Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
1977. Június 29., szerda Gyors megtérülés, nagyobb választék A BÉKÖT és az Univerzál beruházásai A Soproni Sörgyárban az idén mintegy 500 ezer hektoliter sört palackoznak, 15 ezer hektoliterrel többet, mint az elmúlt évben. A megközelítőleg 100 millió palack sört a Dunántúlon értékesítik (MTI-fotó — KS) r Zöld utat a zöldségnek A Békéscsabai Kötöttáru- gyárnak a mostani ötéves tervre előirányzott beruházási programja, bár kisebb részenként valósul meg, egységes elképzelés szerint növeli majd — illetőleg növelte már eddig is — a gyár exportálható termékeinek mennyiségét, s javítja az áruk minőségét is. Tavaly fejeződött be egy 50 milliós értékű beruházásuk (új, korszerű gépeket vásároltak), s ez már 1976-ban mintegy 28 millió forintos árbevételi többletet hozott. Javában építik és még az idén befe^ jezik a gyár új békési konfekcióüzemét. Ez lesz a legmodernebb üzemük; kétszáz békési asszony és lány dolgozik majd itt. Pontosan kidolgozott programjuk van a kötöttárugyáriaknak egy további, új beruházásra is, melynek során hagyományos termékeiknek — alsóruházati cikkeknek, trikóknak, sportingeknek — újabb, finomabb, nemesebb anyagból való változatát alakítják ki. A munka, ha tervüket jóváhagyják, már augusztusban megkezdődik, s a beruházás megtérülésére mi sem jellemzőbb, mint hogy ebből már 1978-ban 13 milliós, a tervidőszak további éveiben pedig évente átlagosan 62 milliós bevételi többlet áll a házhoz. Helyzetük mégsem gond nélküli, mert alapanyagot termelő üzemeik — éppen a korábbi beruházások révén — jelentősen felfejlődtek, de ezzel nem tartottak lépést konfekcióüzemeik. Hogy ez megváltozzon, új, kétszáz munkást foglalkoztató üzem létesül nemcsak Békésen, hanem — 1978. végére — Sarkadon is. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Fontosabb, hogy egy jelentős francia kötőipari céggel (Societé Anonyme VERDER 3) máris megvizsgáltatták, mit kell tenni konfekcióüzemeik modernizálására, az ottani munkaszervezés tökéletesítésére. A megkötött szerződés alapján a francia szakemberek már el is végezték az első vizsgálatokat, s ha a békéscsabaiak a javasolt átszervezést megvalósítják, ez — igen kis mértékű gépesítéssel és változatlan termelői létszámmal — kb. 20 százalékos termelésnövekedést eredményez: 90 tonnával több kötöttáru konfekcionálását, mint eddig. Érdemes kiemelni, hogy a kötöttárugyárban kizárólag olyan beruházásokhoz fogtak és fognak hozzá, amelyek 2— 3 év alatt megtérülnek. Az Univerzál Vállalat boltjaiban — egyebek közt — éppen azt kínálják a vevőknek, amit a kötöttárugyáriak megtermelnek. Korántsem közömbös azonban, hogy az árusítás milyen körülmények közt történik. A vállalat legjelentősebb beruházása a Békéscsabán hamarosan felépülő — és az év utolsó hónapjaiban átadandó — új áruház, amely több mint nyolcezer négyzet- méteres alapterületen tárja majd a vevők elé áruválasztékát. (A rend kedvéért említsük meg: a megyeszékhely és környékének kereskedelmi ellátását jelentősen javító létesítmény 133 millió forintba kerül, s a beruházó vállalaton kívül a megyei tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium is részt vállalt a fedezet előteremtésében.) A befejező munkák jó ütemben folynak, olyannyira, hogy például a második emeleten az árusítást akár holnap is meg lehetne kezdeni. A létesítmény átadása lehetőséget teremt arra, hogy néhány más bolt áthelyezésével, megnagyobbításával számottevően javítsák a megyeszékhely kereskedelmi ellátását. A Tanácsköztársaság útján levő műszaki bolt helyett például az áruházban nyílik jól felszerelt új műszaki osztály; a módi-bolt a mostani papírüzlet helyére kerül, az viszont a postával szemben levő ruházati bolt helyére költözik, s a nagyobb területen gazdagabb választékot is kínál majd — egyebek közt például — tapétákból és kellékeiből. Ezenkívül a megye- székhelyen egy új háztartási boltot, Békésen pedig egy új ruházati boltot nyit a vállalat — a tanácsokkal közös létesítésben — még 1980-ig. Az új boltokra, üzletekre fordított befektetések mintegy 40 százaléka térül meg ebben az ötéves tervben; s természetesen az új ellátó egységek haszna kényelmes és sikeres vásárlásainkban térül meg igazán. Varga János A Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet laboratóriumaiban, üvegházaiban és 1200 hektárnyi szántóföldön nemesítenek, állítanak elő új, jobb, az igényeknek megfelelőbb zöldségfajtákat. Az intézet a gazdája a paradicsom, a fűszerpaprika, az étkezési hagyma, az uborka, a görögdinnye, a csemegekukorica és az étkezési paprika nemesítésének. Ezek a konzervipar, a friss fogyasztás és az export számára a legjelentősebb hazánkban termesztett zöldségfélék. A több mint 3 évtizede működő intézetnek Kecskeméten, két kihelyezett osztályán (Szeged—Kalocsa, valamint Makó) és a villányi telepén 47 kutató tevékenykedik. Az általuk végzett bonyolult és sokrétű munka lényege az, hogy olyan új fajtákat hozzanak létre, amelyek kielégítik a fogyasztók igényeit, ugyanakkor nagy termőképességűek, lehetőleg kevés kézi munkaerőt igényelnek, így a termelőt is tisztes haszonhoz juttatják. A feladatot azT teszi bonyolulttá, hogy a zöldség, termesztésénél fogva, korábban jellegzetesen a kisüzem növénye volt. Számottevő hagyomány, tapasztalat itt gyűlt össze. Sok fajtája a nagyüzemben kevés hasznot hoz, természetesen gyakran ráfizetéses, mert legtöbbje nehezen viseli el a külterjes termesztési viszonyokat. Viszont zöldségből a piaci kínálat 64 —65 százalékát már ma is a "nagyüzemek adják, a heme- sítőknek meg kell tehát találniuk a külterjesen is gazdaságosan, biztonságosan termeszthető fajtákat. Szaporítja a gondokat még az is, hogy a zöldségtermesztés tekintélyes részét a konzerv- és hűtőipar dolgozza fel, s így e sajátos igényekhez is alkalmazkodni kell. Közben nem felejtkezhetnek meg a kutatók a kistermelőkről sem, hiszen a konzervelőál- lításra nemesített fajták nem minden esetben felelnek meg a kisparcella lehetőségeinek és a friss fogyasztás igényeinek. Az új fajták előállítása a kecskeméti kutatók munkájának csak az egyik fázisát jelenti. Az új fajtát — ha már sikerült kinemesíteni — el kell terjeszteni. Ezért a kutatóknak részt kell venniük a termesztési technológia kidolgozásában, az új fajta nagyüzemi honosításában. A jó termesztéstechnológia kidolgozása úgyszólván egyenértékű az új fajta létrehozásával. Megállapították, hogy a termesztett zöldségfajták nagy része a gyakorlatban a fajtákban rejlő termőképességnek csak mintegy 30 százalékát adja értékesíthető, fogyasztható termés formájában. Nagy jelentőségű tehát olyan termesztési mód kidolgozása és elterjesztése, amelynek segítségével a ténylegesen elért terméseredmény jobban megközelíti az elméletileg lehetséges mennyiséget. A korábban termesztett fűszerpaprika-fajták például teljesen alkalmatlanná váltak a korszerű nagyüzemi termesztésre. Elsősorban azért, mert folytontermő jellegük következtében meg- ' oldhatatlan volt a termés egyszerre történő gépi betakarítása. Az intézet a kalocsai és szegedi partnerekkel együtt létrehozott új fűszer- paprikája a réginél ellenál- ; lóbb, termése nagyrészt egyszerre érik, így géppel szedhető. S bővebben is terem. Az eddigi 40 mázsás hektá- , ronkénti átlagtermés fel- emelkedett 80 mázsára, de akad 100—120 mázsás hektáronkénti eredmény is. Ez — j világviszonylatban is jelentős siker. Jó eredmények születtek új paradicsomfajták létrehozásában, és a kecskeméti intézet állítja elő például a hazai igények kielégítéséhez szükséges paradicsommag teljes mennyiségét is. E munka különleges voltát és méretét jellemzi, hogy 18 ezer mázsa paradicsomból 70 mázsa vetőmagot nyernek, aminek értéke több millió forint. Sok fejtörést okoz viszont az étkezési paprikafajták megjavítása. A régi, kisüzemi terméseredmények — hektáronként — 3—400 mázsa paprika, a nagyüzemekben még nem érhetők el. A fajták leromlása és egyéb okok következtében most a nagyüzemekben csak 80 mázsa körül van a hektáronkénti termésátlag. Ez az eredmény nem ad elég hasznot, viszont új, alkalmas faj- * ták előállítása mindeddig nem sikerült. Ügy tűnik, ez a zöldség még egy ideig a kisüzem gazdaságos terméke marad. A véletlen, gyors siker ma már a zöldségnemesítésben is ritka, mint a fehér holló. A kutatóknak minden eredményért hosszú ideig, fáradságos munkával kell megküzdeniük. A nemesítő tevékenység is mindinkább kollektív munka, csoportfeladat. Sok területen az előrelépés megoldhatatlan a nemzetközi összefogás, együttműködés fejlesztése nélkül. A kecskemétieknek kiváló munkakapcsolatuk alakult ki, például az NDK szakembereivel, és az uborkanemesítésben gyümölcsöző az együttműködésük a hollandiai kutatókkal. Amikor a piacon, az üzletekben örömmel tapasztalhatjuk a zöldségkínálat javulását, az ízletesebb, jobb minőségű termékek megjelenését, gondoljunk a kecskeméti intézet munkatársaira is, akik az igényeknek megfelelő, korszerű fajták létrehozásán fáradoznak. Horváth László Fórum a hűtőházban A Békéscsabai Hűtőház társadalmi és gazdasági vezetői fórumon találkoztak a budapesti Kertészeti Egyetem termelési gyakorlaton levő hallgatóival, akik a termeléssel, munkaerő-gazdálkodással, munkaszervezéssel, termelési technológiával kapcsolatban tették fel kérdéseiket. A diákok egy hetet töltöttek az üzemben és a munkában szerzett tapasztalatok alapján tették fel a kérdéseiket. Az élelmiszeripar jövendő mérnökei többek között azokra a kérdésekre vártak választ, hogy milyen az egyetem és a feldolgozó- ipar kapcsolata? Milyen tapasztalatokkal zárultak az ifjúsági parlamentek a termelőüzemben? A termelés eredményétől függ-e a következő évi beruházás, ha nem, milyen arányban kapják a fejlesztést és mennyit? Foglalkozik-e a gyár a paradicsom fagyasztásával és milyen minőségű az így kapott késztermék? Mit tesz a gyár a választékbővítésre és mi ösztönzi erre? Milyen a szakemberek összetétele? Milyen a munkakapcsolat a területi átvevők és a belső minőségi átvevők között? A gazdasági vezetés hogyan ösztönzi a termelést közvetlen irányítókat a műszaki fejlesztésre? A kérdésekre a gyár vezetői válaszoltak. Megtervezett pazarlás A népi ellenőrök — egy országos ellenőrzés keretében — 43 gazdálkodó egységnél tartottak vizsgálatot, s ez mintegy ötvenezer embert foglalkoztató munkahelyet érint. Arra kerestek választ, hogy a vállalatok termelési feladataikkal összhangban foglalkoztatják-e a munkaerőt? Hogyan tárják fel a munkaerő-gazdálkodás tartalékait — veszteségforrásait, s milyen intézkedéseket tettek a veszteségek fölszámolásáért? Mi tagadás — a vizsgálat végeredménye lehangoló. Megállapították ugyanis, hogy a felkeresett vállalatoknál a termelési tervek és a létszámtervek között nincs szoros kapcsolat. A munkaerő- tervek többsége a tényleges létszámszükségletet meghaladó előirányzatot tartalmaz, s ennek tervezésében nem veszik figyelembe a teljesítményszázalékok alakulását! Teljesítménykövetelmények mind a termelési, mind a munkaügyi tervek készítésénél csak kismértékben szerepelnek. Hogy miért nem készülnek reális létszámtervek, a vállalatok azt a választ adták, hogy — erre egyébként sem lenne mód a mai feszült munkaerőhelyzetben! Azt tehát bizonyítottnak vehetjük, hogy a vállalatok a munkaerővel már a tervezésnél — enyhén szólva — túl nagyvonalúan, bőkezűen bánnak. Más szóval: időnként és helyenként megtervezik a pazarlást. íme a tények, amelyeket a vizsgálat egyetlen lakonikus megállapítással bocsát előre: a teljesítménykövetelmények jelenlegi rendszere elavult. Erre vezethető vissza, hogy ezen a területen legalább akkora a rendetlenség, mint a munkaerő-tervezésben. Gaz- dálkodáusnk egyik legelhanyagoltabb területe a nor- mázás, a munkateljesítmények megfelelő színvonalú mérése és meghatározása. Ismét kiderült, hogy a foglalkoztatottak tekintélyes hányadának egyáltalán nem is mérik a teljesítményét. Kevés azoknak a vállalatoknak a száma, ahol rendszeresen foglalkoznak a normákkal; az időalaprendszerek, normaalapok sok helyütt tizenöt— húsz évesek, s ezért nem ritkák az irreális 150—190 százalékos egyéni teljesítmények. A vállalatoknak csak a fele készít veszteségtanulmányokat, ám ezek sok esetben csak formálisak. Arra valók, hogy egy intézkedést kipipáljanak a listáról. Sokatmondó adatsor: a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok munkásainak húsz, a kohó- és gépiparhoz tartozóknak 18,6, a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozóknak 55,5 százaléka dolgozik teljesítménybérben. Ezek után elgondolkozhat az ember: miként lehet egyáltalán vállalatot működtetni, hogyha nem tervezik pontosan a létszámot, a munkavégzéshez szükséges időt? Avagy lehet-e egyáltalán azt a tevékenységet tervezésnek nevezni, amelyből kihagyják az idő tényezőit, illetve ennek megfontolt, közgazdaságilag megalapozott meghatározását? A megítélést világosabban értelmezhetővé teszi a Központi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk tavalyi fejlődésének főbb jellemzőiről. Ebből kiolvasható, hogy' a termelésnövekedés teljes egészében a munkatermelékenység növekedéséből származott ugyan; a termelékenység emelkedése azonban lényegesen elmaradt az előző években tapasztalt növekedési ütemtől. Mindez olyan helyzetben, amikor a gazdasági fejlődésünk legfőbb forrásának a termelékenységet tartjuk, erre alapoz az ötödik ötéves terv, erre alapoz, s csak ebből meríthet az életszínvonal növelését előirányzó terv. Matkó István
