Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
1977. Julius 1., péntek Törekedni a biztonságra Előrelátóak, anyagi biztonságra törekvőek-e a bé- késszentandrásiak? Többek között erről volt szó június 29-én Békésszentandráson, a nagyközségi tanács vb-ülé- sén. A tényeket, adatokat Súlyán István, az Állami Biztosító szarvasi járási fiókvezetője írásos beszámolóban ösz- szegezte a testület számára. Eszerint a nagyközségben változó az igény a különböző lakossági biztosítási módozatok iránt. A legnagyobb népszerűségnek az üzemi dolgozók CSÉB-biztosítása örvend. A két szentandrási tsz-ben, a háziipari szövetkezetben, a keverőüzemben és a vízgazdálkodási társulatnál dolgozók közül például ösz- szesen több mint 300-an rendelkeznek a 40, illetve 50 forintos havi díjú csoportos élet- és balesetbiztosítással. Nagy életbiztosítást eddig 89-en kötöttek a nagyközségben, míg a megközelítően 160 magán személygépkocsitulajdonos közül 72-en látták szükségességét járművük CASCO-biztosításának. Ez az arány a járásihoz hasonló, de nem mondható el ugyanez az épület-, illetve lakásbiztosításokról. A magántulajdonú lakóépületek száma a bérlakásokéval együtt Szentand- ráson mgeközelíti a kétezret, és ebből mindössze 890 a biztosított. Egymás után épülnek a Körös mentén is a nyaralók, víkendházak, ahol szintén nagyon indokolt a biztosítás. A szent- andrásiak többsége foglalkozik jószágtartással. Két évvel ezelőtt csupán öten rendelkeztek új állatbiztosítással — azóta ez a szám 100-ra növekedett, de még mindig igen alacsony. Az említett adatok egyben jelzik az Állami Biztosító feladatait is a nagyközségben: ez pedig az itt eddig kevésbé elterjedt, korszerű lakossági biztosítási formák népszerűsítése. Búvárok a zsilipkapunál A közelmúltban a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság felkérésére egyhónapos munkához láttak a békésszent- andrási duzzasztónál az MHSZ gyulai könnyűbúvár klubjának tagjai. A klub feladata az évek óta nem tisztított zsilipkapuk előtt a víz lezárása. A búvárok a nyolc darab 20 mázsás támasztóbakra 16, mintegy . másfél tonnás lapot helyeztek fel. Ezeket úszódaru emelte a vízbe, a víz alatt pedig a búvárok illesztették és szerelték össze azokat. A munka második száka- sza a két zsilipkapu közül a víz kiszivattyúzása, majd — az esetleges szivárgások megakadályozása végett — fóliatömítés alkalmazása. A könnyűbúvárok jó ütemben haladnak a munkával, és előreláthatóan július 10-e körül befejezik feladatukat. Ha nem csurran, cseppen? Kinyitom a csapot. Valami halk nesz hallatszik, majd vékonyan megered a víz, aztán semmi. Bosszúság a javából. Különösen kánikula idején. • • • Ugye ismerősen hangzanak ezek a megállapítások Orosházán is, ahol csúcsidőszakban, főleg a többszintes épületekben akadozik a vízellátás. Pedig a megyei víz- és csatornamű vállalat, a helyi városi tanács illetékes osztályával fnindent megtesz a gondok enyhítésére, megszüntetésére. NŰHEK AZ IGÉNYEK Persze, azt nem állíthatjuk, hogy szomjazik az egyre iparosodó város, de az igények évről évre nőnek, ezzel lépést tartani nem könnyű. Az elmúlt két évben csökkent a kutak vízhozama, és szükségessé vált a felújításuk. Ennek ellenére csaknem 100 ezer köbméterrel nőtt a kutak teljesítménye. Ám ez még mindig kevés, hiszen a hálózat 30 kilométerrel, a közüzemű vízszolgáltatásba bekapcsolt lakások száma 670-nel növekedett. Éppen ezért a megyei tanács ÉKV- osztálya olyan határozatot hozott, miszerint a hálózatot bővíteni csak akkor lehet, ha újabb kutakat fúrnak. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ipari vízfogyasztás is lényegesen emelkedett; tavaly elérte az 59 ezer köbmétert. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a vállalat elsődleges feladatának tekinti a vízbázis bővítését. Saját beruházásban ebben az esztendőben, több mint egymillió forintért 40 és 110 méteres kutat fúrnak, s jövőre kapcsolják be a hálózatba. A 11-es számú telepen újabb három nagy mélységű kút fúrására kerül sor ebben a tervidőszakban. Az elképzelések megvalósítását a városi tanács hatmillió forinttal segíti. URH-LÍNC ÉS ÜZEMBIZTONSÁG Hogy mennyi víz kerül a hálózatba, azt nagyon sok minden befolyásolhatja. Többek között a jó üzembiztonság. A vállalat szakemberei például a 9-es számú kút hozamát úgy növelték, hogy iker-búvárszivattyút szereltek fel. Ilyen megoldást alkalmaznak a közeljövőben a Tátra utcai kútnál is. Sajnos, a víztorony és a kutak automatikájának az elkészítése, a beruházó és a kivitelező együttes hibájából késik. Természetesen így az üzemeltetés sem olyan biztonságos. A víz metángáztartalma miatt nagy a robbanásveszély. Ennek megakadályozására számos intézkedést tettek. Megoldották a-- gépházak és a tárolómedencék szellőztetését, gázérzékelő jelzőberendezést építettek be. Az V. ötéves terv hátralevő éveiben folytatják a rekonstrukciót. Nagy teljesítményű gáztalanító berendezést szerelnek fel, az üzem- mérnökséget URH adóvevővel, telexszel látják el, hogy a hibákat a lehető legrövidebb időn belül kijavíthassák. TÚLTERHELT SZENNYVlZTISZTlTÚ De nemcsak az ivóvízzel, hanem a keletkezett szennyvízzel is gond van Orosházán. A szennyvíztisztító-telep 1974-ben épült. Egyáltalán nem megnyugtató, hogy nyári csúcsidőszakban a túlterheltség mértéke 150-170 százalékos. Nehezíti a helyzetet, hogy elsősorban az ipari vállalatok megfelelő előtisztítás nélkül vezetik a szennyvizet a közcsatornákba. Ráadásul a városban működő négy átemelőtelep üzembiztonsága sem a legjobb. Mindezeket figyelembe véve a vállalat a lehetőségekhez képest nagy gondot fordít a szennyvíztisztító hatásfokának a javítására. Ami az elkövetkezendő időszak terveit illeti, az üzembiztonság fokozása, a telep kapacitásának bővítése kerül előtérbe. Nagyobb teljesítményű szivattyúk üzembe helyezésére 1979-ben lesz lehetőség. A II. ütem építése a városi tanács beruházásában valósul meg. Ezután a város szennyvízelvezetése, tisztítása mintegy öt évre megoldódik. * * * Mindent egybevetve: látjuk, hogy mennyi erőfeszítésbe, pénzbe kerül a városnak, a vállalatnak az ivóvíz előteremtése, a szennyvíz elvezetése. Gondoljanak erre azok is, akik a nyári kánikulában hajnalban és este locsolják a kertet, mossák a gépkocsit, s csak úgy folyik a drága víz az autóparkolóban. És akkor többször csurran az orosháziaknak is, mint cseppen. Seres Sándor Vj látványossággal gazdagodott Dunaújváros: a 6-os főközlekedési útvonal mellett, a helyi repülőklub épülete előtt fölállították a szovjet MÍG—15 sugárhajtású repülőgép kicsinyített másolatát. Képünkön: Dunaújváros új „jelképe” (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) Két lábbal a földön Hosszú hónapokon át tervezgettem, hogy felkeresem. A betelt jegyzetfüzetből mindig átírtam az újba: „Fi- lyó János lakatos, Szarvasi Állami Tangazdaság Rózsási kerülete, gépműhely.” A múlt ősszel jártam ott egyszer, a KISZ-esekkel az alapszervezet életéről, a tanyai fiatalság körülményeiről beszélgettünk. Természetesen ott volt a nemrég választott KISZ-titkár, Filyó János is. Keveset beszélt, de akkor minden szempár érdeklődéssel' fordult felé. Ügy, ahogyan a maguk közül való vezetőre, a megbecsült em bérré szoktak egy közösség tagjai. — Jancsi, Filyó, téged keresnek! — zeng a műhely, amint az egyik szerelő a sokféle zajt próbálja túlkiabálni. A javításra váró pótkocsi alól bújik elő a nagykockás inget, sötétkék munkásnadrágot viselő fiatalember, és a szokásos — „elnézést, hogy ilyen olajos vagyok” — szabadkozás nélkül fog velem kezet. Mondom, ezúttal róla szeretnék írni. A munkájáról, az életéről, a terveiről. Nehézkesen indul a beszélgetés, mígnem rákérdezek az újításra, amelyen tavaly, ott-jártamkor húzták meg az utolsó csavarokat. — Azt heten csináltuk — válik beszédesebbé. — Egy selejtezett SZK—5-ös rizskombájn alvázára építettünk egy hidraulikus emelőszerkezetet, meg platót. Ebből lett egy speciális szállítójármű, ami a lecsapolt rizsföldön jobban bírja a terhet vinni, mint a traktorvontatású, gumikerekű pótkocsik, azok pár év alatt így tönkremennek. Az őszi idényben ki is próbáltuk, végigdolgozta az idényt, utána adtuk be a bizottságnak, amely újításként elfogadta. — És mi lesz a további sorsa? — A gazdaságon belül minden kerületben rendszeresítik, és a rendszergazdaságoknak is javasolják. Azóta egyébként újabb ötletünkön dolgozunk: egy önjáró öntözőberendezésen. — Miért ez a nagy újítási kedv? Nyomban visszakérdez: — Hát nem sokkal jobb jó géppel dolgozni?! — De nem a saját munkáját könnyíti ezzel!? Fotó: Veress Erzsi Komolyan néz rám, azt hiszem, ez eddig meg sem fordult a fejében. — Ott van rá szükség. Persze azt is lehet tenni, hogy elmegy az ember máshová, ahol nincs probléma — ha egyáltalán van olyan munkahely. Én másképp vagyok ezzel: jó érzés, ha a másik is boldogul, annak is köny- nyebb. Különben, egyedül semmit sem szoktam tenni, legyen az újításféle, vagy KISZ-munka. ‘ Nagyon jó kollektívánk/ van, és mi így együtt mindent meg tudunk valósítani. Édesapja — világéletében kubikos — szigorú, szorgalmas ember. Gyermekei kedvük szerint választhattak pályát, csak annyit kötött ki: valamit tanulni kell, legyen szakma a kezükben. Így lett János géplakatos, egyik öcs- cse Moszkvában tanul, a másik autószerelő lesz, a legkisebb testvér pedig még általános iskolás. — Orosházán, a Táncsics Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában tanultam ki a lakatos szakmát, 1971-ben érettségiztem. Jó lett volna továbbtanulni, de hát kellett a pénz. Akkoriban édesanyám el akart menni dolgozni, csakhogy egyre többet betegeskedett. A hangja színt vált, maga elé néz, úgy folytatja: — Aztán 75 decemberében meghalt. Nem lehetett megmenteni. — Reggel fél 6-kor kelek. Míg készülődök, meghallgatom a krónikát, a híreket. — Ma éppen azt, hogy megkezdődött az őszi belgrádi értekezletet előkészítő tanácskozás a Száva palotában. Minden nagyon-nagyon fontos, ami a békét, az enyhülést szolgálja! A munkaidő végeztével még korántsem ér véget a nap számára. Szólítják őt a KISZ-titkári teendők, az ifjúsági klub ügyes-bajos dolgai. Ez a klub különösen fontos funkciót tölt be itt. Ide járnak a környékbeli fiatalok szórakozni, művelődni — nem mindegy tehát, mit nyújt nekik a klub: — Ha mindezek után még marad szabad ideje, mivel tölti legszívesebben? — Van egy kis méhészetem, azzal. Nekem ez a legjobb kikapcsolódás. Kialakult képe van a világról. Azt vallja, hogy az ember maga irányítsa a sorsát, ne bízzon semmit a véletlenre. Tíz éve KISZ-tag, és az idén lett párttag. — Ez számomra azt jelenti, hogy a maximumot kell nyújtani. Példát mutatni, a munkámmal, nemcsak beszélni. Az könnyű, de annak van igazán becsülete, aki letesz valamit az asztalra! — És az egyéni boldogulás? — Az anyagi boldogulásra gondol? Higgye el, a közösség is meg tudja adni az embernek azt az elégedett jó érzést, amit például a kocsi, az új ház. Persze jó az autó, kell az is, de nemcsak az, és nem mindenáron. — A tervei? — Tovább akarok tanulni a mezőtúri főiskola mezőgazdasági gépész szakán. Ügy tud álmodozni, terveket szőni, hogy közben nem jár a fellegekben. Két lábbal, biztosan áll a földön. Tudja mit akar, mire képes. Ismeri a szellemi-fizikai erőfeszítések mivoltát, a kínlódásokkal és az elégedettség jó érzésével együtt. De a legtöbb, hogy ismeri a másokért való munka tiszta örömét. Gazdag ember... Tóth Ibolya Munkásőrök éjszakai gyakorlaton A mezőkovácsházi járási munkásőregységnél — az időarányos terveknek megfelelően — a munkásőrség megyei parancsnoksága június 21—25. között harckészültségi ellenőrzést tartott, s ez éjszakai harcászattal fejeződött be., * • * Sok munkásőrt a tévé előtt ért a riadó, ami váratlanul jött, mint ahogy a riadók általában mindig váratlanul érkeznek. Volt, ahol a vacsorát szakította félbe, vagy a már régebben tervezett mozilátogatást, vendégséget hiúsította meg. A riadóparancs este nyolc órakor érkezett a mezőkovácsházi egység munkásőreihez. Jól begyakorolt, gyors mozdulatokkal öltötték fel az egyenruhát, és sietve indultak a kijelölt gyülekezőhelyre. Még egy búcsúcsókot kaptak a feleségek, s az éppen aludni készülő gyerekek. Mezőkovácsházán az egység vezetői nem kisebb izgalommal várták, hogy a ria- dóztatott munkásőrök hogyan hajtják végre a parancsot. Meglepően rövid idő alatt befutott az első tehergépkocsi, rajta a Mezőhegyesi Cukorgyár alegységével. Aztán egymás után gördültek be a gépkocsik, s mire az utolsó is megérkezett, a parancsnokok és az ellenőrző döntnökök megelégedéssel nyugtázták : az egész állomány a normaidő fele alatt érkezett a helyszínre. Nem sok idő maradt a barátok jcözötti beszélgetésre, mert indulni kellett a kijelölt területre, ahol az éjszakai harcgyakorlatot tartották. A döntnökök „árgus” szemekkel figyeltek minden mozdulatot. Azaz, csak figyeltek volna, de a munkásőrök annyira harcszerűen, olyan fegyelmezetten és szinte láthatatlanul hajtották végre a feladatot, hogy még a legjobb távcsövekkel sem voltak kivehetőek a harcmozdulatok. Pedig nem volt könnyű a végrehajtása. Ugyanis nem sokkal a gyakorlat előtt a régen várt eső áztatta a földet, a nehéz terepen bizony jól átáztak a ruhák, amire átkeltek a búzatáblán. Ropogtak a fegyverek, vil- lództak a torkolattüzek, és egyre összébb szorult a gyűrű, a „megsemmisítésre” kijelölt csoport körül. Világosodott már, amikor befejeződött a gyákorlat. ‘AZ- egység fáradtan, csuromvizesen szállt gépkocsira és indult a nagyközség filmszínházába, ahol megnézték a munkásőrség fennállásának 20. évfordulója tiszteletére készített Napról napra című filmet, amely a testület életét mutatta be. Örömmel fedezték fel a filmben a békéscsabaiak ünnepi állománygyűléséről készített képsorokat. Jólesett a munkásőröknek az is, hogy a gyakorlaton ott voltak a párt járási bizottságának, a bázishelyi községi párt- és tanácsi szervek és termelőszövetkezetek vezetői, akik ezzel is bizonyították, hogy figyelemmel kísérik és szívügyüknek tekintik a munkásőrök életét, tevékenységét. A gyakorlat befejezése után Tóth Pál, a munkásőrség megyei parancsnoka értékelte a tapasztalatokat. Jól- esően állapította meg, hogy a munkásőrök zökkenőmentesen oldották meg a nem könnyű feladatot. Külön köszönetét mondott és példaképül állította a többiek elé a mezőhegyesiket a riadóparancs gyors végrehajtásáért, a medgyesegyházi alegység tagjait pedig a kiválóan sikerült harcászati feladatok teljesítéséért. Elismerését fejezte ki a gyakorlatban közreműködő rendőröknek is, akik nagy szakértelemről tettek tanúbizonyságot a harcászat színhelyén levő közutak ellenőrzésével, biztosításával. Béla Ottó
