Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
1977. július 22., péntek Hol tart a húskombinát építése? Kalcsó István, a monori MEZŐGÉP szerelője a zsírolvasztó centrifugát szereli Fotó: Veress Erzsi Nem pörlekedíink mi soha senkivel Kerek húsz esztendeje tagja az orosházi Űj Elet Tsz- nek Tarapcsik József, a felesége pedig 19. Tizenkét gyermeket nevelnek, s ahogy nőnek, azok is követik a szülők példáját. Csendes, szorgalmas emberekként emlegetik őket a szövetkezetben, akik dolgoznak, de segélyért, előlegért, fizetésemelésért soha, senkit nem zaklatnak. Ta- rapcsikékat otthonukban kerestük fel, hogy elbeszélgessünk életükről, munkájukról, terveikről. Az ország más 'vidékéről érkező egy évvel ezelőtt kíváncsian nézte az épülő Gyulai Húskombinátot, s tétován kérdezgette: „Mi épül itt?” Az eltelt hónapokban jelentős munka folyt a több mint 1,2 milliárd forintos kiemelt beruházáson. A feldolgozó üzemben sok gép a helyére került, befejező szakaszához közeledik a technológiai szerelés, az építő- mesteri munka, s még jó néhány fontos tennivaló. A közelmúltban a főbejárat fölé felkerült a méteres felirat: GYULAI HÚSKOMBINÁT, így most már nem rejtély a távolról érkezőknek ez a létesítmény, büszkesége megyénknek, a városnak. — A látványos munkák végéhez érkeztek, most már a belső szerelések, a külső befejező munkák vannak hátra — kezdte a beszélgetést Zám András, a húskombinát műszaki igazgatója. Az udvaron az elmúlt hetekben elkészült a szilárd burkolat nagyobbik hányada, a közelmúltban megkezdték a tereprendezést és a parkosítást. A főépületet az Országos Szakipari Vállalat festői időtálló világos, műanyag tartalmú festékkel vonják be. A hűtőgépházban is serényen dolgoznak. A vezetékek és a szerelvények nyomáspróbája sikeres volt, most már a hőszigetelők és burkolók veszik birtokukba a gépházat. Igaz, gondok is vannak: sorra, egymás után égnek le az NDK villanymotorok, vontatottan végzi az elektromos erőátviteli szerelést a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat. A közműépítésben hátrányából „lefaragott” DÉLÉP, de még így sem érte el a programban rögzített szintet. A központi épület folyosója már fényárban úszik. A különböző rendeltetésű üzemrészeket színes csempe- burkolattal is elválasztották: a vágórész kék, a feldolgozó halványzöld, a hűtő fehér. A nagycsarnokban a Diósgyőri Gépgyár és a monori MEZŐGÉP szakemberei szerelik a berendezéseket. — A hústechnológiára kell most . már koncentrálni, ugyanis kevés az idő — magyarázza kísérőnk, Kozák Ferenc, aki egy éve végzett Budapesten az Élelmiszer- ipari Főiskola gépész karán. Most a beruházás technológus műszaki ellenőre. Átadás után a karbantartás, üzemfenntartás munkáinak szervezése, irányítása hárul majd rá. — Jó dolog, hogy már az építés időszakában itt dolgozhatom, mert átfogóbb ismeretekre teszek szert, megismerem az építészeti, a technológiai, a gépészeti munkákat, sok szervezési dolgot tanultam, ellestem, bepillanthattam a beruházó, a tervező és - a- kivitelező kapcsolataiba, egyszóval megismertem egy beruházás útjának labirintusait. Egyébként jövendő munkahelyemet, a karbantartó műhelyt több mint másfél éve átadták, a kivitelezés időszakában az alvállalkozók használják. A zsírolvasztóban a monori MEZŐGÉP szakemberei a dán ALFA-LAVAL zsírolvasztókat szerelik. Ez a berendezés lehetővé teszi a folyamatos zsírolvasztást, óránként öt tonna zsírt képesek itt előállítani. Készül a több száz méter hosszú, rozsda- mentes csőkígyó, melyen az ülepítő tartályokba jut majd a termék. A szomszédos termet a hőtechnikai vállalat szakemberei alkalmi bádogosműhellyé rendezték be. — A vezetékekhez és a szelepekhez készítjük a burkolatot — mondja Bereczki József bádogos. — Minden egyes szerelvénynek alumínium lemezen külön meg kell szerkeszteni a borítóját, majd azt kirajzoljuk, s ezután felszereljük a vázat. A cső és az alumínium váz közé nagy nyomással habosított hőszigetelő anyagot préselünk — magyarázza. — Egyébként november 7-re szeretnénk minden hőszigetelési munkát átadni, mert mi ezt vállaltuk. A húslisztüzemet több mint egy hónapja át kellett volna adni. A lemaradás oka: nem sikerült az épület téliesítése, így itt minden munka csúszott. A technológiai szerelést az olasz DE VITA cég szakemberei magyar munkásokkal együtt végzik. A húslisztüzemről Antonio Bruzzone-val, a DE VITA cég beruházási megbízottjával beszélgetünk. — Cégünk genovai, elsősorban a húsfeldolgozó iparnak gyárt berendezéseket, de profilunkhoz tartozik több környezetvédelmi és víztisztító berendezés gyártása is. A gyulai beruházás az első magyarországi munkánk, a közelmúltban két újabb szerződést kötöttünk. Mindez azt jelzi; a magyar piac nem régi, de számunkra is kölcsönösen jó lehetőségeket kínál. Névjegyünket, jó minőségű termékeinket itt akarjuk hagyni a magyar húsiparban is. — A gyulai, húslisztüzemet mikor adják át? — Ami az időpontot illeti, minden nagyberuházáson fellépnek zavaró körülmények. A mi munkamódszerünk eltér az ittenitől, s ehhez nekünk kellett alkalmazkodnunk, ezért rengeteg nehézségünk volt. A magyar szakemberek, a kooperáló vállalatok a lehetőségeken belül mindent megtettek, s megtesznek. A vezérigazgató úrnak tett ígéretünket tartjuk, hamarosan és jó minőségben befejezzük a szerelést — mondta az olasz cég megbízottja. Átadás után a húsliszt- üzemben azonnal megkezdik a próbagyártást, hogy azután majd az emberi fogyasztásra alkalmatlan hulladékból évente 150 vagon fehérjedús tápkoncentrátumot állítsanak elő, amit jelenleg valutáért vásárol mezőgazdaságunk. Az elkövetkező hónapokban a húskombinátban megnő a szervező munka. Ehhez tartozik többek között az üzemelés feltételeinek előkészítése. Hamarosan befejeződik a hatalmas húsfeldolgozó kombinát építése, de kérdés: lesz-e elegendő munkaerő? — fordulok ismét Zám Andráshoz, a húskombinát műszaki igazgatójához. — Már készülnek a próbaüzemelési tervek, melyekben változatlanul januári kezdés szerepel. Olyan programot állítunk össze, mely részletesen tartalmazza a személyi, műszaki és az anyagi feltételeket. Ennek megfelelően megkezdtük a létszámfelvételt, felvettük 12 környező település tanácsával a kapcsolatot. Az új fizikai dolgozók többsége szakképzetlen, kisebb hányada szakmunkás. Hangsúlyozom, továbbra sincs szándékunkban a csábítás, a szabad munkaerőre építünk. Az új dolgozók felvétele folyamatos, a belépők egy része a meglevő üzemben kezdi majd a munkát. A többieket pedig — ahogy elkészülnek az egyéb üzemrészek — az új létesítményekben tanítjuk be. A következő hónapokban több mint 500 belépővel számolunk. A szakmunkásképzésre korábban gondoltunk, az idén 28 hentestanuló szerzett nálunk szakmunkás-bizonyítványt, közülük 25-en továbbra is itt dolgoznak. Az elkövetkező esztendőkben évente 120 —130 ipari tanulónk lesz, s bízom benne: többségük nálunk is marad. Egy év múlva, vagyis 1978. július 1-től teljes kapacitással üzemel majd a húskombinát. A vágás és az ezzel összefüggő területeken két műszakban dolgoznak, az egyéb feldolgozó helyeken egy műszak lesz. A délutáni és az éjszakai műszakban a csomagolást és a kiszállítást oldják meg. A legfontosabb a vágóvonalak folyamatos működtetése, ugyanis ezek látják majd el nyers- annyagal a feldolgozó üzemet, ugyanakkor a KGST- és a tőkés országokba a szárazárun kívül megnőtt a hasított sertés iránti igény. Ezeknek a feladatoknak igyekszik majd megfelelni a ma még épülő húsfeldolgozó kombinát. Szekeres András Akácfákkal körülvett, piros cserepes régi tanya a termelőszövetkezeti irodával srégen szemben. Az árnyékban egy öreg Trabant és egy Moszkvics parkol: egyik a nagy fiúé, a másik a legfiatalabb vőé. A legkisebbek vidáman fogócskáznak a ház körül. A szikár termetű, napbarnított arcú családfő a sertéseket eteti, a termetes háziasszony nagy halom ruhát mos teknőben, egy vén akácfa tövében. A menyasszonylány a ház falát meszeli hófehérre, a középső fiú pedig most érkezik meg a póniló- fogattal, zöldtakarmányt hozott az állatoknak. A vendég tiszteletére mindenki abbahagyja a munkát, a játékot. A szépen berendezett, tiszta, tágas szobában foglalunk helyet. A beszélgetés lassan indul, de csakhamar családias lesz a hangulat. Egy 10 év körüli kislány három gőzölgő feketekávét tesz az asztalra: a vendégnek és a szülőknek. — Rólunk akar írni? — kérdez vissza csodálkozva a házigazda. — Nem történt mivelünk az életünkben semmi különös. Nem pörleke- dünk senkivel, tesszük a munkát nap mint nap. Hisz azért vagyunk, hogy dolgozzunk, hogy enni adhassunk, ruhát vehessünk a nagy családnak. Nyolc lányunk, négy fiunk van. A nagyobbak már beléptek tagnak: baromfi- telepen, terményszárítóban, ki arra, ki erre dolgozik. Az anyjuk a csibenevelő telepen betanított munkás, jómagam a gépműhely körül teszek, veszek. Az egészségem sajnos nem a legjobb... A beszélgetésből mégis csak kibontakozik egy küzdelmes élet. Tarapcsik József még csak 57 éves, de több mint fél évszázada dolgozik, öt éves korától nyaranta elszerződtették libapásztornak, később béreslegény, majd komenciós cseléd lett. A fel- szabadulás után fémöntő lett, s patronálóként járt sokat az Űj Élet Tsz-be. — Akkoriban az volt a szokás, hogy az ipari munkások patronálták az újdonsült szövetkezeteket — folytatja a családfő. — Megismertem, megszerettem a kollektívát. Több viszontagságos év után végül is 1957-ben beléptem tagnak. Ma is áldom az eszemet, hogy ezt az utat választottam. Csak itt tudtam olyan életmódot teremteni a családnak, amilyenben élünk. — Hej, pedig de nehezen szántam rá magam, hogy a villanytól a petróleumlámpás tanyára költözzek — veszi át a szót a feleség. — Jött az uram nagy boldogan: „Anyai, holnap költözünk, kaptunk egy jó kis tanyát a kövesút mellett. Meglásd, milyen jó lesz ott a gyerekeknek. Játszhatnak, mi pedig jószágot nevelünk és nem lesz húsból hiány...” Csaknem kenyértörésre került akkor a sor, ma pedig én is boldog vagyok, hogy itt élünk. Olyannyira jó itt nekem, hogy hiába vettünk az utóbbi években két házat is benn a városban, amíg dolgozni bírok, sem a szövetkezetét, sem a tanyát nem hagyom. — Pedig ismét villanyos lakásod lenne — mosolyog a férj. — Az egyik házunk csak egyszobás volt, pici udvarral. Megtoldottul még egy szobával, egy előszobával, bevezettük a vizet, a villanyt. A másik ház kétszobás. Majd jó lesz a gyerekeknek. A gyerekek kórusban mondják: maradunk! Már csak a négy legkisebb vár iskoláztatásra. Ez sem gond: csaknem a ház előtt áll meg a busz. Ha megérkeznek a városi iskolába, senki nem mondaná meg, hogy 12 gyermekes nagy családból valók, olyan szépen öltöznek. Telik szép ruhára is, mert a közösben szerzett keresetet jól kiegészíti a háztáji. Tarapcsik- né sok baromfit, húsgalambot és' libát nevel, a nyolc anyakoca és három növendékmarha ellátása pedig a családfőre és a nagy gyerekekre vár. Még az asszonylányok is szívesen maradnak a tanyán. Otthon érzik magukat ebben a jó kedélyű, vidám családban az ifjú férjek is. Tarap- csikéknak eddig nyolc unokájuk született. — Minden lányom a termelőszövetkezetből ment gyermekgondozási segélyre — mondja nem kis büszkeséggel az édesanya. — Minden gyermekemet termelőszövetkezeti tagnak nevelem. Ott aztán már az ő dolguk, hogy milyen munkaterületet választanak, akarnak-e tovább tanulni? Mert arra aztán az Űj Életben van lehetőség. Alkonyodik, mire elbúcsúzom a családtól. Kikísémek a dűlőútra valamennyien. Még nem járok messze, amikor hallom: ismét gyermekkacagástól hangos a vén akácfákkal körülvett, „magányos” tanya... Erdő- és vadgazdálkodás hadseregszinten A magyar néphadsereg erdő-, vad- és mezőgazdasága önálló vállalati gazdálkodást folytat a Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő földterületen. Tevékenységükkel a népgazdaság javát szolgálják, mégpedig oly módon, hogy a kiképzéshez nélkülözhetetlen földterületeken erdő-, vad- és mezőgazdálkodást folytatnak. A tervszerű gazdálkodás az állami előírásoknak, terveknek és célkitűzéseknek megfelelően folyik. „ A gazdaság erdészeteiben évente 150 ezer köbméter faanyagot termelnek ki és dolgoznak fel, amelyet ipari fa, papírfa, tűzifa formájában szállítanak a megrendelőknek. A jelentős export mellett saját dolgozóik és a katonai alakulatok igényeit is nagy mértékben kielégítik. A mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területekre, valamint a kitermelt erdők helyére új erdőket telepítenek. Az új erdők telepítéséhez szükséges facsemetéket saját csemetekertjeikből biztosítják. A nagy mennyiségű csemetéken kívül díszcserjéket is szállítanak a parképítő vállalatoknak, illetve a termelőszövetkezetnek. A kitermelt famennyiség jelentős százalékát saját fagyárt- mányüzemükben dolgozzák fel. Az erdészetek területein tervszerű vadgazdálkodás folyik: Az ország jelentősebb vadjai élnek az erdőkben. Ahhoz, hogy a vadállomány egészségesen fejlődhessen, gondoskodnak ellátásukról. A magyar néphadsereg Erdő-, Vad- és Mezőgazdasági Vállalata az elmúlt évben sok millió forint termelési értéket állíott elő, s mintegy 25—26 millió forint nyereséget ért el. Az erdei munka, de különösen a fakitermelő munka igen nehéz, próbára teszi az ember fizikai erőit. Nehézségében megelőzi még a bányászok munkáját is. A fizikai munka megkönnyítése érdekében korszerű termelési eszközöket vásároltak. A fakitermelő munkát csaknem száz százalékban gépesítették. Ezzel együtt nagy figyelmet fordítanak a dolgozók szociális ellátására: az erdőterületeken dolgozóknak meleg ételeket szállítanak, munkásmelegedőket, fürdőhelyiségeket építenek. A jobb gazdasági eredmények elérését segíti a szocialista munkaverseny-mozga- lom is, amelynek szép hagyományai vannak már az erdészetekben.' Például, míg 1969-ben 21 brigád 154 taggal vállalta a brigádmozgalom nemes feladatait, addig az elmúlt évben már 61 brigád 433 taggal nevezett a mozgalomba.
