Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

1977. Julira 29, péntek o Dobozi raj az első a munkásőrök versenyén Forinttal Ezekben a napokban bo­nyolítják le a munkásőrség egységeiben a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom tiszteletére indított emlék- versenyek második forduló­ját. Így volt ez a napokban Gyu­lán is, a járási-városi mun­kásőrség Kun Béla nevét vi­selő egységénél. A második fordulóba a szakaszok leg­jobb rajai kerültek. Ezt a fordulót Gyulán a városi- járási pártbizottság székhá­zának tanácskozótermében rendezték meg. A résztvevő rajok tagjainak széles körű felkészülésről kellett számot adni, és politikai, valamint szakmai kérdésekre kellett helyes választ adni. A vetél­kedőn a dobozi raj szerezte meg az első helyet, és ezzel a részvétel jogát a megyei döntőre. Második lett, mini­mális pontkülönbséggel a Sarkadi Cukorgyár raja, míg a harmadik helyen a sarka­di Lenin Termelőszövetkezet raja végzett. Kollektív munka a helyes válaszért Több gyümölcs, zöldség a dombegyházi Petőfi Tsz-ből Fejlesztési tervek és lehetőségek Évente egymillió négyzetméter csempe Rnmhánybnl A dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet vezető­sége merésznek tűnő terve­ket szeretne megvalósítani. A kormány zöldségprogram­jának megfelelően igyekez­nek gyülmölcsösüket, a zöld­ségkertészetet és a baromfi- ágazatot továbbfejleszteni. Elkészült a telepítési tervük, amely szerint a jelenleg nyolchektámyi gyümölcsöst 62 hektárra növelik. Ezt a 62 hektárt almafával telepí­tik be, ezenkívül 8 hektáron szilvát, 12 hektáron barackot termesztenek. A tervet há­rom ütemben hajtják végre, ősszel kezdődik el a mun­ka és az első időszakban nyolc hektáron szilvafát, 12 hektáron barackot, 10 hek­táron pedig almafát telepí­tenek. A jelenlegi 9 hektáron le­vő zöldségkertészetet 1978- ban 130 hektárra növelik. Főleg pritaminpaprikát, vö­röshagymát és paradicsomot termesztenek majd ezen a területen. Az alapvető fel­tétel, az öntözővíz már adott, nemrég készült el a bő vizű kút, s a meglevő ön­tözőberendezéshez még két újat vásárolnak. Terveikben szerepel egy tízezer négyzet- méteres pulykatelep építése is. Már a jövő év elején el­készül ennek a terve, s ezt követően ősszel meg is kez­dődhet a kivitelezés. Az 50 millió forintra tervezett be­ruházás évente háromszáz- ezer pulyka kibocsátására lesz alkalmas. Ugyancsak terveikben szerepel jövőre a szövetkezet üzemi konyhájá­nak építése. A Romhányi Építési Kerá­miagyár az utóbbi évek fej­lesztésének eredményeként évente 1—1,2 millió négyzet- méter fal- és padlóburkoló­csempe kibocsátására képes. Az ötödik ötéves terv idő­szakában — további fejlesz­téssel — az ország legna­gyobb csempegyára lesz a romhányi. Termékei a ha­Gyulán, a tejporgyár mel­letti régi malomépület egy részének bontása megkezdő­dött A tejporgyár ugyanis ennek helyén a városképbe illő, korszerű kétszintes anyagraktárt épít, amelynek átadását a kivitelező Sarkadi Építőipari Szövetkezet 1978. március 31-re vállalta. zai piacokon kívül — idén először — külföldre is eljut­nak. Év végéig százezer négyzetméter fehér, pasztell és mintás falburkoló-csem­pét exportál mintegy kétszáz­ezer dollár értékben a szom­szédos Aausztriába és a tá­voli Pakisztánba. A gyár szakemberei jelenleg is több nyugati céggel tárgyalnak. Ezt követően az ugyan­csak a tejporgyár területén levő szállítási vállalat iroda­épülete helyén szociális léte­sítmény készül, amelynek építése 1979 elején fejeződik be. Ezzel a fejlesztés még nem ér véget, hiszen az elő­zetes tervek szerint 1979 ele­jétől megkezdik a szállítási Beruházások a Gyulai Tejporgyárban Mezőhegyesen láttuk, hallottuk A szegedi DÉLÉP Vállalat kivitelezésében 180 lakás épül Mezőhegyes központjá­ban.. A Kozma Ferenc és Kossuth utca által határolt területen már elkészültek az alapok, és szerdán hozzá­kezdtek az előregyártott ele­mek beépítéséhez. A tervek szerint 90 lakást még ebben az évben átadnak. A 180-ból 60 tanácsi bérlakás, lesz, a többi pedig OTP-beruházás- ban készül. Évről évre egyre több csa­ládi ünnepséget rendeznek Mezőhegyesen is társadalmi ünnepség keretében. Az el­múlt évben 68 névadót és 67 házasságkötést rendeztek a tanácsházán. Az egyre növek­vő igények és a színvonal to­vábbi növelése érdekében hozzákezdtek a házasságkötő terem felújításához. A me­zőkovácsházi költségvetési üzem vállalta a kivitelezést és augusztus 10-re tervezik a munka befejezését. A fel­újítás 170 ezer forintba kerül. A nagyközségben jelentős eseményre került sor tavasz- szal amikor megkezdődött a vezetékes ivóvíz-szolgáltatás. Már készül az ötszáz köb­méteres víztorony, és remé­lik, hamarosan átadhatják rendeltetésének. Erre azért van szükség, mert jelenleg ideiglenes megoldással jut­tatják a vizet a hálózatba, és egyre többen kérik a házuk­hoz való bekötést. Jelenleg 450 lakásban folyik jó ivó­víz, de ennél jóval több helyre szeretnék bevezetni, különösen az újonnan épülő lakásokba, ahol már minde­nütt van fürdőszoba is. Épülnek a társasházak vállalat korszerű műszaki, forgalmi telepének építését, amely előreláthatóan 12—15 millió forintba kerül. Ugyan­csak a fejlesztéshez tartozik, hogy a gyár a Tejipari Tröszttől egynapi 150 ezer liter kapacitású tejsűrítő be­rendezést kap, amely a jö­vő év tavaszán áll munkába. A napokban érkezett meg a gyárba egy új tasakostej- csomagoló gép is. A Tejipari Tröszt és megyénk vezetői között nemrégiben előzetes tárgyalások kezdődtek a tröszt VI. ötéves tervi me­gyei fejlesztéséről. Filmművészeti nyári egyetem A Békés megyei Moziüze­mi Vállalat is elküldi képvi­selőjét az augusztus 13-án kezdődő egri nyári egyetem filmművészeti tagozatára. A tanfolyam résztvevői elő­adásokat hallgatnak orszá­gunk társadalmi, gazdasági, kulturális életéről, a szovjet film korai éveinek kísérletei­ről, a legújabb magyar rajz­filmről és napjaink magyar filmművészetéről. . A hallgatók kívánságának megfelelően sok filmet vetí­tenek majd a tanfolyamszer­vezők, találkozókat, vitákat rendeznek magyar filmren­dezőkkel. A nagyszabású nyári egye­tem az elmúlt évekhez ha­sonlóan külföldi résztvevő­ket is vendégül lát. és forint nélkül O olt egy időszak, nem is olyan régen, amikor sokat lehetett hallani, olvasni az úgynevezett fluk­tuációs vizsgálatok egyik alapvető tévedéséről. Gyak­ran és mindenáron azt pró­bálták ezekkel a vizsgálatok­kal bizonyítani, hogy az em­berek sok mindenért cserél­getik a munkahelyeiket, de a pénz, a magasabb bér csak afféle tizedrangú szempont­ként vehető számításba a fluktuáció okainak elemzé­sekor. Ma sem tudni ponto­san, hogy voltaképpen miért ragaszkodtak egyesek ehhez a meglehetősen képtelen — vagy azt is mondhatom: kép­mutató — állásponthoz, a lé­nyeg, hogy túl vagyunk raj­ta. egy tévhittel szegényeb­bek lettünk. Mindenkinek, akit illet, be kellett látnia, hogy az emberek valóban sok mindenért cserélnek munkahelyet, de akik soro­zatosan cserélgetik a mun­kahelyüket — s itt a gya- korító képzőt szíveskedjenek hangsúlyozni —, azok első­sorban és mindenekelőtt a több pénzért, az ötven fil­lérrel, vagy egy forinttal magasabb órabérért teszik. Mellesleg: az is megérne némi töprengést, vagy akár nagyobb szabású vizsgálódást — akár így utólag is —, hogy vajon a magasabb bérért való munkahelycserék mögött minden esetben a spekuláció, a megátalkodott „vándormadarak” ügyeskedé­se húzódott-e meg? Vagy esetleg — ez csak feltétele­zés! — a jelenség, a gyakor­lati munkaerő-gazdálkodás, sőt az egész ösztönzési rend­szer egyfajta kritikája volt? Hadd jegyezzem meg, ami­kor „ösztönzési rendszert” említek, nem kizárólag és nem feltétlenül az anyagiak­ra gondolok. Mert az már nem sorolható a feltételezé­sek kategóriájába, hogy ná­lunk a munkára való ösztön­zés elsősorban és egyre in­kább „pénzcentrikus”; szem­betűnő jellegzetessége az anyagi érdekeltség mindenek feletti és mindent helyettesí­tő szerepének feltételezése. S még nagyobb gond, hogy az ösztönzés kérdésében azok sem tudnak közös nevezőre jutni, akiknek döntéseitől, a későbbiekben az egész ösz­tönzési rendszer működése függ. Néhány jellemző és na­gyon zavaró jelenség, ami­vel gyakrabban találkozha­tunk: Azt mondja a tervező: ha jó az érdekeltségi, ösztön­zési rendszer, akkor tudok csak megfelelően tervezni; a jelenlegi rendszer összeza­varja az áttekintésemet. Vagyis: ha lesz jó ösztönzé­si rendszer, akkor lesz jó terv is. S válaszol az ösztön­zés problémáival foglalkozó szakember: ha jó tervet csi­náltok, akkor tökéletesítjük az ösztönzési rendszert is. Közbeszól a munkaügyi szakember: ha jobban ki le­hetne választani a megfelelő embert a megfelelő helyre (többek között a pszicholó­gia módszereinek alkalmazá­sával), akkor az ösztönző ha­tások is jobban érvényesül­nének, vagyis nem lehet ha­tékonyan ösztönözni azt, akinél hiányoznak a szüksé­ges képességek és készségek. Az ilyen és ehhez hasonló dillemákból, bizonytalansá­gokból pedig mi következik? Például az, hogy nagyon kevés helyen vizsgálják, elemzik a különböző ösztön­zők hatását, azt, hogy mi­ként reagálnak a dolgozók egy-egy ilyen intézkedésre, vagy éppenséggel azt, hogy vajon miért nem érvényesül egy helyesnek látszó elv. Az üzemi demokratizmus adta lehetőségeket, ezek em­berformáló szerepét — minden ezzel kapcsolatos el­határozás ellenére —' sem sikerült kellően kihasználni, sőt: még e lehetőségek ki­bontakoztatásával is alapve­tő gondjaink vannak. Nincsenek kidolgozva, kö­vetkezésképpen nincsenek ki­aknázva a nem anyagi ható­erőkben rejlő lehetőségek. Az egyidejűleg működésbe lép­tetett ösztönző hatások gyak­ran nemhogy erősítenék, ha­nem éppen semlegesítik egy­mást. Egyszóval: hogy nem tudjuk egységes erőként mű­ködtetni az anyagi és az er­kölcsi tényezőket. 9 mert az ösztönzés ügye ennyire bonyolult és szöve­vényes, sokan a legegysze­rűbb megoldást választják: egy-egy az átlagosnál na­gyobb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült mun­kát, egy-egy többé-kevésbé tisztességes összegű jutalom­mal honorálnak (ha éppen van erre keret). Az erkölcsi elismerés különböző formái­nak, lehetőségeinek pedig egyre kevesebb a becsülete. Nemcsak az esetleges kitün­tetésekről van szó (jóllehet ezek odaítélésénél is lassan már fontosabb szerepet ját­szanak a mellékes szempon­tok, mint az, hogy az illető egyáltalán megérdemli-e a kitüntetést...). Nem is csak a sokat emlegetett „jó szó­ról”, a teljesítményelismerő dicséretről van szó; jóllehet az ilyesfajta magatartás lé­nyegében nem más, mint ambíciót adó, önbizalmat erősítő ösztönzés. Az ösztönzés eszköztárá­ba kell sorolni mindazt, ami­vel az ember munkakedve megőrizhető és állandóan fo­kozható. Az ember természe­tes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy legalább fi­gyeljenek arra, amit csinál, minősítsék a munkáját és törekvéseit, hogy tudja „hányadán is áll” a munka­helyén. Semmivel sem lehet jobban elpusztítani a mun­ka- és szakmaszeretetet, a hivatástudatot, a munkahely­hez való tartozás érzését, ha közönyösen és lélektelenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki ott végez. a valaki azt veszi ész­re, hogy nem túl fon­tos a munkahelye szá­mára^ akkor ennek természe­tes reakciója, hogy a munka­hely sem lesz fontos a;% ő számára. S ez esetben kez­dődhetnek a vizsgálódások arról, hogy miért is nő a fluktuáció, miért is cserélget­nek az emberek munkahe­lyet. Vértes Csaba Katonafiatalok dokumentum-kiállítása Történészkor alakult Sze­geden, a Zalka Máté lakta­nya KISZ-bizottságának tá­mogatásával. A sorkatonai szolgálatukat töltő katonafia­talok a város „Gera Sándor” munkásőr zászlóalja felkéré­sére kutatták fel a névadó életútját. -Levéltárak, orszá­gos intézetek dokumentumai közül keresték elő a katona­fiatalok a munkásmozgalom hű harcosa, a spanyol nép szabadságharcában hősi ha­lált halt Gera Sándor élet- történetét. Fotókópiákból, egykori fényképfelvételekből állt össze az anyag, amelyet a kör tagjai tablókon rend­szerezve mutattak be társa­iknak. A kiállítást a tervek szerint a későbbiekben a szegedi Fegyveres Erők Klubjában láthatják majd az érdeklődők. (K. T.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom