Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
1977. június 5., vasárnap o Le a kalapot a brigád előtt! A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Ságvári Endre kőműves szocialista brigádja 1975-ben kapta meg az Ágazat Kiváló Brigádja címet, 1976-ban — mint előbb is — a Vállalat Kiváló Brigádja lett, az idén pedig aranykoszorús jelvényt érdemelt ki. Rusznák Pál, a brigád vezetője nem keres mentséget: — Erre futotta az erőnkből — állapítja meg, s az elbírálást igazságosnak tartja. Mert — bár nem a brigád hibájából, de — tavaly nyolcvanan mentek el, részben nyugdíjba, részben más beosztásba, s akik helyettük jöttek, nem mindjárt tudtak beleilleszkedni ebbe a környezetbe. A munkában azonban soha nem maradt le a brigád. Erről főként Békéscsabán, a Lencsési úton épült és épülő lakások külső és belső vakolása tanúskodik. S ha időnként más feladatot kapott, amikor visszatért, hamar pótolta az elmaradást és ismét „beállt” a termelésszervezéssel pontosan kialakított sorba. Néha egy-egy munkaszüneti nap önkéntes feláldozásával is, anélkül, hogy azt bármikor nagydobra verte volna. Mert a brigádtagok valamennyien megértik, hogy a vállalati és az egyéni érdek szorosan kapcsolódik egymáshoz. o Amikor hét évvel ezelőtt még kézzel dolgoztak, naponta átlag két lakás falait vakolták be. Vakológéppel három lakás a napi teljesítmény. Ám a munka így sem sokkal könnyebb, mert a gumitömlőt, amiben nagy nyomással érkezik a rengeteg habarcs, emelgetni kell. A porlasztott masszából pedig jócskán jut a levegőbe, ami bizony nem használ az ember tüdejének. Le is szoktak valamennyien a dohányzásról, csak Bohus Jánosnak nem volt még elég akaratereje hozzá. Ám ígéri ő is, abbahagyja, nemsokára. Egyébként a vakológép diktálja a tempót. Persze csak olyan emberek érzékelik ezt, akik maguk is „hajtani” akarnak. Erre a brigád tagjainak két alapos indokuk is van. Egyrészt az, hogy a vállalat teljesítmény alapján fizet. A követelmény magas, minden percet ki kell használni. Senki sem akar a megszokottnál kevesebb pénzt hazavinni, mert akkor. .. No, de erről hadd bé- széljen Varga József, a brigádvezető helyettese! — Elértünk egy életszínvonalat. Rendszeresen fizetni kell a villanyt, a tv-t, a rádiót, az újságot és sok minden mást. A házépítési kölcsön részlettörlesztése különösen nagy tétel. Pénzbe kerül a ruha, az élelem, a gyerekeknek a tankönyv. S azt szeretném, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, tovább tanulnának — mondja azt, ami csak hirtelen eszébe jut. A másik indok, amiért „hajt” a brigád, mások gondjainak az átérzéséből fakad. Azokéból, akik türelmetlenül várják, hogy mielőbb lakáshoz jussanak. És milyen sokan vannak! Egyébként Kovács Sándor kőműves az egyik közülük, ö ugyan családi házat akar építeni, mert ért hozzá és a brigád is segíti majd. Hogy miért sürgős? A kérdésre mosolyogva válaszol: — Az anyósoméknál lakom a feleségemmel és a 11 hónapos kislányommal. Aranyos asszony az anyósom, sokat segít, de azért... Szóval mégiscsak más önállóan. o A brigádban 18-an kőművesek, 6-an segédmunkások. Az utóbbiak 50 éven felüliek. Fiatal korukban nemigen volt módjuk arra, hogy tanuljanak és szakmát szerezzenek. Ezt megértik a fiatalok. Azt pedig becsülik az idősebbekben, hogy szorgalmasak, a rájuk bízott feladatot pontosan hajtják végre és így nagy segítséget nyújtanak a kőművesek munkájához. S erről akkor sem felejtkeznek meg, amikor béremelési lehetőség van. — Tudjuk, hogy a nyugdíj előtt már fáradtabbak az emberek, nem képesek olyan teljesítmény elérésére, mint fiatalabb korban, ök sokat dolgoztak már, nem engedhetjük meg, hogy csökkenjen a keresetük — mondja Rusznák Pál, s a többiek egyetértenek vele. Igaz, sokat tesznek azért, hogy könnyebbé váljon és meggyorsuljon a brigád munkája. Amikor elkezdik egy- egy épület vakolását, mérlegelik a körülményeket, aztán pontosan meghatározzák a tennivalókat. Közben a gyakorlati tapasztalatok alapján, egyre-másra egyszerűsítenek, amit a brigádnaplóba is beírnak. A vezetők többnyire egyetértenek velük és segítik is a megvalósítást. Haladjon a munka! Hadd követhessék őket az aljzatbeton-készítők, a parkettá- zók, a festők, mázolók, fűtésszerelők és a többiek, ök pedig közben az épület falait kívülről vakolhatják. o Az ésszerűbb munkához persze nemcsak tapasztalatra, hanem mind több tudásra is szükség van. Érzik valamennyien. Ezért jár az építőipari szakközépiskolába Varga József, Varga János, Kóczián István és Fabisz József. Az új tanév kezdetére már előj egyeztette magát Bohus János és Gyulyás András is. Rusznák Pál művezetői vizsgát tett, Pusztai Ferenc pedig itt lett segédmunkásból szakmunkás. Pusztai Ferenc a szakszervezeti bizalmi, sőt a vállalati szakszervezeti tanács tagja is. Azt mondja, hogy Rusznák Pállal teljes egyetértésben látja el a társadalmi megbízatását. — Pali a keményvonalat képviseli. A munkaidő kezdetétől a végéig dolgozunk és ezért a kereset miatt sem kell sopánkodniuk. Máskülönben minden kérdést nyíltan megbeszélünk. Például a béremelést vagy a jutalmazást. — Volt jutalmazás az utóbbi időben? — A lakásprogram megvalósításában résztvevőknek adott néhány száz forint jutalmat az OTP. Mi Rusznák Pált, Varga Jánost és Gallér Györgyöt tartottuk erre a legérdemesebbnek. A város szépítéséért mozgalom keretében nálunk Rácz János és Samu Pál tett a leg- többet. A jutalmuk nem is maradt el. Dobák György művezető kijelenti : — Le a kalapot Rusznákék előtt! Ha olyan lenne a többi brigád is, mint az övé, hamarabb megszűnne a lakásgond Békéscsabán. Egyesek néha gúnyolódva megjegyzik: : Mi az, piros csizmát akartok kiérdemelni a „hajtással”? Sajnos, ilyenek is vannak. De a dolgozók többsége miégis a Ságvári Endre brigádot tartja példaképnek. Pásztor Béla HMMMMMMMIHMMHtVWMMMMMMMUHMMMMtMHMMWMMMMIMMMHtW Új csatorna Endrőd határában A Tisza n. öntözésfejlesztési programban épül ez a csatorna Endrőd határában, amely Kondoros térségébe vezeti az éltető vizet Fotó Veress Erzsi Sámsoni hagyományteremtők Nemrégiben az iskolából keresték fel Dobsa József békéssámsoni veteránt. — Dobsa bácsi! Szép és komoly feladatot vállalt magára úttörőcsapatunk. A Tanácsköztársaság idejéből maradt emlékeket szeretnénk összegyűjteni, kiállítást akarunk belőlük rendezni. Dobsa bácsi is vöröskatona volt, ezért jüttünk ide. — Hát bizony gyerekeim, lassan elfogyunk ... Mit is tudnék én nektek adni? Na várjatok csak... így került Dobsa bácsi féltve őrzött, régi holmijai közül elő egy 1919-ből való fénykép. Másoktól más korabeli eml^k gazdagította az iskola úttörőcsapatának gyűjtését. És Dobsa József, az egykori délceg legény, a markos vöröskatona megfáradt szemében jól eső elégedettség csillant: „Lám, számon tartják unokáik is azt a kort” ... Aztán elgondolkozott. „Ki is maradt meg közülünk? Tavaly temettük Cseszkó Sándort, a régi cimborát. Betegeskedik Annus István meg Pál Pista is ... Ma mennem kell még Annushoz ... Bizony, tizenegyen maradtunk csak a negyvenötből”. A névsort, hogy Békéssám- sonból kik vettek részt a Vörös Hadsereg harcaiban, szép gyöngybetűkkel írta le Dobsa József. A pártszervezet kérte erre. „Már ezt is be kéne vinni az elvtársaknak. A tájékoztatást is meg kellene adni már a veteránok helyzetéről.” Mindezzel a községi pártszervezet bízta meg. „A régi csapat vezetője most a veteránok összetartó- ja!” — tűnődött el Dobsa. — „Mi lassan elfogyunk, de amit tettünk, örökkön megmarad”. — 1972 januárjában kezdődött — meséli dr. Marjai Gyula, az öntözőgép öttagú feltaláló csoportjának vezetője —, akkor vetődött fel a gondolat, hogy kellene egy olyan öntözőberendezés, ami egy időben több száz méter szélességben képes a vizet kijuttatni és elég magas építésű ahhoz, hogy kukoricát lehessen vele öntözni. A géppel szemben támasztott követelmények között szerepel még: önjáró legyen, folyamatosan, előrehaladás közben és maga mögött öntözzön, ezenkívül ne vegyen igénybe üzemeléséhez nagy energiát. A''Szarvasi Öntözési Kutató Intézet a gép kivitelezéséhez minden segítséget megadott. 1974 tavaszán el is készült a gép. Augusztus 29— 30-án országos ankéton bemutattuk a KÖRÖS—200 jár- vaüzemelő öntözőgépet. A szakemberek nagy lelkesedés, sei fogadták. A MEZŐGÉP Tröszt a szekszárdi MEZÖGÉP-et jelölte ki az öntözőgépek fejlesztésére. Így hát a KÖRÖS —200 rajzai, tervei ide kerültek. 1976 nyarán bemutattuk a gépet a MÉM, a MEZŐGÉP Tröszt és a mezőgazda- sági termesztési rendszerek szakembereinek, akik hibái ellenére azt mondták: szükElindult beteglátogatásra. — Fulladok, testvér, erősen fulladok — panaszkodott gyönge hangon Annus István. — Rá se ránts, pajtás, fulladtunk mi sokszor! — vigasztalta a régi barátot. — Emlékszel, hogyan futottunk az ellenség után abban a nagy rozsban, ahonnan kiűztük őket?! — Akkor még meggyérési legények voltunk! — Nem, nem te voltál velem, hanem egy orosházi. Bár tudnám a nevét. Észre sem vettük, hogy közben visszavonulást fújtak. Mi csak mentünk előre. Szembe jött egy tiszt, mögötte francia katonák. Lőttük a tisztet, egyszer lőttük, kétszer. Az meg csak állt. Nem fogta a golyó... — Nem, mert vaktöltényt adtak nekünk. — Azt. Árulás volt. Lett aztán futás visszafelé is. Akkor is fulladtunk testvér és mégis itt vagyunk. Hallod-é?! Az úttörők gyűjtik az emlékeinket, én meg írom a vöröskatonák névsorát. Te csak ne fulladj, mert még beszélned kell az úttörők előtt... A tizenegyből négyen párttagok s ha nem éppen betegek, olyan aktívak még, mint Dobsa József, aki már tizenhét évesen puskát fogott és állt be előbb nemzetőrnek, majd vöröskatonának a Wol- finger-birtok cselédsoráról. Tíz testvérét hagyta otthon, mert Bús Mihály a toborzó bizottság sámsoni tagja, meg a csabai szervezők azt mondták: azért kell fegyvert fogni a nép hatalmáért, hogy ne legyen többé úr és cseléd. Hej, de sokáig kellett várni az ígéret betartására! A bukás után jött a moldvai embertelen fogság. Ott szerezte a köszvényt, a derékfájdalmait az egész szegénységük lenne ilyen öntöző berendezésre, támogatják a fejlesztését. A Szekszárdon készült KÖRÖS—200 most Decsen, egy elkerített területen áll, selejtezésre várva. A tervek a MEZŐGÉP Fejlesztési Intézetbe, a MEFI-be kerültek. Velük együtt összeállítottunk egy tervezetet, amely szerint 1979-ben elkezdődhetne a gép sorozatgyártása. Sajnos, a tervezetben leírt határidők már most „csúsznak”. ••• A szekszárdi MEZŐGÉP főmérnökével, Apatocky Pál- telefonon beszéltünk. — A feltalálók rajzai alapján építettük fel a gépet. A működési elve jónak bizonyult, de alapvető konstrukciós hibái vannak. Én személy szerint tisztelem a feltalálókat, no de gyakorlat nélkül megtervezni egy ilyen gépet elég merész vállalkozás. A MÉM és a trösztünk megegyeztek — miután megnézték ezt a szerkezetet —, hogy gyártásra nem alkalmas, csupán ötletként lehet felhasználni. Azt hiszem, lesz a MEFI-nek elég gondja, míg odáig jut, hogy a gép dolgozni is tudjon. A szekszárdi MEZŐGÉP fejlesztési tervében egyébként szerepel a KÖRÖS—200 is, persze saját sor, maga Dobsa József is. Aztán a nem sokkal jobb, de ugyancsak embertelen huszonöt éves rabság. A Tanács- köztársaság emléke azonban elevenen élt azokban a sötét években is a sámsoni szegénysoron, ahol március 21- én össze-összedugták fejüket a hajdanvolt meggyérési legények, és megvitatták, miért következett be a bukás és hogyan kell csinálni legközelebb, hogy ne tudják kiütni kezükből a fegyvert. Mikor végre jött az új Vörös Hadsereg kelet felől és elűzte véglegesen a szegénysort fenntartó elnyomókat az idegen hatalom fasisztáival együtt, Dobsa József elsőként fogott újra fegyvert a kibontakozó új világ védelmére. Rendőr lett. Majd nyugdíjba vonulásáig a községi tanácson látott el állami szolgálatot. Találomra megszólítok egy embert a főutcán. Olyan negyven-negyvenöt év körüli lehet. — Ismer-e 1919-es vöröskatonát a községben? — Sokat személyesen is. Az ünnepségeken némelyik mindig az asztalnál ül. Lányom mondta, az iskolából jártak is náluk emlékekért, mert valami kiállítást csinálnak. Hagyományt teremtenek az emlékekből. Mert Sámsonban más is emlékeztet 1919- re. A községnek van Vörös Október útja. Ott lakik Dobsa József meg még hárman közülük. Van Vöröskatonák útja is. A ligetben meg 1919- es emlékmű áll, amit minden évben megkoszorúz a község lakossága. Békéssámsonban elevenen él a múlt. Tisztelettel ápolják a munkásmozgalom e hősi korszakát, a dicső Tanács- köztársaság emlékeit. Varga Dezső gépeink fejlesztése mellett. Eddig egyébként minden valamire való gépnek legalább három év kellett ahhoz, hogy a szerkezete tökéletes legyen. A KÖRÖS—200 körül már akkor nagy felhajtást csináltak, amikor még egyáltalán nem volt tökéletes. ••• A szakember, Hursán Pál, a Békés megyei Agráripari Egyesülés agrármérnöke ezt mondja a gépről: — A feltalálók egy nagyon egyszerű dolgot használtak fel a gép tervezésénél. A KÖRÖS—200 maga mögött öntözi a talaj, tehát járását nem akadályozza a saját maga képezte sár. Ezt eddig egyetlen öntözőgép sem csinálta így. Emellett nagyon kicsi az energiafelhasználása és a munkaerőigénye. Az a tervünk, hogy mi is csináltatunk egy ilyen gépet a BAGE területén — a feltaláló segítségével —, hogy amikorra a szekszárdiak majd piacra dobják a KÖRÖS—200-at, nekünk már üzemi tapasztalataink is legyenek. A jövő tavasszal a BAGE-ban készülő KÖRÖS —200 üzemelni fog a területünkön. Szeretnénk a szekszárdi MEZŐGÉP-től, a Decsen álló gépből megkapni egy alkatrészt. Egyelőre csak szeretnénk... *** A Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerületében két hét múlva a tervek szerint lucernát öntöznek majd azzal a KÖRÖS—200-zal, amit a feltalálók állítottak össze... Tavaly ezt a gépet még vizsgálták, mérték a kutatók, aztán a gazdaság dolgozói télire szétszedték a tárolás miatt. Most szerelik össze és azt mondják, az alkatrészei közül egyet sem kell kicserélni. *** A KÖRÖS—200 is a görgős eke sorsára jut? Gál Eszter Zátonyon az öntözögép Hazánk éghajlatáról a tankönyvek azt mondják, hogy szélsőséges, időjárása szeszélyes. Így igazat kell adni a mezőgazdászoknak, amikor azt vallják, „az idő a gazda”. Igaz, nem teljes mértékben, de lehet függetleníteni a termést az időjárástól. Ez a lehetőség az öntözés. A mezőgazdaság munkaerőgondokkal küszködik, ezért mindenképpen a munkák gépesítését és a gépesítés fejlesztését szükséges szorgalmazni. Így van ez az öntözés esetében is. Ezért érthetetlen az, ami egy öntözőgéppel, a KÖRÖS—200-zal történt.
