Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
1977. június 3., péntek o [23221023 Megvalósuló ENCI-program Ostorcsattogtatás helyett Ez év utolsó napja a határideje az Endrődi Cipőipari Szövetkezetben napjainkban megvalósuló 25 millió íorintos beruházási programnak, amely azt célozza, hogy az ENCI számottevően bővítse a tőkés országokba irányuló kivitelét. Ennek a 25 milliónak már csaknem a négyötödét elköltötték a szövetkezetiek. Korszerű, új gépeket vásároltak, s ezek már termelnek is. Kilencmillió forintért vásároltak új eszközöket nyugati országokból, a hazánkban és a Az igazgató szobájában a vitrin tele van serlegekkel, vázákkal, érmekkel. A falon körös-körül bekeretezett oklevelek — mind az ÉTI-ka- zánok, és vele együtt a Békés megyei Vegyesipari Vállalat eredményeit hirdetik. — Most már könnyű — mondta Kiss János, a vállalat igazgatója —, de 1969- ben azt sem tudtuk hova tegyük a kazánokat. A vásárlók nem ismerték, a kereskedelem nem akart rendelni, úgy nézett ki, nyakunkon marad az egész. Bánták is az örökséget, mert a kazán- gyártást a gyomai teleppel együtt vették át 1968 végén. De mert a bánkódástól nem lehetett sokat várni, gondolkozni kezdtek: mit lehet kezdeni a sok kazánnal. Hamar kialakult a terv: jó propagandával meg kell ismertetni ennek a kazántíszocialista országokban gyártott berendezésekre pedig csaknem 10 milliót költöttek. További négymillió forintos költséggel most épül a szövetkezet új központja és üzemcsarnokai. Űj gépekkel gyarapodott szabászatuk és előkészítő üzemük. A tűzödében átszervezték a termelést, ezzel is ésszerűbbé, termelékenyebbé tették a gyártási folyamatot. Egyik legértékesebb új berendezésük az úgynevezett talpkopírmarógép, amely egyszerre 10—10 pár cipő den lehetséges kérését teljesítik. Így érhették csak el, hogy az 1970. évi 7 millió forintos belföldi értékesítésről 1976-ra 30 millió forintra növelték a forgalmat. Emellett egyre fokozódik az export is. 1970-ben 10 millió forintért, tavaly már 41- ért, az idén pedig 50 millió forintért exportálnak. Csehszlovákiába kerülnek a magyar kazánok és ott nagy megelégedésre működnek. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron ismét találkoztak a vállalatok vezetői csehszlovák partnereikkel, és megkötötték a jövő évi szállítási megállapodásokat. Eszerint 1978-ban 70 millió forint értékben szállítanak kazánokat Csehszlovákiába. Ennél többre lenne azonban szükség, ezért tovább tárgyalnak az export 15 millió forintos növeléséről. talpát vágja ki, és tetszetős mintát is formál a lábbelik talpszélén. Csupán ez az egy gép sok-sok dolgozó munkáját takarítja meg, ezt ugyanis korábban egyesével, kézi munkával végezték. Céljuk az, hogy 1980-raaz előírt — legalább — évi egymillió páros termelést elérjék, ám mivel a beruházásokat idejében és ésszerűen valósították meg, a tervszerű előkészítés eredménye már korábban megmutatkozik. Emellett a tervezők egy újfajta, nagy teljesítményű kazán kidolgozásán fáradoznak, melynek legnagyobb előnye az lesz, hogy bármilyen tüzelőanyaggal működik majd. Így ott is gazdaságos lesz központi fűtést kialakítani; ahová csak néhány év múlva ér el a gáz, mert akkor egyszerűen át lehet majd állítani a rendszert szénről gázra. Emellett megkezdték egy új termék, a kamrás ruhaszárító gyártását is. És mert a kazánokhoz sok, nyugati devizáért beszerezhető műszer kell, tárgyalásokat kezdtek egy háromállású szelep itthoni gyártásáról, melyet átvennének a nyugati partnerek is. Ez fedezné az import költségeit, és így még gazdaságosabb lenne az ÉTI- kazán gyártása. Lónyai László Elmondta Rau József, a gyomai Alkotmány Tsz elnöke. „Bennünket sem kerülnek ki az időjárás szeszélyei. Ellene valamikor a parasztember kiszolgáltatottságában aligha tehetett többet az os- torcsattogtatásnál. A fagy, a belvíz, a jég, az aszály persze most is pusztít, de ma többet tehetünk ... Az ostor helyett a megelőzésé, az ösztönös tapasztalat helyett a tudományos színvonalú szakértelemé lett a szó. Szakértelem és vezetési módszer ..., ehhez jó szakemberek és vezetők kellenek, akik tudnak is együtt dolgozni. A szövetkezet elnökévé 1976 márciusában választottak. Azóta kicserélődött a vezetés, új főagronómust, főállattenyésztőt, öntöző agrármérnököt, két-két üzemgazdászt, brigádvezetőt és műszaki vezetőt neveztünk ki. Ez sem volt zökkenők nélküli; felütötte fejét a kétkedés, a bizalmatlanság. A baj azonban nem jár egyedül... Így a tavalyi esztendőt veszteséggel zárta a szövetkezet. Pedig tudtuk, hittük, éreztük, hogy jobb eredményekre is képesek vagyunk, hogy lehetőségeink adottak. De mit ér a lehetőség önmagában? Marad tehát a hit. Egymást követték az álmatlan éjszakák, a tépelődé- sek. Mit, hogyan? Közben azért haladtunk előre. Meghatároztuk a vezetők feladatkörét, számon kérés, beszámoltatás rendjét. Egy-egy helytelen intézkedés nyomán jött a felelősségre vonás. Ez nálunk eddig ismeretlen volt. Nem is aratott egyértelmű tetszést. Mégis ezt az utat kell járnunk, ha elejét akarjuk venni a felületességnek. Nemrég a kifejt tej mennyisége 3700 literről az egyik napon 2700-ra esett vissza. Gyors vizsgálat és már tudtuk, hogy a legeltetésben történt mulasztás. Nehézségeinket tovább fokozta a tavaszi rossz idő. Mondtam már, ugye, a baj nem jár egyedül. De a következetesség is meghozza eredményét. Sertéstenyésztésben az anyakoca-állományt 135-ről 200-ra akarjuk növelni. Jelenleg már 175-nél tartunk. Tejtermelésünk azonos tehénállomány mellett 60 ezer literrel több, mint a múlt év azonos időszakában. Ezt a főállattenyésztőnk; Gyarmati György takarmányreceptúrájával értük el, és a gondozók figyelmesebb munkájával. A nyári betakarítást is készen várjuk. A felkészüléssel párhuzamosan fejeződtek be a tavaszi munkák. A kukorica 500 hektáron azonban csak akkor indulhat fejlődésnek, ha csapadékot kap. Vásároltunk két önjáró öntözőberendezést. Önjárót, amelyik ugyan drágább, de kevesebb embert kell foglalkoztatni. Feladataink egy részét így is csak „idegen” munkaerővel tudjuk megoldani. A tavaszi munkákat a kondorosi Egyesült Tsz két nagy teljesítményű traktorral segítette. Az 5400 hektáros gazdaságnak 320 munkaképes és 440 nyugdíjas tagja van. A nyugdíjasok egy részét is foglalkoztatjuk az öntözésben, a zöldségtermesztésben. Még így is munkaerő híján vagyunk. A munkákat pedig el kell végezni... Azonban már így is túlléptük a tervezett bérkeretet... Persze kevesebb munkaerő is elég lenne, ha mondjuk rendelkeznénk már most a legmodernebb eszközökkel, istállókkal, telepekkel. Ezek megvalósítása azonban még csak elképzelés. A gyakran belvízzel borított 400 hektár hasznosítására rizstelep épül. Azaz, csak épülne... A vízrendezést követően ugyanis — melynek munkálatai egyébként 9 millió forintba kerültek — az adott földterületről továbbra sem folyik le a víz. Így amíg a felelősség tisztázása folyik, nem indulhat a telep építése. Most úgy gondoljuk, a nehézségek után fellendülés következik. Ahogyan változik, alakul szövetkezetünk belső rendje, egyre több szó esik a jövőről. Megoldásra váró feladat a gépesítés teljessé tétele, megfelelő búzafajta kiválasztása, az optimális tápanyagellátás biztosítása. Ezek nem teljesíthetetlen kívánságok. Nagyobb figyelmet igényelnek! Az időjárás szélsőségeit azért teljesen kivédeni lehetetlen, de szakértelemmel, szervezett munkával csökkenthetjük a veszteséget. Most az aratásra készülve 14 napra tervezzük a betakarítást. Ha lehet, még rövidebbé tesszük ezt az időt, hogy a termény minél hamarabb biztonságos helyre kerüljön. Ez is egy módja a védekezésnek. Eszközeink, szakembereink is adottak a jó folytatáshoz, s úgy érezzük, tagjaink támogatása sem hiányzik.” Lejegyezte: Kepenyes János KIZÍHKHWIER, avagy hogyan lett keresett egy ismeretlen termék Uj rendelkezések a tsz-tagok munkaidejéről és munkadíjazásárél Meddig lesz a város szélén sertéshizlalda? pusnak az előnyeit a tervezőkkel, beruházókkal, és így biztosítható lesz a piac. A sikerhez persze az is hozzájárult, hogy egyre jobban kiteljesedett a gázprogram. Mind több városba jutott el a földgáz, és az új házak! jórészébe már központi fűtést szereltek. Ez ugyanis jóval gazdaságosabb, mint az egyedi, konvektoros fűtés, kevésbé szennyezi a levegőt és nem csúfítja el a házak homlokzatát a füstcső sem. Az is igaz persze, hogy a központi fűtés beszerelése drágább, mint az egyedi, de hosszabb idő alatt megtérül az erre fordított összeg. A növekvő kereslet magával hozta az igények növekedését. Már nem volt elég a kezdetben gyártott négy típus, még ötöt kellett kidolgozni. A tetőtéri kazánok elterjedésével újabb kívánság merült fel; csökkentsék a méreteket olyanra, hogy beférjen a kazán a személyfelvonóba és azon lehessen szállítani. Ezt a feladatot is megoldották, mint ahogy általában a megrendelők minA Német Demokratikus Köztársaság az orenburgi gázvezeték elkészülésével kiszélesíti a gázszolgáltatást, és több újonnan épülő lakótelepen már ezzel az energiával fűtenek. Nem akarnak viszont egy saját kazánt kifejleszteni, hanem úgy nyilatkoztak, szívesen megvennék tőlünk a már jól bevált, ÉTI-típusokat. Hasonló ajánlatot kaptak Lengyelországtól is. A külföldi és a hazai igények tehát állandóan nőnek és ezek kielégítéséhez már kicsinek bizonyul a kazánt gyártó gyomai üzem kapacitása. Jelenleg évente 90 millió forint értékű terméket tudnak előállítani, de rövidesen ennek kétszeresére lesz szükség. Felépült tehát egy 700 négyzetméteres műhelycsarnok, és fokozzák a gépesítést. Jobb munkaszervezéssel emelhető a termelékenység és a gazdaságos termékszerkezet kialakítása is segít a gondokon. A profiltisztítás révén így felszabaduló létszámmal Békéscsabán is megkezdik egyes kazántípusok összeszerelését. A Magyar Közlöny 41. számában megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete a tsz-ek kategorizálásáról, a tsz-ek dolgozóinak munkaidejéről, valamint munkadíjazási rendszeréről. Az új jogi szabályozás alapelve: a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a társulásoknál dolgozó tagok és alkalmazottak munkadíjazása — váljék a lehető legnagyobb mértékben azonossá az állami vállalati dolgozók bérezésével. A jogszabály egyúttal a tsz-tagok és alkalmazottak munkadíjazásában mutatko-11 zó különbségeket is a minimálisra csökkenti. Az új jogszabály alapján a besorolás alapját képező fizikai és nem fizikai munkadíjtételek- az állami vállalati munkabértételekkel teljesen azonosak. Azonos előírások alapján történik a személyi munkadíj, illetőleg a személyi fizetés megállapítása is. A továbbiakban azonos mértékű lesz a magasabb vezetői munkakört betöltő tsz-dolgozók részére kifizethető prémium azzal, mint amit a vállalati vezetőknek adhatnak. S ezentúl a szövetkezetekben fizetett, az eredménytől függő részesedés is megfelel a vállalati nyereségrészesedésnek. A nem mezőgazdasági tevékenységet végző tagok és alkalmazottak (gépkocsivezetők, belkereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók stb.) munkadíjazásánál a jövőben az ágazati miniszterek által az állami vállalatokra kiadott hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni a termelőszövetkezetekben is. A jogszabály egyebek között intézkedik a mezőgazda- sági tevékenységet folytató tsz-tagok és alkalmazottak éves' 'munkaidejéről. A rendelet alapján 1978. január 1-től változik a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók premizálására vonatkozó központi előírás. A magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók éves munkadíjuk 20 százalékát kaphatják a szövetkezet gazdálkodására jellemző mutatók előző hároméves átlagos szintjének javításáért. Az éves munkadíj további 20 százaléka tűzhető ki az állattenyésztés fejlesztéséért, a kertészeti főtevékenységgel foglalkozó tsz- ekben a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelés fejlesztéséért, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezéséért, illetve egyéb kiemelt feladatok túlteljesítéséért. Annyi biztos, hogy nem kellett volna sertéshizlaldát telepíteni Békéscsaba szegélyére. De valamikor régen elkövették ezt a ballépést. Sőt nem is egy, hanem két sertéshizlalda létesült, amelyek közül az egyiket, a kisebbet nemrég megszüntették, a másik azonban megmaradt. És ha nem is fejlesztették, de növelték a sertésállományát. Pedig a kezdet óta sokat változott a világ. A hizlaldától nem messze kapott helyet a hűtőház, fejlesztették a baromfi- feldolgozót, építik a ZÖLDÉRT húsüzemét és ott van a zöldségtároló. Más — nem élelmiszeripari — üzemek is létesültek a környéken, kissé távolabb pedig nagy lakótelepek épültek. A hizlalda elviselhetetlen bűzt áraszt, ami az időjárástól és a széliránytól függően, főként Békéscsaba déli és nyugati részeire, nem egyszer azonban az egész városra ránehezedik. Sokaknak keseríti meg tehát az életét, akiknek jogos a kérdésük: hogy lehet manapság megengedni, hogy sertéshizlalda legyen egy 65 ezer lakosú város szegélyén? A kérdésre először Csiki Józseftől, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatójától kértem választ. Elmondta, hogy a hizlaldára egyelőre — mivel más nincs —, a termelés és a feldolgozás folyamatosságának a biztosítása szempontjából szükség van. Az áttelepítés, amiről már nem egyszer tárgyaltak a felsőbb szervek is, sok millió forintba kerülne. Ilyen összeggel nem rendelkezik a húskombinát. A vállalat egymillió forintért markológépet, szállító- szalagot és szippantógépkocsit vásárolt, hogy a trágya megfelelő kezelésével csökkentse a káros környezeti hatást. A trágyát tőzeggel keverve nagyobb részben termelőszövetkezetek szállítják el. Sajnos azonban sok megmarad. Araczki Jánosnak, a városi tanács elnökének az a véleménye, hogy a hizlaldát mielőbb ki kell telepíteni. A városi tanács állást is foglalt ebben a kérdésben és a városrendezési terv előírja a hizlalda későbbiekben való megszüntetését. Addig a trágyát úgy kell tárolni, hogy legalábbis mérséklődjön a bűz. Annyit tudni kell még, hogy a húsipar a termelőktől megvásárolt sertésekből évente 40 ezret helyez el a hizlaldában és szállít innen feldolgozásra a húskombinátba. Tehát a termelés biztonságát szolgálja a hizlalda. Ezért talán sokan meg is értik, hogy egyik napról a másikra nem lehet megszüntetni. De akik állandóan ebben a környezetben élnek és a bűz sokszor szinte elviselhetetlen helyzetet teremt számukra, aligha gondolkoznak így. Ráadásul nincs is egy meghatározott időpont, amikor végre beszüntetik, illetve áttelepítik innen a hizlaldát. Mostanában sok szó esik a környezetvédelemről, amelyet világszerte mindenütt egyre fontosabb feladatnak tekintenek. És bár a munka, a termelés minden jó forrása, ha az az emberek egészségének, közérzetének rovására történik, bizonyos, hogy sok haszon nem származik belőle. A hizlaldától tehát mielőbb meg kell szabadulnia Békéscsabának. Minden külön ma- gyarázgatás nélkül is. Pásztor Béla Egy éve működik a lengyelországi Strzelce Opolskieban az új, modern lengyel cementgyár, ahol 1976 óta egymillió tonna cementet állítottak elő. Képünkön: a gyár egy részlete (Telefotó — CAF — MTI — KS)
