Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG 1977. július 7., csütörtök KÖRNYEZETVÉDELEM Sokat és egyre többet beszélünk a környezetvédelemről. Ez időszerű, hiszen nagyon sok olyan jelenség van, amely környezetünket nemcsak csúfítja, hanem egészségünket is veszélyezteti. Beszélünk a motorizáció ártalmairól, a levegő, víz szeny- nyeződéséről, és a zajártalomról. Sorolhatnám tovább azokat a jelenségeket, amelyek az ember egészségére ártalmasak, s főleg a jövő nemzedék egészségét veszélyeztetik, ha ez így folytatódik. Meg kell tehát mindent tennünk azért, hogy megállítsuk a folyamatot, csökkentsük a veszélyt. Mégis sokszor úgy érezzük: értelmetlen, sziszifuszi munka az, amit csinálunk. Mert van a társadalomnak egy olyan rétege, amely fittyet hány minden környezetvédelmi intézkedésnek, rendeletnek. Csak néhány példát erre: sokan kihordják a szemetet lakott terület közelébe, tiltott helyre. A szeméthalom szaporodik, gyűlik, a rothadt anyagok szennyezik a környék levegőjét. Vannak vállalatok, akik inkább fizetik a kötbért — ami sokszor nem is kevés —, minthogy megszüntetnék a levegő és víz szennyeződését kiváltó okokat. A festékanyag mellék- terméke belejut a folyóvízbe, a szemét a közeli erdőbe vagy a vízpartra, a növényvédő szerek maradékai az árokba, esetleg éppen a kút mellé, ahol a talajvízzel együtt, belejutnak a kútba, szennyezve annak vizét. Megyénkben is számos példát találunk ilyen és ehhez hasonló jelenségre. A témával sokat foglalkozunk lapunk hasábjaiban is. Nemrég Békésen volt egy tanácskozás, ahol a környezetvédelemről, a tennivalókról beszélgettek illetékes vezetők. Szó volt elsősorban a várost átszelő Körös-csatorna helyzetéről. Ez a csatorna érinti Békéscsabát is. Nemegyszer írtunk arról a kibírhatatlan bűzről, ami Városzerte terjed. Fürödni — mint néhány évtizeddel ezelőtt — ma már egyáltalán nem tanácsos benne. Környékét Békéscsabán úgy-ahogy rendezték. Azonban a víz tisztítása elmaradt, és az is, hogy ne kerüljön bele szennyvíz, illetve egyes vállalatok mellékterméke. Békésen még elszomorítóbb a helyzet. A csatorna partja éppen a városközpontban, különösen a piac környékén rendkívül elhanyagolt. Vize még inkább. Félig bedőlt, rothadó fűzfák, állati tetemek, különböző hulladékok „tarkítják” a vizet. Pedig a város egyik legszebb sétánya lehetne a vízpart. Nem szólva arról, hogy a vízi sport számára is ideális lenne a környezet. A három város együttes tanácskozásán szó is volt arról, hogy közös erőfeszítéssel, állami támogatással föltétien változtatni kellene a helyzeten. Csakhogy nem mindegy, milyen ez a sürgősség! Jó lenne minél előbb, hiszen ezt sok ezer ember egészsége követeli... Kasnyik Judit Táborozó úttörők A tanévzárás nem jelent nyári szünetet a 3500 úttörő- csapat közösségi életében: az 1 millió 200 ezer kisdobos és úttörő jó része a tavak mentén és a hegyvidékeken táborozik. A többieket a vakáció idején is várják az iskolai sportpályák, a grundok. Időről időre benépesülnek az őrsi klubhelyiségek, hogy beszámoljanak egymásnak nyári élményeikről. Mint az úttörőszövetségben elmondták, a nyári hetekben, hónapokban sarkig tárják kapuikat az úttörőházak is. Nemcsak házon belüli, hanem egyéb közösségi programokat is szerveznek a „lakóterületi” őrsöknek, az odalátogató gyerekeknek. A debreceni úttörőház a botanikus kertbe szervez csoportos sétákat. Az Erzsébet utcai lakótelep játszóterén július 26-ra homokvárépítőversenyt hirdettek meg a város legifjabb lakóinak. Augusztus 24-én megyei sportnapot tartanak, amelyre a megye más helyiségeiből is sok ifjú versenyzőt várnak. Az ország több mint 70 úttörőháza sok olyan kispályás labdarúgó-mérkőzést hirdet meg, amelyre az alkalmi nyári „társulások” az úgynevezett lakóterületi őrsök neveznek be. A soproni úttörőház ezenkívül sakkversenyt is rendez. A tervek szerint kerékpártúrát indítanak Fertődre és Nagycenkre. Ezen a nyáron két alkalommal vetélkedhetnek a görkorcsolya bajnokai a város különböző pontjain. Az élet építőkövei Mottó: Sok olyan politikailag képzett emberre van szükség, aki képes hasznos eszmecserékre azért, hogy minél többen megértsék a párt politikáját. Ülünk a malter- és mész- pettyes pallón. Köröttünk a fáspusztai erdők ölén fehérre meszelt juhhodályok sorakoznak. Nézem Pántya János érdes ujjait és a néma kövekre, téglákra, a hideg és kemény1 betonra gondolok. Anyagok, amelyekből az építők falakat, födémeket formálnak, magasságokat hidalnak át. Alkotnak... — Igen. A kőművessors elválaszthatatlanul kötődik a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz — szólal meg az 55 éves propagandista, és megigazítja kék színű micisapkáját. — Büszkék is vagyunk arra, hogy az egymáshoz ragasztott téglák, blokkok életünknek egy új korszakát jelképezik. Elmosolyodik. Észreveszem: most arra kíváncsi, mi a véleményem róla. Ki is mondja: — Nem szeretném, ha azt hinné, csak papolok, nem látok! tovább az orromnál. Tudom én azt, hogy nálunk a munkások között annak van tekintélye, aki a szavadat tettekkel is bizonyítja, érti a szakmáját, becsülettel dolgozik, s amit hirdet, elkötelezetten teszi, mert egész életét, sorsát ennek -rendelte alá. Átforrósodik a hangja az emlékek üzenetétől. Mintha arcáról letörölték volna az idő bélyegeit, fiatalos hévvel magyarázza: — Apám téglagyári munkás volt Mezőberényben. Hét gyereket nevelt fel, meglehetősen nehéz körülmények között. A felszabadulás évében léptem be a pártba, majd 1955-ben alapszervi párttitkár lettem itt Bélme- gyeren, a termelőszövetkezetben. Néhány év kényszerű kitérő után visszajöttem, nyolc éve dolgozom az építőbrigádban, mint kőműves. • * * A politikai képzésről, a propagandamunkáról kérdezem. Mélyet lélegzik, amitől vibrálni kezd a cigarettafüstös levegő körülöttünk. — Negyvenhatban már szemináriumokat vezettem. Ez azi időszak volt talán a legkönnyebb. Az emberek lelkesedtek, itták magukba az új ismereteket. Aztán egyre nehezebb lett. Mindig az lebegett a szemem előtt: ha belefogtál valamibe, eszedbe ne jusson meghátrálni. Elvégeztem a pártiskolát, az előkészítő tanfolyamokat. Sok olyan politikailag képzett emberre van szükség, akik képesek hasznos eszmecserékre azért, hogy minél többen megértsék a párt politikáját. Ez a 31—32 év bizony sok foglalkozást, rengeteg órát vett el a szabad idejéből. Ezenkívül a felkészülés, a különféle folyóiratok tanulmányozása az éjszakába hajlott. De bizalommal fordulnak hozzá a munkatársai, a kőművesekből, ácsokból, segédmunkásokból álló Rózsa Ferenc Szocialista Brigád tagjai is. — Az elmúlt oktatási évben 16-an voltak a csoportomban. Arra törekszem, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsak ki a hallgatókkal és ne beszéljek túl sokat. A pártoktatásban nem szabad kisiskolás módszereket alkalmazni, hiszen itt bonyolult gazdasági, társadalmi kérdésekről vitáznak, mondanak véleményt. Az ember pedig nem tégla, amely kalapáccsal alakítható. Amit elmondok, annak helyességét úgy kell bizonyítani, hogy az mindenki meggyőződésévé is váljon. Nem könnyű munka, különösen nekem. Előadásaimra járnak építőmunkások, állattenyésztők, az irodáról különböző beosztású emberek. * * * Elhallgat. Belehunyorog a napba, és várja, hogy megkérdezem: nem zavarja-e ez az összetétel. — Tisztában vagyok vele: az lenne a legjobb, ha minden propagandista elvégezné a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Én már ezt nem vállalhatom. Az egyik szememmel, sajnos, nem látok. Ügy vélem, a háromévtizedes gyakorlat, élettapasztalat, az érzelmi kötődés az emberekhez átsegít a nehézségeken. Persze, vannak parázs viták, ellentmondások, amelyeket nehéz megmagyarázni. Legutóbbi témánk a mezőgazdaság V. ötéves terve volt. Többen kérdezték: minek a mi termelőszövetkezetünknek juhho- dályt építeni ? Elmondtam, hogy a dolgokat összefüggéseiben kell látni. Az állam 40—60 százalékos támogatást nyújt a juhprogram megvalósításához. A mi adottságaink. nem a legkedvezőbbek: szikes, rossz földön gazdálkodunk, ennél fogva a tagok jövedelme is kevesebb. Ezért kell a beruházás. Ezzel ösz- szefüggésben azt is elmagyaráztam, hogy éppen a gyenge adottság miatt keres nálunk egy kőműves óránként 12 forintot. Ezért kell állandóan hatékonyabban dolgozni. Rám néz. Azt kutatja: kíváncsi vagyok-e még valamire. Bólintok és ő folytatja: —• Kellenének a fiatalok, mert kevés a jól képzett propagandista. Nem elég az előírt anyagot előadni, élővé szükséges azt tenni, amely akkor ér valamit, ha tovább adják, terjesztik. Az ismereteket egymásra kell rakni, mint a téglát, hogy valóban az élet építőkövei legyenek. Egy régebbi újsághír: Pántya János, a bélmegyeri Üj Barázda Termelőszövetkezet kőművese Lenin születésének évfordulóján Budapesten, az MSZMP KB székházában kiváló propagandista munkája elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Seres Sándor Nézzük a képet Nagyszénás 1949. február utója. A Fóthy-kastély bejáratánál az orosházi járás ván- dorpártiskolásai. Az első csoport még decemberben, a második pedig januárban töltött itt három hetet. Csikorgó hidegben jöttek. A közelebbiek lovas kocsival, a távolabbi falukból meg vonaton, átfázva a vékonyka kabátokban. De bent már duruzsoltak a cserépkályhák, mint még akkor is, amikor ez a kép készült, pedig kint már a szabadban ezen a február végi napon az idő tavaszt mutatott. Kellemes, langyos napsütés volt. Nézzük a képet. Csupa ismerős arc. Csak majd harminc évvel idősebbek azóta, vagy már nem élnek, mini legszélről Kovács Jani bácsi, a járás földművesszövetkezeti mozgalmának a vezetője, meg Párkány elvtárs, a járási párttitkár. De hiányzik közülük a gerendási Korcsokné és a későbbi katonatiszt, Kovács Zoltán százados is, az ellenforradalom áldozata. Az első sor közepén ül az iskolavezető: Medvegy Mihály. Már régen a néphadsereg ezredese, akkor még fiatal nagyszénási pártaktíva, aki nemrégen végzett magasabb pártiskolát, hogy taníthasson. Tudása imponáló volt, mindenki szerette, nemcsak elvtárs, hanem közvetlen barátja is a hallgatóknak. Fölötte Gránicz Rozi néni. Ízes ebédjei és történetei naponta arattak sikert. Itt meg a kép bal sarkán Rácz Miska Gádorosról. Belőle újságíró lett az iskola után Csabán a Viharsaroknál, onnan meg hamarosan Budapestre került. És a lányok. Urbán Juli Kondorosról, Gregus Rózsi Pusztaföldvárról. És Orosházáról Bartók Julika, a későbbi Soósné, a járási pártbizottság munkatársa, akivel most Kaluzsa Pál, orosházi veterán társaságában beszélgetünk. Elvtársak, barátok kerülnek szóba, emlékek bukkannak föl, hogy is volt, mint is volt akkor, ezen a régi pártiskolán? — Mi nők, négyen a kis sarokszobát kaptuk, egyszerű berendezéssel. A takarót már magunk vittük, mert erre nem futotta a költségekből. Reggel jókor keltünk, negyedóra torna az udvaron, mosdás, reggeli és nyolc órakor már a padban ültünk. A délelőtti előadás szünetében kiugrottunk a konyhába Rozi nénihez krumplit pucolni, a férfiak meg fölvágták a másnapra való fát és vizet pumpáltak. Aztán folytattuk a tanulást. Délután szeminárium, este viták, éneklés, szereptanulás, mert kétszer is adtunk műsort. A második héten Gádoroson a párt nagytermében — ahol a taggyűléseket, pártnapokat is tartották — egy tűt se lehetett leejteni, annyian voltak megnézni bennünket. És a záróünnepélyen — bent Szénáson szintén. Ugye Pali bácsi? — Igen. Vidám, okos, lelkes társaság voltatok, mint a többiek is előttetek és utána- tok. Nekem akkor egy kicsit több gondom volt a szokásosnál. Fölszaporodott a tennivaló a pártiskola létrehozásával és működtetésével. Szinte a semmiből teremtettük. De már voltak a járásban termelőszövetkezeti csoportok, s tőlük kértük és kaptuk a kosztoláshoz szükséges élelmiszereket. Ez nagy szó volt abban az időben, mikor mindenkinek kevés volt. Az épület kézrejött az akkori Ságvári Tsz területén, elég nagy erre a célra, jó állapotban, csak egy kicsit rendbe kellett tenni. Tűzrevalót se vettünk, bőven akadt a ház körül. Persze sok minden mást csak pénzzel lehetett megoldani, de az is előkerült. Már nem is tudom hogyan, honnan? — Csak éppen az volt a baj, hogy a szervezés idején egyedül maradtam függetlenített a járási pártbizottságon, mert a titkárt — Laszli elvtársat — bevitték a megyére. És minden az én nyakamba szakadt. De- hát híresek voltunk arról, hogy annyi aktívánk van, ahány csak kell, így aztán mindig akadt segítség. Sokan indultak a mi községeinkből. Békéssámson, Csorvás, Gádoros, Gerendás, Nagyszénás, Pusztaföldvár, Pusztaszőlős, Tótkomlós viharsarki hagyományait messze elvitték innen a mieink. Köztük ezek a nagyszénási vándorpártisko- lások. Vass Márta Általános iskolai tanévzáró Békéscsabán A városi tanács művelődési osztálya kedden egész napos értekezletet tartott az általános iskolai igazgatók, helyettesek és a párttitkárok részére. A megbeszélésen résztvett Fekete Jánosné tanácselnök-helyettes, Irházi Lajos, a városi pártbizottság osztályvezetője és Hárs Györgyné megyei tanulmányi felügyelő. A huszonkét alsófokú tanintézet egyéves munkáját Kökényesi Tibor tanulmányi felügyelő elemezte az évvégi jelentések és az osztály ellenőrzései alapján. Javult az oktatást korszerűsítő eszköz- ellátás a város és a megye anyagi támogatásával, valamint a pedagógusok és a szocialista brigádok segítségével. De ami ennél is jelentősebb: az 1. sz. iskola 8 tanteremmel és tornateremmel gyarapodott; a 9. sz. iskolában elkészült a csapatotthon helyisége; a 11. sz. iskola faházzal 2 tantermet alakított ki és megtörtént az új általános iskolai diákotthon műszaki átadása. A tankötelezettségi törvény maradéktalan végrehajtását nehezíti az egyes iskolák rossz szociális háttere, amelyből a hiányzások, vagy a gyenge tanulmányi eredmény fakad a tanulók egy részénél. Erősítette viszont a végrehajtást az első osztályosok gondos beiskolázása és az óvodák egyre nagyobb előkészítő szerepe. A túlkorosokból pedig a dolgozók iskolájában egy osztályt szerveztek. Igen jó az iskolák kapcsolata a vállalatokkal, téeszekkel, azok szocialista brigádjaival és a szülőkkel. Évenként egy nyílt tanítási napot is tartanak mindenütt, amikor a tanulók hozzátartozói végignézhetik az oktatási munkát. És van már olyan kezdeményezés iá, hogy egy- egy családnál tartják meg a gyerekek az őrsi foglalkozást. Bevált az alsó tagozatosok szabad szombatja. Az osztályfőnöki tantervhez jó segítséget adtak az orvosok, védőnők és a Vöröskereszt. Az iskolától mindinkább elválaszthatatlan közművelődési munkáról Filadelfi Mihály csoportvezető beszélt. Növekedett a könyvtárban és a múzeumban megtartott tanórák száma, s az összes könyvtári tagok 40 százaléka általános iskolás diák. Színház, mozi és az ifjú zenebarátok koncertjének a látogatása a legtöbb iskolában kedvező. A szülők részére rendezett 80 TIT-előadást több mint négyezren hallgatták meg. A múzeumlátogatók fele a tanulók közül kerül ki. Rákóczi Istvánná gazdasági felügyelő a pénzügyi terv végrehajtását értékelte, majd számos hozzászólás után dr. Virágh László osztályvezető adott összefoglaló választ. V. M.
