Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
1977. június 1., szerda Szebb, változatosabb lakótelepek Tartalékok a mezőgazdaságban I. Békéscsabán, a Kis-szik és a Tolnai utca sarkán épül a korszerű elemekből az első tömb. A lakóépületben másfél szobástól három és fél szobásig készülnek a lakások Fotó: Veress Erzsi Ne csak nehéz időkben Kis ügy. Valahogy mégis nagyon élénken él emlékezetemben a száz gyermekkori csata. Harc az árokpartért. Zsákba szedtük a füvet a nyulaknak. Másutt a tehén elé vetették a zsenge zöldet. Nekünk akkor nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy örökös jogot vívjunk ki magunknak egy-egy árokrészért. Járom a megyét. Az utakat végig árokpartok szegélyezik. Ha akarom, ha nem, arra kell gondolnom: Micsoda világunk lenne, ha most lennénk gyerekek. Ritka év volt az, amely ilyen szép fűtermést hozott, mint a mostani. Elvétve látni csak itt- ott egy-egy útról lehúzódó autót, amelynek utasai villámgyors mozdulatokkal tépik a dúsan nőtt füvet. Nagyon igyekeznek, legalábbis mintha nem lenne éppen helyénvaló, amit csinálnak. Termelőszövetkezeti háztáji bizottságok jelentéseit böngészgetem. Legtöbb helyen lucernaföldet mérnek ki a jószágtartóknak. Van, ahol a növedéket le is vágják, házhoz is szállítják a megállapított mérték szerint. Az árokpartokról sehol egy szó sem esik. Mondom kis ügy. Vali, ahol milliókat költenek a legelők, rétek felújítására. Érthető: száz meg száz szarvasmarha, juh táplálékáról van szó. A háztájiban tartott növényevőknek meg ugye százféle táp is készül. A fű nyugodtan száradjon tehát csak ott, ahol van. Mert már szárad. Ugyanis a fű, úgy látszik, gyorsabban „érik”, mint az értéket mentő gondolat és tett. Jó, tudom: kis ügy az árokpartok fűtermése — ott, ahol a takarmányfelesleg okozza a legnagyobb fejtörést. De az a hely nem Békés megye, s nem is Magyarország. Kőváry E. Péter A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat építési kapacitásának a felét az V. ötéves tervben a lakásépítés teszi ki. Az idén 1021 lakás átadását tűzte célul a vállalat. Szükség is van az otthonokra, ugyanis a megyeszékhelyen mintegy 3800 a lakásra várók száma. Az egyre növekvő Ígérek szükségessé tették a gjspfósor felújítását, bővítését, a termékek korszerűsítését. A rekonstrukció után, ez év januárjától üzemszerűen gyártja a paneleket a poli- gonüzem. Az öt évvel ezelőtt átadott sablonok elhasználódtak; szükség volt az összes gyártó- és technológiai sor felújítására, valamint a szerkezeti elemek'fokozott ellenőrzésére. Ezzel egyidőben a választék bővítése is időszerű volt. Napjainkban három típusú lakást készít a vállalat. A készülő otthonok 40 százaléka paneles, 55 százaléka középblokkos, 5 százaléka pedig univázas szerkezetű. Az utóbbit elsősorban a foghíjak beépítésénél alkalmazzák. A 27 millió forintos rekonstrukciót követően a po- ligonüzemben gyártott panelokból 10 fajta lakás építhető, az elemekből 5 épülettípus alakítható ki, 5—10 szerelt szintig. A változatosabb homlokzat új színfoltja lesz majd a városoknak, elsősorban Békéscsaba, Gyula és Orosháza lakótelepeinek. — A korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott az előre- gyártás, nagyobb arányban használjuk az előregyártott és félkész elemeket. A szakipar kapacitását korszerű termékek alkalmazásával tudtuk fokozni. Természetesen ezek jól felszerelt és hatékony ipari hátteret igényelnek. Az új típusú lakásokból 1980-ig 2000-et adunk át — mondta Kerekes Ferenc, az ÁÉV műszaki igazgatóhelyettese. A jelenlegi sablonparkkal évente 400 lakás, bővítéssel további 200 otthon elemei állíthatók elő. A szakipari technológiai folyamatokat is korszerűsítették. A lakásokban nem a hagyományos burkolóelemeket, hanem a gépesíthető, előregyártott hideg- és melegpadlókat alkalmazzák, ugyancsak előregyártott elemeket használnak a fűtéshez, világításhoz, vízellátáshoz és az egyéb szerelvényekhez. Ezzel teljesült az a több éves jogos igény, hogy az építőmesteri munkákkal szinkronba kerültek a szak- és szerelőipari munkák. Így egy-egy lakótömb elkészülte — az első kapavágástól a kulcsátadásig — 6 —11 hónapot vesz majd igénybe. — Szekeres — A fejlődés velejárója, hogy a mezőgazdasági dolgozók száma több tényező együttes hatására egyre kevesebb. Ez a folyamat bár lassuló, mégis jelentős: 1960—75 között a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 750 ezerrel csökkent, ugyanakkor az ott maradók munkájának hatékonysága 3,2-szeresére nőtt. Ennek velejárója — amint a világ minden fejlett mező- gazdasággal rendelkező országában is —, hogy rohamosan nő az ágazat ipari eredetű anyag- és energiaigénye. A vizsgált időszakban a mezőgazdasági termelés bruttó értéke folyó áron számolva majdnem két és félszeresére nőtt; a termelés során felhasznált ipari termékek mennyisége viszont 6,4-szeres növekedést mutatott. Megnégyszereződött az energiafelhasználás is. A mezőgazdaságban használt számos anyag csak importból kapható: a műtrágyák egy része, több növényvédő szer hatóanyaga és takarmányozásra szükséges fehérje nagyobb fele. Fehérjeimportunk értéke 1960-ban még csak 48 millió, 1975-ben már mintegy 6 milliárd forintot tett ki. Ez idő alatt a vásárolt fehérje mennyisége 8,6-szeresére nőtt. Közben gyors ütemben emelkedtek az árak: 15 esztendő alatt a fehérjetakarmányok világpiaci ára 15-szörösére növekedett. Jelenleg tonnánként átlagosan 280 dollárért lehet növényi fehérjetakarmányt vásárolni, az állati eredetű takarmányok ára pedig 420-430 dollár. A néhány adat és a változások üteme mutatja a tendenciát. Azt is, hogy mező- gazdaságunk mai színvonala mellett és az adott világgazdasági körülmények között nem engedhetjük meg a pazarlást, a technológiai fegyelem lazaságait, a gazdaságosabb termelési módszerek bevezetésének elodázását. Termelésünk eredményessége döntő mértékben függ attól, hogy a rendelkezésünkre álló anyagokat, eszközöket milyen hatékonyan használjuk. Növényeink és állataink genetikai képességét a termelés tudományos megalapozottságával, a technológiai fegyelem megtartásával, célszerűbb új termelési módszerek alkalmazásával maximális mértékben indokolt hasznosítani. Mennyi minden múlik ezeken a tényezőkön, arra jó példa a következő: 1976- ban a legjobb eredményeket elérő gazdaságok — a nehéz körülmények ellenére is — elérték a 80 mázsás kukoricatermést. Adottságokban nem sokkal rosszabb, sokszor azonos feltételek között dolgozó gazdaságok pedig — ahol bajok voltak a technológiai fegyelemmel, ahol hiányzott a szükséges szakmai hozzáértés — 30-35 mázsát is alig takarítottak be. A rendkívüli 1976-os esztendő sok tartalékra felhívta figyelmünket. Nehéz körülmények között sok minden élesebb fénybe került. Bebizonyosodott pl., hogy továbbra is jól használhatjuk, ezért érdemes megbecsülni az árkok, útszélek fűhozamát. Megmutatkozott, hogy nem az jelenti a korszerű nagyüzemi takarmányozást, ha nem hasznosítjuk a mellék- terméket. Nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy terméshozamok egyik előfeltétele az öntözés. Ki tudja hányadszor felismertük a másodvetés hasznosságát. A példákat lehetne sorolni. Jó, ha nem feledjük tapasztalatainkat, s akkor is hasznosítjuk azokat, ha nem a kényszerűség visz rá, hiszen mindezek olyan tartalékaink, amelyeket máskor jobb körülmények között is érdemes mozgósítani. Keserű József (Folytatjuk) Megkezdődött a konzervgyári főszezon AZ ELSŐ HIBA Több hónapos előkészítő munka után tegnap, kedden az első 15 tonna borsó feldolgozásával megkezdődött az ez évi konzervgyári főszezon. Az első napon Gyuláról, Nagyszénásról és Kamuiról érkezett a nyersanyag a Békéscsabai Konzervgyárba és rövidesen megkezdi a szállítást Csanádapáca, Kondoros, Gerendás, Elek és a többi, összesen 11 gazdaság, amelyekkel 6300 tonna borsószem feldolgozására szerződött a konzervgyár. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas mennyiséget jó minőségben tudják feldolgozni, gondosan át kellett vizsgálni a gépeket, berendezéseket. Már május 18-án megtartották a borsóvonalak műszaki próbáit és hétfőig kijavították az akkor tapasztalt kisebb hibákat. Mind az öt vonal munkára készen áll és ha teljes kapacitással dolgoznak, naponta 300 tonna borsóból 600 tonna készterméket állítanak elő. Szükség is van a nagy teljesítményre, mert a borsó kényes nyersanyag, a csépléstől számított 6 órán belül üveg-, be kell kerülnie, különben romlik a minőség. Ezért a konzervgyár a partnergazdaságokkal összehangolta a szállítások ütemezését. A földeken 30 borsócséplő gép dolgozik és a szemeket azonnal a konzervgyárba viszik. Mindkét fél közös érdeke a várakozási idő csökkentése, mert csak így lehet kiváló minőségű a végtermék. A jelenlegi termésbecslések szerint a borsó első harmada valamivel gyengébb lesz a vártnál — ennek a szárazság az oka. A később beérkező termés még alaposan feljavulhat, ha egy héten belül esőt kap. A konzervgyár egyébként úgy tervezi, hogy mintegy öt héten keresztül, július első napjaiig dolgozzák fel a borsót, utána a zöldbabbal, uborkával, barackkal és tökkel foglalkoznak. Július végén, augusztus elején kerül sor a fő . növényekre, a paradicsomra és a paprikára. A munka nagyságát jól érzékelteti, hogy a mai napig az éves terv egyötödét teljesítette a konzergyár, másik ötödét a borsó adja, a többit pedig utána . kell megtermelni. Joggal mondhatjuk tehát: főszezon kezdődött a konzervgyárban. . Kép, szöveg: L. L. Néhány hónapja kezdték meg hazánkban azoknak az automatikus hírközlő és biztosító berendezéseknek a gyártását, amelyek a földgáz- és kőolajvezetékek ellenőrzését végzik, mindenfajta emberi felügyelet nélkül. E műszeregyütteseknél — előállításuk svéd licenc alapján történik — a karbantartás esztendőnként! rutinszerű felülvizsgálatból áll, s az élettartam negyven-öt- ven év! Kézenfekvő: a gyártás minden mozzanatának igazodnia kell a termék minőségével, megbízhatóságával szemben támasztott szigorú követelményekhez, nem lehet egyetlen apró alkatrészt sem úgy beépíteni, egyetlen szerelési műveletet sem úgy elvégezni, hogy „majd kiderül” az esetleges hiba. Csak ülnek ésiigyelnek A gyártásközi ellenőrzést persze nem most kezdi alkalmazni az ipar, sok évtizedes hagyományai vannak annak, a gépipar különböző területein éppúgy, mint a papír- és vegyiparban. Vannak munkahelyek, ahol a dolgok természetes rendje, hogy emberek tucatjai „nem csinálnak semmit”, mert csak ülnek s műszerekre figyelnek, hiszen a gyártási ellenőrzés olyan bonyolult, hogy az automatákra kell bízni. Ott azonban, ahol látszatra egyetlen, jelentéktelennek tűnő mozzanatról, alkatrészről van szó, könnyen lábra kaphat a hiedelem, a kicsi nem számít, az apró mulasztások nem osztanak, nem szoroznak. Ez a hiedelem azután láncreakciót indít el; ha ő nem ügyel a dolgára, miért buzgólkodjam én?! A minőségellenőrzésben régóta dolgozók tapasztalata: a hiba vonzza a hibát, a termék előállításának egyetlen pontján megengedett, megtűrt mulasztás a folyamat egészét felboríthatja, hibák sorát „építi be” a félkész vagy késztermékbe, szinte megoldhatatlan feladat elé állítva az ún. végellenőrzést. Megálljt kellene mondani Megint csak például élve: az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet a közelmúltban összegezte az építőanyagok vizsgálatánál szerzett tapasztalatait. A minőség lassú javulása ugyan eredmény, de — amint azt az intézetben megállapították — mértéke távol van a kívánatostól. A tégla, a cserép, a burkolólap, az ajtó, az ablak tömegáru, de ez sem indokolja, hogy megengedhetetlenül sok közöttük a hibás. Az okok között a nem megfelelő alapanyag fölhasználását éppúgy meglelhetjük, mint a technológiai előírások megsértését, végső soron azt, hogy — s ez megint az intézet tapasztalata — a gyártók egy részénél a minőségvédelem szervezete rosszul látja el feladatát. A gyenge alapanyag már eleve megszabja az áru útját, értékét, minőségét, azaz már ekkor, ’ az első hibánál — mert hiszen az előírttól eltérő alapanyag gyártásba engedése hiba! — megálljt kellene mondani. Ne szőrözzünk? Lehet, túl egyszerűen hangzik, de mindenütt és mindenkor az első hibát kellene, illene fülön fogni, mert ha első nincs, akkor második sem következhet. Köznapi tapasztalataink, a fogyasztási cikkeknél kínált hibás áruk — elég itt utalásszerűén a bútorokra, hús- készítményekre, fémtömegcikkekre hivatkozni — arra figyelmeztetnek, hogy ez az első hiba már-már természetes, s ha az, akkor a többi is azzá válik. Napjaink megkerülhetetlen követelménye: a termékek minőségének, s ezzel versenyképességének, gazdaságos értékesíthetőségének fokozása. Egyre inkább ezen múlik a gazdasági növekedésünk lehetséges és valóságos mértékének viszonya, egyben az életszínvonal-politika céljainak elérése. Ezért emelendő a kulcsfeladatok közé az első hiba megakadályozása, a minőségromlás gyártás közbeni megelőzése, a rossz, a gyenge, az előírásnak meg nem felelő, összefoglalóan a selejt kiszűrése. Az árut a végellenőrzés, ha tisztességes, ha tényleg ellátja feladatát, már csak minősíteni, osztályba sorolni tudja. A gyártás közbeni ellenőrzés viszont hatásosan cselekedhet annak érdekében, hogy ami készül, az valóban jó, árának, a vevő várakozásának megfelelő legyen, lehessen. Lázár Gábor
