Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
1977. június 1., szerda o Tanfolyamzáró a tanácsakadémia levelező tagozatán fl három város Kedd délelőtt 10 órakor rendezték meg Békéscsabán a megyei tanács nagy tanácstermében a 3 éves tanács- akadémia végzős levelező hallgatóinak tanfolyamzáró ünnepségét. Jakab Mihály, a Békés megyei Tanács személyzeti és oktatási osztályának vezetője köszöntötte a hallgatókat és a meghívottáBaráti találkozó Szeghalmon Hagyományos már, hogy az SZMT dolgozói és Szeghalom nagyközség tanácsi és szak- szervezeti dolgozói minden évben baráti találkozón vesznek részt. A múlt hét végén Szeghalmon került sor a találkozóra. Az SZMT-t 42-en képviselték, K. Nagy István vezetőtitkárral az élen. A békéscsabai vendégeket Kozák Sándor, Szeghalom tanácselnöke és a szakszervezet vezetői köszöntötték. A megyei kollégák nagy érdeklődéssel hallgatták meg a Szeghalmon folyó szakszervezeti munkáról szóló tájékoztatót, majd a közös eszmecsere Során több hasznos javaslat hangzott el. A baráti megbeszélés után labdarúgó-mérkőzés következett, melyet a szeghalmiak nyertek. Az SZMT munkatársai június 10-én várják vissza Békéscsabán a szeghalmiakat. Nátor János kát, közöttük Csollák Gábort, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala személyzeti főosztályának vezetőjét és Klaukó Mátyást, a Békés megyei Tanács elnökét. Csollák Gábor ünnepi beszédében többek között rámutatott arra, hogy az akadémia levelező hallgatói három év alatt megfelelően felilyen most minden: napfényes, színes, jókedvű. A könyvutcában. Ott, ahol a déli órákban sem szűnik meg a mozgás, ugyan kevesebb a felnőtt, de annál több a diák. Jönnek az iskolákból, szétnéznek és vásárolgatnak. Már amennyire a diákok pénztárcája, zsebpénze engedi. No, azért nincs különösebb baj, ha nem is kimerít- hetetíenek azok a pénztárcák, van bélés bennük. Gondoskodnak róla a szülők. Egyszóval, süt a nap, és hangulatos ez a békéscsabai könyvutca. Ügyesek a sátrak — nem is sátrak azok — és rengeteg a könyv. Az utca „szélső házánál” valaki éppen Moldoványi Ákos útikönyvét téteti műanyag tasakba, két diáklány René Berger „A festészet felfedezése” című gyönyörű munkáját nézegeti. Ügy tűnik, maradnak a nézegetésnél, mert két pénztárca tartalma is kevés lenne a vásár- csináláshoz. Csinos nő jár sátorról sátorra, és Szilvásit keres. Nincs. Még az antikvárban sem, mert nagy újítás ezúttal, hogy antikváriussátrat is felállítottak ebben a könyvutcában. Mondja a főnökasszony, hogy pompásan készülhettek a lakosság szolgálatára, ügyeinek intézésére. Nagy próbatétel volt a munka melletti tanulás — mondotta —, az eredmény pedig azt igazolja, hogy a hallgatók valamennyien szorgalmuk, rátermettségük, tudásuk legjavát adták a tanuláshoz, új ismeretek megszerzéséhez. Beszélt a tanácsok kiemelkedően fontos politikai szerepéről, a tanácstörvényről, és arról is, hogy a legtöbb tanács öntevékenyen és körültekintően él a megnövekedett önállóság lehetőségeivel. Az ünnepi beszéd után átadta az okleveleket. Négyen — Kozák Sándor, a szeghalmi Nagyközségi Tanács elnöke, Náfrádi Mihályné, az orosházi Városi Tanács főelőadója, Medgyesi Lászlóné, a szarvasi Városi Tanács főelőadója és Palik Katalin, a mezőkovácsházi Járási Hivatal főelőadója — vörös diplomát kaptak, hárman kitűnő, öten jeles és harmincán megfelelő minősítést. Az oklevelek átadása után Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke köszöntötte a végzős hallgatókat, és kívánt hasznos, társadalmat segítő munkát valamennyiő- jüknek, majd Kozák Sándornak átadta a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést, Medgyesi Lászlónénak, Náfrádi Mihálynénak, Palik Katalinnak, Bacsa Jánosnak. Hercz- berger Tibornénak, Varga Mihálynénak, Szabó István- nénak, Otlecz Istvánnénak és Kiss Lászlónak pedig a megyei tanács elnökének dicsérő oklevelét. megy a bolt, szombat-vasárnap 12 ezer forintot árultak, hétfőn délig már 3 ezernél tart a forgalom. „Jön az utánpótlás naponta, a szegediek igazán kitettek magukért, sok és jó könyvet küldtek.” Kovalovszky Miklós Ady- könyvét, az „Életem nyitott könyve” címűt vásárolják az egyik sátorban, míg a másikban Moldova, a tiszteletbeli vasutas a pillanatnyi sláger. Ügy fogy a könyve, mint a cukor. Pedig — mondják — nem is olyan negédes, amit leír. Keressük a Kner- és a Dü- rer-sátrat. Megvan mind a kettő és gondolná is a jámbor sétáló, hogy ezekben csak Kner- és csalc.Dürer-könyvek vásárolhatók. Kiderül sajnos. Békés megyei gyégyszerészek országos sikere Kevesen tudják, hogy a gyógyszerészek munkája nemcsak a gyári készítmények kiadásából, vagy a gyógyszereknek orvosi recept szerinti elkészítéséből áll. Ma már lehetőség van arra is, hogy a fiatal gyógyszerészek az egyetemen szerzett ismereteiket munkahelyükön továbbfejlesszék: a gyógyszertárban kísérleti és kutatómunkát is végezhessenek. Ezekről a munkákról tudományos előadás formájában számolhatnak be a legjobbak az évente országosan megrendezésre kerülő Rozs- nyay Mátyás-emlékversenyen. E mozgalom megyénkből indult, az itteniek kezdeményezték 13 évvel ezelőtt. Ezt minden évben az ország különböző tájain rendezik meg. Az idei versenyt május 25. és 28. között tartották Sopronban. Megyénkből is több fiatal benevezett a versenyre, melyen összesen 27 tudományos előadás hangzott el, s a munkákat 40 tagú bíráló bizottság zsűrizte. A bizottság elnöke dr. Bayer István professzor, az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója volt. Az első és második helyezettnek kijáró kiemelt díjat és oklevelet megyénk két fiatal gyógyszerésze: Pet- róczky Mihály és Kenéz Sándor hozta el. Petróczky Mihály érte el a legtöbb pontszámot és így megkapta a Rozsnyay-emlékplakettet is. hogy nem így van, az eladók sem tudják jószerével, hogy a sok más nyomdában készült könyv között melyik is a Kner-beli, és melyik a Dü- rer-beli. Beszélgetünk róla, hogy jó lenne különválasztani, és úgy bemutatni a vásárlóknak. Mondják, hogy erre nem is gondoltak. Kár. Pedig az ötlet szép és jó. De ha mindenféle könyv van egyikben is, másikban is, akkor minek kiírni, hogy Kner, vagy hogy Dürer? A Kossuthnál egységes a kép: a kiadó a legszebb művekkel, könyvekkel vonul fel a könyvutcában. Marx Tőkéjét sokan veszik és keresett könyv a Politikai kisszótár. Igen, süt a nap. A könyvutca felett igazi nyár van. Sass Ervin □ közelmúltban értékelte a párt megyei végrehajtó bizottsága a városi pártbizottságok irányító munkáját. A Politikai Bizottság 1973. július 3-i határozata adta ehhez az alapot. Nem az első eset az elmúlt négy évben, hogy a megyei végrehajtó bizottság napirendjén szerepelt ez a téma. Oka abban keresendő, hogy a városok szerepe egyre jelentősebb egyetemes fejlődésünkben. Ez egyre fokozottabban áll megyénkre is. A városok helyzete meghatározó Békés megye iparára, kereskedelmére, közlekedésére, művelődésére, de a mezőgazdaságban sem elhanyagolható helyet foglalnak el. Ma már el sem képzelhető megyénk fejlődése városaink fejlődése nélkül. Ezzel természetesen nem tagadjuk a nem városi rangú települések fontosságát, csak a minőségi sorrendet érzékeltetjük. Nem valamiféle elfogult városi szemlélet diktálja ezt a véleményt, hanem a cáfolhatatlan tények. Békés megye lakosságának 38,4 százaléka a városokban lakik. Napközben, munkaidőben ez az arány még magasabb a sok bejáró dolgozó miatt. Kereskedelmi, kulturális igényeik jelentős részét itt elégítik ki. Mindennek következtében a megye fejlesztését szolgáló összegek nagyobb része itt csapódik le. A megye öt városa közül három egy bokorban helyezkedik el, öt kilométer sugarú körön belül. Itt él a városok lakóinak 68 százaléka, itt van Békés megye iparának is a zöme. E három város — Békés, Békéscsaba, Gyula — együttes adottságai szinte tálcán kínálják az együttműködés lehetőségeit, ezeknek a mainál lényegesen jobb közös kihasználását. Másfél éve körülbelül annak, hogy az első együttműködésükre irányuló lépések megtörténtek. Tapogatózó, elindulást kereső mozdulások voltak ezek akkor még. A várható reagálások szondázása volt ez. Nem is véletlenül. Évszázados beidegződéseken kell túltennünk magunkat. Főleg érzelmileg nem könnyű átlépni saját árnyékunkat. A teljes és kölcsönös bizalom légkörét kialakítani csak a tettek során lehet. De a lényeg most mégis az, hogy az első lépések már megtörténtek s ezt kell magasabb szinten, gyümölcsözőbben folytatni. A párt megyei végrehajtó bizottsága ezért látja szükségét annak, hogy „a megyei vezetés szorgalmazza tovább — a három város kezdeti együttműködésének tapasztalatai alapján: Békéscsaba, Békés, Gyula — városok együttműködését. Több lehetőséget kell adni a szervezett tapasztalatcserére, konzultációra és a közös feladatok megbeszélésére.” A vitában kirajzolódott a teendők konkrétabb határvonala is. Lényegében három területen kell előbbre lépni, az együttműködést realizálni, a jelenlegi esetlegességeket felszámolni. Legelőbb is az vár alapos tisztázásra, hogy milyen legyen, illetve mi lehet a három város között az együttműködés alapja, s milyen elvek szabályozzák mindezt? Ügy véljük, hogy csak a kölcsönös előnyök alapján teremthető meg a tartós együttműködés. Csak így biztosítható a feltétlenül szükséges feladatok megoldásában az idő és térbeni koordináció és koncentráció. Az együttműködés során mindkettőre szükség van. A rendszeres és teljes körű tájékoztatás — a koncepciókra vonatkozóan is — 'elengedhetetlen, mert ezzel lehet kiiktatni az „aki kapja marja” szemléletet. Egyszóval az egymást kölcsönösen segítő, a szocialista morálban gyökerező rendezői gyakorlat lehet csak — és kell is legyen — az együttműködés alapja. Nem elegendő viszont, hogy ebben csak az illetékes párt-, állami, társadalmi szervek vezetői állapodjanak meg és értsenek egyet. Ennél sokkal többre van szükség: azonos álláspontra helyezkedjen mindhárom város lakossága is! " Tavaly júliusban ez ittuk erről a témáról, és ez most is érvényes: „A három város egykoron — a kapitalista társadalom belső törvény- szerűségeiből fakadó következmény volt ez — élesen szemben állt egymással. A ma emberének szemében gyakran nevetségesnek tűnő torzsalkodással, egymás előrehaladását is keresztező „csakazértisekkel”. önmagunkat áltatnánk, ha azt hinnénk, hogy mindez az emberek fejéből nyomtalanul eltűnt. Maradványai élnek, mint hamu alatt a parázs, s elegendő egy szellő, hogy sokaknál felizzon. Lokálsovinizmus ez, amely ellen akkor is küzdeni kellene — hiszen szocialista életformánkkal össze nem egyeztethető —, ha az említett objektív körülmények nem lennének.” Az együttműködés általános elfogadásához a meggyőző szó nélkülözhetetlen, de véglegesen csak a tények győzik meg az embereket. Milyen területei lehetnek a három város együttműködésének? Ezt nyilván a három város testületéi tudják a legjobban. Ennek teljes körű felméréséhez a tudomány munkásait is érdemes lesz segítségül hívni. De hogy széles ez a skála, az az első pillanatra is világos mindenki előtt, aki kicsit is elgondolkodik ezen. Nem a javaslattevés, hanem inkább a népszerűsítés szándékából eredően álljon itt néhány ezekből. Egy regionális vízmű megteremtéséhez például már most kell hozzáfogni, amíg késő nem lesz. Mindhárom város érdekeit alapvetően érintő téma ez, amellyel külön-külön megbirkózni nem tudnak. Az Élővíz-csatorna körüli problémák sem korlátozhatók csak egyetlen város környezetvédelmére. Megemlíthetjük továbbá Póstelek jó adottságainak közös felhasználását. Az idegenforgalom tervszerű, egymást kiegészítő fejlesztését. A nagyobb kulturális rendezvények észszerűbb koordinációját. A meglevő és létesülő egészség- ügyi bázisok közérdeket szolgáló munkamegosztását. Hosszan lehetne még sorolni a példákat, amelyek felölelik a társadalmi, gazdasági, kulturális és egyéb élettevékenység minden szféráját. A sor szinte a végtelenségig bővíthető, és bővülhet is a jól megszervezett gyakorlat során. Természetesen arról szó sincs és a belátható jövőben sem lesz, hogy ennek az együttműködésnek a ki nem mondott célja a három város közigazgatási egyesítése, összevonása lenne. Ez földrajzilag sem oldható meg. Itt olyan metropolis nem jöhet létre sok száz esztendeig, amely tizenöt kilométer átmérőjű települést eredményezne. Ez a fantázia világába tartozik. Az viszont realitás, hogy a három város együttműködése nem egyszerűen három erőforrás összeadása, hanem annál minőségileg több. Az összefogás számokkal gyakran ki sem fejezhető erejével több! Az együttműködés gazdag lehetőségéhez meg kell konstruálni a megfelelő kereteket, formákat is, amelyben ez a tevékenység olajozottan működhet. Nem lebecsülendő feladat ez. Jól tudjuk, hogy ez nem egyszerre formálódik ki, hanem csakis az elemző tevékenység során. Vannak ide is érvényes általános elvek, amelyek segítenek eligazodni a tényleg jól funkcionáló szervezeti keretek létrehozásában. I z legalább annyira fontos, mint tudatában I lenni annak, hogy ez a három város: Békés, Békéscsaba, Gyula nem járhat egymás közeli szomszédságában külön utakon, hogy dinamikusabb fejlődésük záloga az összefogás. Enyedi G. Sándor Mókamesterek Békésen Felejthetetlen élményt nyújtott Békésen a gyermekeknek a városi művelődési központ gyermeknapi programja. A hagyományos kisdobos- és úttörőavatás után a művelődési ház előtti térén bábműsort rendezett a szakkör, s a közös játékban részt vettek azok a gyerekek is, akik nem járnak szakkörre, de ott a helyszínen maguk készítettek bábukat és rögtönzött műsorral szórakoztatták a többieket. Hasonlóképpen élményszerű volt a közös játékkészítés is. A legizgalmasabb és sok nevetést kiváltó műsor a mókamesterek szereplése volt. A művelődési központban a megyében egyedülálló szakkör már egy éve működik 18 taggal. A mókamesterek a gyermeknapon mutathatták be igazán tudásukat, vidám tréfákkal, játékukkal az egész közönséget bevonták a szórakozásba. A hagyományos aszfaltrajzverseny sem maradt el, és sokan tekintették meg a gyermekrajz-kiállítást is. A vetélkedőkön a legjobbak, helyezést elérő gyerekek jutalmat kaptak. Klaukó Mátyás átadja a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést Kozák Sándornak, a szeghalmi Nagyközségi Tanács elnökének Fotó: Veress Erzsi Sät a nap a könyvutcában
