Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
Kétmillió külföldi turista Az első fél évben 3,5 millió külföldi érkezett hazánkba, hétszázezerrel több, mint az előző év első hat hónapjában. Az Országos Idegenforgalmi Tanács most elkészült gyorsmérlege szerint közülük két- millióan turistaként lépték át a határt, vagyis legalább egy éjszakát Magyarországon töltöttek. Legtöbben az üdülési előszezonban, májusban és júniusban utaztak be az országba. A turisták számának növekedése a tavalyi első fél évhez viszonyítva 33 százalék, ez 494 ezerrel több vendéget jelent. Nagy többségük a szocialista országokból érkezett. Külföldre is több magyar utazott az első fél évben, mint tavaly, 13 százalékkal nőtt a számuk, ez 178 ezer személlyel jelent többet. 1977. január elseje és június vége között több mint másfél millió magyar állampolgár utazott határainkon túlra. Megtorpanás a putrik előtt? Békés megyében körülbelül kilencezer a cigány lakosok száma. A munkaképes korúak nagyobb része rendszeresen dolgozik. De még bőven vannak putrikban lakók és közülük többen a társadalom perifériáján élnek, gyakran annak kárára. Sok közöttük az analfabéta, vagy csak az egy-két osztályt végzett. Közös érdek, hogy mielőbb beilleszkedjenek társadalmunkba. Megtesznek-e ezért mindent helyi tanácsaink? A békéscsabai kórház intenzív osztályán kompjúter ellenőrzi a szívbetegek állapotát. Nagy előnye, hogy állandó felügyeletet biztosít és probléma esetén azonnal jelez. Képünkön a nemrégiben üzembe helyezett érzékelő monitort kezeli dr. Nagy Balázs Martin Gábor A Béke és Szocializmus A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának júliusi száma közli Erich Honeckernek, a NSZEP Központi Bizottsága első titkárának „Hat évtizedes küzdelem a békéért és az emberiség boldogságáért” című cikkét, amely méltatja a lenini békepolitika következetes alkalmazásának eredményeit. „A kommunisták összefor- rottsága a béke és a szocializmus sikerének legfőbb biztosítéka” címmel jelent meg a folyóiratban Borisz Pono- marjovnak, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának cikke. A Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei-politikai nevelőmunkájáról tájékoztatja az olvasókat Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Társadalmi előrehaladásunk új követelményei szükségszerűen megnövelték a szubjektív tényezők, ezen belül is a szocialista tudatosság és életmód jelentőségét. A Béke és Szocializmus szerkesztősége kollektív interjút készített lengyel tudósokkal „A pórt és a fejlett szocializmus építése” témáról. Az utóbbi időben a kapitalista országok sajtója sokat ír az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásáról. Melyek ezek a nemzetközi kötelezettségek, milyen jogokat és szabadságokat nyilvánítanak ki, ki és hogyan tartja meg őket? Ezekre a kérdésekre ad részletes választ Bliscsenko szovjet profesz- szor, valamint Alberto Kőben argentin közíró, számos jogi munka szerzője. (KS) Ünnep az orosházi szociális otthonban Az orosházi szociális otthonban szerdán délelőtt került sor az intézmény megalakulásának negyedszázados évfordulója alkalmából szervezett ünnepségre. Varga Julianna a szociális otthon igazgatónője elmondotta, hogy nagy örömmel készültek erre a napra. A Dózsa György úti épületben 1952. óta működik az idős embereket gondozó intézmény. Az ünnepségen *» részt vesz idős Mihály András, az intézmény első vezetője is, aki nagy gonddal és ügyszeretettel munkálkodott annak idején az öreg, egyedül maradt emberek otthonának kialakításában. Ez a hőskor bizony sok nehézséget is jelentett, hiszen a felszerelések java részét kórházi és laktanyai bútorokból állították össze. Akkor hatvan ágyas volt az intézmény. Ma kilencvenhá- rom lakója van és szép, családias környezete Orosháza intézményeinek és szocialista brigádjainak segítőkészségét is dicséri. Szólnunk kell még a huszonöt évet felidézve Adorján Istvánnéról, Zsol- di Sándornéról, Varga Antal- néról, Pagyoga Lajosnéról, Tímár Zoltánnéról és Dlmák Ferencnéről, akik áldozatos munkájukkal igen sokat tettek az idős emberekért A szociális otthonhoz tartozó intézmény az öregek napközi otthona is, ahova jelenleg harmincán járnak. Mintegy az ünnepségre készülve a városi HNF felhívására a KIOSZ tagjai újjávarázsolták társadalmi munkában az intézményt. A társadalmi munkáról szólva az intézmény igazgatónője elmondotta, hogy negyvenkilenc szocialista brigáddal van szerződésük, de az iskolák diákjai és a KISZ-esek is gyakran felkeresik őket — fb — „A felhők fölött mindig kék az ég” — Évek telnek el, amíg egy ilyen srác akad a növendékek között, mint Pétiké József. Kitűnő adottságokkal rendelkezik. Igazi tehetség, ö volt az első, akit el lehetett engedni egyedül repülni — állapítják meg az MHSZ békéscsabai motoros repülőgépvezető iskolán. ^ A fiúban semmi rendkívüli. Bács megyéből jött Békéscsabára, a motoros iskolába. Nincs egy perc sem, hogy földet ért. Az oktatójával, Der- ner Henrikkel beszélik meg, mit, hogyan csinált, hogyan lehetett volna jobban. — Nem volt különösebb baj, Józsi előírásszerűén vezette a gépet. Józsi zavartan gyűrögeti fehér ellenzés sapkáját. Arról puhatolózom, milyen érzés volt egyedül repülni, amikor nem ült mögötte a biztonságot jelentő oktató. — Amikor előző nap megtudtam, hogy egyedül fogok repülni, irtó rossz érzés tört rám. Elszállt minden maga- biztosságom, ami azért már úgy ahogy meg volt bennem. Eszembe jutott sok minden, még a repüléstől eltérő, hozzá nagyon messze álló dolog is. De csak addig tartott, amíg beültem a gépbe, bekapcsoltam a hevedereket. Amikor a starthoz „gurultam”, már megszűnt minden körülöttem, jólesett a halk, monoton zúgás a fülkagylóban és a bátorító szó az irányítóasztaltól. Attól a perctől kezdve már csak a repülésre, a jó elindulásra, meg a műszerekre koncentráltam. Odafent meg már kimondottan jólesett, hogy rajtam kívül senki sincs a gépen. Nem volt, aki szóljon hozzám, aki irányítson. Nemigen tudtam én ott akkor semmire sem gondolni. Idő sem volt rá, hiszen figyelni kellett a tereppontokat, a műszereket, kör- be-körbe néztem, hogy hol vannak a többi gépek. Átismételtem magamban, amit tanultam, főleg a leszállásról. Az a legnehezebb. Ügy „letenni” a gépet a fűre, hogy egy zökkenés se érződjön. Nem mondom, büszke voltam magamra, hogy 17 éves létemre, rám mernek bízni egy másfél millió forintot érő masinát. Az is eszembe jutott, mit szólnának a szüleim, ha látnák, hogy egyedül repülök. Éppen alacsonyan szálltak a felhők, és amikor egy-egy résen át ki lehetett látni, eszembe jutott a Generál együttes dala, „A felhők fölött mindig kék az ég”. Tényleg kék volt. Egyszóval nagyon klassz dolog egyedül repülni, másfél kilométerre a földtől. Szappanos József, a repülőtér parancsnoka: — Egy hónap telt el az iskolán. Az időjárás kegyes volt hozzánk, nemigen volt kihagyás. Uzembiztosak a gépek, több újjal gyarapodott az állomány. Jó a hangulat, a fiúk nagyon lelkiismeretesen hajtják végre a feladatokat, katonás körülmények között. A gyerekek? Mit is mondhatnék róluk. Valahogy csendesebbek, mint az előző táborok lakói. Nem olyan virgoncak. Hozzá kell tennem, hogy sem idejük, sem energiájuk nemigen van erre. A napi egyórás repülés felér jó erős nyolc órai fizikai munkával. Ehhez az igénybevételhez természetesen alapvető a jó ellátás, amire ugyancsak nincsen panasz a fiúk között. Biztos vagyok abban — az eddigi tapasztalatok legalábbis ezt bizonyítják —, hogy ezekből a fiúkból jó pilóták lesznek, mert az adottságuk mellett szorgalmuk is dicsérendő. Feldübörög a gép motorja. Pétiké Józsi újra felszáll meghódítani a kék eget. Bizonyára kitűnő vadászpiljSta lesz belőle. Béla Ottó Államunk nemcsak egyenlő jogokat biztosít mindenkinek, hanem ezek gyakorlásához, anyagi erejéhez mérten a feltételeket is. Ezekkel nem élni nem magánügy, különösen nem csoportoknak, rétegeknek. A cigánylakosság esetében — bár gyorsulóan csökkenő tendenciával — ez a helyzet. Társadalmunk általános fejlődését gátolja az ilyen ,ma- I gatartás. Nemcsak a kieső I 'munkaerő miatt, hanem morális, kulturális hatásával is. Az okok a múltban gyökereznek, amikor hivatalosan is kitaszítottak voltak, s a társadalom tagjainak nagy része is hasonlóan vélekedett az évszázados beidegződés alapján. A felszabadulás után sem változott meg azonnal a helyzet. Sőt ma is gyakori az elítélő vélemény róluk. Ennek ellenére áldozatoknak mégsem tekinthetők, hiszen vannak csoportjaik, amelyek jogosan érdemlik a körülöttük élők megrovását a társadalmi együttélést sértő, agresszív magatartásuk miatt. Társadalmunknak hathatós és tartós intézkedéseket kell tennie önérdekből is, de alt- ruisztikus megfontolásokból is. A drasztikus megoldások — miként egyesek vélik — ez esetben sem célravezetők és tartósak. Nem a kitaszítottság, hanem a beilleszkedésük irányába kell munkálkodni. Pártunk Politikai Bizottsága már tizenhat évvel ezelőtt foglalkozott a cigánylakosság helyzetével, s megfogalmazta a teendőket is. Megállapította, hogy „A cigánylakosság helyzetének alakulásában a munkának és a letelepedésnek meghatározó szerepe van... Fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönítetten állandó lakhelyeken települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk.” Tanácsaink a lakosság egyre szélesedő támogatásával jelentős eredményeket értek el a mögöttünk levő másfél évtized alatt. A problémát megoldani azonban még nem sikerült. Évszázadokat ennyi idő alatt behozni nem lehet, de megnyugodni sem a jelenlegi helyzetben. A rendszeresen végzett munkának az életmódváltásban alapvető szerepe van. Bizonyítja ezt, hogy azokkal a cigány lakosokkal van a lakosságnak és a hatóságoknak is gondja, akik nem állanak rendszeres munkaviszonyban, vagy egyáltalán nem dolgoznak. Számuk, szerencsére egyre csökken. Csak a legutóbbi hat esztendőben közel négyszeresére emelkedett az állandó munkavi- szonyban levő cigány dolgo- j zók száma. Ezek életkörülményei, gondolkodás- és magatartásmódja egyre inkább közelíti és azonosul környezetével. Sokan közülük általános társadalmi elismerést vívtak ki maguknak munkájuk révén. A dolgozó cigánycsaládok gyermekeik iskoláztatását is komolyabban veszik. Bár még mindig sokan lemorzsolódnak az általános iskolában, de növekszik az iskolát végzettek száma. Az idáig el- jutók pedig — kevés kivétellel — szakmát is tanulnak. Megyénkben tizenkilec helységben élnek cigányok telepszerűen, putrikban. Életkörülményeikban tartós változás csak akkor áll be, ha a rendszeres munkavégzés mellett megfelelő lakás- viszonyokat is tudnak maguknak biztosítani. Saját erejükre támaszkodva erre alig képesek a nagy család és a hátrányos környezet visszahúzó hatása miatt. Kormányunk ezért messzemenő kedvezményt biztosít a cigánytelepek felszámolásához, illetve az ott élők lakásvásárlásához, lakásépítéséhez. Legalább egyéves állandó munkaviszonyt kell igazolniuk, s a költség tíz százalékával kell rendelkezniük. A helyi tanácsok feladata ennek szervezése úgy, hogy ne jöjjenek létre újabb telepek, még ha azok jobb körülményeket is biztosítanak. Ezzel csak konzerválnánk azt, ami visszahúzó, gátolnánk a beilleszkedés lehetőségét. Az elmúlt év közepéig 244 lakóházépítésre és 220 lakás- vásárlásra került sor az említett kedvezmény alapján. Néhány helyen a könnyebb ellenállás irányába haladtak: utcasorokat hoztak létre. Viszont ott, ahol nem sajnálták a meggyőzéssel járó fáradtságot, a község, a város különböző pontjain juttatták őket vásárolt lakáshoz, vagy építésre alkalmas telekhez. A szomszédok kezdeti tiltakozása a legtöbb esetben viszonylag hamar megszűnt: az újonnan jöttek illeszkedtek a meglevő szokásokhoz. Az elmúlt tervidőszak tapasztalatai alapján jogosnak tűnt az a célkitűzés, hogy 1980-ig fel lehet számolni megyénkben a cigánytelepeket. Az idén azonban megtorpanás mutatkozik a helyi tanácsok szervező munkájában. Alig negyed részét igényelték a tavalyi kedvezményes kölcsönnek. Pedig néhány község jó példája mutatja a gyorsabb megoldás lehetőségét és realitását. Füzesgyarmaton már befejezték ezt a munkát, s ezzel nem csak a cigánylakosság, hanem az egész község nyert. Dicséretes az erőfeszítés, és eredményes is Vésztőn. Lehet, hogy már az idén végére járnak ennek a munkának. A társadalmi, a munkahelyi segítség sehol sem nélkülözhető. A tanácsok jó koordinációs tevékenysége pedig meghatározó. Jól tudja mindenki,' hogy a helyi tanácsoknak ezernyi gondja, teendője van. Mi sem könnyebb — gondolhatja bárki — egyet kiemelni a számtalanból. De mi lesz a többivel? Ez a feladat azonban az érintett helyi tanácsoknál nem egy a sok közül, hanem egy a legfontosabbak közül, mert általános társadalmi érdeket szolgál, szocialista építésünket segíti és a község közhangulatát javítja. A megyei tanács pedig abban a helyzetben van, hogy minden ilyen irányú kölcsönigényt képes kielégíteni, még akkor is, ha ezt a helyi tanács ez évre nem tervezte. Még csak az év derekán járunk. Több odafigyeléssel, szervező és meggyőző munkával, az erőket egyesítő törekvéssel az átmenetinek mondható megtorpanást fel lehet váltani eredményesebb tevékenységgel. Ahol nem az akadályokat regisztrálják, hanem a lehetőségeket tárják fel, ott az eredmény nem maradhat el. Enyedi G. Sándor
