Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

NÉPÚJSÁG 1977. június 1., szerda Hímzöasszonyok Szénáson A nagyszénás! művelődési központ több tucat szakköre, klub­ja közül az egyik leglátogatottabb a hímzőkor. Több alka­lommal rendeztek már kiállítást is, és ellátogattak a kiskun- halasi csipkeházba Fotó: Gál Edit Egy pályázat margójára Szép sikerrel zárult a ci­gánytanulók számára másod­ízben kiírt pályázati felhí­vás, melyet a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet hirdetett meg. A pá­lyázat célja a pályaismeret bővítése, a pályaérdeklődés és a továbbtanulási vágy megszilárdítása volt. A felhí­vásra 40 tanuló 42 pálya­munkája érkezett be. Ezeket a Békés megyei cigányügyi koordinációs bizottság, a KISZ Békés megyei bizott­sága és a pályaválasztási ta­nácsadó intézet képviselőiből alakított zsűri értékelte. Az előző évhez viszonyítva a színvonal emelkedését bizo­nyította többek között az is, hogy az egyes kategóriákon belül most több első díjat osztottak ki. A jutalmakat rövidesen eljuttatják az érintett iskolákhoz, hogy azo­kat a közeli tanévzáró ünne­pélyeken kioszthassák a nyerteseknek. Vers- és fogalmazás kate­góriában Kovács Gizella (1. sz. Általános Iskola, Mező- kovácsháza), Neibort Ilona (általános iskola, Endrőd); rajzkategóriában Miczura Irma, Sánta Irma (nevelő- otthon Gyula-Remete), Czi- annó Lajos (I. sz. Általános Iskola, Békés); egyéb kate­góriában Csurár Pál (általá­nos iskola, Végegyháza), La­katos Erika, Lakatos Ida (általános iskola, Kevermes) és Sánta Irma (nevelőotthon, Gyula-Remete) nyertek első díjat. A helyezetteken kívül minden pályázót érdemesnek tartottak az elismerés vala­milyen formájára. A meglepően jól sikerült alkotások szívonaláról rövi­desen kiállításon alkothatnak véleményt az érdeklődők. El­ső ízben június elején Szarvason, ahol a Békés me­gyei cigányügyi koordinációs bizottság tartja soron követ­kező ülését, de később a megye több iskolájában is bemutatják a pályamunká­kat. A rajzok, fogalmazások, fa- és fémalkotások a mun­káséletre való becsületes fel­készülésről vallanak. Külön említésre méltó, hogy a szo­kásos vágyak és óhajok mö­gött komoly akarati elhatá­rozások találhatók. Erről ta­núskodnak Kovács Gizella alábbi sorai is: „Mindezzel mit akarok mondani? Azt, hogy egy cigánygyereknek is vannak álmai, melyeket őszintén meg szeretne való­sítani. Még előttem az élet, évek vannak ahhoz, hogy be tudjam bizonyítani mun­kámmal és tanulással, hogy mire vagyok képes. Ezért is választottam magamnak az alábbi idézetet: „Nem elég a jóra vágyni, / A jót akarni kell, /Nem elég akarni, / De tenni, tenni kell!” Az ilyen vágyak és törek­vések, melyek az életvitel alapjának a munkát tekin­tik, nagyon is egybeesnek a társadalmi elvárásokkal, ép­pen ezért minden arra hiva­tott szervtől, intézménytől, egyéntől azt várjuk, hogy ezeket szélesítse, szilárdítsa, megvalósításukat segítse. A kis iskolai közösségekben ezt már érzik, Kovács Gizella és a többiek meg is fogalmaz­ták: Az iskolában jól érzem magam társaim között. Játé­kaikba befogadnak, alkalom- adtán segítenek is, ha szük­ségem van rá. Ha felnőtt korában a munkahelyén is ezt és így fogja érezni Ko­vács Gizella és sok-sok tár­sa, akkor értékes, ’ hasznos, megbecsült tagjai lesznek társadalmunknak. Nem hagyhatjuk szó nél­kül, hogy több pályamunka túlmutat a meghirdetett cél­kitűzésen. Olyan gondokról is vallottak a gyerekek, ame­lyek több figyelmet és tisz­teletet érdemelnek közvetlen és távolabbi környezetüktől. Például felsorolni is sok len­ne, hogy az egyik gyerek mennyi házi munkát végez kora reggeltől késő estig a héttagú család mindennapi életében, de kicsendül az öröm is, amikor csak mint emlékképet idézik a putri­ban folytatott nyomorúságos életet. Erről vallanak Éri Magdolna alábbi sorai: „A község juttatott ehhez a házhoz bennünket. Milyen más ez a cigánytelepihez vi­szonyítva. Ha visszagondo­lok, szinte el sem tudom képzelni, hogyan lehetett olyan körülmények között él­ni! Télen alig fértünk a szűk helyiségben. Mindenütt gye­rek és gyerek. Jutott belőlük ágyra, asztalra, földre. Leve­gőtlen, füstös helyen éltünk.” Mint az ország életének egészében, ezeknek a gyere­keknek az életében is elin­dult valami szép, nagyszerű változás, ami az itt-ott mu­tatkozó kudarcok ellenére is további kitartó munkára kell, hogy ösztönözzön mindnyá­junkat. Erre köteleznek a pályázat során . tapasztalt őszinte megnyilatkozások is. Sajti Károly, PTI-munkatárs A derékhad utolsó mohikánja Azt mondják, mostanában sűrűn betegeskedik Hegyesi János. Nekivágtunk a gidres- gödrös utaknak ahol talán negyvenegynéhány esztendeje ő volt az útkaparó, hogy meg­látogassuk. Élettársa fogadott a takaros falusi házban, ahol évtizedek óta lakik Füzes­gyarmat népi költője. Az éjjel rosszul volt. Nyö­gött csak, fájlalta a gyomrát, derekát. Nem aludt hajnalig. Aztán reggelre frissen kelt. „Kimegyek a szőlőbe. Met­szeni kell — mondta. Az­óta se gyütt meg ... Sándor fia, a műszerész vállalkozik, hogy hazahívja őt, ha már vendégei vannak. Közben körülnézünk az egy­szerűen berendezett szobák­ban, amelyekben Veres Péter meg Erdei Ferenc nem egy­szer aludtak, amikor az 1939- ben szárnyat bontott Nemze­ti Parasztpárt népgyűléseit készítették elő Hegyesi Já­nossal egyetemben. Az asz­talon levél. Nagyobbik fia, a Pista írta Pestről. Beleolva­sunk. „Az éter hullámain hallottuk ma hangját és tud­tán kívül kérjük, hogy azo­kat hagyja itt. Ezért magnó­ra vettük az emlékezés sza­vát, hogy később is hallhas­suk és másnak is adja át.” A negyvenperces rádióriport meghallgatása után írta a fia. Majdnem vers a levél. Vala­mi jutott Pistába is az apai vénából. — A gyöngeség bizony mostanában el-el bágyasztja őt — sajnálkozik élettársa. Nem csoda. Hegyesi János idősebb, mint e század. És ott volt mindenütt a nehéz idők csatáiban. Az első há­ború után, mint vöröskatona menetelt szegényparaszt tár­saiért a jobb világ elé. Részt vett a salgótarjáni, eperjesi, tiszamenti harcokban. Sza- párfaluban szilánk érte tar­kóját, arcát. Ott volt a népi forradalmár írók derékhadá­ban. Aztán a Nemzeti Pa­rasztpárt panaszirodájának igazgatója lett, a Szabó Pál szerkesztette Szabad Szónak harcos, publicisztája, versíró­ja. Majd a Békepárt röpcédu­láit terjesztette sokadmagával a Sárréten. Ott volt a törté­nelmi sorsfordulón, amikor érkezett a hír, hogy Debre­cenbe kell mennie. Erdei Fe­rencnek az Ideiglenes Nem­zetgyűlésben a földreform ki­dolgozásánál segédkezett. 1945-től 49-ig mint ország- gyűlési képviselő, s a parla­ment jegyzője védte az ősi jusst a lassan életre kelő ré­gi urak ellen, a kommunista párt, a baloldali blokk zász­laja alatt. S azóta is e zászló alatt menetel lankadatlanul, de néha már fáradtabban. íróasztalán a Záróra stró­fái akadnak kezünkbe. Nem­rég írta, még kemély a pa­pír. „Hetven meg hét az het­venhét, bizony. Pontosan ennyi éveimnek száma. Bár­mely órában szólhat a Főúr, Záróra fiam, itt van a szám­la .. S mikor megérkezvén kis szőlőjéből, leszáll a bicikliről és örömteljesen öleli magá­hoz vendégeit, nyoma sincs rajta a megfáradásnak. Apró termete, kemény gerince, de még deresedő veresi-bajusza és ritka haja sem a súlyos megpróbáltatások korszakait mutatja, inkább a maga ba­jával is szembeszálló vete­rán harcos készenlétét újabb menetelésekre. Pedig messze van már az az idő, amikor a Számadást letéve biciklire ült és kétszáz kilométert karikázott, hogy megismerje Veres Pétert, a könyv íróját. Aztán örök ba­rátságot kötött vele. Veres így írt hozzá annak idején; „Hegyesi János barátomnak azzal, hogy ő aztán igazán is­meri azt a való világot, ami ebben a könyvemben meg van írva...” A Zord időben cím­mel 1942-ben napvilágot lá­tott verseire, meg a Szabad Szóban megjelenő, a szegény parasztság hangját megszó­laltató hartos írásaira már akkor felfigyeltek. Nem csak a sorstársai, hanem az elnyo­mók is, miután jelentették a Miniszterelnökségen, hogy Hegyesi írásait rendszeresen sugározza a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adása. Emiatt aztán volt baja Szabó Pálnak is. Hegyesit meg sűrűn lá­togatták a csendőrök. Az emlékezés hol elmélyí­ti a komoly arc ráncait, hol kisimítja. De a mára térve, az új történelem fordulóira, is­mét megfiatalodik, amikor a fényképek, újságkivágások, a róla szóló írások, verseinek kritikái kerülnek kezünkbe. Történelmi dokumentumok. A Parlament emelvényén Vo- rosilov marsall mellett He­gyesi János. Aztán népgyűlé­si fotók Veres Péterrel, Erdei Ferenccel. A Debrecenben egy hónapja kiadott Korok és emberek kötetben Hegyesi János az Ideiglenes Nemzet- gyűlés emelvényéről a Nem­zeti Parasztpárt nevében szól. Korabeli kép, szovjet új­ságírók készítették. Egy tisz­ta, feddhetetlen életút illuszt­rációi. Hegyesi János a kötetre mutat. — A bihariak adták ki. Autóval jönnek értem Földesről, Debrecenből és kérnek találkozókat. A me­gyétől is kértek, hogy Gyulán, Okányban meg Vésztőn az ünnepi könyvhéten tartsak író-olvasó találkozót. Hegyesi János a népi írók derékhadának utolsó mohi­kánja. Költészetére indulásá­tól kezdve a harcos kiállás jellemző. A reménytelennek tűnő harmincas években is töretlen hittel hirdette a jobb jövendő eljövetelét. A sárréti parasztember üzen Hegyesi János verseiben, az 1972-ben kiadott Feleljetek neketh cí­mű kötetéből is. A minden­napi élet gondjairól, örömei­ről vall egyszerűen, póztala- nul. A népköltészet — Pető­fi és Arany hatása — itatja át líráját. írásai akkor hatnak igazán elemi erővel, amikor szűkebb környezetét emeli a költészet világába, amikor a parasztember bölcs humorá­val tesz ellenszenvessé egy- egy figurát. Igazi költői ka­raktere az ösztönöség, az ősi tehetségen alapuló da­lolás, a szeme elé táruló vi­lág spontán megragadása, őszinte kidalolása. A maga hangján előadott verseit örömmel hallgatják szerte a megyében. Hegyesi Jánost szereti az olvasó közönség. A hivatalos irodalmi fórumok pedig ép­pen ezekben az években emelték ki élete harcos mun­kásságát a feledtető szürke­ségből. Ezért jelennek meg az Üj Aurórában írásai és ver­sei a könyvhéten kiadott Biztató című kötetben is. Ezért hívják mindenüvé őt. Irodalmi munkásságához a Feleljetek nekem kötete meg­jelenése után maga Kádár János gratulált levélben, amit úgy őriz, mint magot a föld. Több száz levél írója ér­deklődött tőle: hol lehet megszerezni ezt a kötetet. Er­re válaszolhatna a Szépiro­dalmi Kiadó, mely oly kevés példányban jelentette meg. Hetvenhét múlt. De biztosan megéri ennek új kiadását. Amit az olvasóközönsége is vár. Varga Dezső Bukásmentes őrsök HÉT FILMJEI Sinkovits Imre és Halmágyi Sándor az Ékezet című új magyar filmben. Nyolcadikos koromban he­tente két-három alkalom­mal Gézáék felé vettem az utam. Tanulópárok voltunk, számtanból kellett kisegíte­nem őt. Sikerült is javítania év végén. Máig is megma­radt bennem a jó . érzés, hogy támogatásommal elke­rülte az újabb kudarcot. No, meg nemcsak számtanoz- tunk. Gézáék lent laktak a folyóparton a csónakházban, s tanulás után elkötöttünk egy-egy ladikot, lecsurog­tunk vele hosszan a folyón. A tanulópárok rendszere ma is él, sok úttörőőrsben pártfogásukba veszik a gye­rekek a gyengén tanulókat, elmagyarázzák a nehezen érthető anyagrészeket, segí­tenek nekik a lecke elkészí­tésében. Nemegyszer ma is a megértéssel van baj. Len­ne hozzá esze a pajtásnak, de nem igyekszik, elhanya­golja a tanulást. Ilyen eset­ben a meggyőzés az elsődle­ges feladat. Megértetni, hogy szégyeh, ha egy úttörő csak úgy átbukdácsol egyik osz­tályból a másikba, ha nem képességei szerint tanul. A legfontosabb úttörőmunka az iskolai feladatok becsületes elvégzése, minden más csak ezután következik. Mennyit levon tevékenységének érté­kéből, ha egy gyerek ügyes őrsvezető, de csak kettes ta­nuló. Bizony, nem sokáig lesz tekintélye a többiek előtt. Ha egy őrs jól együtt van, tagjai igaz barátok lettek, nem szívesen válik meg sen­kitől az összeszokott együt­tesből. Márpedig ez a ve­szély fennáll, ha nem segíti­tek a gyengébb tanuló tár­saitokat. Megbukhat év vé­gén, s ekkor számára elve­szett a vidám úttörőnyár minden kellemetessége. Tá­borozás, foci, fürdés, kirán­dulás helyett bújhatja a könyveket a rekkenő hőség­ben. De még az is megeshet, hogy osztályt kell ismétel­nie. Én egyetértek azokkal, akik azt mondják, a bukott tanuló az őrs szégyene, a sikertelenségért nemcsak ő, az őrs minden tagja felelős. Ezt értették meg azok a pajtások, akik elindították a „bukásmentes őrs”, majd a „végezzük el együtt a nyol­cadik osztályt” mozgalmat. Valóban, ha el lehet kerül­ni, hogy megfogyatkozzon nyolcadikra az őrs, ha meg lehet akadályozni, hogy az évek során egy-egy pajtás le­maradjon, akkor ezt vállalni igazi úttörőfeladat. S az év végi bukás, javítóvizsga... Ha nyáron két hónap alatt fel lehet készülni az egész évi anyagból, miért ne lehet­ne ugyanezt megtenni a tan­év tíz hónapjában? Mit te­het az őrs gyengén tanuló tagjai érdekében ? Említet­tük, hogy első feladat, meg­értetni velük, hogy a tanu­lás legfőbb kötelességük. Má­sodszor rábírni őket, hogy a tanórákon figyeljenek, ne foglalkozzanak mással, dol­gozzanak fegyelmezetten. Bi­zonyára számtalanszor ta­pasztaltátok már, hogy amit órán jól megértettetek, azt szinte gyerekjáték otthon megtanulni, szinte csak a bevésés, és az igényes fel­mondás feladata maradt. Nos, a meggyőzés, a fegyel­mezett, óra alatti munka után következik a tanulópá­rok megszervezése. Kinek kell segíteni és milyen tan­tárgyakból? Lesz bizonyára olyan pajtás, akivel többen is foglalkoznak, mindenki abból, ami erős oldala. De ne feledkezzetek el a buzdí­tás mellett a dicséretről sem Egy elégtelen jegyet vagy egy csúnya kettest nem könnyű dolog feltornázni, fő­leg olyan tárgyakból, ahol egymásra épül az anyag, mint a matek vagy az orosz. Vegyétek észre az apró javu­lást is, amit esetleg még osz­tályzat sem bizonyít, csak egy jó hozzászólás, példa­megoldás. A dicséret új erőt ad a nehéz feladattal küsz- ködőnek. Átányi László — „Vidám, groteszk, na­gyon mai filmet forgatunk. Arról akarunk beszélni, ho­gyan is áll — üzemi környe­zetben — a nagyotakarás, a cinizmus, a lelkes amatőrség és a rutinos begyepesedett- ség párharca... Filmünk hő­sét, Pétert, az ifjú kultúrost, aki fiatalos hévvel akarja „megváltani” az álmos kis falusi üzem kollektíváját, Halmágyi Sándor alakítja”. A Film—Színház—Muzsi­kának nyilatkozott így Kar­dos Ferenc, az Ékezet című új magyar film rendezője. Különös szeretettel foglalko­zik az ifjúság problémáival, szívesen kísérletezik művé­szetével. Ez a filmje egy fia­tal népművelő próbálkozásai­ról szól, aki az egyetemről érkezik a kultúra küldötte­ként egy kisvárosi gyárba. Azonnal nagy feladat vár rá, a május elsejei ünnep meg­szervezése. Hogyan ? A filmet június 3—6-ig fél hat órától vetíti a Brigád mozi. Az éjszaka a betyároké, ez a bolgár film szerepel a Bri­gád mozi műsorán június 7— 8-án. Körözőlevél adja a falu la­kóinak tudomására: a csen­dőrség keresi Leftert és ban­dáját, a hirhedt „rablókat. Egy napon Leiter küldötte el­kéri a helyi felcser fegyverét, de az elrejti az öccsénél az áruló pisztolyt. így kezdődik a tragikus történet, amely a kiszolgáltatott, megzsarolt nép és urainak harcáról szól. A Kert mozi feladataihoz híven izgalmas kalandfilme­ket vetít, június 2—3-ári a Cható földjét, 5—6-án A hosszú búcsú című alkotáso­kat. A jó szórakozáshoz már csak a kellemes nyári este hiányzik. Reméljük nem so­káig. B. Zs. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom