Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

1977. július 26., kedd JÓ PIHENÉSI! NÉPÚJSÁG Anya és hat katonafia Büszkén mutatja katonafial fényképeit Nem hiszem, hogy legfőbb érdemeim közé sorolható, de hadd említsem; jó néhány vasárnapot töltöttem már el a gyulai strandon. Jó kis hely. Olyan, amiért érdemes hajnali fél ötkor felkelni, megfőzni az aznapi ebédet, kitakarítani, kimosni, csak azért, hogy az ember nyi­tásra már a pénztár előtt állhasson. Gyerekestül. Sere­gestül. így volt ez az elmúlt va­sárnap is. A rádió kánikulát ígért, én meg fűt-fát a csa­ládomnak, csak induljunk már. Akkor még nem tud­tam, hogy nem kellett volna úgy sietni. Hétkor már ott álltunk a hátsó bejáratnál a kishídon. Egészen nyolc órá­ig. Akkor nyitott ugyanis a strand. Addigra a kishíd, sőt az egész utca tarkállott a fürdeni és pihenni vágyók tömegétől. Nem izgatom a kedélyeket: fél kilencre már el is foglal­tuk, immár a törzsvendégek ősi jogán régi helyünket a gyermekmedencék közelében a fenyőfák tövében. Kifúj­tam magamból az eltelt más­fél óra bosszúságát, tiszta te­kintettel néztem körül: kez­dődhet a nirvána, a teljes kikapcsolódás, a jól megér­demelt pihenés. Elő azt a strandlabdát fiúk! „Felhívjuk kedves vendé­geink figyelmét, hogy a strand területén labdázni, tollaslabdázni...” Pedig már majdnem fölfújtam. Na mindegy, itt a táskarádió. „... lármájukkal, zajongá­sukkal ne zavarják üdülő vendégeink nyugalmát.” Jó, nem rádiózunk. Gyerünk A szarvasi Dózsa György utcában a kis nádtetős ház udvarán két nagy diófa hű­sít. Az egyik alatt az uno­kák hancúroznak, a másik árnyéka jó helyet ad az új-i ságot olvasó Lustyik János­nak. Népszabadság, Népúj­ság. Először a sajtóról vál­tunk szót, aztán megkérem, meséljen az életéről, hiszen egy levélben tavaly felkér­ték, vesse papírra, mi min­dent csinált. VOLT EGYSZER EGY N1GYMMM... — Szarvfison születtem 1906-ban. Anyám korán meg­halt, apám végigszenvedte^ az első világháborút. Mi a húgommal a nagyszülőkhöz^ kerültünk a kondoros! ta­nyák közé. Hamar libapász­tor lettem, meg kanász, mint a többi tanyasi gyerekek ak­koriban. Így végeztem el az öt elemit. De a nagymama azt akar­ta, hogy a jó eszű gyerek többre vigye. Gimnáziumba íratta, hogy majd tanító le­gyen. — Három és fél osztályt jártam, de azt is úgy, hogy még petróleumlámpánk se volt, a mécses és a kályha világánál tanultam. Negye­dikbe aztán nagyapám meg­sokallta, hogy épkézláb su- hanc létemre iskolapadba üljek, május elején kivett: kukoricát kellett kapálni. Aztán aratni, csépelni. Tizenkilenc végén, mikor az apa hazajön a háborúból, tovább tartana a paraszti élet, de a nagymama me­gint közbelép. Ha már a ta­nítóság nem sikerült, leg­alább iparos legyen a fiúból. Másfél évig a géplakatossá- got, egy évig a kovácstudo­mányt inaskodja végig. Az­tán segéd, heti 7-8 pengőért, de azt se mindig fizeti ki a mester. A harmineas évek­ben sofőrvizsgát tesz, s éve­kig gépkocsivezető. Negyven­kettőben a frontra kerül és három évig katona. Ahogy hazajön a fogság­ból — mint régi munkásda- lárdista — a szakszervezetet fürdeni! „Kérjük a fürdőző- ket, hogy a medencék hasz­nálata előtt vegyék igénybe a tusotokat, mert...” Igény­be vettük, majd úszás után előírásszerűén meg is törül­köztünk és a törülközőt szá­radni egy faágra tettük. Vesztünkre, mert megjelent egy fehérruhás ember, kézé. ben bottal és felszólított ben­nünket, hogy ne rongáljuk a növényzetet. Éppen valami olyasmit akartam mondani, hogy ott a másik ágon meg egy vadgalamb ül, az is van olyan súlyos, mint a mi vá» szontörlőnk, amikor rám­reccsent a megafon: „Kérjük azt is, hogy tegye­nek eleget intézkedő alkal­mazottaink felszólításainak, mert ellenkező esetben...” Nem próbáltuk ki az ellen­kező esetet. Vártunk még egy-két órát, hátha zene vált­ja majd föl a strand haszná­lati utasításának ismerteté­sét és akkor jöhet végre a nirvána, a teljes kikapcsoló­dás, a jól megérdemelt pihe­nés. Nem jött. Mi mentünk haza. Persze, elismerem, a hiba bennünk volt. Minek keltünk olyan korán. Ahe­lyett, hogy pihentünk volna: főztünk, takarítottunk, mos­tunk. Kifelé menet a kishídon még egyszer utolért bennün­ket a hangosbemondó hang­ja: „... egyébként jó pihenést kivonunk a Gyulai Várfürdő minden kedves vendégének.” Hát ez az, ami még hiány­zott, mert a gyepen már ülő­hely is alig akadt. Na mind­egy. Köszönjük szépen. (kőváry) keresi föl először, s negy­venhat nyarán már bizalmi a malomban. Negyvenhétben a kommunista párt tagja. A Gáspár malom akkor még magánkézen van, s szinte na­ponta tárgyalnak a tulajdo­nossal a munkások képvise­letében. ö közben a vasas szakszervezet titkára lesz, de azért a malom sofőrje ma­rad. — Sokat jártunk föl Pest­re Szobek elvtárshoz, ő in­tézte a gabonakiutalásokat. A munkásokért miket csi­náltunk? Egyet elmondok. Éjjel-nappal ment a malom, s a két csoportba osztott em­berek több mint tíz órát dol­goztak. Kiharcoltunk egy új beosztást, hogy nyolc órá­nál több senkinek se legyen a munkaidő. Negyvennyolc őszén' a pártban szervezőtitkárnak választják és rá hamarosan a munkaerő-gazdálkodási hi­vatal — először községi, az-' tán járási — vezetésével bíz­zák meg. — Azt mondták kapok egy gépírót, s azzal k^ten mun­kához foghatunk. Kérdem, hogy mikor? Majd holnap, mert ma még a község kert­jében kapál. De ügyes kis­lány volt a Balázs Zsuzsika, gyorsan megtanulta. En is kénytelen voltam, mert ren­geteg dolgunk lett. Ez tar­tott egészen ötvenig. Mellet­te a szakmaközi titkárság, ahol vasárnaponként főleg a bérkérdéseket intéztük. Most szólal meg először a felesége: — Egyetlen vasárnap se ebédelt, csak vacsorázott Hétköznap meg még akkor se volt itthon, hisz a gyűlé­sek mind este voltak. íz Árpádok belül — Mikor a hivatal meg­szűnt, azt mondták az elv­társak: János, te mint taxis évekig álltái az Árpád előtt most belülre mész. Te fogod vezetni. Ez bizony keserves­nek ígérkezett. Gyönge ellá­tás — azok voltak a legne­hezebb évek — s hozzá még az öreg róka pincérek. Mire belerázódott, az ösz- szes szarvasi kocsmát a ven­Balatoni csúcsforgalom A múlt héten az esős, bo­rús időjárás nem sok örö­met szerzett a Balaton dé­li partján üdülő hazai és külföldi vendégeknek. A hét vége, de különösen a ve­rőfényes vasárnap azonban kárpótolta a Balaton szerel­meseit. Megteltek a stran­dok, tízezrek fürödtek, na­poztak a déli parton, telt ház volt a kempingekben és a szálláshelyeken. Becslések szerint csaknem kétszázez­ren élvezték a napfényben fürdő magyar tenger déli partját. Hasonlóan nagy - vendégse­reget fogadott az északi part is: hatvan strandján becs­lés szerint több -mint 200 ezren töltötték a nap nagy részét. Csúcsforgalmat bo­nyolítottak le a vízi jármű­vek, különösen a tihany— szántódi révnél volt nagy a zsúfoltság. A Balatonnál a vasárnap bővelkedett szórakoztató és kulturális eseményekben. Balatonfüreden még virradat után is tartott a 152. Anna- bál. Vasárnap délelőtt több ezer főnyi tömeg gyűrűjé­ben díszes hintóbán indult sétakocsikázásra a bál szép­ségkirálynője. A közönség szavazata a 152. Annabálon a magyar lányoknak kedve­zett: Horváth Éva 17 éves balatonfüredi első bálozó kapta az első helyezettnek járó díjat, írisz aranyalmá-f ját. A második díjat Csen- geri Szilvia 19 éves buda­pesti, a harmadik helyezést Ács Anikó 18 éves gyöngyö­si bálozó nyerte el. déglátó vállalat vette át és ő végezte a szervezést Mi­kor már minden sínre ke­rült és olajozottan ment, „összekülönböztek” a megyei főnöknővel és ettől kezdve csak a szikvízüzem maradt rá. — Egy év múlva a gépál­lomás igazgatója hívott — és el is mentem — cséplő­gép-csoportvezetőnek. 88 géppel dolgoztunk a téeszek- nek és állami gazdaságok­nak. Itt ötvenötben a 300 tagú szakszervezet titkárá­nak választottak. Tizenkét évig — míg csak nyugdíjba nem mentem — láttam el a dolgozók bizalmából. Ekkor se a pihenést keresi. A körzeti pártvezetőség tag­jának választják, jelenleg a 2. sz. alapszervezet gazdasá­gi felelőse. És három év óta a MEDOSZ szarvasi titkára. Kétszáz tag van, ebből a többség szintén „obsitos”. Kedden, pénteken, vasárnap jönnek össze a szép főutcai épületben, ahol a fás, virá­gos kert olyan, akár egy park. IYÉROS IRfliYlrtSiMH Már azt akarom mondani, mégiscsak jó ez a két funk­ció ahhoz, hogy túl a het­ven éven is tevékenyen él­jen, amikor kihozza a szó, van még más is. És nem is kevés. — Persze. A tanácsok megalakulása óta tanácstag vagyok és hét éve a végre­hajtó bizottság tagja. Meg a lakáselosztási bizottság el­nökhelyettese. Egyik se könnyű. Az egész város is­mer, s akinek csak problé­mája akad, az fölkeres. Nem­csak lakásügyben. A legkülönbözőbb dolgok­kal fordulnak hozzá biza­lommal. Össze se tudná szá­molni hányán a több mint két évtizedes tanácstagsága alatt Kisajátítás, bér, nyug­díj, adóügy, lakás, szociális gondok. Tudják, hogy ismeri a rendeleteket, határozato­kat és segít, eligazít, intéz­kedik. Még a kérvényt is megír­ja. Vass Márta Anya. Ez a szó sok min­dent xifejez, úgyszólván mindent. Ha viszont azzal párosul, hogy az anya tíz gyermeket szült, más értel­met kap. Ha pedig a tíz gye­rekből, nyolc fiú közül hat fegyveresen szolgálja a ha­zát, viseli a néphadsereg egyenruháját, az anya fogal­ma különös jelentőséget nyer. Ezek a gondolatok járnak a fejünkben, miközben Du­nai József őrnaggyal, az egyik tiszántúli alakulat politikai helyettesével a hon­védségi terepjárón Békés­csaba határában, a Nagyré­ten igyekszünk Alberti György tanyája felé. S az is Gyuri, a legidősebb szóba kerül, vajon milyen lehet az az asszony, akinek eddig a nyolc fia. közül öt töltötte le becsülettel kato­naidejét, a hatodik pedig je­lenleg szolgálja fegyverrel a A dűlőúttól balra kézika­pások egyelik a cukorrépát, valahonnan távolabbról kom­bájnok duruzsoló hangját hozza felénk a szél. Mire a tanyához érünk, nyugat fe­lől sötét viharfelhők borítják a nyári eget, s alighogy le­Jóska is becsülettel szolgált ülünk a búboskemencés szo­bában, odakint kitör a vihar. Az anya, Alberti György- né keménykötésű, •Jó tartású asszony, vidám égszínkék szemekkel. Ha nem tudnánk róla, hogy tíz gyermeket ne­velt fel, szinte el sem hin­nénk. — Gyuri, a legidősebb 1966-ban vonult be. Mi taga­dás, akkor kicsit rosszkor jött a behívó, mert abban az évben kezdtünk hozzá Bé­késcsabán a házépítéshez. Mégis büszke voltam, s ma is az vagyok arra, hogy nyolc fiam közül hét be­vált katonának — mondja Albertiné, s az arcán való­ban megelégedettség tükrö­ződik. S nem véletlenül mond hetet, mert a fiúk közül kor­ban a hetedik, Jancsi is túl van a .sorozáson. — Legidősebb fiam, Gyur­ka kiváló katona volt, s mint sorozott, őrmesterként sze­relt le két év után. A sor­ban őt követte Pali. Vele sem vallottunk szégyent, hi­szen szakaszvezetőként, jött 3 Pali, a második haza. Ezután Imre vonult be. ö is három csillagot ér­demelt ki a hadseregben. A következő, aki felöltötte a néphadsereg ruháját, Józsi volt Becsülettel leszolgálta a két évet, ugyanúgy, mint az őt követő Béla, mindketten honvédként szereltek le. Mis­ka most februárban vonult be. Nem hoz szégyent ránk, mert hiszen ez alatt az idő alatt három alkalommal ka­pott jutalomszabadfágot, leg­utóbb tíz napot. S azt is re­Béla sem hozott szégyent ránk mélem, hogy a legkisebb fiú, aki most jár általános isko­lába, lesz olyan kemény kö­tésű, hogy nem marad ki a sor végéről. Természetesen szó esik a két lányról is, akik közül az egyik már férjnél van, a ki­sebb pedig otthon a ház kö­rül segít. Albertiné nem ta­gadja, sokszor nehéz volt a tíz gyerekkel, hiszen mellet­tük ő nem vállalhatott ál­landó munkát, a férje pedig egyedül nemigen győzte. Mi­kor azonban a fiúk nőni kezdtek, sokat javult a hely­zet — Tudják, az az igazság, hogy minden gyerek nagyon szorgalmas volt. Nyaranként 4-5 hold kukoricakapálást vállaltunk, hogy meglegyen a ház körüli jószágoknak az eleség, ugyanis ebből tud­tunk pénzelni és természete­sen tíz gyereknek sok sza­lonnára, kolbászra volt szük­sége. — Hogy milyen érzés volt ott lenni a katonai eskükön? Számomra mindig felemelő. Harmadiknak Imre vonult be Az a tudat, hogy az én fiam is — mikor melyik — a ha­zát szolgálja, nagyon jó volt Mostanában pedig az esik jól, ha a nevem napján vagy György napon, amikor férjemet ünnepeljük, de disz­nótorkor is összejön a csa­lád. Együtt vagyunk. Sőt többen is, mert nyolc fiam közül négy már nős, s a na­gyobbik lányom is férjnél van. Anya. Egy a sok közül. Ugyanolyan, mint a többi, s Miska Jelenleg van egyenru­hában mégis más. Nem különbözik a többi édesanyától semmi­ben, csak abban, hogy ed­dig hat fia volt katona és még kettő lesz. Büszke arra, hogy kemény fiúkat nevelt Jogosan az. Kívánjuk, hogy teljesüljön az a vágya is, hogy a legkisebb katonai es­küjén is ott lehessen. Botyánszki János Lustyik bácsi emlékezik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom