak azért is figyelemre méltó, mert az üzem idei terve a tavalyinál 12 százalékkal több termelést irányoz elő. Az első félév utáni kilátások biztatóak, mert nemcsak a termelés mennyisége nőtt, hanem javult a tervszerűség és a termelés szervezettsége is. A nyomdászok egyik legfontosabb vállalása máris teljesült, az tudniillik, hogy 700 tonna csomagolóanyagot készítenek el szovjet exportra ebben az évben. Minthogy ez a napokban megvalósult, jó munkájuk lehetővé teszi további 350 tonna csomagolóanyag elkészítését, ugyancsak szovjet megrendelők részére. Igen sokat tettek ezért a Kulich Gyula, az Achim L. András és az Augusztus 20. mélynyomóbrigádok, valamint a Münnich Ferenc dobozragasztó. brigád tagjai. Említést érdemel továbbá a Korvin Ottó brigád is, melynek tagjai a termelés ésszerű megszervezésében értek el kiemelkedő Eredményeket. Másfél milliárdos nyereség- tervük 5 százalékos túlteljesítését vállalták az Univer- zál Vállalat szocialista brigádjai. Ezt elsősorban ésszerűbb költséggazdálkodással, szervezettebb munkával óhajtják elérni, s nem utolsósorban azáltal, hogy a vásárlói rétegeknek jobban megfelelő, gazdagabb választékot biztosítanak. A novemberi évforduló alkalmából vállalást tett 51 szocialista brigád tagjainak figyelme kiterjedt a kereskedelmi morállal kapcsolatos követelményekre is; gondosan ügyelnek rá, hogy ne forduljon elő árdrágítás, súlycsonkítás. Az sem mellékes, hogy ebben az évben több ezer pár lábbelit vontak ki a forgalomból a szocialista brigádok javaslatára, és fontos szempont az is, újítanak-e a brigádtagok vagy sem. A Nagy Október hatvanadik évfordulója tiszteletére csaknem minden békéscsabai bolt brigádja vállalt munkát az új áruház megnyitásának előkészítésében. V. J. A termésátlag növelése minden termesztő gazdaság érdeke. Igen jelentősek ugyanis az egy hektárra eső befektetési költségek, nagy a kockázat. A gépesítés, az öntözés jelentős sikereket hozhat, de legalább ilyen fontos a hozzáértés és a pontosan végzett munka. Csak így szoríthatók elfogadható határok közé az egyes gazdaságok termésátlagai közötti különbségek. A rendszerhez tartozó gazdaságok gépesítettségi szintje az országoshoz viszonyítva jónak mondható. A társulások között a termésátlagot tekintve másodikok, a szerződéses kötelezettség betartását vizsgálva ugyancsak országos szinten az elsők lettek. Ebben jelentős szerepet vállal a megyei ZÖLDÉRT-vállalat. Az integrátor szerepében koordinálja, szervezi a gépek, vegyszerek, s a vetőgumó beszerzését. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szedés, válogatás, fogadás összhangjának. Csökkentve ezzel a felesleges anyagmozgatást és a költségeket. Megszüntették az előtárolást is. Mint látható, a burgonyatermesztés alapfeltételei adottak. A jövedelmezőség javításában azonban döntő elem az anyagok és eszközök jobb hasznosítása, a termesztési-technológiai fegyelem megszilárdítása. A csanádapácai példa is mutatja: mindezek betartásával magas termésátlagok érhetők el. Kepenyes János Lassan eltűnik a Békés megyei Patyolat Vállalat régi telephelyén magasodó 26 méteres kémény. A bontást a Békés megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat dolgozói végzik. A kémény lebontásával remélhetőleg mihamarabb eltűnik az a csúnya romhalmaz, amely az egyébként szép Kőrös- partot elcsúfította Fotó: Veress Erzsi
