Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
1977;_Jjúmtis_3;j_péntek J Miskolc-Tapolca szállásgondján enyhített a Borsod Tomist az „Éden kemping” felépítésével. A kempingben 25 loggiás nyaralóház van, mindegyikhez egy nappali, két hálószoba, egy főzőfiilke, toalett, zuhanyozóhelyiség tartozik (MTI-fotó, Sarkady János felvétele — KS) Teljes értékű munkát végezhetnének Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának rehabilitációs albizottsága — érdemes a hosszú név mögé tekinteni — alig kéthónapos múltra tekint visz- sza, de ahogyan mondani szokás, nagy gonddal készül első ülésére, ahol átfogó képet igyekszik adni a mégváltozott munkaképességűek helyzetéről. A számuk több mint 600 ezer, többségük mozgássérült. Ez azonban csak becsült adat, mert valójában még sohasem történt pontos felmérés róluk. Egyetlen tény, hogy tavaly 272 ezren részesültek rokkantsági nyugdíjban, havonta mintMost van a kirándulások ideje. Az iskolában már a tanév vége felé .járnak, kicsit lehet hát lazítani. Főleg ott, ahol nem érettségire készülnek. A diákok elindulnak országjárásra. öröm ez a gyereknek és öröm a nevelőknek, felnőtteknek is. A diákoknak azért, mert még ma is akad köztük olyan, aki szülőhelyén kívül még nemigen járt távolabbi vidékeken. Az alföldi gyermekeknek különösen nagy élmény, ha hegyvidékre viszi őket a vonat, a busz. A szülőknek azért öröm, mert ha gyermeke jól szervezet kiránduláson vesz részt, sok élménnyel tér haza, gyarapodnak ismeretei. Az ilyen országjárások a hazaszeretetre való nevelés eszközei is lehetnek, ha a tanár, a neveld, a kísérő úgy készül fel arra, hogy ne csak nézni, hanem látni is megtanítsák diákjaikat. Az öröm azonban nem mindig egyértelmű. Néha üröm is vegyül, mégpedig a legtöbb esetben a szülők jóvoltából. Vannak szülők, akik túlzott gyermekszeretetből felpakolják fiaikat, lányaikat a két- három napos útra annyi élelemmel, ruhával, mintha legalábbis a sarkvidékre indulnának. Ez még talán nem is lenne nagy baj, annál inkább, hogy a pénzt sem sajnálják. Tévedés ne essék. Természetesen oda kell adni azt a zsebpénzt, ami egy ilyen útra szükséges, de csak annyit és nem többet. Vannak azonban, akik több száz forintot sem sajnálnak csemetéiktől. Mit is tud kezdeni ennyi pénzzel a tizenéves diák? egy 370 millió forint összegben. Az évi 4,5 milliárd forint tetemes költség, a rokkantság mögött meghúzódó termelési veszteség azonban sokszorosa ennek. Érthető tehát, hogy a munka társadalmában különleges jelentőségű a rehabilitáció, a testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedő ember munkaképességének a lehetőség szerinti helyreállítása. A rehabilitáció lényegesen gazdagabb tartalmú, mintsem jótékonyságnak lehetne tekinteni. Eredete elsősorban a szocialista társadalmi rend humánumában keresendő, valamint a munEgy kirándulócsoport tagjai mesélték, amikor hazatértek: Elköltöttük a pénzünket, bepiáltunk... Ez volt a legnagyobb élményük! Nem a táj szépségének, történelmi nevezetességeinek látványa hagyott maradandó élményt bennük. Kérdeztem, hogyan történt? A melegtől elpilledve betértek egy étterembe, amíg a tanár a szállásügyeket intézte. Voltak, akik kólát kértek, a pénzesek viszont sört, sőt töményt. Mire a tanár visszatért, az asztalokon már jócskán sorakoztak a sörösüvegek, s alig tudott rendet teremteni a diákok között. A másik történet a napokban Gyulán zajlott le, a Városerdőben. Az alkoholellenes klub tagjai kirándultak, s természetesen kólával, jaffával oltották szomjukat. Egy kirándulócsoport pedig tizenévesekből állt. Ok viszont a jaffa mellett sört is fogyasztottak. Ezeket az ifjoncokat sem kevés pénzzel engedték el a szülői házból a kirándulásra. Nem szólva arról, hogy bizonyára elmaradt az intelem is. Nem tudom, hogyan értek haza, milyen állapotban a sörivás után. S azt sem tudom, akadt-e szülő, aki észrevette gyermeke elmaradását. Beszélt-e az alkohol ártalmairól? Merem remélni, hogy igen. És ha mégsem? E kis írás legyen figyelmeztető számukra, hogy kevesebb pénzzel, de annál több jótanáccsal indítsák útnak kiskorú gyermekeiket az országjáró túrákra. Kasnyik Judit ka, a produktív termelő tevékenység helyesen felfogott emberformáló szerepében. És csak harmadsorban említendő a napjaink immár krónikus munkaerőhiánya. Mindez indokolná, hogy a rehabilitációt a jelentőségét megillető súllyal kezeljék. Hogy a különböző igyekezetek egy irányba hassanak, a megváltozott munkaképességű ember aktivizálása irányába. Mégsem ez történik. Annak ellenére sem, hogy ma már az üzemek többségében rehabilitációs bizottság működik. Felmérik a rokkantakat, számba veszik a nekik megfelelő munkahelyeket, többségük mégis passzív. Nagyrészt talán azért, mert a „megfelelő munkahely” fogalma sem egyértelmű. Sok helyütt a könnyű munkával azonosítják, a liftkezeléssel, öltözőőrzéssel, portás beosztással. Az efféle munka valóban könnyű, vonzereje azonban csak az intézkedésre kötelezett vezetők szemében van. Hiszen ez látszik, a legegyszerűbb megoldásnak. Ám a látszat csal. Mert az esetek jó részében ugyanaz az ember, akit a porta vagy a lift kezelésére kárhoztatnak, némi átképzés árán teljes értékű produktív tevékenységre is képes lenne, ha a gépet hozzá, testi fogyatékosságához igazítanák. Vagyis „könnyű” helyett úgynevezett adaptált munkahelyről gondoskodnának. S ezzel bebizonyosodna számára, hogy szükség van rá, ami értelmet adna éveinek, meghosszabbítaná életét. A 600 ezer rokkant közül mintegy 200—250 ezer fiatal korban vált csökkent munkaképességűvé. ök azok, akik ügyesebb szervezéssel, okosabb gondoskodással, megfelelően kiválasztott feladattal, teljes értékű munkára is alkalmasak lehetnének. És itt sokkal többről van szó, mint egyszerűen a létbiztonságuk megteremtéséről. Hiszen erről intézményesen gondoskodik a társadalombiztosítás. Az évtizedes múltra visszatekintő rehabilitációs törvény a foglalkozási rehabilitációt szabályozza. A teljes körű rehabilitáció egységes rendszere, kiépítése azonban még várat magára. Ezt szorgalmazza nagy ambícióval, a tőle megszokott ötletgazdagsággal az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. Lukács Mária KONTRASZT l! lényük a közössé; I Beszélgetés Varga Imrével, a KISZ békéscsabai városi bizottsága titkárával A KISZ-szervezetekben a mozgalmi élet fontos időszaka zárult májusban. Február 1. és május 15. között bonyolították le ugyanis a beszámoló és vezetőségválasztó, majd a tervtárgyaló taggyűléseket. Az előbbin értékelte a kollektíva minden egyes tagjának mozgalmi munkáját, a második taggyűlésen pedig az 1977—78. évi akcióprogram megvitatása, az egyéni vállalások közösségi megbízatás elemzése után ünnepélyesen átnyúj-’ tották az új tagsági igazolványokat az arra érdemes fiataloknak. Ez volt tehát a „két taggyűlés” időszaka, amelyről Varga Imrével, a KISZ békéscsabai városi bizottsága titkárával folytattunk beszélgetést. — Milyen tapasztalatokkal zárult ez az időszak a megyeszékhelyen? — A két taggyűlés és a küldöttgyűlések azt bizonyították — kezdte válaszát a KISZ-titkár —, hogy a békéscsabai KISZ-szervezetek, az egész tagság megértette és elfogadta az ifjúsági szövetség kongresszusának határozatait, és cselekvő részt vállal annak megvalósításából. Ezt tükrözi többek között a mozgalmi év feladatainak megszervezése, a KlSZ-szer- vezetek akcióprogramja. A szervezeti élet területén elért igen jelentős eredmény — s ebben is érvényre jutott a kongresszus döntése —, hogy a KISZ „nyitott” a KISZ-en kívüliek felé. A rendezvényeken, akciókban mind több KISZ-en kívüli is részt vesz. Másrészt, jelentősen emelkedett a KlSZ-szerveze- tek száma, és a taglétszám is. A mozgalmi év második felétől a választások időszakáig, pontosabban 1976 szeptemberétől eddig összesen 25 új alapszervezet alakult a városban, s ezek tagságával együtt több mint ezer fiatal lépett az ifjúkommunisták soraiba. — Jelenleg mekkora a KISZ-taglétszám? — Békéscsabán most — beleértve a város környéki községeket is — összesen 7648 tagja van a KISZ-nek. Az adatoknál maradva: 240 alapszervezet működik, és 29 helyen irányítja ezek munkáját KTSZ-bizottság. Az említett taglétszám egyébként csaknem 10 százalékkal magasabb, mint amekkora az 1975—76-os mozgalmi évben volt, annak ellenére, hogy a törlések, kilépések miatt 379 fiatalnak szűnt meg a tagsági viszonya. A törlés jogával 22 önálló alapszervezet, és 19 KISZ-bizottság élt az elmúlt időszakban, zömmel azért, mert az illető KISZ-tag munkáját a szervezet nem tudta értékelni. Az előző mozgalmi évhez képest csökkent a törlések száma a dolgozói, és növekedett a tanulói szervezetekben. Szólni kell még itt a kilépőkről: számuk csekély, és az ok, amiért távoznak a közösségből, általában lakóhely-, munkahely-, vagy más életkörülmény-változás, például házasságkötés. Sajnos, nem egy,, korábban aktív KlSZ-fiatsd nősülés, férjhez- menés után kimarad a mozgalomból. — Az elmúlt időszakban több ifjúságpolitikai dokumentum is foglalkozott az értelmiségi fiatalok körében végzett KISZ- munkával, hangsúlyozva: növelni szükséges az ifjúsági szövetség befolyását, különösen a pedagógusok körében. Hogyan érvényesül ez Békéscsabán? — A korábbi években mindössze három pedagógus KISZ-szervezet tevékenykedett a városban. Működésük kedvező tapasztalatai és a kongresszusi határozatban megfogalmazott célok találkoztak a fiatal pedagógusok igényeivel: azzal, hogy szervezetten vegyenek részt a közösségi munkában. Az említett 25 új alapszervezetből hetet éppen a pedagógusfiatalok kezdeményeztek és hoztak létre, így ma már 200 pedagógus KISZ-tagot számlálunk, és további létszámnövekedés várható. Kiemelkedő jelentőségű ez azért is, mert e pedagógusok értő segítői lehetnek az általános, illetve középiskolákban az úttörő- csapatok, a középiskolai KISZ-szervezetek mozgalmi munkájának. S végül, e pedagógus KISZ-szervezetek megkönnyítik a pályakezdők beilleszkedését a tantestületbe, az iskolaéletbe — mondotta befejezésül a KISZ békéscsabai városi titkára. Tóth Ibolya Békéscsabai szobafestők kollektív szerződése Aláírták 1937 júniusában A harmincas években a magyar szakszervezetek, köztük a MÉMOSZ is szorgalmazta a dolgozók és a vállalkozók közötti kollektív szerződések megkötését. Az a körülmény, hogy a kollektív szerződések mindkét félnek, tehát a dolgozónak és a munkaadónak egyaránt írásban rögzítették kötelezettségeiket és jogaikat, mutatja, hogy fontos dologról volt szó. A vállalkozók az esetek többségében igyekeztek kitérni a kollektív szerződés megkötése elől. Ezért is érdemel említést az a kollektív szerződés, amelyet kerek 40 esztendeje a békéscsabai festő és mázoló munkások, valamint a város vállalkozói egymással megkötöttek. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a festő és mázoló vállalkozók hosszú huzavona taktikát alkalmaztak és a kollektív szerződés aláírását igyekeztek elodázni. — Az adott szó is elegendő — mondogatták a vállalkozók —, felesleges a sok irkafirka. De a békéscsabai festők és mázo- lók szervezettsége elég erősnek mutatkozott ahhoz, hogy követeléseiknek érvényt szerezzenek. A kollektív szerződés egyebek között a következőket tartalmazta: A heti 48 órás munkaidő úgy alakul ki, hogy hétfőtől péntekig naponta 9, szombaton 5 órán át tart a munkaidő. Hétfőtől péntekig az első 4 és fél órai munka után 60 perces ebédszünet tartandó. Ezt a vállalkozó nem fizeti. A munkaidő kezdetét a vállalkozó határozza meg. A dolgozó 10 perccel előbb köteles munkahelyén megjelenni, hogy a napi teendőjét pontos időben megkezdhesse. A dolgozó gondoskodik saját munkaruhájáról és kézi szerszámairól, vonalzóról, csíkozó ecsetről, zsinórról, gittkésről és azokat ő viszi a kijelölt munkahelyre. Á munkahelynek és a szerszámoknak rendbe tétele munkaidő alatt történik, de az arra felhasználható idő 5 percnél nem lehet több. A kollektív szerződés értelmében a békéscsabai festők és mázolók órabére 1937-ben a következőképpen alakult: A kezdő szakmunkás legalacsonyabb bére egy esztendőn át óránként 25 fillér. A minimális órabér 2-3 évig 30, 3 év felett, aki a zománcozást is önállóan végzi 40, és minden munkára alkalmas szakmunkás óránként 50 fillért kap. A felsorolt minimális bérek kötelezőek, ezeket csak túlhaladni szabad. Ahhoz, hogy az 1937-es bérek vásárlóereje érzékelődjék, szükséges néhány alapvető fogyasztási cikk árát felsorolni. Egy kg félbarna kenyér 34 fillér, kenyérliszt 34 fillér, tésztaliszt 40 fillér, füstölt szalonna és zsír 240 fillér, füstölt hús 260 fillér, marhahús 140 fillér, sertéshús 170 fillér, burgonya 15 fillér, szárazbab 40 fillér, 1 liter tej 17 fillér, 1 kg cukor 136 fillér volt. A túlóráról a kollektív szerződésben az áll, hogy az nem kötelező. Ha a dolgozó mégis elvállalja, akkor az első két órára 25, és a második két órára 50 százalékos pótlék jár. A békéscsabai szervezett festőknek és mázolóknak azt is sikerült a kollektív szerződés részévé tenni, hogy a vállalkozó munkásszükségletét köteles a MÉMOSZ helyi csoportjának jelenteni és az új dolgozói felvételeket szakszervezeti ajánlással végezni. A dolgozók és a vállalkozók abban állapodtak meg, hogy az alkalmazás első hetében kölcsönösen, bármikor fel lehet mondani. A második héttől kezdve mind a munkaadó, mind a dolgozó a hét utolsó, azaz a fizetés napján közli felmondási szándékát. Felmondási idő egyik esetben sincs. A kollektív szerződés úgynevezett vegyes részében a vállalkozóknak az a kívánsága jut kifejezésre, hogy a munkások tudomásul veszik; a műhelyben tilos a gyülekezés. Az esetleges sérelmeket, bérvitákat a szakegyletben beszélték meg. Május elsejének szünnappá nyilvánítása a békéscsabai festők és mázolók eredményes harcát tanúsította. A munkásszolidaritás e tekintetben is elérte célját. Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a munkásnemzetköziség ünnepét a vállalkozók nem fizették. A dolgozók nevében Bankó János, Pataj János, Pet- rovszky Pál és Hroborszki János, a vállalkozók megbízásából Orvos Endre, Prí- bojszky János és Bagó Lajos írta alá a kollektív szerződést. Az aláírók a dolgozók nevében kölcsönösen vállalták, hogy minden vitás ügyet a dolgozók 4 küldöttéből és a munkaadók 4 delegáltjából álló bizottság megvizsgálja, megvitatja és a két fél számára megoldási javaslatot fogalmaz. A kollektív szerződés megszegése esetén megtorló intézkedés hozandó. Ha egy év leteltével sem a dolgozók, sem a vállalkozók módosító javaslatot nem terjesztenek elő — olvasható az 1937-ben aláírt szerződésben —, úgy az automatikusan a következő esztendőre is érvényes. Nem lehet megállapítani, hogy a békéscsabai festőknek és mázolóknak mikor milyen küzdelmeik voltak azért, hogy a vállalkozók betartsák a kollektív szerződést. Azt sem lehet tudni, hogy az eredendő vagy a módosított békéscsabai festő és mázoló kollektív szerződés meddig volt érvényben. Lónyai Sándor
