Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

1977. július 29., péntek Árnyékban 35 C-fok. Fo­galmam sincs mennyi lehet nyílt terepen. Süti a bőrömet a Nap. Botladozom az egye­netlen földkupacon. Persze itt mezítláb lenne a legjobb. A porfelhőből gépek bújnak elő, mintha össze-vissza jár­kálnának, de a látszat csal. Mind a 9 gép tudja a maga útvonalát — KRESZ-tábla nélkül is. Szanazug. Éjjel-nappal dől. goznak itt. Emberek és gé­pek. Földet hordanak, gya­lulnak. Erősítik a töltést. A gyulai Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság két szocia­lista brigádja, a Generál és az Erkel áprilisban kezdett dolgozni a Kettős-Körös partján. Nagy Sándor: Kérdezi a keresetünket? Hát persze, hogy meg vagyunk elégedve, hiszen dolgozunk is szinte megállás nélkül. Nem egy szanatórium ez. A szezon­ban nincs problémánk, már ami az anyagiakat illeti. Az időjárás viszont nagy ellen­ségünk. Ha beáll a rossz idő, el kell mennünk fagyszabad­ságra ... — S akkor már az alap­bérünk 1400 forint — szólal­nak meg a körülöttem állók; Szekeres Sándor, Pribék Im­re, Szalai János. — Pedig szívesen dolgoz­nánk a téli hónapokban is — folytatja Nagy Sándor. A kihelyezett lakókocsik­ban (egyben) 8 ember fér el, a célnak megfelel. Naponta főtt ételt hoznak, erre nem is volt panasz, az ivóvízel­látás viszont nem mindig jó. Július havi teljesítmé­nyük (18 ember munkája) 60 ezer köbméter. Szép eredmény! Miközben beszélgetünk, megérkezik Gyuláról a mű­vezető, Puskás Péter is. Ki­érződik szavaiból, hogy elé­gedett „az embereivel”. — Szép eredményt értünk el és semmi bajunk az itt dolgozókkal. Ezek az embe­rek — mutat körbe — egy géppel óránként 25 köbmé­ter földet szállítanak. Nem kell őket nógatni a munkára — csinálják maguktól, igaz, teljesítménybérben dolgoz­nak ... Alig pár kilométerre a KÖVIZIG gépeitől sárga Ro­man diesel billenős kocsik köröznek. A két Körös ösz- szefolyásától szállítják a föl­det a dobozi vasúti hid mel­letti töltéshez. Ok a 8-as Vo­lán emberei és gépei. Két kocsit éppen javítanak, ami­kor megérkezünk. Szabó Kálmánt és Rúzsa Sándor brigádvezetőt kérdezem. Rúzsa Sándor: Bérmunkát végzünk a KÖVIZIG-nek. Tizenkét Roman billenős gépkocsival és 24 emberrel éjjel-nappal folyik a munka. Ahogy a nehéz gépekkel dol­gozó KÖVIZIG-esek, mi is teljesítménybérben végezzük a földmunkát. Óránként 20 köbmétert mozgat meg egy- egy gépkocsi. Jó az összhang köztünk, mindenki igyek­szik — hiszen sok múlik a munkánkon, nemcsak az anyagiakra, az erkölcsi elis­merésre is gondolok. Hogy van-e Időnk megfü- rödni a Körösben? Hát in­kább csak munka után, ak­kor már nyugodtan lazítunk. Van-e problémánk? Nincs munkahely, ahol ne lenne! Nekünk „például nagyon jól jönne egy műhelykocsi, itt a helyszínen. Hiszen ezeket a gépeket maximálisan kihasz­náljuk, s a terep véletlenül sem hasonlít egy autósztrá­dához, így érthető, ha gépe­ink meghibásodnak, gyakran kell javítani. — Jöjjön egy fordulót, próbálja ki, micsoda gödrök vannak a terepen — szól ki a kocsi ablakán Vagyon László. Felkecmergek és eltűnünk a porfelhőben, amit az előt­tünk levő gékocsi húz maga után. Béla Vali Tarlóégetés helyett Nemhogy csökkenne, ha­nem inkább egyre nő az ér­deklődés minden olyan új el­járás, módszer iránt, amely hozzájárulhat a talajszerke­zet kedvező állapotának a kialakításához és megőrzé­séhez. Ezért keresik többek között visszamaradó szalma és esetenként más tarlóma­radvány égetésének jobb hasznosítási módját, annak ellenére, hogy még általános az égetés, mint a letakarítás legegyszerűbb és legolcsóbb módja. Az alapos vizsgálatok megállapították, hogy a ve­tésforgókban is folyamatosan csökken a talaj humusztar­talma, ha a szervesanyag- utánpótlás kizárólag az ége­tés után még visszamaradó gyökér- és tarlómaradvá­nyokra korlátozódik. A leginkább kedvező meg­oldás, ha a tarlómaradványo­kat égetés helyett bedolgoz­zuk a talajba. Ezzel azonban a talajba nitrogénszegény szerves anyag kerül, amely­nek a nitrogén—szén ará­nya 1:80, az istállótrágya 1:16 arányával szemben. Az emiatt bekövetkező fokozott mikrobiológiai tevékenység következtében a talaj nitro­génszintje időlegesen csök­ken, ez a fő oka az egyszerű szalmatrágyázás és a tarló- maradvány-leszántás után ta­pasztalható, következő évi alacsony terméseredmények­nek. Bomlásukkor káros mel­léktermékek is keletkeznek és ezek szintén hozzájárul­hatnak a kedvezőtlen, ter­méscsökkentő hatáshoz. Azt viszont ma már tudjuk, hogy a lebomlásukat jelentősen meggyorsíthatjuk, és így a kedvezőtlen, úgynevezett pentozánhatásukat elkerül­hetjük, ha minden 100 kiló szalmához, illetve tarlóma­radványhoz 1 kiló nitrogén hatóanyagot adunk a talajba dolgozás előtt. Homokos ta­lajon ajánlatosabb viszont tavasszal adagolni a nitro­gént, mivel egyébként tél folyamán erősen lemosódhat a mélyebb talajrétegekbe. Egyoldalú gabonatermesztés­hez leggyakrabban a mész- nitrogén adagolását javasol­ják, fertőtlenítő hatása mi­att. Azt a korábbi feltéte­lezést, hogy a szalma, illetve más tarlómaradványok le- szántása elősegítené egyes kórokozók elszaporodását, az eddigi alapos kísérletek nem igazolták. Az utóbbi években terjed a szalma karbamidos kezelése is permetezés for­májában, mivel így lehet a nitrogént a legegyenleteseb­ben kijuttatni. A tarlómaradványok gyor­sabb lebomlása elősegíthető még a talajjal való intenzív elkeverésükkel. Ehhez egy­részt az olyan eszközök hasznosak, amelyek körülbe­lül 5—10 centis részekre vág­ják, tépik, vagy majdnem porrá zúzzák a maradványo­kat a földbe kerülésük előtt. Gyártanak is már különböző típusú szalmaaprító és szár­tépő gépeket. Ezek közül a kombájnra szerelhetők a betakarítással egy menetben végzik el az aprítást. Az ön­álló gépegységet képezők, akár lengő, és álló ellenkése­sek, akár más rendszerűek, egyéb célra is használhatók, ezért gazdaságosabbak le­hetnek. A talajba keverés eddigi legjobb eszközei a talajmarók, bár szántással is megoldható ez a feladat. A szalma, illetve egyéb tarlómaradvány megfelelő bedolgozásával még az erő­sen kötött talajnál is elérhe­tő a viszonylag gyors le­bomlás. A kukoricatarló mű­velésére olyan különleges kombinált gépet is szerkesz­tettek már, amely a kukori­ca betakarítása után a ta­lajt több mint tízcentis mé­lyen lazítja, a növényi ré­szeket pedig teljesen felap­rítja és végül elsimítja a területet. A gép munkavégző részének az a sajátossága, hogy passzív lazítókból és aktív forgószerkezetekből te­vődik össze. Nem kevésbé hatékony a kukoricaszár- maradvány leforgatásában az ekére szerelhető speciális kukoricaszár-leforgató, va­lamint a kukoricaszecskával borított tarló szántására ki­alakított eke, amelynek cso- roszlyája fogazott és az eke elé szerelt terelő-forgó tár­csarésze a szárrészeket a barázdába sorolja. A nehéz talajlazító, illetve mélyművelő kultivátor — grubber —‘ új típusai szintén jól beváltak a szalma be­dolgozására, a tarlóhántás­hoz, különösen kötött tala­jon. Többnyire a kettős szív alakú szerszámot használják. A jobb munkavégzés érdeké­ben ezenkívül még különfé­le szerszámkombinációkat ajánlanak: . ásóboronával, tárcsás boronával, kardán­hajtású forgóboronával és könnyű talajmarókkal társí­tott talajlazítókat. Az ismétlődő száraz idő­szakok, az aszály felkeltette az érdeklődést a jobb talaj- tömörítés iránt is. Az eke után futó hengerek, altalaj- tömörítők — packerek — mellett a nagy átmérőjű, ne­héz hengerek mutatják ez irányban a fejlődést. M. L. Hasznos-e még a juh? Kísérletek a „biokémiai nyírásra” A tudomány szerint a juh az a háziállat, amelyet az ember a vadon élő állatok közül először szelídített meg, és történelme folyamán a legjobban hasznosított. A többi háziállatnál igénytele­nebb, a legsoványabb lege­lőn is megél, s olyan füve­ket, gyomokat is elfogyaszt, amelyeket a legtöbb állat otthagy. Amikor a műszál divatba jött, sokan ^ juhtenyésztés letűnését jövendölték. A gyapjút szintetikus, mutató- sabb, olcsóbb anyagok he­lyettesítik a jövőben — mondták —, s a húsát azzal marasztalták el, hogy túlsá­gosan faggyús, tehát nem fe­lel meg a korszerű táplálko­zás követelményeinek. Most a gyapjú újra fénykorát éli, mint ruhaanyagot nem szorí­totta ki semmiféle műszál, sőt, a gyapjútermékek ára világszerte rohamosan emel­kedik. Azokban az államokban, ahol fejlett birkatenyésztés folyik, mind a hozamok nö­velésére, mind az önköltség csökkentésére komoly erőfe­szítéseket tesznek. E céllal függenek össze azok a pró­bálkozások is, hogy elkerül­hetővé tegyék azt a nagy „megrázkódtatást”, amit az állatok életében a birkanyí­rás, ez a természetellenes be­avatkozás okoz. Bíztató ered­ményeket hoztak azok a kí­sérletek, amelyekkel a birkák szervezetébe vegyületek juttattak, s így az egész gyapjú egyidejű kihullását idézték elő, illetve az állatok takarmányából kivontak bi­zonyos anyagokat, amelyek a gyapjú normális növekedésé­hez szükségesek. Hormonké­szítményekkel is meg lehet bontani a gyapjúnövekedés folyamatát. A „biokémiai nyírással” kapcsolatos kísér­letekben Ausztrália és a Szovjetunió legelőrehaladot- tabb. A harmadik műszakról Széles körű éjszakai vizs­gálatot kezdett Vas megye három műszakos üzemeiben a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi osztálya. Munkatársai arról szereznek tapasztalatokat, milyen a harmadik műsza­kok műszaki felügyelete, irá­nyítása, ellenőrzése. Ezzel kapcsolatban kedvezőtlen jelzések érkeztek az utóbbi időben a szakszervezeti szervekhez, s emiatt indult a vizsgálat. A tapasztalatok igazolják a bejelentéseket. A megláto­gatott üzemekben — pl. a Szombathelyi Pamutipari Vállalatnál, a Nyugat-ma­gyarországi Fagazdasági Kombinátban és a RE- MIX-ben — nem megfelelő éjszaka a műszaki irányítás és ellenőrzés. A legmagasabb szintű vezető a művezető. A REMIX-ben egyetlen műsza­ki instruktor van szolgálat­ban, s ha probléma adódik, riasztja az otthon levő mű­szakiakat. Mindezek kedve­zőtlenül hatnak a termelé­kenységre és a biztonságra. Jól indult a battonyai MOM Ma még szokatlan, ezért külön is említést érdemel: határidőn és tervezett költsé­gen belül elkészült a Magyar Optikai Művek battonyai gyáregysége és márciusban már megkezdődött a terme­lés. Az elmúlt év februárjá­ban kezdték az építkezést és ezzel gyidőben hozzáláttak a munkaerő-toborzáshoz. Bat- tonyán és a környéken van ugyan elég szabad munka­erő, csakhogy a MOM-nak képzett munkaerőre volt szüksége. Ezért mindjárt a kezdet kezdetén 18 embert Budapestre küldtek kikép­zésre, és ők fél évig tanulták a törzsgyárban a szakmát. Azóta is félévenként 10—15 ember utazik hat hónapra Budapestre továbbképzésre. Ezenkívül az NDK-ba is kül­denek ki szakma nélküli fia­talembereket, akik három év után szakmunkás-bizonyít­vánnyal és sok-sok tapaszta­lattal térnek haza. Ez év március elsején 54- en kezdték a munkát, először különböző műszeralkatrésze­ket készítettek kis sorozat­ban. A minőségi követelmé­nyek viszont magasak voltak, ezért a gyakorlatlan gárdá­val lassan ment a munka. Hamar találtak azonban olyan feladatot, mely inkább nekik való: járműolajf ék­alkatrészek készülnek most Battonyán, és a negyedik ne­gyedévtől kezdve újabb ko­moly, nagy sorozatú munkát kapnak. A közismert MTZ— 80-as traktorokhoz készítenek majd pedálszelepeket a Minszki Traktorgyár meg­rendelésére. Ehhez a munká­hoz új gépek is érkeznek a Szovjetunióból és az év vé­gére a jelenlegi 94-es létszám 110 dolgozóra emelkedik. Battonyán és környékén nagy az érdeklődés a MOM- gyáregység iránt. A fiatalok szívesen vállalnak ott mun­kát, ennek tudható be, hogy az üzemben dolgozók életko­rának jelenlegi átlaga: 26 év. És mert egyre több jól kép­zett munkásra van szüksége a gyáregységnek, szerződést kötöttek a mezőhegyesi szak­munkásképző intézettel és ott ezentúl részükre is ké­peznek fiatalokat. Még fiatal a battonyai üzem, de máris megalakult a párt-, KISZ- és a szak- szervezet, sőt azonnal társa­dalmi munkát is szerveztek az üzem környékének csinosí­tására, fásítására. Megala­kultak a szocialista brigádok is és azonnal csatlakoztak a csepeli munkások felhívásá­hoz. Most induló üzemről lé­vén szó, nem tervtúlteljesí­tést vállaltak, hanem azt, hogy év végére elérik a törzsgyár normájának 80 szá­zalékát, a selejtet pedig 4 százalék alá csökkentik. Márciusban 9 százalék volt a hibás termékek részaránya, most 5,8 százalék, van tehát még tennivaló az év hátra­levő részében. A kitűzött cé­lok elérését segíti a nemrég bevezetett bérezési rendszer, mely az időbért teljesítmény­hez kapcsolódó prémiummal toldja meg. Szinte még be sem fejező­dött a beruházás első üteme, máris a továbbfejlesztés ke­rült napirendre. Jövőre kez­dődik a második ütem, mely­nek keretében új üzemcsar­nok épül fel a hozzá kapcso­lódó létesítményekkel együtt. Ha ez is az elsőhöz hasonló gyorsasággal épül fel, akkor 1980-ban már 400 ember ké­szít műszereket a Magyar Optikai Művek battonyai gyáregységében. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom