Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

\ 1977. junius 29.. szerda Szálljunk ki a kocsiból! Üdülővé lépett elő a csabai napközis tábor Sándor Ferenc és pedagógus társai az utolsó tennivalókat be­Fotó: Veress Erzsi A csodás pillanat írói ele- venítését olvasva, a szobában ülve is meg lehet érteni, sőt meg lehet érezni a leírtak gazdagságát, de a természet­tel való találkozás nagy em­beri örömét csak magunk szerezhetjük meg. Így értjük meg az írót, a költőt, amint a hegyfokon állva a mélység fölött, a magasság övén le­begve így kiált fel: „Tenger mélyét, ég magasát Mind el­érem könnyedén. Ha akarom én”. A természet nélkül az em­ber nem érezheti embernek magát. A természettel va­gyunk azok, akik lehetünk. Prózaibb szavakra váltva: egyrészt tisztelni kell a gép­kocsit. Kiváló ajándéka a technikának, az ember jól tudja hasznosítani munkájá­ban, és akkor is, amikor „vi­lágot akar látni”. Gyors, mozgékony, rugalmas hely- változtatásra alkalmas. Van azonban egy nagy veszélye: öncélú kalickává válhat és az ember számára a természe­tet az ablakkeretben, vagy visszapillantó tükörben futó filmkockákká silányíthatja. Ismerjük már a családi au­tókirándulások hét végi rossz sablonjait: száguldás egy telekre, megállás a meg­szokott útmenti presszónál, nyári vendéglőnél, s aztán ugyanazon az útvonalon ro­hanás vissza. Nem állunk meg az erdőnél, a virágzó völgynél, a műemlék kas­télynál, a szép templomnál, a múzeumnál, a sziklabérc­nél, a pitypangos rétnél — ezerszer végigszáguldunk az M 7-esen, de a Gorsium ró­mai kori emlékeit pillantás­ra sem méltatjuk. Városain­kat, falvainkat gyakran csak az autótérképről ismerjük. Hegyeinket és völgyeinket csak megpillantjuk. Nem találkozunk igazán a saját hazánkkal sem. Nem állítjuk meg az autót, mert közben már tizenöt Trabantot és Skodát meg­előztünk a Ladával. Április derekán új állatvé­delmi és zoológiái folyóirat­tal színesedett a magyar új­ságírás. Az Állatvilág nevű képeslapot A kutya című népszerű folyóirat irányító­ja, Veress István szerkeszti, aki tájékoztatta munkatár­sunkat: — Az Állatvilágot bizonyá­ra elsősorban a fiataloknak szánták? Vagy a felnőttek­nek? — Is-is... Számítunk az állatbarátok, állatorvosok, állatgondozók, sőt minden humánus érzésű ember kí­váncsiságára. A gyalogos turisták azt állítják, hogy mindennek az autó az oka. Az igazság az, hogy az autós, az ember a hibás, aki nemjép rá a fék­re, és aki még nem tervezi hét végi napjait. Ezért kell megszületnie a jelszónak, amelyik a maga parancsoló módjával is ro­konszenves : - Szállj ki a ko­csiból! Ez a jelszó arra szólítja fel a kocsitulajdonosokat, apákat és anyákat, felnőtte­ket, autóvezető családtago­kat, hogy végre változtassák meg az ostoba viszonyt gép és ember között, ne legyenek többé az autó rabjai, hanem állítsák a Trabantokat, Sko­dákat, Ladákat az ember szolgálatába. Használják a kocsijukat arra, hogy köze­lebb kerülhessenek a termé­szethez, hogy megismerjék hazánk legszebb tájait, azok gazdagságát. Ennek egyetlen módja van. Ki kell szállni az autóból! Még arra sincs szükség, hogy külön tervez­zük az utakat. Menjünk csak a megszokott útvonalon, akár a hétvégi tanyánk felé, de ne tartsuk fontosnak, hogy gyorsan odaérjünk. A Duna-kanyarba tar­tunk? Hát álljunk meg azon­nal az óbudai római romok­nál és végre nézzük meg: mi van ott? Sétáljunk egyet Szentendre gyönyörű utcáin, ballagjunk ki a skanzenbe, Visegrádon másszuk meg a fellegvárat és ha még emlék­szünk rá, a Duna fölé hajol­va mondjuk el József Attila versének néhány felszökő szavát. A sort ki-ki tetszés szerint folytathatja. Álljunk meg az árokpar­ton, heverjünk le a fűbe és nézzük a kék eget. Hajol­junk le a virág szirmához, vegyük észre a surranó gyí­kot. De az istenért, szálljunk ki végre a_ kocsiból! — Milyen célból indított a Magyar Országos Állatvédő Egyesület új lapot? — Sajnos, a civilizáció — amint az# Gobbi Hilda első számunkban oly szépen fej­tegette — a természettől va­ló elszakadással jár együtt. A természet visszaszorításá­ról viszont bebizonyosodott, hogy az ember épp önmagá­nak árt, amikor megbontja a természet egyensúlyát, megzavarja annak ritmusát. Az állatok védelme mindany- nyiunk közös érdeke. Része a természet védelmének. Nem merül ki csupán a la­kásban tartott cicusok, ku­Miről ír a Fáklya? A paksi atomerőmű, a le- ninvárosi olajfinomító, to­vábbá az Interszputnyik koz­mikus hírközlőrendszer ha­zai, földi állomása szovjet segítséggel épül. Ezeken kí­vül számos más szovjet—ma­gyar kereskedelmi-gazdasá­gi együttműködési megálla­podás van. A legfontosabbak­ról részletes cikkeket olvas­hatunk a Fáklya 13. számá­ban. A lap külpolitikai rovatá­ban megjelent cikkek egyi­ke a szovjetellenes, átlátszó pekingi politikáról rántja le a leplet. Ugyanakkor egy má­sik írás a nyugaton elhang­zott provokatív jelenségekre hívja fel a figyelmet. Arra vi­lágít rá, hogy a belgrádi ta­lálkozót megelőző közhangu­latot miképpen próbálják rosszindulatúan befolyásolni. A szocializmus — közös felelősség című írás befejező része az általános nemzetkö­zi kérdésekkel, az emberi jo­gokkal foglalkozik. Ugyan­ehhez a témakörhöz kapcso­lódik A nép dönt című so­rozat, szocialista demokráciá­ról szóló írásának a második része. A legújabb számban a képviselőválasztásról tudha­tunk meg minden lényegest. Gyakran azt mondjuk: áldás az autó. Másszor viszont azt állítjuk: átok. A gépkocsik számának rohamos növeke­dése valóban a legtöbb or­szág nagyvárosában gondot okoz. A moszkvai közlekedés­ről — a közúti és a tömeg- közlekedést lebonyolító for­galomról olvashatunk a jú­lius 3-án megjelenő lapban. Bár a világűrt kutatjuk, nem mondhatjuk el mégsem, hogy már mindent tudunk Földünkről. Az óceánok sok titkot rejtenek magukban. Megfejtésükkel a többi kö­zött a Vityáz kutatóhajón dolgozó szovjet tudósok is foglalkoznak. A Nagy Október 60. évfor­dulójára értékes nyeremé­nyeket ígérő, új játék indul a Fáklyában. tyusok, hörcsögök pátyolga- tásával, mert van teendő a haszonállatainkkal való bá­násmód területén is. Tehát szükség van egy olyan terv­re, amelyik az állatok érde­kében emel szót. Cikkeinket természettudósok, etológu- sok, az állatlélektan kiváló ismerői írják, meg persze a téma iránt érdeklődő újság­írók is. Első számunkban Kardos Lajos professzor kristálytisz­ta logikával indokolja meg, hogy mit is takar az a „visz- szavágyás”, ami minden időknél aktuálisabbá tette a rousseau-i óhajt: Vissza a természethez! — És mi a második szám „slágere”? A lapterv összeállításakor egy-egy vezető téma köré csoportosítjuk a cikkeket. Itt például a tenger óriásai ke­rülnek „premier plánba”. Például: lehet-e hasznosítani a delfinek intelligenciáját, meddig él egy bálna, mikor támad a cápa? Egyik írásunk tudományosan magyarázza a kutyák legendás hűségét. Ért­hető érdeklődésre tarthat számot „Társbérlő” rovatunk is, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az Állatorvo­sok Világszervezete szerint az ember közvetlen környe­zetében élő kisállatok száma kétmilliárdra tehető. Az első számban a macskákról és a japáni sirálykákról szóltunk, a másodikban az akváriumok lakóiról, meg a „szobai” ür­gékről. — Helyet kap az irodalom is? — A világirodalom igen gazdag az állatokról szóló versekben és prózákban. Bő­ségesen közöltünk ezekből és reméjük, ezzel is lekötjük olvasóink érdeklődését. Lapunk elmúlt évi szep­tember 3-i számában írtam a békéscsabai napközis tá­borról személyes tapasztala­taim és a többszöri KOJAL- ellenőrzés alapján. Az akko­ri állapotokon a tábor mű­ködése alatt sokat már nem lehetett segíteni. De az el­lenőrzés jegyzőkönyvébe és az írás a lapban éppen azért született meg, hogy mire az újabb — vagyis az idei — nyári szünet eljön, már jobb, kényelmesebb, főleg egészsé­gesebb környezetbe mehesse­nek a gyerekek. A jegyzőkönyvben feltün­tetett pontokból emlékeztető­ül csak tőmondatokban: bal­esetveszélyes, emeletes vas­ágyak. Elavult, szakadozott matracok. Vízhiány. Hideg kőpadló a szobákban. Ruhás- szekrények sem voltak, és így tovább... Akkor még kétséges volt, hogy az idén megnyílhat-e a napközis tábor, ha ez az ál­lapot fennmarad. A kérdés­ben viszont a válasz is ben­ne volt: meg kell nyílnia, hi­szen több száz gyermek nyá­ri pihenéséről van szó. És arról is, hogy a szülők vál­láról lekerül a gond — ép­pen a napközis tábor működ­tetésével —: hol legyen a gyermek a szünidőben. Megkockáztattam egy olyan kitételt is, hogy ha a ta­nács a sürgősségi sorrend­ben előbbre tenné a nyári napközi rendbehozását, ak­kor az a gyerekek igazi üdü­lőjévé válhatna. Ha pedig lapos a pénztárca, társadal­mi összefogással sokat le­hetne segíteni. Nos, az eredmény: az el­képzelés valóság lett. A tanács vezetői a művelő­désügyi osztállyal közösen mindent megtettek azért, hogy a csabai napközis tábor megfeleljen e követelmény­Fiizesgvarmaton Füzesgyarmat mezőgazda- sági jellegű település, mégis több olyan eredményről le­het beszámolni, ami a nők részére biztosított munkale­hetőségeket illeti. Elismerést érdemel a helyi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet, ahol a hűtőháznál télen is van munkalehetőség. A Jármű Ktsz új profilja, a tekercselő részleg szintén a nők részére biztosít munkaalkalmat. A decentralizált ipartelepü­lés eredményeként a közeli Szeghalmon is munkalehető­ségekkel várja a dolgozni akarókat a Csepel Autógyár, a ruhaüzem és a paplanüzem. Említésre méltó, hogy a szeghalmi üzemek a dolgozók szállítását is megoldják. A Vörös Csillag Tsz-nél fi­gyelemmel kísérik a kilenc szélik meg nek. Megteremtették az üdü­lőtábort, ahol kényelem, szép környezet, sok-sok já­ték, és élmény teszi széppé a nyári szünidőt. Az utóbbi a kitűnő pedagógusgárda se­gítségével, akik közül töb­ben már évek óta feláldoz­zák nyári hónapjaikat a napközis gyermekekért. Mi változott? A kőpadlót parketta burkolja, a vas­ágyak és matracok helyébe kényelmes, modern gyermek- heverők kerültek, új mosdó­kat és egyéb mellékhelyisé­geket is kialakítottak, van már a szobákban külön ru­hásszekrény minden gyer­meknek. Az ebédlőben gáz­fűtés, az udvaron nyomó­gombos ivókút, nem is egy. Ezek csak a legfontosabbak. női szocialista brigád munká­ját, előrehaladását. Két női szocialista brigád elnyerte az aranykoszorús jelvényt, egy brigád pedig a Szakma Kivá­ló Brigádja megtisztelő címet. Fontos kezdeményezés volt a „Kismamabrigád” megala­kítása, melyben kisgyerme­kes, vagy terhes anyák dol­goznak a kertészetben. Jelen­leg 20 tagja van a brigádnak, munkájuk könnyebb, munka­idejük pedig reggel 8 órától délután 16 óráig tart. Mindezek mellett mégis azt kell megállapítani, hogy az otthoni munka, a második műszak terhe a nők vállán nyugszik, bár a különböző szolgáltatások, háztartási gé­pek ezen sokat enyhítenek. B. L. Felsorolni is nehéz lenne mindazt a változást, ami az elmúlt alig egy év alatt tör­tént. Az IKV szakemberei jól dolgoztak, munkájukat dicséri minden. A tanács csupán a felújításra kétmil­lió forintot fordított, s a be­rendezésekre közel egymil­liót. Űj asztalokat, székeket kapott az ebédlő, s rövidesen felkerülnek az ablakokra a függönyök, a padlóra a sző­nyegek. Öröm belépni ezek­be a csinos alpesi házakba, faházakba. Persze még nincsen min­den rendben. Sok függ a tár­sadalmi munkától, a közös összefogástól. Erről annak idején is írtam, hogy ha la­pos a pénztárca, szükség van a társadalom segítségére. A pénztárca nem volt la­pos, bizonyítja ezt a három­millió forint, amit a táborra költöttek. De még így is el­fér a segítő kéz. Ebben sincs hiány. Első­nek mindjárt a Patyolat je­lentkezett, vállalta az 1300 darab takaró tisztítását, az Ifjú Gárda tagjai és a köz- gazdasági technikum diák­jai a környék rendezésében segédkeztek. Voltak, akik ta­karítottak, ablakot tisztítot­tak és bizonyára jönnek majd a többiek is, akikre a parkosítás, a gyöngykavics kiszórása, a függönyök be- szegése vár. Mert ez még hátra van. Ugyanígy a ját­szótéri felszerelések rendbe­hozása is. Az eddigi tapasz­talatok bizonyítják, hogy a KISZ-esek járnak elöl a társadalmi munkában, s az üzemek, munkahelyek fiatal­jai, brigádjai sorra jelent­keznek segítőkészségükkel. Közös összefogással így lépett elő üdülővé a békés­csabai napközis tábor. Gyer­mekeink öröme, boldogság­tól csillogó szeme, vidám kacaja a köszönet ezért. Kasnyik Judit A TIT Bocskai úti székházában a napokban nyitották meg a 21. bőrdíszműipari modell kiállítást. A tíz bőrdíszmű Özem, valamint az alap- és kellékgyártó vállalatok mintegy 400 modellt állítottak ki. Az év második felében, illetve jö­vőre kerülnek az üzletekbe az itt látható termékek. Ké­pünkön: a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszmű Szövetkezet termé­kei (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS) / Soltész István Látogatás az Állatvilág szerkesztőségében A nők foglalkoztatottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom