Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
1977. július 22., péntek w Éneklő ország Interjú Maróthy Gyulával, a KOTA főtitkárával ' Ki gondolná, hogy százötvenezer kórustag van Magyarországon? Az amatőr művészeti ágak közül kevés büszkélkedhet ilyen nagy táborral. Az emberek szeretnek énekelni. Daloló fürdőszobák, nótázó műhelyek és fütyürésző utcák a tanúi ennek. Ám kórusban énekelni nemcsak a zenélést jelenti az ember legősibb „zeneszerszámával”, a hangjával, hanem az együvé tartozást, a társaságot is. Ezért is alakultak meg a munkásmozgalom hajnalán a munkásdalos egyesületek, ma pedig népi hagyományainkat ápolva a pávakörök. S alakulhatnának fiatalokból, a fiatalok mondanivalóját, érzéseit kifejező vokálegyüttesek, hangszeres, vagy csupán énekes kisegyüttesek. De ki tudja miért, erre nemigen vállalkoznak a zenét szerető fiatalok. Megelégszenek a hallgató szerepével. A hét esztendővel ezelőtt alakult KOTA — a Kórusok Országos Tanácsa — hivatott arra, hogy ezt az amatőr- mozgalmat pártolja, segítse, ösztönözze. De hogyan? Miben is áll tanácsadó szerepük? — erről beszélgettünk Maróthy Gyulával, a KOTA főtitkárával, a Zeneművészeti Főiskola tanárával. — Akik tudnak létezésünkről — s mert nemcsak itt a fővárosban „vagyunk”, hanem minden megyeszékhelyen is vannak bizottságaink —, ha kórust akarnak szervezni, már a kezdet kezdetén hozzánk fordulnak. Ott ahol már létezik kórus, új tagoknak könnyebb megtalálni az utat-módot. Hogyan is kezdjék? — kérdezik. Mi tapasztalatból tudjuk, hogy legfontosabb jó kórusveze- tőt, karnagyot találni. Mert az ő személye, kovásza, éltető ereje a kórusnak. Mi ajánlunk néhány diplomás karnagyot (a Zeneművészeti Főiskola külön képez énekkarvezetőket), s akkor a leendő tagok döntik el, hogy kivel tudnak majd a legjobban együtt dolgozni. (Dolgozni? Hát kórusban énekelni — munka? Kár, hogy ezt a kérdést elmulasztottam feltenni Maróthy Gyulának. De ha az ember belegondol, hogy mennyi próba, tanulás előz meg egy produkciót, míg eljut a készig és a közönség elé állhatnak vele. Igen, az együtténeklés öröméhez hozzátartozik a munka is. A nem is mindig könnyű munka.) — A későbbiekben aztán segítünk, hogy a kórusok magukhoz méltó feladatokat találjanak. — Mit ért az alatt, hogy „magukhoz méltó”? — A túlzottan magas kívánalmak, vagy éppen az alacsonyra állított „mérce” elkedvetlenítheti a kórustagokat. A KOTA aktivistái — több százan vannak — ismerik a kórusokat: hangjukat, repertoárjukat, zenélési kedvüket. Tanáccsal, javaslattal segítenek. Igen sok kórusfesztivált rendeznek az országban, a világban — amelyen hasznos részt venni. Sok énekkar nem mer vállalkozni, pedig megtehetné. Az ilyeneket ösztönözzük. Persze az is előfordul, hogy azt tanácsoljuk, várjanak még. Máskor a repertoárjuk kialakításához adunk tanácsot, konkrét segítséget. — A KOTA azonos nevű újságjának ilyen irányú munkáját ismerjük. Információkat ad, bemutatja a kórusokat, zeneszerzők műhelyébe is ellátogat. Más segítséget is kapnak? — Igen, a hivatásos, vagy félhivatásos énekkaroktól. Üj műveket .tanulnak be és bemutatót tartanak a kórusoknak. A hangversenyt magnószalagra veszik, tehát ha megtetszett a mű, nemcsak a címét és a kottáját vihetik haza, hanem az előadást is. A betanulást segíti, ha időnként meghallgathatják, hogyan is adták elő a legkiválóbbak. — Ez nem azt jelenti, hogy azonos műsorral lépnek fel majd a kórusok? — A rádióban sok kórus szerepel, no meg a rendszeres kórustalálkozók a megmondhatói annak, hogy ilyen veszély nem fenyegeti az énekkarokat. — Ki szervezi, rendezi a kórustalálkozókat, fesztiválokat? — A „házigazda” mindig más. Szombathelyen például hagyománya van a munkásdalos találkozóknak, ma is rendszeresen megtartják. Gazdája a város, a város minden társadalmi szervezete. Miskolcon csak most kezdődik el a remélhetőleg sikeres sorozat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának köszöntésére szerveznek ifjúsági kórustalálkozót. A találkozó helye a sportcsarnok lesz, mert az ország szinte minden ifjúsági karára számítanak. — Szakmai „továbbképzés”? — Szeretnénk elérni, hogy minden kórustag tudjon kottát olvasni. Van is ilyen igyekezet a kórusokban. A pedagógusok énekkarában például a kórustagok a saját iskolájukban karnagyok, vagy esetleg szakfelügyelő tanárok. Így, amit egy-egy pedagógus énekkar elér, ez sok-sok kórus előrelépését is jelenti. Ma már rendszeressé váltak a vasárnap délelőtti múzeumi hangversenyek. A párt közművelődési határozatának nyomán a Nemzeti Galériában is szerepelnek kamaraegyüttesek, kórusok, egy-egy órás műsorral. A hallgató néző, tárlatlátogató is egyben. A hangversenyeknek nagy sikerük van. Egy évre előre már tudják, melyik kórus szerepel. S azóta más múzeum is jelentkezett hasonló igénnyel. A bemutatott művek pedig egy kicsit mindig a kiállított tárgyakhoz kapcsolódnak — kórusnak is, hallgatónak is érdekes „művészettörténet” ez. Kálmán Györgyi „Nekem a játék nehéz ajándék” Költészet a lovaglóteremben A késő éjszakai órán, úgy tíz után, ha az ember közönséggé válik, sokkal érzékenyebben rezzen össze vagy hall meg halk sirámokat, dörgő haragvásokat, fogcsikorgató kesergéseket. Nagy László költészete éppen ilyen szélsőséges határokat befogó érzelmeket ont ránk a gyermekkori emlékkép bódítóan boldog idézetétől a sokat tapasztalt, taposott és éljenzett férfi fortyogó, világmegváltó szándékú haragjáig. Berek Katalin előadóestjén éltük át a ritka élményt, az egyszerű, népi ihletésű fogalomkörtől induló bonyolult jelzőrendszerek megértetéséig futó művészi érzés befogadását. Fekete köpenyben ült a gyulai vár lovagtermének pódiumán Berek Katalin. Mindaddig őt néztük, vele beszéltünk, míg közös lélekhúron zendülő költőjének nyelvén meg nem szólalt. Mert akkor már egy volt az alkotó gondolataival, annak sorsát, keserveit, diadalát, „érted haragszom” keserűségét élte tovább a színésznő. Nem könnyű költészet a Nagy Lászlóé. Valaha festőnek készült, talán ezért választotta a költészet nehezebb útját: a nyelvünk legősibb kincséhez forduló képi beszédet. Versei közül hal- ' lőttük gimnazista kori zsengéit, melyek ma is szépek, hatásosak. Például a Koncz Zsuzsa énekével is népszerűvé vált „Adjon az Isten szerencsét” kezdetű vallomást. A néppalladák sírva-ke- sergő hangján birkózott a „pillantó-idővel” vénülő apjáért-anyjáért a Rege a tűzről és jácintról szóló versében a költő, s tolmácsolója, a művész. A mozdulatlan döbbenettel hallgató-befogadó közönség a Mennyegző című vers felkavaró élménnyel lett gazdagabb az est második részében. Mindnyájan éreztük, ösz- szefonódott ezen az éjen színésznő és közönség tisztító-fáradtsága, világot váltani akaró felháborodása a soha nem lankadó költői reménykedéssel. B. Zs. A holnap tisztán látó emberéért Kíváncsiságból nem hivatalos felmérést végeztem ismerőseim körében arról, vajon ismerik-e a megyénkben működő — mindössze három — felsőfokú képesítést nyújtó intézményünket. A szarvasi óvónőképzőt és a mezőgazdasági főiskolát mindnyájan megnevezték, a Békéscsabán működő oktatási intézményről már kevesebben tudtak. Gondolom, így alakult volna a válaszok aránya egy szélesebb körben folytatott kérdezz-felelek esetében is. Pedig az immár három éve modern, korszerű épületben és feltételek között működő MSZMP Békés megyei bizottságának oktatási igazgatósága igen sokrétű, magas szintű oktatási és tudományos feladatot lát el. Az intézmény múltjáról és a közelmúltban bekövetkezett szervezeti változásokról érdeklődtünk az oktatási igazgatóság vezetőjétől, Juhász Józseftől. — Intézményünkben a pártoktatás már 1958-ban megindult. Az akkori lehetőségeink mélyen elmaradtak a maitól. Most J36 osztályban tizenegy függetlenített oktatóval és mintegy 88 tisztelet- díjas egyetemi oktatóval, pártmunkással, technikai személyzettel végezzük feladatunkat. Modern, kétemeletes épületünkben 8 tanterem, egy 168 személyes modern audiovizuális eszközökkel felszerelt nagy előadó, egy 94 személyes kollégium, valamint egy 55 ezer kötetre fejleszthető könyvtár biztosítja a jó tanulás feltételeit. Intézetünk egyrészt középfokú végzettséget, másrészt Megy a férj hazafelé. Orrában kellemes illat, gyomrában az éhség dörömböl. Mi lesz vacsorára? Mi lenne? Már eltervezte, már megmondta, már kérte a feleségét. .. Nyitja az ajtót. Köszön. Furcsa a válasz. Ilyeneket hall a kisszobából: „A római jog szerint az állampolgár... Amikor ázt mondjuk, hogy... A jog szerint. .. A törvény ú§y intézkedik. . ” Ahá — mondja a férj magában —, a lányom tanul. Egyetemista. Jogász lesz belőle. Törvénytudó . ember, ö csak törvénytisztelő. Megy tovább. A nagyszobából másféle szavak, mondatok érkeznek a füléhez: „Lenin elvtárs 1905-ben azt írta, hogy... Ezzel kapcsolatban Marx megjegyezte... Engels egyik levelében olvashatjuk... Lenin elvtárs még 1917 előtt megmondta..." És a férj megy a konyhába, ahol se hang, se illat nem fogadja. Hideg a tűzhely, üres a lábas, a jégszekrényben fél teavaj árválkodik dideregve. Indul vissza a nagyszobába. Int a feleségének és várja a választ. Megkapja: „Lenin elvtárs megírta a moszkvaiakhoz címzett levelében. ..” A férj homlokán kidagadnak az erek és türelmetlenül kérdez: — Mondd drágám! Arról nem olvastál véletlenül a tankönyvben, hogy a férjnek vacsorát is kell adni? A feleség válasza nem késik. Fel sem néz a vaskos kötetből, úgy mondja: „.. .türelmeseknek kell lennünk mindazokkal szemben, akik ma még nem értik a szavunkat!” — gáldonyi — — 1976 óta — a szakosító elvégzőinek főiskolai diplomát ad. Nagy változást jelentett mind a pártiskolai, mind az esti egyetemi oktatásban, hogy 1969-ben oktatási igazgatóság lettünk. Ezzel ugyanis a megyében folyó középszintű ideológiai és politikai káderképzés és továbbképzés intézményi rangra emelkedett, s így a képzést most már önálló hatáskörrel irányíthatjuk. Igazgatóságunkon négy tanszék működik: a filozófia, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus és a pártépítés tanszékek. — Milyen módon történik a beiskolázás? — A hallgatók felvétele pályázat útján és az illetékes pártbizottságok káderfejlesztése alapján történik. A hallgatók egy része a párt-, állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetők köréből kerül ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a marxizmus —leninizmus esti egyetemen csak párttagok tanulhatnak. Jelenleg is a hallgatók 20 százaléka pártonkí- vüli. Ugyanakkor, a jövőben fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a párt-tömeg- propagandisták beiskolázási arányának javítására és a fizikai dolgozók létszámának növelésére. — Milyen új képzési formák léptek be a közelmúltban a pártoktatásba?, — Ebben a tanévben végzett az egyéves bentlakásos pártiskola első évfolyama. Az első év tapasztalatai alapján elmonjjhatjuk, hogy a korábbi, rövidebb idejű képzési formákhoz képest nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is elértünk. Két osztályban 48 hallgatónk végzett. Az állandó együttlét, a kiscsoportos tanulási rendszer és az oktatási rend mind biztosítéka volt a hallgatók intenzívebb ismeretelsajátításának. A délelőtti előadásokat 7-8 óra önálló tanulás, késő délután pedig szeminárium követte. A tárgyalt elméleti anyagot a hallgatók a gyakorlattal is szembesítették. A tematika az esti egyetem anyagához képest bővült, hiszen 8 héten keresztül pártépítéssel is foglalkoztak a részvevők. Szintén új forma a kéthónapos bentlakásos továbbképzés, amelyen a fő cél: felfrissíteni a korábban szerzett ideológiai-politikai ismereteket és azokat a legújabb kutatások eredményeivel bővíteni. — A szakosítóra a hároméves esti egyetem elvégzése után lehet beiratkozni. Mely tárgyakból szakosod- hatnak a hallgatók, és milyen feltételek mellett szerezhetik meg a főiskolai végzettséget? — Az 1963—64-es tanítási évben csak két tárgyból indult az akkor még kétéves szakosító tagozat. Jelenleg 5 választható tárgyból négyéves tanulmányi idő alatt szerezhetik meg a hallgatók a főiskolai diplomát, amely feljogosít mind a közép-, mind a felsőfokú intézményekben ideológiai, politikai tárgyak oktatására. Ezt követően a végzetteknek legalább 5 évenként részt kell venni speciális továbbképzéseken. Az egyik ilyen speciális szakunk a társadalmi igényeknek megfelelően jött jött létre, amelyen a szocialista közművelődés problémáiról hallgatnak előadásokat. Sajnos, tavaly is csak három osztályt indíthattunk, mert érthetetlen módon nem volt rá igény. — Juhász elvtárs bő évtizede vezetője az intézménynek. Tapasztalt-e észrevehető változást a hallgatók felkészültségében, érdeklődésében? — Ez a kérdés nagyon is aktuális problémát érint. A kezdeti időszakban a gyakorlatban jártas, a történelmi eseményeket maguk is átélt, tapasztalt pártmunkások tanultak nálunk. Iskolai végzettségük viszont lényegesen alacsonyabb volt, mint a mostani hallgatóinknak. A korösszetétel megváltozása, a fiatalodás új nevelési feladatok elé állítja oktatógárdánkat. A fiataloknál hiányzik a mozgalmi tapasztalat, a tanult ismeret számukra már történelem. Ezért fokozatosan előtérbe kell állítsuk a tények és törvények befogadása mellett az érzelmi, akarati tényezők fejlesztését. Meg kell találjuk a módját annak, hogy a generációs értékeket egyszerre gyümölcsöztessük. Ideológiai, politikai képzés megyénkben nemcsak itt folyik. De a különböző intézmények és szervezetek munkájában komoly koordináló szerep jut az oktatási igazgatóságnak. Az intézményben folyó tudományos munkáról szép számú tanulmánykötet vall. Munkájuk eredményét talán a következő számadat érzékelteti a legjobban: intézményünkben 1958 óta 15 ezren jutottak magasabb szintű politikai, világnézeti, tudományos szemlélethez azért,- hogy mindnyájunk ügyében felelősebben, felkészültebben munkálkodhassanak. B. Sajti Emese
