Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. július L, péntek o IZIjdUlTiIt! Befejeződött az országgyűlés Romany Pál hozzászólása A miniszter bevezetőben utalt arra, hogy a mezőgaz­daságban is elemi érdek a jó vízgazdálkodás. Különö­sen az hazánkban, ahol hol sok a csapadék, hol kevés, egyik héten nagy a forróság, másik héten ugyanaz hiány­zik. Éves átlagban gyakran kiegyenlítődnek ezek, de a kellő vízmennyiség konkrét időszakban szükséges, nem évi átlagban. A fejlődésre jellemző, hogy a mezőgazdaság öntözővíz­felhasználása a felszabadulás előtt az évek átlagában nem érte el a százmillió köbmé­tert; jelenleg viszont több mint egymilliárd köbméter öntözővizet használ a mező- gazdaság. A mezőgazdasági­lag megművelt területnek immár 6-7 százalékát tudjuk öntözni. Arról is szólt a miniszter, hogy az új gépi technika al­kalmazása új ismereteket kö­vetel. Az utat — a locsoló­lapáttól az önjáró esőztető- ig — éppen úgy végig kell járni, ahogyan a kézi kaszá­tól a nagy teljesítményű ga­bonakombájnokig végigjár­tuk. Az elmúlt másfél évti­zedben a mezőgazdaság dol­gozóinak tízezrei sajátították el a korszerű öntözéshez szükséges ismereteket, s eb­ben sokat segített a szerve­zett vízügyi szolgálat. A kihasználatlan lehetősé­gekről szólva elmondotta a miniszter: néhány üzem még ma is csak „végveszélyben” használja ki jól berendezése­it Pedig az öntözővíz csak folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet biztos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Termé­szetesen csak ott, ahová el­jut. Ezért az öntözőhálózat fejlesztését terveink szerint mind a Tisza-völgyben, mind más területen tovább kell folytatni. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar érdekelt a fo­lyamszabályozási munkákban is. A szállítási feladatok el­látása során a víziúthálózat­tal jobban kell számolni. Kö­vetendő, de mindenképpen tanulmányozandó a bolyi mezőgazdasági kombinát kez­deményezése. A növényolaj - ipari vállalattal közösen uszálykikötőt építettek Mo­hácson, s az idén üzembe lé­pő tároló-szállító beruházás a kombinátnak mintegy 7-8 millió forint szállítási költ­ségmegtakarítást ígér. — A természeti erőkkel való küzdelem nem kerülhető el — mondotta. — A világ földművelői és állattenyész­tői nehezen kiszámítható, ál­landóan változó természeti feltételek között dolgoznak. Küzdelmük . eredményessége jelentősen függ felkészültsé­güktől, szorgalmuktól, a be­vonható anyagi-technikai ap­parátustól, mivel művelésbe vonható új területeink, ter­mőföldtartalékaink nagyon csekélyek, több figyelmet kell fordítanunk a meglevők védelmére, a talajok termé­kenységének és vízgazdálko­dási tulajdonságainak javítá­sára. E feladatok ellátása nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban és a mezőgazda­ságban dolgozók, hanem együttesen, országunk érde­ke — mondotta Romány Pál. Szigeti Gáborné Békés megyei képviselő felszélalása Az Országos Vízügyi Hiva­tal elnökének beszámolója feletti vitában felszólalt Szi­geti Gáborné, Gyula város országgyűlési képviselője is. Bevezetőjében a megyét át­szelő folyók, a Körösök és a Berettyó vizeinek hasznosí­tásáról beszélt. Érzékeltette azonban azt is, hogy a ter­mészetes vízkészlet nem elég az igények kielégítésére, ezért a szükséges ipari, gaz­dasági és ivóvízmennyiséget csak korszerű vízgazdálko­dással lehet biztosítani. Me­gyénk egyik legnagyobb gondja az emberi fogyasz­táshoz szükséges vízimennyi­ségnek és minőségének biz­tosítása. Példaként említette, hogy a megye 78 településé­ből 50 rendelkezik vízművel, de csatornázással mindössze 12. Aggodalmát fejezte ki, hogy a települések alatti víz­tartó rétegek statikus készle­te folyamatosan csökken. A minőségi ivóvíz biztosítása egyre nagyobb és nehezebb feladatot jelent. Tekintettel arra — mon­dotta a továbbiakban —, hogy Békéscsaba, Békés és Gyula városok, valamint a környező települések víz­gondjai máris igén nagyok, ezért feltétlenül szükséges a „Maros-törmelékkúp” ilyen irányú kutatásának gyorsítá­sa, a megyei gondokat meg­oldó regionális vízmű beru­házási programjának és ki­viteli terveinek elkészítése, még a jelen tervidőszakban. Békés megye csatornamű- vekkel és szennyvíztisztító berendezésekkel való ellá­tottsága igen rossz. A kelet­kezett szennyvizek jórészt szikkasztásos módszerrel a talajba kerülnek. A városok esetében a holt medreket, vagy az Élővíz-csatornát szennyezik oly mértékben, hogy az utóbbi vízminősége negyedosztályú. Megyei te­lepüléseink szennyvízelhelye­zését és -tisztítását önerőből megoldani nem tudjuk. Erre való tekintettel tisz­telettel kérem annak meg­vizsgálását, hogy nem lehet­ne-e a vízi közművek építé­séhez a célcsoportos jelleget visszaállítani, arra is figye­lemmel, hogy a településfej­lesztések — ezen belül első­sorban a lakásépítés és a kapcsolódó létesítmények — megvalósítása célcsoportos hitelből történik. A megol­dás érdekében célszerűnek tűnik az előre gondolkodás — ami az 5—15 éves fejlesz- tési tervekkel is egyezne —, ez elősegítené a lakás- és a lakáskapcsolódó intézmény- hálózat időbeni ellátását. En­nek vizsgálatával évekkel ez­előtt a Békés és Csongrád megyei képviselők együttes ülésén már foglalkoztak. Örömmel tudok beszámol­ni arról, hogy a megyei vízfc- ügyi szervek eredményesen foglalkoznak a szennyvíznek befogadón kívüli elhelyezésé­vel. Igen jó példa erre az 1969 óta üzemelő gyulai nyárfás öntözőtelep. A szennyvíz ilyen elhelyezése szinte minden település ha­tárában megoldható. Sajnos a szennyvíz öntözéses fel- használásának egyes jogi kérdéseit azonban még nem szabályozták. Megítélésem szerint ezeknek rendezése meggyorsítaná e fontos fel­adat megoldását. Mezőgazdasági vízhasznosí­tásra nagy lehetőséget biz­tosít megyénknek a „nagy­kunsági XIV. öntözőrend­szer” főmű építésének meg­kezdése. Ez a beruházás jó helyre került, mert segítségé­vel a megye legjobb föld­jein lehet a termelés bizton­ságát és a hozamok növelését fokozni. Éppen ezért az érin­tett mezőgazdasági üzemeink várják ennek az öntözőrend­szernek megépítését. Épül a körösladányi duzzasztó is és ezzel újabb lehetőség nyílik az öntözésre. Sajnálatos, hogy a békési duzzasztó ha­tásterületébe tartozó üzemek öntözési fejlesztése megre­kedt. A továbbiakban arról szólt, hogy a vízkészleteink növe­lése érdekében szükségesnek tartjuk a csongrádi vízlép­cső megépítését, mert ennek visszaduzzasztása elősegíti a Békés és Csongrád megyék ipari, kommunális és nem utolsósorban az öntözővíz­zel való ellátását. Békés megye területe, fek­vésénél, talajszerkezeténél fogva belvízérzékeny — mondotta. — Az elmúlt években csaknem rendsze­ressé vált a belvízkár, ami sok millió forint terméski­esést jelentett. Ez attól füg­getlenül igaz, hogy' a megye főművi kiépítettsége az or­szágos átlagnál magasabb. A központi és helyi szervek is sokat tettek azért, hogy az üzemközi és az üzemi mű­vek vonatkozásában javul­jon a helyzet. Elkészült Bé­kés megye komplex mező- gazdasági vízgazdálkodás­fejlesztési terve, aminek alapján edtlig mintegy 76 ezer hektár üzemi víz ren­dezése valósult meg. A belvízzel kapcsolatban szólt arról, hogy a megye 37 települése van a Körösök vízszintje alatt és ezekben a településekben több mint 270 ezer ember él. Ebből eredően a megyében az árví­zi biztonság megteremtésé­nek rendkívül nagy jelentő- • sége van. Fontos feladatnak tekint­jük — mondotta továbbá — a helyi, síkvidéki víztárolás megoldását. Erre igen jó le­hetőséget biztosítanak a fo­lyók találkozásánál levő, mély fekvésű, nem nagy ter­melési lehetőséget jelentő te­rületek. Ilyen a Fekete- és Fehér-Körös között levő úgynevezett „delta terület”, ahol víztároló kiépítése után a Körösök árvízi hozamából évente mintegy 150—200 mil­lió köbméter víz tárolható. A kialakított víztárolóban tartalékolható vízmennyiség megyénk jelentős részének öntözését biztosítani tudná. Sajnálatos, hogy a tároló szükségszerű használatának jogi körülményei teljesen rendezetlenek. A Sebes-Kö­rösön olykor hónapokig erő­sen szennyezett víz folyik le, ez komoly gondot okoz a Bi- harugrai Halgazdaságnak. Problémák vannak a víz minőségével, különös tekin­tettel arra, hogy a Körösök völgye idegenforgalmi von­zása egyre inkább nő, a mi­nőség befolyásolja a szarvasi holtágak vízellátását, annak hasznosítását és különösen a megye három városán ke­resztülfolyó Élővíz-csatorna vízminőségét. A gazdálkodás stabilizálása érdekében meg­nyugtató megoldás kidolgo­zása, kialakítása volna szük­séges. Javaslatát az alábbi­akban terjesztette elő: Engedjék meg, hogy e nagy jelentőségű kezdemé­nyezésre hívjam fel a figyel­met és ennek megvalósításá­hoz kérjem valamennyi ille­tékes támogatását: A Körös-vidék vízgazdál­kodásának történelmi múlt­ja, jó műszaki kiépítettsége, vízrajzi egysége, a művek viszonylag kis területen való koncentrálása lehetővé teszi, hogy e térség — megfelelő fejlesztések mellett — alkal­mas legyen vízgazdálkodási mintaterületi funkció betöl­tésére. Ehhez kedvezően kapcsolódna a termálvíz hasznosítására készített táv­lati fejlesztési javaslat is. Ez annál inkább idő- és célsze­rű, mert e térségen belül Gyula ma már országosan is elismert idegenforgalmi bázis. Biztos vagyok abban — mondotta befejezésül a kép­viselő —, hogy a korábbi vé­leményeknek megfelelően, az illetékesek — elsősorban az Országos Vízügyi Hivatal — megvalósításhoz segíti az em­lített korszerű és hasznos kezdeményezéseket. *** A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Az országgyűlés az OVH- elnökének beszámolóját egy­hangúlag, jóváhagyólag tu­domásul vette. Ezután következtek az in­terpellációk. Kangyalka Antal, a Buda­pesti Mezőgazdasági Gép­gyár makói gyárának igazga­tója (Csongrád megye) a kül­kereskedelmi miniszterhez interpellált az importból származó anyagmozgató gé­pek alkatrészellátásáról, ami jelenleg erősen akadozik. Dr. Biró József miniszter vála­szában elmondta, hogy az or­szágos tervhivatal a szocialis­ta országokkal történő terv­egyeztetéskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megál­lapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrészkontingen­sek elérésére törekszik. A vá­laszt a képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Sarudi Sándor, a vámos- pércsi MEZŐGÉP Vállalat meósa a közlekedés- és pos­taügyi miniszterhez intézett interpellációjában annak a fonák helyzetnek a megvál­toztatását sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befi­zetni kilométerenként négy, illetve hat forint térítési dí­jat, ha az autóbuszt szíves­ségből bocsátják valamely is­kola rendelkezésére. ■ Pullai Árpád miniszter válaszában elmondta, hogy a problémá­val a kormány is foglalkozott és utasította a minisztériu­mot, hogy vizsgálja ki a kér­dést. A választ mind az inter­pelláló képviselő, mind az or­szággyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülés­szaka Apró Antal zárszavával ért véget. (MTI) Ülést tartott az MHSZ tanácsadó testületé Tegnap, csütörtökön dél­előtt a békéscsabai repülőtér tanácskozótermében tartotta ülését az MHSZ megyei tit­kársága mellett működő tes­tületi tanács. Ivicz Imre al­ezredes, megyei titkár kö­szöntötte a tagokat, majd két beszámoló hangzott el. Elsőként a szövetség gazda­sági helyzetét elemezték. Megállapították, hogy az utóbbi időben jelentősen ja­vultak az anyagi feltételek, amelynek eredményeként hozzákezdhettek a városi, já­rási bázisközpontok felújítá­sához, korszerűsítéséhez. Bé­kés városban július végén ad­ják át a korszerűsített, jól felszerelt központot. A szarvasi járási bázisnál ez 1979-ben várható. Orosházán jelentős anyagi segítséget nyújtott a városi tanács és a nagyobb üzemek, és sikerült előteremteni a pénzt a fel­újításhoz, amely az ősszel kezdődik. A mezőkovácsházi járásban is biztosítottak az anyagi feltételek. Nagy gon­dot okoz a gyulai városi lő­tér nem megfelelő állapota, az is felújításra szorul. A tervek szerint ezt két ütem­ben valósítják meg, s a mun­kát 1978-ban kezdik. Hasonló gondok vannak a békéscsabai városi lőtérrel is. Ügy tűnik, hogy a következő három év­ben rendelkezésre álló több mint 20 millió forint elég lesz a legsürgősebb beruhá­zások megvalósítására. A gazdasági helyzet után az elő- és utóképzés helyze­tét vitatták meg. Amatör néprajzosok, régészhallgatók a múlt nyomában Néprajzi gyűjtőtáborban keresik a nemzeti múlt em­lékeit a Békés megyei Múze­umi Szervezet baráti köré­nek tagjai, középiskolás diá­kokkal közösen, Biharugrán június 25-től július 9-ig. Az összegyűjtött--használati tár­gyak, hagyományemlékek a Munkácsy Múzeum "kiállítá­sait gazdagítják majd. Júniustól augusztus köze­péig kutatnak a battonyai ré­gészeti táborban német, len­gyel, magyar régész szakos egyetemi hallgatók és a ro­mán nemzetiségi középisko­lák tanulói. Vésztő-Mágoron középiskolás diákok . régész- kednek, július 11-től 23-ig. Természettudományos gyűj­tőtábor nyílik a szabadkígyó­si kastélyban július 4-től 9-ig a szegedi Tanárképző Főisko­la biológia szakos hallgatói­nak részvételével. Gyula vá­roserdőn sátortáborban ter­mészetvédelmi és ornitológiái tábor lesz július. 18-tól 28-ig, a békéscsabai ifjúsági és út­törőházzal közös szervezés­ben, általános és középisko­lás diákoknak. A múzeumi életben újsze­rű, országos kezdeményezés, hogy főiskolások részvételé­vel szervezik a természettu­dományos gyűjtőtáborokat. A tábori munka rangját, ér­tékét, elismerését jelenti, hogy a főiskolák érvényes kötelező nyári gyakorlatként is elfogadják az itt végzett kutatásokat, megfigyeléseket. Tábori üdvözlet A mátrafüredi kilátóból csodálatos a panoráma. A kéklő hegyek és a síkság ta­lálkozásánál egy apró tavat rejt az erdőség. A tó halai so­káig emlegetni fogják a bé­késcsabai gyerekek táborozá­sát. A 10. sz. általános iskola Kulich Gyula Üttörőcsapata ugyanis a Sástó partjánál vert tábort, természetes tehát, hogy a fiúk kedvenc szórako­zása a pecázás. Esténként ha­talmas tábortüzek mellett száll a dal, és azon se lehet csodálkozni, ha a lányok a szalonnasütéskor nem esznek vöröshagymáit, hiszen, a vi­dám „sóderolás” idején fon­tos az üde lehelet... A gyerekek nagy kirándu­lásokat tesznek a • vadregé­nyes tájakon, friss vizű pata­kok mentén csörtet a csapat, s egy-egy tisztás körül gyak­Fotó: Orbán Károly ran felcsendül az ének. Vid- róczki betyárjai galamblelkű legények voltak a csabai fi­úkhoz képest, de ha közös munkáról vagy játékról van szó, akkor úttörőhöz méltón viselkednek ezek a viharsar­ki vadócok. A táborrend ki­alakításánál, a reggeli be­szerzésnél mindig lehet szá­mítani a gyerekekre, s az egész napos csónakázások mellett még arra is jut erő, hogy a szomszédos középis­kolásokat legyőzzék egy-egy asztalitenisz-csatában. (Igaz, a focipályán már kevésbé jól szerepel a gárdánk.) * Kékestetőről, Gyöngyösről és Párádról küldtek a pajtá­sok sok üdvözlőlapot, s ami­kor hazaérkeznek — sokat mesélnek majd a vidám tá­borozásról. A. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom