Békés Megyei Népújság, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1977. JÚLIUS 1., PÉNTEK Ara: 80 fillér XXXII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Parla­mentben folytatta tanácskozását az ország- gyűlés nyári ülésszaka. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sán­dor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; ott voltak a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke tartotta meg beszámoló­ját a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatai­ról. Gergely István beszámolója Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Korunk egyik jellegzetes­sége világszerte, hogy foko­zódik a víz iránti igény. Mind élesebbé válik az egészséges és elegendő vízért, ugyanakkor pedig a vizek kártétele elleni szüntelen küzdelem. Az állampolgárok milliói, amikor nem tűrik, hogy ott­honukban haszontalanul folyjon el a víz, máris tevő­leges részesei a takarékos vízgazdálkodásnak. Társadal­mi méretű gazdálkodási fo­lyamat részesei azok az üzemi munkások vagy ter­melőszövetkezeti -tagok is, akik hozzáértésükkel, lelki- ismeretes munkájukkal ész­szerűen csökkentik a vízfel­használást és kímélik tiszta­ságát. Köszönet és elismerés illeti a társadalmi munkások ezreit is, akik szervezetten, vagy öntevékenyen óvják vizeink minőségét. A több, jobb vízért és a vizek pusz­tításai ellen folytatott mun­ka nemcsak gazdasági, ha­nem alapvetően társadalom- és életszínvonal-politikai fel­adat. Magyarországon a társa­dalmi, gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy biz­tonságban legyünk az árvi­zekkel szemben. Árvízvédel­münk fejlesztése világvi­szonylatban is kiemelkedő: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország te­rületének egynegyedét, raj­ta a lakosság felének érté­keit közvetlenül védi. A mentett területen levő nép- gazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felé­nek kiépítése folyamatban van. Ez azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivé­telével — önerőből tud vé­dekezni az árvizek ellen — mondotta többek között, majd az ivóvízről szólt. A lakosság ellátása egész­séges vízzel — az életszín­vonal egyik jellemzője. A vezetékes vízellátásban ré­szesülő lakosok száma a tervidőszakban további egy­millióved növekszik: 1980- bem megközelíti az ország lakosságának háromnegye­dét. A víztermelő kapacitást napi 1 millió köbméterrel növeljük, ami megfelel a fő­város nyári, napi csúcsfo­gyasztásának. Külön is fog­lalkozunk a nagy, munkás­lakta városok és a közegész­ségügyileg veszélyeztetett ki­sebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított megoldásával. A csatornázás a lakosság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisztí­tó kapacitások bővítését is. Ennek során kiemelt felada­tot jelent a környezetvédel­mi szempontból leginkább érintett városok — Budapest, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Kaposvár, Nyíregyháza, Szolnok, Szeged —, valamint a leglátogatottabb üdülőköz­pontok, elsősorban a Bala­ton vízminőségvédelmi prob­lémáinak mielőbbi megoldá­sa. Vízkészlet-gazdálkodásunk egyik fontos alapfeladata a több hasznú tározók, vízpót­ló rendszerek fejlesztése és ezzel a hasznosítható víz­készletek gyarapítása. A tervidőszakban — a IV. öt­éves időszakhoz képest tíz­szeres — csaknem 300 mil­lió köbméter tározótér épí­tését irányoztuk elő. A Ti- sza-völgy vízgazdálkodásá­nak fejlesztéseként befejez­zük a kiskörei vízlépcső II. ütemét és előkészítjük a csongrádi vízlépcső megvaló­sítását. A Körösök csatorná­zására már üzembe helyezés előtt áll a körösladányi víz­lépcső. A tervek szerint 280 kilo­méter hosszúságú árvízvé­delmi töltést erősítünk meg. Emellett az árvízmentesítés­nek olyan új, komplex mód­szereit is alkalmazzuk, mint a veszély esetén igénybeve­hető tározók, vagy az ár­apasztó csatornák létesítése. A tervidőszak felelősségtel­jes feladata a vizek minősé­gének, a vízi környezetnek a védelme. A környezetvédelmi törvény értelmében célul tűzzük ki, hogy mielőbb megállítsuk élővizeink szennyeződését, majd javít­suk tisztaságát. Ez a cél csak a vállalatok, szövetke­zetek, intézmények és az ál­lampolgárok cselekvő össze­fogásával érhető el. Ezért e helyről is kérünk minden­kit, hogy vizeink tisztaságá­ért, természeti környezetünk hatásos védelméért álljuk út­ját az elkerülhető szennye­zésnek, óvjuk pótolhatatlan vízvagyonunk tisztaságát. Az V. ötéves terv során vízgazdálkodás-fejlesztésre 44 milliárd forintot fordí­tunk. Ennek kereken két­harmadát települések vízel­látásának, csatornázásának és a szennyvíztisztításnak fejlesztésére, a többit víz­kárelhárítási létesítmények­re és a mezőgazdasági víz- gazdálkodás fejlesztésére irányoztuk elő. A vízgazdálkodás fejlesz­tését alapjaiban érinti, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerülése miatt csak nö­vekvő ráfordítással- tudjuk az újabb vízigényeket kielégí­teni. E tendenciát erősíti, hogy a fejlődés a környező országokban szintén erőtel­jes lesz, következésképpen a hazánkba érkező vízkészle­tek csökkenésével és a víz­minőség romlásával, tavasz- szal pedig a káros -nagyvizek emelkedésével lehet számol­nunk. A vízgazdálkodás fejlődé­sét tehát mindinkább a cé­lok és a területek ‘ integráló­dása jellemzi. Ezért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előrelátó fejlesztés. A hosszú- távú fejlesztési időszak kiemelt feladata a Tisza-völgy vízpótlásának fokozása, vízlépcsők, táro­zók, vízátvezetések létesíté­sével. Az erre irányuló el­képzelések sorából kiemel­kedik a Duna—Tisza-csator- na terve és jelentősége. Megépítése idővel a Tisza- menti vízellátás és gazda­ságfejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna—Tisza- közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet—nyugati irányú hajózóút megteremtésével nemzetközi érdekűvé válhat. A Duna jelentősége hazánk vízgazdálkodásában és vízi­közlekedésében egyre na­gyobb lesz. Mint víziút, kü­lönösen a Duna—Rajna— Majna-csatorna megnyitását követően kap a mainál jóval nagyobb hangsúlyt. Már er­re is tekintettel leszünk a Csehszlovákiával közösen megvalósítandó gabcikovo— nagymarosi vízlépcsőrend­szer építésénél, melynek előkészítése folyamatban van. E 15 éves tervidőszak­ban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesít­ményeinek építését is. A közép-dunántúli és észak- magyarországi térség továb­bi fejlesztése pedig feltétele­zi a több hasznú vízgazdálko­dási rendszerek kiépítését, ezáltal a kiemelt értékes bá­nyavizek tömeges hasznosítá­sát is. A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ez­zel csökken az iszapolódás és kedvezőbben alakul a tó vi­zének tisztasága is. A Bala­tont körülölelő regionális vízellátó és csatornarendszer kiépítési javítja az üdülő­körzetben a vízszolgáltatáso­kat, de egyúttal fontos kör­nyezetvédelmi érdek is. Mi­nisztertanácsunk összehan­golt intézkedéseket foganato­sított a Balaton egész víz­gyűjtő területének fejleszté­sére, hogy legnagyobb ter­mészetes tavunk és közvetlen környezete a civilizáció ha­tásaként állagában ne ro­moljon, hanem tovább fej­lődjön. Hasonlóan fokozott figyelmet fordítunk a Velen­cei-tó fiatalítására, a rácke­vei Duna-ág és a Fertő-tó fejlesztésére is. A távlati fejlesztés továb­bi lényeges eleme a nem­zetközi vízügyi, vízgazdálko­dási együttműködés. Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú vízügyi egyezmé­nyeink a közös vízgazdálko­dási kérdésekben megfelelő alapot adnak. Törekszünk a kétoldalú vízügyi egyezmé­nyek továbbfejlesztésére, ar­ra, hogy azok az egységes vízgyűjtő területre kiterjedő vízügyi együttműködéssé váljanak. E törekvések meg­valósításának hatékony fóru­ma a KGST. A komplex program kiemelten kezeli a Tisza- és Duna-völgyi együttműködést, a vizek szennyezés elleni védelmét és a tagállamok népgazdasá­gának megfelelő vízellátását. Ennek jegyében már — a vi­lágon egyedülállóan — elké­szült az öt Tisza-völgyi szo­cialista ország közös terve e nemzetközi vízgyűjtő fejlesz­tésére. A gazdasági együttműkö­désnek tehát széles pers­pektívája nyílik a KGST-n belül a vízügyi szolgálat szá­mára is. Ehhez új típusú együttműködési formák is kialakulóban vannak. A nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés fontos terü­letét jelentik a kétoldalú műszaki-tudományos együtt­működési megállapodások. ­A magyar—szovjet együtt­működés eredményeképpen például földmunkagép-par­kunk zöme szovjet termék, az észak-pesti szennyvíztisz­tító telep szovjet berendezé­sekkel és szovjet tervek alapján épül. Valamennyi KGST-tagországgal, több nyugati és fejlődő országgal is van hasonló megállapodá­sunk. A magyar vízügyi szakemberek tevékenyen részt vesznek a nemzetközi szakmai életben, elsősorban az ENSZ különböző szervei­nek munkájában. • • • A napirend keretében fel­szólalt Cselőtei László, Pest megyei, Vadkerti Miklósné Heves megyei, Radnóti Lász­ló Somogy megyei, -Csörgits József Zala megyei, dr. Ko­mócsin Mihály Csongrád megyei, Palóczi Lajosné Sza- bolcs-Szatmár megyei, Szűcs János Szolnok megyei, Far­kas Pál Borsod megyei, Barcs Sándor budapesti, dr. Vámos Marietta Pest megyei, ifj. Pintér István Baranya megyei, Hütter Csaba Nóg- rád megyei, Hárs József Veszprém megyei, Szigeti Gáborné Békés megyei, Nagy Csaba Bács-Kiskun megyei, képviselő. (Folytatás a 3. oldalon) Öntözik a sárgarépát Újkígyós határában- Fotó: Veress Erzsi Az iparszerű termelési rendszerekről Tegnap, június 30-án az iparszerű termelési rendsze­rek tevékenységéről, haszná­ról, jövőjéről tárgyalt a Kö­rösök Vidéke Tsz-ek »Terüle­ti Szövetségének elnöksége. A munkában részt vett.Csatári Béla, a párt megyei bizottsá­gának titkára, valamint az iparszerű rendszerek meghí­vott képviselői. Dr. Oláh József, a tsz-szövetség meg­bízott titkára arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy a napirend megvitatá­sa rendkívül hasznos volt, mert reflektorfénybe vette az eredményeket, s egyben rá­mutatott a technológiai fe­gyelem betartásának fontos­ságára. A szövetség elnöksége 5 év gyakorlati tapasztalatát vizsgálta meg. Megállapítot­ta: az iparszerű termelési rendszerek a megye északi területein is tért hódítottak, forradalmasították a mező- gazdasági termelést. Kiugró termelési sikerekhez vezet­tek, ugyanakkor a termésát­lagokban, a hozamokban olyan üzemek közötti szóró­dások tapasztalhatók, melyek újabb tartalékot jelentenek további gazdaságszervező munkánkban. Egyértelműen állapította meg az elnökség, hogy a me­gye északi területén rendkí­vül fontos a növénytermesz­tés alapműveleteinek jó el­végzése, a műtrágyák és a vegyszerek előírás szerinti kiadagolása, mert különben nem képzelhető el a terme­lésben alkalmazott korszerű fajták hatékony alkalmazása. A vitában részt vevők állást foglaltak az előírt technoló­giai fegyelem betartása mel­lett, melyet összekötöttek az üzemben foglalkoztatott ve­zetők szakmai felkészültségé­vel. A termelési rendszerekről, sajnos, keveset' hallanak szakközépiskoláinkban és egyetemeinken. Talán éppen ezért fogadta el az elnökség Balogh Sándor indítványát, mely szerint az elnökség elé került anyagot megküldik a szarvasi főiskolának, vala­mint a debreceni és a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Békés megyei diák­klubjának. Ismerjék meg a leendő diplomások a Békés megyében szerzett üzemi ta­pasztalatokat, melyekről a tanácskozáson részt vevő iparszerű rendszerek megbí­zottai nagy elismeréssel szól­tak. A nádudvardi Vörös Csillag Tsz kebelén belül működő KITE (Kukorica és Iparinövény-termesztő Rend­szer) az ország 14 megyéjére terjeszti ki működését, s a megyék között Békés az első helyet foglalja el. Szó volt a továbbiakban az anyagi, műszaki felszereltség teljesebbé tételéről és a so­ron levő munkák közül az aratásról. A búzatermés jó­nak ígérkezik, most az a leg­fontosabb, hogy a vesztesé­gek minden elképzelhető mó­don történő csökkentésével takarítsák be üzemeink a tavalyinál is jobbnak mutat­kozó kenyérnek valót. D. K. Ma este bemutató a gyulai Várszínházban Feláldozhatja-e más nem­zetek szabadságát egy nép, a saját függetlenségéért? Bün­tetlenül sohasem. A lehetet­lennel is szembeszállna, a sárkányt is megzabolázná a magyar Don Quijote, Niklay István. Szövetséget kötne még a zsarnok Bismarckkal, Napóleonnal Js a magyar nép boldogulásáért; Kétségbe­esett, reménytelen harcát utolsó leheletéig folytatná, de saját hívei is elfordulnak a megvalósíthatatlan eszmék­től. A kalandos történelmi té­májú mű, Herdnádi Gyula Szép magyar tragédiája elő­ször szólal meg színpadon, a gyulai vár történelmi ihle- tettségű falai között, ma este fél 9 órától. A drámát Szine- tár Miklós Kossuth-díjas ren­dező állította színpadra. A főszereplők sorában vidéki és fővárosi színészek neveivel találkozunk. Fülöp Zsig- mond, Szoboszlay Sándor, Bősze György, Hámori Ildi­kó, Borbás Gabi, Kránitz La­jos, Szombathy Gyula, Bics­kei Károly, Tyll Attila, Cse- rényi Béla és még sok más jól ismert művész kelti életre a dráma szereplőit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom