Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-07 / 158. szám
o 1977. július 7., csütörtök NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Romhalmaz helyett rendet! Békéscsabán az ör utca D/7 és D/8-as épületei között voltak a dohánybeváltó raktárépületei. Ezeket körülbelül egy éve, meglehetősen gyors ütemben lebontották, és használható anyagait elszállították — írja 84 család nevében az ör utca 7-ből, Papp Jánosné, Zsótér Mi- hályné és lakótársai. — A maradvány (tégla és egyéb hulladékanyagok) szállítása is folyt olykor-olykor. Ami pedig most van a bontás helyén: az épületek alapzatmaradványai, nagy kövek, összességében romhalmaz, itt-ott nagy fű. A kötöttárugyár kerékpártárolójától néhány méterre a fű dzsungelében pedig egy letakart kút. Mindezek balesetveszélyesek. Értesüléseink szerint a lebontott terület végleges kialakítására két év múlva kerül sor. Addig is jó lenne, ha a területet mielőbb letakarítanák, mert csoportokba verődve nap mint nap játszanak a romhalmazon a gyerekek, és bizony volt már emiatt lábtörés is. Nem kérünk mást, csak rendet, a területre gyepszőnyeget, és akkor, ha átmenetileg is, három tömb gyermekeinek megnyugtató, tágas játszótere lesz itt. Itt a hiba — hol a hiba? A Szeghalmi Állami Gazdaság Il-es számú kerületének kótpusztai dolgozói több mint három hónapja nem tudnak rádiót hallgatni. Valami zavarja az adásokat, s ezt jelentettük is az áram- szolgáltató vállalat vésztői üzemének, majd a szentesi Zavarvizsgáló Állomásnak. Végre ők kijöttek, de nem csinálták meg, dacára, hogy — amint mondták — megtalálták a hibát. Tekintettel arra, hogy tanyán élő emberek vagyunk, moziba, színházba nem nagyon tudunk járni, így kétszeresen is hiányzik a tévé és a rádió, mi is szeretnénk szórakozni, művelődni! Monori Sándor, Kótpuszta 12.. Hovatovább egy éve annak, hogy egy műanyag fedelű váróhelyiséget kértünk a békési villanytelepi autóbusz-megállóhoz. Egyszer már azt hittük, végre hozzáfognak, de csak vízvezetéket helyeztek el a felbontott területen. A megállónál két Szerkesztői üzenetek Szügyi Pálné, Mezőhegyes: örülünk elismerő sorainak, de ilyen leveleket nem közlünk. Melis Pálné, Békéscsaba: Javasoljuk, köszönetét személyesen fejezzi ki annak, akiről az elismerő sorokat írta. Lapunkban ugyanis — mint az előbbi üzenetben is írtuk, — nem közlünk ilyen leveleket. B. S-né, Békéscsaba: Mivel 55 éves kora előtt ismét férjhez ment, 1972-ben elhunyt férje után nem kaphat özvegyi nyugdíjat. Amennyiben viszont munkaviszonnyal rendelkezik, saját jogán kaphat Rácz Balázs, Békéscsaba: A lényeg egy hűsítő volt, ahhoz viszont sikerült hozzájutnia. Higyje el, az almaié is van olyan kellemes hűsítő, mint a sör. Persze abban igaza van, hogy bosszantó, ha egyesek „pult alól” kapnak sört, mások viszont nem. letöredezett pad árválkodik csupán. Nagyon hiányzik ott egy várófülke, ahol fedél alá juthatnának az autóbuszra várók, közöttük sok Békéscsabára bejáró dolgozó. özv. Bartyik Mihályné Békés Váróra várva Esernyőt az étlap mellé! Ezen a nyáron sokfelé mondják: „Add már uram, az esőt!”, de van ahol nagyon nem kívánják ezt az áldást. Például a gyomai Mező Im- re-lakótelepen, ahol a közelmúltban létesült egy önki- szolgáló bolt és bisztró. Ez a létesítmény már születése pillanatától nem állta ki az idő próbáját: esőzés alkalmával a vendégek nyakába csorog a víz. Valószínű, hogy a rosszul szigetelt tető miatt. A belső mennyezeti rész burkolata helyenként levált, és igy szabad az út a lefolyó csapadék előtt, amit az asztalok között szétrakott vödrökben, lavórokban gyűjtenek össze — már ami odafolyik, és nem pedig a vendég nyakába. Ráadásul ez a „kis szépséghiba” áramkimaradással is párosul, mivel a búrák vízzel telítődnek. Mindez hosszú ideje így van. Lehet, hogy az illetékesek mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a létesítmény betöltse szerepét, egyet azonban elfelejtettek: kiírni, hogy „ha esik, ajánlatos az önkiszolgáló boltban és a bisztróban esernyőt használni”. D. G. Gyoma, Mező Imre-lakótelep Követésre méltó példa A békéscsabai Botyánszki Pálné utca lakói nevében írt elismerő sorokat Urbán Bé- láné olvasónk. Íme a levél: „Szeretnék köszönetét mondani a Botyánszki Pálné utca 14. szám alatt lakó Salát János nyugdíjas tsz-tagnak. Az ő nagy érdeme, hogy az utcánkban rend van. Kora tavasszal, amint a sár felszáradt, már kezdte az utcát rendezni. A nagy keréknyomokat elegyengette, majd jött a Lenin Tsz földgyaluja, ami az egész utcát rendbehozta. Amikor a fű megnőtt, gumicsizmában belement az iskola előtti nagy sáncba is és annak az oldaláról lekaszálta a gyomos füvet, hogy szebb legyen az utca. Állandóan kaszálja az árokpartot, sőt még az iskolaudvart is, ha megnő a fű. A 15-ös számú ház előtt kibővítette az árkot, amit az építők betemettek a belvizes épület tatarozásakor. Eső után most már a két idős ember háza előtt is akadálytalanul lefolyhat a víz. Nincs olyan apró kérés, amit ne teljesítene. A várost magáénak vallja, és — amint mondja, ha a külső részen lakunk is, legyen szép, rendezett az utcánk.” Színház után gyalogtúra Az elmúlt héten bosszantó dolog történt velünk: pénteken este a gyulai várszínházban megnéztük a Miksa császár című darabot. Az előadás az eső miatt félórával később kezdődött, és természetesen később is lett vége. Így történt, hogy amikor 23.10 órakor kiléptünk a várból, igencsak sietnünk kellett, hogy a 23.25 órakor Békéscsabára induló autóbuszt elérjük. A buszmegállóhoz érve legnagyobb meglepetésünkre már csak az éppen akkor kiforduló jármű végét láthattuk. Ott maradtam két gyermekemmel — 11 és 13 évesek — az idegen városban éjjel. Vonat és busz már csak reggel indult volna. Mit tehettünk? Nekivágtunk az útnak éjjel fél 12-kor gyalog. Az sem vígasztalt, hogy nemcsak mi jártunk így. Mire ugyanis felmértük a helyzetet, „újabb áldozatok” ér- ,tek a megállóhoz, volt közlük idősebb ember is. Nem tudom, hogy értek haza? Mi stoppal, mert megszánt bennünket valaki. Ügy tudom, a 23.25-ös buszt éppen a várszínházi előadások miatt indítják. Így két kérdésem van: Miért nem alkalmazkodik a busz rossz idő esetén a későbbi kezdéshez? A másik: ha tényleg a színházlátogatókon akarnak segíteni, miért nem áll a busz valahol a színház környékén? Tőkés Gyuláné, Békéscsaba Ismét a hallókészülékről Lapunk június 30-i számában „Mikor kapom meg a hallókészüléket?” címmel jelent meg rovatunkban Szabó Lászlóné almáskamarási ol-. vasónk levele. A gyulai társadalombiztosítási kirendeltség vezetője a cikk nyomán a következőket válaszolta: Szabó Lászlóné hallókészülékét a kirendeltség az audio- lógiai szakrendelés javaslata alapján 1977. február 11-én az OMKER 4-es számú szaküzlettől (Budapest, Rózsa Ferenc utca 29. szám) rendelte'' meg, mert a szakrendelés rejtett készülék használatát javasolta. E hallókészülék beszerzése és kiszolgáltatása ugyanis az üzlet feladatkörébe tartozik. A társadalombiztosítási kirendeltség az OM- KER-szaküzlettöl június 30- án tájékoztatást kért, hogy miért nem szállították még Szabó Lászlónénak a megrendelt hallókészüléket. Levélírónk kérdésére: „Mikor kapom meg a hallókészüléket?” most már az OMKER 4-es számú üzletétől várjuk a mielőbbi választ — és várja mindenekelőtt a készüléket az almáskamarási Szabó Lászlóné. Szintén hallókészülékkel kapcsolatos, de kedvező tapasztalatról számol be levelében Bagyinka Jánosné békéscsabai olvasónk. „Egy ismerősöm rábeszélt, hogy menjek el édesanyámmal — aki már egyik fülére sem hall — Gyulára, az audioló- giai osztályra, hátha segítenek — írja levelében. Megérkeztünk Gyulára, megkerestük az említett osztályt, ahol három készüléket is kipróbáltak, hogy melyik felel meg édesanyámnak. Kifizettem az érte járó összeget és kérdeztem, mikor kell Pestre menni érte. Erre azt válaszolták, máris viheti!” Boyler — dísznek? A következő kéréssel fordulok a Szerkesszen velünk rovathoz: ha lehet, legyenek szívesek segíteni kinyomozni, miért kell majd egy évet várni arra, hogy a villanybojlerhez kapcsolóórát kapjon az ember? És miért kell a szükséges beszerelést maszek villanyszerelővel drága pénzért végeztetni, miért nem csinálja például a DÉMÁSZ valamilyen formában? Ez talán magánügy, de nagyon sokan járunk ugyanebben a cipőben! Bondár Lajosné, Sarkad Mindehhez csupán annyit: Mi is kíváncsiak vagyunk arra, miért kell hónapokat várni a bojlerhez való órára, amely nélkül a vízmelegítő alkalmatosság pusztán lakásdísz? Nyugdíjasok írják Meghívót kaptunk a Sütőipari Vállalat orosházi üzemétől, amelyben az áll, hogy a mezőkovácsházi járásbeli nyugdíjasai számára találkozót rendeznek. Gogh János, a vállalat műszaki vezetője fel is keresett a lakásunkon, s közölte velünk, hogy gépkocsin átvisznek, és haza is hoznak bennünket Mezőko- vácsházáról Medgyesegyhá- zára. Így is történt. Az ünnepségen a beszédben megemlékeztek többek között arról, hogy mi voltunk a vállalat első dolgozói, majd megvendégeltek bennünket uzsonnával, és a vállalat üzemei által készített többféle süteménnyel, végül ajándékot is kaptunk. A találkozó felejthetetlen számunkra. Czigány Ferenc nyugdíjas, Medgyesegyháza • * * Szintén nyugdíjastalálkozóról számol be levelében Ficzeré Istvánná nagykama- rási olvadónk is. Mint írja, kedves ünneplésben volt részük a helyi Ságvári Tsz nyugdíjasainak; „örültünk, hogy ismét együtt lehettünk, éreztük a fiatalok megbecsülését; az úttörők már a vendéglő ajtajában virággal fogadtak bennünket, majd énekkel, verssel, tánccal kedveskedtek nekünk. Ezután a tsz elnöke ismertette a gazdasági eredményeket, a községi tanácselnök pedig a falu fejlődéséről beszélt.” * * • A vendéglátóipari vállalattól mentem nyugdíjba, és megható, hogy még mindig nem feledkeztek meg rólam — írja özv. Urr Gézáné orosházi olvasónk. — Most szeretném megköszönni a vállalat orosházi Béke Éttermében dolgozóknak, hogy munka után eljöttek hozzám és behordták 26 mázsa tűz- revalómat. Hetvennégy éves vagyok, így nekem ez nagyon nagy segítség volt. MIT MONDD JOGSZABÁLY? D lengyelországi vámkedvezményekről Vámmentesen vihetnek be az utasok Lengyelországba hatezer zloty belföldi forgalmi értékű ajándékot. Vám- és engedélymentesen hozhatók ki a Lengyelországban vásárolt vagy ajándékba kapott tárgyak, melyeknek együttes belföldi forgalmi értéke nem haladja meg az ezer zlotyt. Ezenfelül vámmentesen hozhat még ki az utas az engedélyezett magyar, illetve külföldi pénz Lengyelországban történő hivatalos beváltása útján kapott zloty 50 százalékáért vásárolt árut. Az olyan tárgyak után, amelyeknek az egyedi értéke a vámmentes keretet (behozatalban a hatezer lotyt, kivitelben az ezer zlotyt) meghaladja, vámot kell fizetni. Akkor is meg kell fizetni a vámot, ha tárgyak összértéke meghaladja a vámmentes keretet. A lőfegyverek beviteléhez be kell mutatni a Lengyel Népköztársaság konzulátusa által kiadott igazolást. A 14 napnál hosszabb lengyel tartózkodás esetén a rendőrség vajdasági parancsnokságának engedélyére is szükség van. Rádióadó-készülékek bevitelére az illetékes állami szerv engedélye alapján a vám megfizetése után van lehetőség. A vámigazgatás által kiadott engedély alapján vihetők be a folyóiratok, az időszakos kiadványok, a könyvek, kották, a térképek, nyomtatványok, ha fajtánként a 20 darabot meghaladják. A régészeti, a tudományos és művészeti tárgyak kihozatalához a kultuszminiszter engedélye szükséges. Nem kell engedély, ha a varsói állami könyvtár, a levéltár, illetve a vajdasági restaurátor igazolást ad arról, hogy a kihozni szándékozott tárgyaknak nincs különleges kulturális értékük. Az 1945. május 1-e után készült műalkotások, ha nincs különleges kulturális értékük, ötezer zloty értékig vámmentesen kihozhatok. Üzemanyagot Lengyelországba bevinni és kihozni csak az üzemanyagtartályban szabad. Tilos bevinni pornográf jellegű nyomtatványokat és tárgyakat, kábítószert, és minden olyan levelet, sajtóterméket, amelyek sértik Lengyelország érdekeit. Tilos kivinni az országból mindenféle szőrmét és bundabőrt, a bőrből készült cikkeket, gyapjút és textilanyagot, valamint ezekből készült árut, a 11 éven aluli gyermekek számára készült mindennemű ruházati cikket, alsó-fehérneműt, mindenféle lábbelit, aranyból és platinából előállított ékszert, drágakövet, féldrágakövet, igazgyöngyöt, gumiabroncsot, üzemanyagot. A lábbelire, valamint a gyajúból és pamutból készült árucikkekre vonatkozó kiviteli tilalom nem érinti az ajándékjellegű tárgyakat, a művészi, kisipari alkotásokat, és a „Cepeli” üzletekben kapható cikkeket, amelyek ezer zloty összértékig vámmentesen kihozhatók. Élelmiszerből csak az útiszükségletnek megfelelő mennyiséget szabad kihozni az országból. A kiviteli tilalom alatt álló tárgyakat a vámhivatalnál nem lehet letétbe helyezni. * * • Többeknek: Aj 19/1977. (V. 25.) MÉM—MiiM számú együttes rendelet a mező- gazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak munkaidejét és munkadíjazását szabályozza. A munkák besorolásakor egyidejűleg meg kell állapítani a termelőszövetkezetekben a fizikai dolgozók személyi alapbérét. A személyi alapbér megállapításánál annak a munkának a díjtételeit kell alapul venni, amelyre a dolgozó munkamegállapodást kötött. A személyi alapbér képezi a csoportos bérezés, a fizetett ebédidőre járó díjazás, a munkadíjpótlék, az állásidő elszámolásának alapját. A 17/1977. (VI. 25) BkM számú rendelet az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók műszakpótlékáról szól. Az üzemeltetési időt és az egyes műszakok időtartamát elkülönített egységenként kell megállapítani. Ha az egységen belül az egyes részlegek dolgozóinak munkaidő-beosztása elkülöníthető és jelentősen eltér egymástól (pl egyes melegkonyhás egységekben a konyhai és az éttermi dolgozók munkabeosztása), az üzemelési idő kezdetét és végét, az egyes műszakok időtartamát részlegenként kell meghatározni. Fél órát meg nem haladó időtartamra az egy órára járó műszakpótlék felét, a fél órát meghaladó időre az egy órára járó pótlékot kell fizetni. A folyamatos munkarendben összevont műszakpótlékot a kollektív szerződés csak abban az esetben állapíthat meg, ha a dolgozók műszak- beosztása rendszeresen változik. (dr. Serédi)
