Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. július L, péntek

o

Uj recept a keverőben

Kondoroson a termelőszövetkezetek keverőüzemében az év első öt hónapjában 3000 vagonnál is több tápot állítottak elő, ez mintegy 500 vagonnal több, mint az erre az időszakra tervezett meny- nyiség.

A gyártott tápok legnagyobb része, mintegy háromnegyede sertéstáp. A keverékek előállításánál a nagy teljesítmény, no meg a tavalyi gyenge kukoricatermés miatt új receptet készítettek. A keverék tápok minőségén nem változtat az új módszer, ezeknek a tápoknak a íeletetése után ugyanolyan szépen gömbölyűdnek az állatok, mint az eddigiektől. Addig, míg az ez évi kukoricatermés be nem érkezik a keverőbe, ezzel a keverési aránnyal készülnek a tápok.

A kondorosi keverőben április óta a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak bérkeverést is végeznek, havonta 100 vagonnal. Mivel a közös vállalkozásban részt vevő termelőszövetkezetek már

nem tudják elegendő meny- nyiségű gabonával sem ellátni a keverőt, a GMV-től vásárolják meg a hiányzó takarmánybúzát.

Az 1977-es tervek szerint az ez évi takarmánytermésből 1500 vagonnyi búzát vásárolnak meg a hét termelő- szövetkezettől. Ennek a nagy mennyiségnek a fogadására felkészültek a keverő dolgozói, tíz nap alatt 1000 tonna termény szárítása is megvalósítható.

A munkák szervezését úgy oldották meg, hogy egyelőre a dolgozók szombatonként is dolgoznak. A kalapácsos darálót eddig három műszakban üzemeltetik.

A keverőüzemben készült tápokat nagyon keresik a kis- és nagygazdaságok állattartói, így nekik is és az itt dolgozóknak is megéri a fáradságot. A túlmunkával járó többletkeresetet és az ebben az időben ki nem adott szabad napokat nyáron a nyaralási időben kapják meg a keverőben dolgozók.

Az országos Műemlékvédelmi Felügyelőség irányításával helyreállítják a XIII. században épült csesznekl várat. Képünkön: a cseszneki várrom a Bakony kedvelt kirándulóhelye

(MTI-fotó, Vida András felvétele — KS)

Kooperáció

Szerződést kötött a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalat a svájci, olasz, nyugatnémet és osztrák részesedésű HUNGAGENT részvénytársasággal. A megállapodás értelmében a miskolci vállalat részére felkutatják és lehetővé teszik a műszaki fejlesztéshez szükséges technológiák, gyártási eljárások, alapanyagok és szerszámok beszerzését, «ugyanakkor biztosítják számára, hogy a késztermékeivel az érdekelt piacokon jelentkezhessen.

Az elsősorban fogyasztási cikkeket gyártó miskolci műanyagfeldolgozó részére a szerződéskötés máris eredménnyel járt. Egy osztrák cégtől újabb szerszámokat vásároltak, amellyel bordástálakat, valamint tortatálcákat, összesen mintegy tízféle új terméket készítenek majd. Ugyanakkor egy másik osztrák cégtől automata pohárgyártó gépet vásárolnak, amellyel évente mintegy 20- 30 millió darab feketekávé, sör és szörpök árusítására alkalmas különböző nagyságú, tetszetős műanyag poharakat készítenek.

A gazdasági verseny szorításában

É

rdekes kérdés került szóba a minap egy beszélgetésen, amelyet államigazgatási és vállalati szakemberek folytattak egymással a szocialista gazdasági integráció mindennapos gyakorlatáról. A kérdező azt feszegette: a szocialista piac, a nagy volumen, a több évre szóló szállítási szerződések vajon nem kényelmesítik-e el a vállalatokat, e kapcsolatok biztonsága nem hat-e a műszaki fejlődés, a termék- megújítás követelményével szemben? ■

A jelenlevő vállalatvezetők — a nehéziparból éppúgy, mint a gépiparból, kisüzemek és nagyvállalatok képviselői egyaránt — határozottan cáfolták, hogy e veszély reális lenne. És az érvek, amelyeket felhoztak, meggyőzték hallgatóságukat arról, hogy nem „kötelező tiszteletkör”, amit mondanak, és nem is gondjaik rejtegetése, palástolása, hanem maga a valóság. A mai valóság — ezt azért feltétlenül hozzá kell tenni, mert néhány évvel ezelőtt még valóban úgy festett a kép, ahogyan azt a kérdésfeltevő is érzékelte.

Az integráció, a nagyobb fokú gazdasági összefonódás kritikus szemlélői rendszerint azt állítják, hogy az egymás közti kapcsolatok fokozása befelé forduláshoz, a külvilág kizárásához vezet. Nos, ezek a vállalati szakemberek éppen azt bizonyították, hogy a külvilág versenye — a partner KGST- országok éppúgy, mint az Integrációs szervezethez nem tartozóké — hajtja-űzi őket abban az irányban, hogy ne üljenek ölbe tett kézzel egy- egy nagyobb megrendelés birtokában, hanem tudatosan készüljenek arra, hogy legközelebb is megszerezhessék azt. És az sem mindegy, hogy a már érvényes szerződéseknek milyen színvonalon tesznek eleget. Amióta a KGST-ben új árképzési elv, az úgynevezett csúszó árbázis rendszere érvényesül — az árakat többé nem egy-egy tervidőszakra rögzítik, hanem évről évre korrigálják — megnőtt a minőségi tényezők, a termelékenységi mutatók szerepe is. Hiszen csak azért a termékért kérhetnek többet, amely valóban különb annál, amit az előző évben gyártottak.

A vállalatok szeretik, ha kapacitásuk jó részét a KGST-partnerek kötik le.

Néha túlságosan Is... Ez nagyfokú biztonságot jelent számukra középtávú terveik elkészítésében, a várható árbevételeik kalkulálásában és számos más területen. Ezért azután sokszor kevesebb érdeklődéssel fordulnak a hazai megrendelők és még kevésbé a KGST-n kívüli piac felé. Ez viszont már nem szerencsés, legalább két okból sem. Az egyik: nem biztos, hogy ami jó a vállalatnak, az minden esetben hasznos a népgazdaságnak is. A szocialista exportnak — különösen a gép- és könnyűiparban — rendszerint jelentős tőkés importvonzata van és ma még csak kevesen vállalkoznak arra, hogy az ehhez szükséges devizát maguk kitermeljék. Márpedig a jelenlegi tervidőszakban, amikor a népgazdaság külső és belső egyensúlyának helyreállítása az egyik központi feladat, erre is tekintettel kell lenni. A másik: nem mindegyik partnerország tudja olyan mértékben növelni szállításait számukra, mint amilyen mértékben a magyar vállalatok elégítenék ki az ő keresletüket. Gyakran ez a háttere annak, ha egy vállalat arra panaszkodik, hogy egyik vagy másik főhatóság nem támogatja exportnövelési elképzeléseit.

Ezért is és a nemzetközi méretű munkamegosztás tendenciáit figyelembe véve is szerencsésebb, messzebbre mutató, ha vállalataink a késztermékexport mindenáron való erőltetése helyett több- figyelmet szentelnek a szakosításnak, a kooperációnak, a részegység- és alkatrészgyártásnak. Vagyis olyan viszonyok kialakításának, amikor két vagy több ország vállalatai megosztják egymás közt a fejlesztés és a termelés terheit és egyben biztosítják egymás szállításainak ellentételezését. Ezt az igényt, persze, ma még nem szabad kizárólag a vállalatok címére megfogalmaz□

KGST mechanizmusában az ilyen jellegű I egyezmények többségét felsőbb szinten — államközi, minisztériumok közötti tárgyalások eredményeként — kötik. Az akciók sikere, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok két- és többoldalú kiegyensúlyozottsága tehát az irányítószervek munkáján is múlik.

Lipavecz Iván

Tsz-ek, téglák, árak

Tegnap délelőtt Békéscsabán ülést tartott a megyei tanács termelési és ellátási bizottsága. A bizottság tagjai megvitatták a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának a termelőszövetkezetek

1976-os gazdálkodásáról szóló elemzését, a kereskedelmi osztálynak az építőanyagok értékesítésével foglalkozó jelentését és meghallgatták az ipari osztály vezetőjének tájékoztatóját az osztály árhatósági tevékenységéről.

A megyei termelési és ellátási bizottság az első napirendi pontként a mezőgazdaság elmúlt évi gazdálkodásáról tárgyalva megállapította, hogy az üzemek többsége figyelemre méltó eredményt ért el a növénytermesztés és állattenyésztés legfőbb ágazatainak fejlesztésében.

Az ötödik ötéves tervben a mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti gazdálkodásban is a minőségi tényezőkön van a legfőbb hangsúly. Tovább nő a vezetés felelőssége, a szakértelem szerepe és a technikai felszereltség jelentősége. Éppen ezért van szükség arra, hogy valamennyi szövetkezet bekapcsolódjon a rendszerbe szervezett termelésbe, illetve arra, hogy az átlagosnál gyengébb adottságú tsz-ek a jelenleginél hathatósabb segítséget kapjanak megfelelő végzettségű ■ szakemberek alkalmazásához.

Az elmúlt évi tapasztalatok összegzését most az teszi külön is időszerűvé, hogy mezőgazdaságunk a renkí- vüli időjárás következtében a tavalyihoz hasonlóan, nehéz helyzetben lát hozzá a betakarításhoz, és az éves tervek teljesítésében sem lesz könnyebb dolga, mint egy évvel ezelőtt.

Az építőanyagok megyei értékesítésének helyzetéről szóló jelentésből .— a bizottság második napirendi pontjából — az derült ki, hogy a Békés megyei TÜZÉP Vállalat átszervezésével sem oldódott meg minden gond a megye tüzelő- és építőanyaggal való ellátásában. Jelenleg a kecskeméti központtal létrehozott Alföldi TUZÉP Vállalat 20 egysége és 62 ÁFÉSZ-telep látja el Békés megye lakóit szénnel, fával, mésszel, cementtel, téglával.

A kereskedelmi osztály vizsgálatai alapján az ellátásban legtöbb helyen a kisméretű tégla hiánya, néhány - anyag rendszertelen szállítása, valamint a lakosság körében végzett propaganda- munka kis hatékonysága okoz nagyobb fennakadásokat. Az utóbbiban jelentős javulást remél az osztály az ősszel Békéscsabán megnyitandó mintabolttól.

A bizottság erről a napirendi pontról tárgyalva kedvezőnek ítélte azt, hogy az elmúlt évi 15 és fél ezer tonnával szemben, az idén több mint 23 ezer tonna tüzelőanyagot adtak el a telepek a kedvezményes akcióban, s így a lakosság kétmillió forintot takaríthatott meg.

Végül a megyei termelési és ellátási bizottság a tegnapi ülés befejezéseként jóváhagyólag tudomásul vette az ipari osztály beszámolóját azokról az árhatósági intézkedésekről, amelyeknek során az osztály a termelői ármegállapításra és árképzésre vonatkozó jogszabályok érvényesülését segítette elő.

K. E. P.

A Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézetének munkatársai felfelé futtatják a dinnye indáit. Így alakul ki a dinnyefa. Megfigyelések szerint ily módon korábban érik a gyümölcs és jobb a terméshozama

(MTI-fotó, Várkonyi Péter felvétele — KS)

K hunyai módszer

A nem szabadalmaztatott, de annál életrevalóbb, eredménnyel hasznosítható ötletek hamar elterjednek, s néhány év múltán már nagyon nehéz egy-egy bevált, a termelésben gyorsan meghonosodott módszer, eljárás' eredetét kinyomozni. Ráadásul az esetek többségében nem is a módszer kitalálóinak, első alkalmazóinak nevén és főleg annak ismeretén van a hangsúly, hanem azon, liogy amit kitaláltak, amit elsőként sikerrel alkalmaztak, az minél hamarább elterjedjen.

Az utóbbi években megyénk mezőgazdaságának egyik feltétlenül figyelemre méltó eseménye volt a szer- vestrágya-szórás körösladá- nyi módszerének kialakítása. Erről az elmúlt év őszén képes riportban számoltunk be. A módszer lényege, hogy a trágyázandó táblára 40 méterenként jó egy méter széles csíkban felhordott szerves anyagot egy megfelelően beállított Dondi nevezetű rotációs csatornanyitó berendezéssel veretik jobbra-balra 20—20 méterre szét.

Cikkünk nyomán az olcsó, gyors és egyszerű módszer iránt hirtelen megnőtt az érdeklődés, jó néhány gazdaság segítséget is kért a kö- rösladányiaktól, akik így egész ősszel a megyét járták az általuk kialakított szer- vestrágya-szóró gépsorral.

Reméljük: hasonló eredményeket érhetünk el annak a megoldásnak a népszerűsítésében is, amelyet Hu- nyán, a Hunyadi Tsz-ben ötöltek ki a sertéshústermelés gazdaságos növelésére. Két évvel ezelőtt egyszerűen kiürítették a sertéstelepen a kocaszállást ' és a kilakoltatott kocákat házaknál helyezték el. A kocatartás felszámolása előtt a tsz három és fél ezer sertést hizlalt meg egy évben, az idén már csaknem hatezret, s míg akkor veszteséges volt ez az ágazat, most mintegy 3 forint nyereséggel állítanak elő egy kilogramm sertéshúst.

A számok embere Gyurik János, a Hunyadi Tsz főkönyvelője, a hunyai módszer alapjairól a következőket mondja:

— Községünkben nagy hagyománya van a sertés-, következésképpen a 'kocatartásnak is. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy a ház- tájinkénti három-négy koca sokkal több figyelmet, alaposabb gondozást kap, mint amennyit a telep gondozói adhattak az együtt tartott 320 anyaállatnak. Ezt az elhullási veszteség jelentős csökkenése mellett is a számok bizonyítják leginkább: míg mi mindent bedobva is csak 50—52 forintért tudtunk egy-egy választási malacot „előállítani”, a háztájiból 42 forintért vásároljuk fel a malacokat és a gazdák így is megfelelő haszonhoz jutnak.

És a főkönyvelő szavait is meggyőzően bizonyítják a számok: jelenleg Hunyán a házaknál 450—460 kocát gondoznak a korábban a telepen tartott 32Q-szal szemben és tavaly a tervezett 4200-hoz képest a tsz mintegy 5400 malacot vásárolt föl taejaitól. Az idei terv 6 ezer malac átvételéről szól, ebből eddig 4400-at adtak át a hunyai kocatartók.

A módszer — a hunyai módszer — lényegéhez csak annyit még: a tsz kocáiért a tartásukra vállalkozók „malacban” fizettek, a takarmányellátás szervezéséről, a szállítási feladatok megoldásáról a szövetkezet gondoskodik, ugyancsak a szövetkezet végzi a tenyésztői munkát is. A malacokat — szintén nagyon szervezetten — minden második szerdán veszik át az állattartóktól, akiket készpénzben azonnal ki is fizetnek.

Befejezésül: a hunyai módszer helyességén lehet vitatkozni — az- eredményein nem: azok egyértelműen a módszer mellett szólnak.

Kőváry E. Péter