Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
1977. július 2., szombat o Aratás kezdetén | rabovszki Mihályt, a békésszentandrási ______ Zalka Tsz elnökét jól i smerik megyénk élelmiszer- gazdaságában. Tudjuk róla, hogy a nagyüzemi gazdálkodás jó értelemben vett megszállottja. A búza-, a kukorica-, a napraforgó- és a rizstermesztés titkainak keresője, a néző szemek látó szemekké ösztönzője. Az általa vezetett gazdaság mostoha adottságú, mégis az ilyen tsz-ek fellegvára, a szikes talajok legenergiku- sabb több termésre bírója... A jobbnál jobb, a szebbnél szebb jelzőket lehetne e gazdaság neve mellé sorolni. Ez a szövetkezet elnökével együtt beírta nevét a rohamosan fejlődő, erősödő termelőszövetkezetek közé. Mindenki tudja Hrabovsz- ki Mihályról, hogy szerény, ha bizonyítani kell: lehet jól, hiba- és vesztéségmentesen dolgozni, traktorra pattan vagy éppen a kombájn nyergébe ül és arat. Lehet, többeket mosolyra derítenek ezek a sorok. Ö viszont vallja, hogy jó gyakorlati tapasztalatokat másként nem szerezhet. De arról is megbizonyosodhat, hogy ez a munkaritmus, melyet magától megkövetel, milyen tempójú, fel tud-e hozzá zárkózni környezete. Mindezt azért írtam le róla, mert egy megdöbbentő kijelentéséért az egész embert mérlegre kellett tennem. A Körösök Vidéke Tsz-ek Területi Szövetségének legutóbbi elnökségi ülésén ezeket mondta: „Az aratási szemveszteséget hektáronként már évek óta 6-8 mázsára becsülöm. A rendelkezésre álló NDK és SZK típusú kombájnok szemáteresztő képessége nem megfelelő. A betakarítási veszteségek csökkentésének egyetlen lehetőségével rendelkezünk: a félkaszás megoldással.” Tavaly 43,5 mázsa volt a búza megyei átlagtermése, vagyis ennyit takarítottunk be. Hrabovszki Mihály számítása szerint tavaly a hektáronkénti megtermett búza elérte az 50 mázsa megyei átlagot. De, mert a betakarítás ütemét néztük, a gyors munkát látva elfelejtettük megnézni, mi marad a tarlón. Hrabovszki Mihályt 25 éve ismerem. Szavaiban, állításaiban egyszer sem csalódtam, gondolom mások sem. Számomra merésznek tűnt a termésátlag alakulásáról elmondott észrevétele, mégis egy az egyben elfogadtam, hitelt adtam szavának, számításának. Az ide| gabonatermés a tavalyinál most jobbat, többet mutat. Vajon mennyit tudunk belőle betakarítani? Ha csak annyit, mint tavaly, akkor hektáronként 8-9 mázsa szemet szórnak el a kombájnosok azzal az indítékkal, hogy hajtanak, mert ez a keresetük alapja. Ha most az aratás kezdetén üzemi vezetőink, a szövetkezetek tagjai nem figyelnek fel a szemveszteségre, akkor hektáronként majdnem háromezer forintot szórnak el! Egy olyan tsz- ben, ahol ezer hektáron termelnek búzát a szemveszteség miatt csaknem 3 millió forint veszteséggel számolhatnak. Naponta tehát 200— 300 ezer forint veszteséget okozhatnak az aratásban részt vevők, ha a vezetők és a kombájnosok csak a munka gyorsaságát tartják szem előtt. Megdöbbentő, elgondolkoztató tény ez, melyet Hrabovszki Mihály azzal támasztott alá, hogy nézzük meg a tarlóhántott gabonatáblák subaszőr szerű, sűrű árpakelését. Mindenesetre bizonyos tanulságot érdemes lenne levonni szavaiból és elgondolkozni azon, mit tudnánk tenni a veszteségek megakadályozására. A tsz-ekben egy-egy kombájnra 125—130 hektár gabona betakarítása jut. Ez az arány lényegesen jobb a korábbi évekénél. Növekedett a nagy teljesítményű kombájnok száma is! összességében 13—14 teljes munkanap elegendő a termés betakarításához. Ám, ha 16—17 munkanap alatt takarítjuk be a búzát, abból nem lehet baj, sőt néhány millióval még meg! is toldható a tavaly el7 ért árbevétel. Ehhez azonban vissza kellene fogni a teljes vágószerkezetet, hogy a kombájn cséplőberendezése no| a törekbe és a szál-' mába ürítse az értékes szemet, hanem a magtartályban gyűjtse össze. Azért is kellene megfontolni Hrabovszki Mihály felvetését, mert senkinek sem lehet mindegy, hogyan alakul a gabonából származó árbevétel. A búza tömegében a legjelentősebb árunövénye a tsz-eknek. Másfelől, ha 1977-ben megismételjük a tavalyi 43,5 mázsa hozamot, akkor az 1975-ös árbevételhez viszonyítva a termelés- növelésben öt és fél százalékot, vagyis a tervezett 11 százalék felét elérhetjük. julajdonképp^n ezért szólt Hrabovszki Mihály. Mikor beszélt éreztem igazat mond, az üzemek és az ország javát akarja. Szívleljük meg szavait. Dupsi Károly Pótlékpremier a pamutszövőben Ez a műszak is úgy kezdődött, mint a többi. Június 30-án, este 10 órakor munkába álltak a szövőnők, csé- vélők, anyagmozgatók, művezetők és még néhányan, akikre szükség volt a Pamuttextilművek békéscsabai gyárában, az éjszakai műszak folyamatosságához. Semmi sem jelezte, és a csattogó gépek között talán eszébe sem jutott senkinek, hogy éjfélkor megváltozott valami’77. július 1-én, 0 óra 00 perckor életbe lépett az éjszakai műszakban dolgozók 40 százalékos fizetési pótléka. Knyihár György üzemvezető sorolja az adatokat: — Nálunk 314-en dolgoznak három, 22-en két műszakban, többségében nők. Akik darabbéresek voltak, azok eddig is kapták a 40 százalékos kiegészítést, az órabéresek 33, a művezetők 28 százalékot kaptak az éjszakázásért. A délutánért nem járt semmi, és nem kaptak fizetést az éjszakai műszakok miatt kiesett szombatokért sem. Most ez megváltozott. Mindenki, aki éjszaka dolgozik, egységesen 40 százalékos műszak- pótlékot kap, és a harmadik műszakban ledolgozott órák számától függően fizetjük a kiesett szombatokat is. Mindezt munkásgyűlésen ismertettük a dolgozókkal. Ezeken a gyűléseken nemcsak százalékokkal dobálóztak, konkrét példákon mutatták be, kinek mennyivel növekszik a havi keresete. Egy órabérben dolgozónak például havonta 200—400 forinttal lesz több a borítékban, attól függően, hány éjszakai műszakot teljesített. Éves átlagban, a gyár dolgozóinak mintegy 12 százalékkal emelkedik a keresete. Mit várnak ettől a Pamutszövőben ? Elsősorban azt, hogy többen vállalják a három műszakot. Az emelkedő kereset bizonyára gondolkozásra készteti azokat, akik valamilyen ok miatt eddig ragaszkodtak az egy műszakhoz. A párás, meleg levegőjű gépteremben csak két láb látszik Medovarszki János művezetőből. Egy szövőgépet állít be éppen, és mert az óriási zajtól nem halljuk egymás szavát, megkérem, jöjjön fel velem az irodába. A kérdés természetesen: hogyan telt az első felemelt műszakpótlékos éjszaka? — Ugyanúgy, mint a többi. Csak jóval éjfél után jutott eszembe, hogy ezután több lesz a pénzem. De aztán rögtön el is felejtettem, mert ekkora üzemben mindig van tennivaló, nem nagyon lehet a munkán kívül másra gondolni. — Mekkora többletjövedelemre számít? — Ügy gondolom, mintegy kétszázzal kapok többet. — Kevés lesz az, János — szólt közbe Knyihár György, és előhúzza a fiókból a zseb- számológépet. Beüti a számokat és néhány pillanat múlva közli a végeredményt: — Egy jó hónapban, amikor 80 órát éjszakázol, 650 forinttal kapsz többet, de ha csak egy hét esik bele, akkor is meglesz a négyszáz. Felderül Medovarszky János arca, ennyire nem számított. — Tudja, nagyon jól jött ez a műszakpótlék — mondja —, itt volt, látja milyen munkát végzünk, a keresetünk pedig jócskán alatta maradt a könnyebb helyen dolgozókénál. Én már 31 éve vagyok itt, és sokszor törtem a fejem: ki áll a helyemre, ha egyszer nyugdíjba megyek? Most már talán fiatalok is jönnek erre a munkára. Csattogó gépek között dolgozik Czelle Lászlóné szövőnő. Több gépet kezel, meg nem áll egész éjjel, mert hol az egyiken, hol a másikon van igazítanivaló. Lazsálni nem lehet, a folyton járó gépek diktálják az iramot. MeCzelle Lászlóné szövőnő: Jólesett, hogy értékelik a munkánkat leg van, magas a páratartalom, sok férfi kidőlne attól a munkától, amit ez a törékeny asszony végez. — Hét éve dolgozom itt, és nem panaszkodhatok a keresetre. Megvan havonta a 3200—3300 forint, és most, a műszakpótlékkal még több lesz. — Mit szóltak hozzá, mikor megtudták a Miniszter- tanács rendeletét? — Nagyon örültünk. Eddig csak az éjszakai műszakért járt több fizetés, ezentúl a délutániért is. Kifizetik a kieső szombatokat is, és ez nagyon jó dolog. Persze voltak — az egy műszakban dolgozók — akik zúgolódtak, ők miért nem kaptak többet? Nekik aztán megmagyaráztuk, hogy ez csak annak jár, aki többet is vállal. — Ki tudja számolni, mennyivel kap többet? — Még nem nagyon. Elmondták ugyan, hogy én mintegy 300 forinttal keresek majd többet ezentúl, de még nem értem pontosan, hogyan jöhet ki. Túl a pénzen az is nagyon jólesett nekünk, hogy ott „fent” gondoltak ránk, értékelték azt a munkát, amit végzünk. Közeleg a hat óra, lassan véget ér az éjszakai műszak. Ugyanolyan volt, mint a többi. Egy valami azonban hosz- szú időre emlékezetessé teszi: ezen a napon volt a pótlékpremier. Lónyai László Félidő a munkaversenyben A Békéscsabai Kenyérgyárban műszakonként 90 mázsa kenyeret sütnek a megyeszékhely és a környező községek ellátására. A nyári szabadságolások időszakában a munkába besegítenek a nyugdíjasok is Fotó: Veress Erzsébet Alig néhány hónap telt el azóta, hogy — a többi között — megyénk üzemei, gazdaságai is csatlakoztak a csepeli munkások verseny- felhívásához, amely arra szólította fel a szocialista brigádokat, hogy még jobb termelési eredményekkel tisztelegjenek az Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója előtt. A fél év jó alkalom arra, hogy képet kapjunk a teljesítésekről, a novemberig hátra levő négy hónap pedig lehetőséged ad a vállalások és a tényleges eredmények kritikus összehasonlítására ott is, ahol a megvalósítás — eddig legalábbis — nem a legjobban sikerült. Nem utolsósorban a sikeres versenymozgalomnak is köszönhető, hogy csaknem minden téren túlteljesítették tervüket az év első öt hónapjában. Az OROSHÁZI ÜVEGGYÁR szocialista brigádjai. (Mind síküvegből, mind egyéb termékekből 100 százalék felett teljesítettek, s például gyógyszer- és vegyszerpalackból termelésük 154 százalékos.) Jól állnak az exportra szánt termékek előállításával, növekedett a jó minőségű áruk mennyisége és aránya, s nem közömbös az sem, hogy anyagköltségük a tervezettnek csupán 92 százaléka. Kik érték el eddig a legjobb eredményeket? Például a síküveggyár keverőüzemének szocialista brigádjai, akik csupán június első két hetében négyezer forint árú villamos energiát takarítottak meg; a Hungaropan üzem brigádjai, akik 400 négyzetméterrel több értékes üvegárut készítettek a tervezettnél; s kiemelkedően jól dolgozott — hogy csak kettőt említsünk — a belső szállítás Petőfi Sándor brigádja, vagy a tmk-s Bláthy Ottó brigád. Jelentős vállalásokat fogalmaztak meg A BÉKÉS MEGYEI AÉV szocialista brigádjai is. Felajánlották — egyebek között — termelési tervük 15 millió forintos túlteljesítését, és hogy a többletet termelékenységük 5 százalékos javításával érik el. Hogy ez mennyire sikerül, eldöntik majd a későbbi gazdasági számítások, az azonban biztos, hogy eddig tőlük telhetőén, mindent megtettek a szocialista kollektívák azért, hogy a Gyulai Húskombinát november elején pórbaüze- mét megkezdhesse, jó ütemben halad a békéscsabai kórház építése (elkészült az alapozás), és valószínűleg sikerül a kétszázalékos önköltségcsökkentés is. Többet kell tenniük azonban a lakásátadásokért, minthogy az idén átadásra szánt lakásoknak csak a 40 százaléka készült el az első félévben. A MEZÖHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG 62 szocialista brigádja — összesen csaknem 1600 taggal — nem kevesebb, mint 8 millió 80 ezer forint megtakarítását vállalta az idén, s ennek majdnem a felét ho- zamérték-növeléssel kívánják megtakarítani. (Segít ebben a gazdaság műszaki és agrárszakember-gárdája is, sőt, ők a brigádok segítésén kívül — újításokra, a jobb szervezésre vonatkozó — egyéni vállalásokat is tettek.) Az eddigi versenyben kitűnt az ómezői Kossuth Lajos és az Újhelyi Imre tehenészbrigád — az utóbbinak a tagjai a 24 ezer literes többlet-tejtermelésből egymaguk 16 ezret vállaltak —; a növénytermesztők közül pedig a kamaráspusztai kerület Tessedik brigádja és a peregpusztai Dózsa brigád érte el a legjobb eredményeket. A csepeli munkások felhívásához csatlakozva 1 millió forint megtakarítását vállalták az idén a megyei GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VÁLLALAT szocialista brigádjai, s ebből a fél év végéig 850 ezer forínt költségcsökkentést könyvelhetnek el. Fontos feladatuk az is, hogy — a gépjavításokkal, a raktárak előkészítésével —• sikerre vigyék a felvásárlást, az új termés begyűjtését és tárolását; ez utóbbi megvalósításáért 1460 óra társadalmi munka elvégzését vállalták az évforduló tiszteletére. Az eddigiek során kiemelkedően sokat tett mindezért a békéscsabai körzeti üzem Alkotmány brigádja és a Kulich Gyula brigád, valamint a gyomai üzemből a Béke és a Rakodóbrigád. A sarkadi keverőüzem Április 4. brigádja és a dévaványai hántoló Hántoló brigádja ugyancsak büszke lehet példás szorgalmára, munkavégzésére. Egyebek között az ez évre tervezett 93 millió forintos nyereség 3 milliós túlteljesítését vállalta. Varga János Új automata mosógép Kisméretű, úgynevezett helytakarékos automata mosógép sorozatgyártását kezdi meg néhány héten belül a Hajdúsági Iparművek, az NSZK-beli AEG céggel kötött kooperációs és licencszerződés alapján. A magyar szakembereket részben az NSZK-ban, részben itthon képezte ki a nyugatnémet vállalat. A Transelektro külkereskedelmi vállalat aktív piackutató munkájának eredményeként létrejött együttműködési szerződés lehetővé teszi a hazai automata mosógépek választékának bővítését. Az első mintadarabok már elkészültek, ezeket most vizsgálják az NSZK-ban. Rövidesen legyártják a 0-szériát és a HIM-ben még ebben az évben két-háromezer kisméretű automata mosógép kerül le a gyártószalagokról. Ezek egy részét a nyugatnémet partner visszavásárolja. Egyébként már jövőre 20— 25 ezret szállít a hajchísági gyár az új mosógépekből a belkereskedelemnek és több ezret exportálnak is. Néhány év múlva, a gyártás felfutásakor 100 ezer kis automata mosógép készül el évente. A magyar és az NSZK-beli villamosipari vállalatok együttműködnek harmadik piacon való értékesítésben is, így közösen szállítanak erőművet Törökországba, trasz- formátorállomást Kuvaitba, s együtt vesznek részt versenytárgyalásokon számos közel-keleti országban. A Transelektro NSZK-beli exportja az utóbbi öt évben megháromszorozódott, az idén 15—20 százalékkal lesz nagyobb, mint a múlt esztendőben.
