Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
a 1977. július 2„ szombat ■K^UUKTllcj Tegezés, köszönés, megszólítás i__________________________ Az egyik napilapban a fiatalok közt elterjedt tegező- désröl olvastam. Írója kicsit meghökkenve veszi tudomásul, hogy vendég és pincér, strandoló és kabinos teljesen ismeretlenül — tegezi egymást. Majd cikke végén mégis egyetért a „fiataljaink közti általános, a társadalmi helyzettől független tegező- déssel”. E „spontán demokra- tizmus”-sal. Szerencsére. Mert írása közbülső részében eléggé szerencsétlen dolog is található. „Csípős nyelvű barátom a kézcsók szóbeli járványát a demokrácia ki- terjesztéseként értékelte, mondván: én ugyanis miniszterasszonyt és takarítónőt egyaránt így köszöntök, mert bizonyos, hogy senki meg nem sértődik miatta. — Ne vitázzunk most e sajátosan defenzív udvariasság eszmei jelentéséről” folytatja, de azért okfejtésbe bocsátkozik. Utal a néhai felülről elren- deltségre, meg hogy ami természetes egyesek egymás közti érintkezésében, kényszeredett, ha mindenki egyformán él vele. S ha a „kényszerhelyzet” megszűnik, újból a szokásos formák térnek vissza, s élnek tovább egymás mellett. S marad a köszönési, megszólítási bizonytalanság. Es úgy véli, nálunk az egységesítés — mint egyes népeknél — nem járható út. Hát az biztos, hogy önöző nemzet, mint az angol, soha nem leszünk, s az is valószínű, hogy az össznépi tegező- dés sem fog egyhamar megismétlődne. De hogyne lennénk képesek egyformán jó reggelt, napot vagy éjszakát kívánni egymásnak — nők, férfiak és vegyesen, akár a franciák és sokan mások —, azt nem tudom és nem is akarom megérteni. De ha ez bennünk, magyarokban végképp féloldhatatlan ellenállást vált ki, akkor talán nem nagy kívánság, hogy minden nő egyforma megbecsülést kapjon a köszönésben is. Ez — legalábbis a mi rendszerünkben — nem társadalmi helyzet kérdése, különben is ettől még nem lesz a takarítóból miniszter és viszont. Nem kár szót ejteni arról, hogy vajon miért nem tanítják meg már az első órán mindazokat, akik emberekkel foglalkoznak, arra, hogy mi a helyes megszólítás? Hogy a kedves vagy drága kifejezés esetleg nénivel, bácsival tetézve, bizalmas árnyalatú és csak rokoni, baráti kapcsolatban ildomos használni; hogy az asszonyom megszólítás szép és megtisztelő. Fiatalok egymás között pedig már régen megoldották a problémát. V. M. Húsgalamb- tenyésztők szakmai napja Megyénk galambászai az elmúlt egy esztendőben húsz vagon galambhúst adtak exportra. A jó eredmény a lelkiismeretes munkán kívül az állandó tapasztalatcserének, a szakmai továbbképzésnek köszönhető. A hús- és dísz- galambtenyésztők hazai és nemzetközi versenyeken érnek el rendszerint kimagasló eredményeket. A békéscsabai galambászok között az elmúlt hónapokban dr. Ha- raszty János king, Zele- nyánszky András strasszer, Szikszai István tyúktarka, dr. Juhász István sirályka és Filyó György texál galambokkal nyert nemzetközi champion-díjat. Az értékes díjak még szakszerűbb tenyésztői munkára ösztönzik a galambtenyésztőket. E célt szolgálja többek között az 1977. július 4-én megrendezésre kerülő húsgalambszakmai nap. A Magyar Galambtenyésztők 52. egyesületének székházában, Békéscsabán, a Ságvári utcában king, strasszer és texál húsgalambok kerülnek bemutatásra és bírálatra. A legkiválóbb galambtenyésztők a helyszínen adnak szakmai felvilágosítást az érdeklődőknek. A galambászok legfőbb törekvése: az eddiginél is több galambhúst adni exportra. Békés megyeiek elstt küíönvonata Montenegróba Nyári újdonságként az IBUSZ Békés megyei irodája először szervezett külön- vonatot Jugoszláviába, a montenegrói tengerpartra. A megye városaiból, falvaiból és nagy kiterjedésű tanyavilágából csaknem négyszázan ültünk vonatra Békéscsabán. Gyermek és felnőtt, nő és férfi, gyári és mezőgazdasági munkás, irodai dolgozó, termelőszövetkezeti elnök, pedagógus, orvos, országgyűlési képviselő és tudományos kutató egyaránt felfokozott kíváncsisággal indult a 20 órás hosszú útra. A vonaton a nagyszerű ellátás, valamint a táj lenyűgöző szépsége ugyanis feledtette velünk az út fáradalmait. Különvonatunk az alig egy esztendeje átadott belgrád— bári új vasútvonalon, a természeti és történelmi látványosságokban gazdag belső Jugoszlávián haladt át. Mi, Alföldön élő emberek különösen csodáltuk a félelmetesen szép szakadékokat, völgyeket, a hegyen-völgyön át kanyargó szerpentineket Néhol 1200 méter magasan voltunk a tengerszint felett, másutt 180 méter magas oszlopokon álló hídon futott velünk a vonat egyenesen az alagútba. Kétszáznál több hosszabb, rövidebb alagúton haladtunk át, s minden alkalommal más tájkép fogadott bennünket, ha az alagútból kiszaladt a vonat. A Morava folyó csodálatosan szép völgyében szinte állandóan kattogtak a fényképezőgépek. A természet csodálata csak fokozódott a Szkadari-tó mentén. Kopár hegycsúcsok, összefüggő erdőségekkel borított, üdezöld hegyoldalak váltották egymást. Az Adriai-tenger égszínkék vizét látva pedig még a lélegzetünk is elállt a bámulattól. Bárban autóbuszokra szálltunk, százan a világhírű Budva üdülőhelyre mentek, a többiek pedig a sekély vizű sutomorei öböl partján, Sutomoreban kaptunk szállást. A Földközi-tenger közelsége miatt Jugoszlávia egyik legenyhébb éghajlatú fürdőhelyére érkeztünk, ahol apró kavicsos strand, a tenger lágyan simogató sós vize várt, ránk. Bár idehaza és útközben sok figyelmeztetést kaptunk: vigyázzunk!, a tengerparton gyorsan felégünk, — a társaság apraja-nagyja rohant a tenger hullámaiba. Felejthetetlen napokat töltött az első különvonat utazó közönsége Montenegróban. Időközben kirándultunk Dubrovnikba, a világ egyik legcsodálatosabb fürdőhelyére, voltunk Szent István szigetén, jártunk Titrográdban, Budván, Cetinjében és másutt. Ha valahova kirándultunk, megállapítottuk: ennél szebb táj nincs a világon... És másnap jött az újabb meglepetés, a még szebb környezet, a ritka szép növényekkel, a pálmákkal szegélyezett sétányokkal, az érett gyümölcstől messzire sárguló narancsfákkal, a hatalmas fává nőtt, s fehér, rózsaszínű és piros virágoktól roska- dó leanderekkel. Láttunk rengeteg virágzó gránátalmafát, lila és sárga virágú mimózát, olajfaligetet, dúsan termő szőlőket. Érdekes volt megfigyelni azt is: senki nem rohangált vásárolni, mint általában a külföldi utakon. Mindenkit lenyűgözött a környezet csodás varázsa, a régi és az új üdülőtelepek sajátossága, Dubrovnik megszámlálhatatlanul sok sikátora, a pici ablakok az elmaradhatatlan virágokkal, örökzöld dísznövényekkel. Lestük az idegenvezetők minden szavát: mit hallhatunk szűkebb hazánktól csaknem ezer kilométerre e feledhetetlen világban. Csak itt és ekkor értettük meg igazán: miért harcoltak évszázadokon át oly kitartóan szabadságukért a hegyvidék lakói. Egyszerű, őszinte emberek élnek erre, akik nagy szeretettel fogadják a számukra jobb megélhetést biztosító turistákat. Olyan helyeken építenek újabb és újabb tengerparti strandokat, ahol az ősnövényzetet eddig ember még nem háborgatta. Mindent elkövetnek azért, hogy aki ide utazik, az maximálisan jól érezze magát, élményekben gazdagon távozzék, s visszakívánkozzék. Az ellátásról csak magas fokon lehet beszélni. Nemcsak választékban volt gazdag a reggeli, az ebéd és a vacsora, de mennyiségben is. Ezer* a tájon még nem tanulták meg a húst vékonyra szelni, itt a fürdőzés és kirándulás ellenére csak hízni lehet a sok finomságtól. Az első Békés megyei különvonat nagy sikert aratott Montenegróban. Kívánjuk, hogy az IBUSZ sok-sok magyar turistát vigyen még el erre a maradandó élményt nyújtó tájra. Ary Róza Jubilál az orosházi kórház Ki számolja, hogy egy kórház kapuján naponta hányszor fordul be a mentő? A portás talán meg tudná mondani, de erre aligha ér rá, hiszen ilyenkor mindig sürgős a kapunyitás. Akár a szülés előtt álló kismama, vagybal- esetes sérült, akár egy súlyos beteg érkezik, a mentő mindig siet. Ez érthető, hiszen életet ment. Csak kíváncsiságból kérdeztem, tíz év alatt hányszor nyitották ki az orosházi kórház kapuját? Dr. Gazdag István igazgató főorvos sem tudta megmondani: talán naponta átlagosan 40-50-szer. Persze nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy a rövid idő alatt milyen sokat fejlődött ez a kórház. Erről annál bővebb tájékoztatást adott, amikor a jubileum ürügyén ellátogattunk ide, lapunk fotóriporterével. Az orosházi kórház az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Jelentős esemény zajlott le 1967 első felében Orosházán. A rohamosan fejlődő alföldi városban 400 ágyas új kórházat avattak. Nagy dolog volt ez a megyének is, hiszen egészségügyi intézményekben nem bővelkedett. A Gyulán székelő megyei és a csabai városi kórházon kívül csupán néhány kisebb olyan intézet volt, ahol fekvő betegeket elláthattak. Az új kórház felépítésével lényegesen könnyebbé vált a másik két intézmény munkája. Nem szólva arról, hogy megoldóA röntgenosztályon úgynevezett mélybesugárzó készülékkel gyógyítják a daganatos, ízületi, illetve gyulladásos betegségeket. Képünkön dr. Gazdag István kezel egy beteget dott Orosháza város és a járás lakosainak egészségügyi ellátása. Hozzácsatolták még a mezőkovácsházi és szarvasi járás több települését is. Hatalmas körzet ez, közel 170 ezer lakos járó- és fekvőbeteg-ellátását kell biztosítani. Az új kórház 13 osztállyal kezdte működését, s egy központi gyógyszertárral. Az ela traumatológiai Dr. Rédei László és páciense a légzésfunkciót vizsgáló berendezésnél Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy fiatal lánynak házasságon kívül fia született, s mert a gyámhatóság gyermeknevelésre alkalmatlannak találta, az újszülöttet anyai nagyanyjánál helyezték el. Néhány évvel később, a lány férjhez ment, majd a házasságból gyermeke született. A múlt év nyarán — az időközben tizenhatodik évét betöltött — fiát az iskolai szünidőben magához vette. A gyerek nála maradt, bár a nagyanyja ragaszkodott, hogy unokája visszakerüljön hozzá. Ilyen előzmények után az asszony a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt a nagyanya ellen pert indított. Végső fokon ebben az ügyben is a Legfelsőbb Bíróság döntött, s a fiút anyjánál helyezte el. A határozat indoklása szerint a gyermek a bírósághoz intézett levelében kérte, hogy anyjánál maradhasson, mert nemcsak őt, hanem nevelőapját, kis húgát is szereti és az ottani iskolában, ahol most tanulmányait folytatja, jól érzi magát. Hangsúlyozta: akkor is anyjánál marad, ha a bíróság másként dönt. — A gyermek — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság — tizenhat éves, tehát olyan korban van, amikor önálló értékítélet alkotására már képes. Az iskola igazolása szerint megjelenése, magatartása arra enged következtetni, hogy otthoni környezete jó, törődnek vele, anyja és nevelőapja ragaszkodik hozzá. A beszerzett környezettanulmány az iskola véleményét megerősítette. A tizenhatodik évét betöltő gyermek — a gyámhatóság engedélyével — szülői beleegyezés nélkül is elhagyhatja a szülői házat vagy az illetékes hatóság által kijelölt, más tartózkodási helyét, ha az fontos okból érdekében áll. Az ilyen korú gyermeknek tehát lehetősége van arra, hogy tartózkodási helyét maga választhassa meg. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban rámutatott arra: a fiú anyjával akart élni. Ez reá nézve nem hátrányos, így ottani elhelyezése akkor is indokolt, ha megelőzően hosszú időn keresztül nagyanyja viselte gondját, nevelte fel, és nála ma is megfelelő elhelyezése lenne. Hajdú Endre múlt tíz év alatt lényeges változás történt. Létrehoztak egy 65 ágyas idegosztályt is, s a megyében egyedülállóan a gyermek elme- és idegosztályt. Tavaly egy urológiai részleget alakítottak ki, s az idén július 1-ével kezdte meg működését osztály. Az egészségügyi integráció bevezetésével a járóbeteg-ellátás is ide tartozik, tíz felnőtt és öt gyermekorvosi körzettel. Az osztályok működésével természetesen megvan a megfelelő szakorvosi gárda is. Igaz, ez úgy hangzik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy orvost kapnak Orosházára. Emögött azonban rengeteg munka van, a tanács és kórház között olyan együttműködés, amellyel megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy vonzó legyen ez a munkahely. A pályázatokra jelentkező orvosoknak lakást biztosítanak, s 30 ezer forint kamatmentes vásárlási kölcsönt. A nőtlen, fiatal egészségügyi dolgozók pedig az úgynevezett orvos- és nővérszálláson kapnak helyet. Az idén három új orvost vettek fel, és még tizenkettőt várnak, akikkel már tárgyaltak, s rövidesen elfoglalják helyüket. A kórház dolgozóinak száma jelenleg 800, az átlagos életkor 30 év, az új orvosokkal tovább fiatalodik. Így hát nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a megye legfiatalabb kórháza az orosházi, a szó igazi és átvitt értelmében is. Képeinken nem tudtuk megörökíteni az egész itt folyó munkát, ez lehetetlenség is lenne. Csupán néhány pillanatfelvétellel érzékeltetjük, hogy milyen korszerű körülmények között van itt lehetőség a gyógyító és a tudományos kutató munkára is. Kasnyik Judit Korszerűen felszerelt a szülészeti osztály, melynek koraszülöttrészlege is van. Évente átlagosan 1200 gyermeket segítenek a világra a 70 ágyas osztályon Fotó: Veress Erzsi
