Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
1977. június 22., szerda 0 Az orenburgi gázvezeték építését a „leg”-ek munkájának nevezik: a leghosszabb gázvezeték, a legvastagabb csőfal, a legnagyobb gáznyomás ... És mindez igaz is: sorolhatjuk az imponáló számokat, 2700 kilométeres csőkígyó, Orenburgtól Husztig, 1420 milliméter átmérőjű cső. — Amit a „legebbnek” tartunk — összegez Placskó József, a Petrolber létesítményi főigazgatója Ivano-Fran- kovszkban — az a hét szocialista ország együttműködése: öt szakaszon öt ország munkásai, szakemberei, tevékenykednek. A tagországok kormányai három éve döntöttek a munkáról, s két évvel ezelőtt, nyáron jelentek meg az első építők. A vezeték jelentőségéről a bogorodcsányi telepen Bagdi Márton gázmérnök így beszélt: — Ahhoz, hogy hazánk gázszükségletét 1980-ban fedezni tudjuk, az eddigieken •felül évi 2,8 milliárd köbméter földgázra van szükségünk. A Szovjetunió tudja biztosítani az igényeket, csupán az volt a kikötése, hogy ki-ki vegyen részt az építkezésben. A magyar csoport az ötödik szakaszon dolgozik. Első állomásunk Guszjatyin, a második Bogorodcsány, a harmadik Huszt. A feladat nem könnyű: három kortfpresszor- állomást, vasúti kirakókat, lakásokat a kiszolgáló személyzetnek, s ezekben a megfelelő szociális és kommunális létesítményeket építünk. A vállalkozás valóban nagy, az 1700—2000 magyar munkásra a nagy távolságok, mértékek, igényes feladatok nagy feladatot rónak. Szigeti János, a guszjatyini telep párttitkára az elsőkkel érkezett az építkezésre: — A legfontosabb az volt, hogy mindenki tudja, mi a dolga. így először is megmagyaráztuk: ez a munka küldetés. A legtöbben csak any- nyit tudtak: jó lesz a kereset, jók a munkafeltételek. De ah' A magyar munkások ezer fős éttermében Bogorodcsányban (MTI fotó — Benkő Imre felvétele — KS) hoz, hogy tartani tudjuk a határidőt, messze az otthontól is jól, szervezetten dolgozzunk, ahhoz a legfontosabb a minden nehézséget legyűrő fegyelmezett munka volt. A pionírok megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy ma kitűnő körülmények között dolgozhatnak a magyar szakasz építői. Huszton az ÉP- FU ottani vezetője, Bakó Endre azt mondta: — „Válogatott csapat” jött ki erre a munkára, a többség bizonyított is. Elmondhatom: ezen a munkán az a szó, hogy lehetetlen — ismeretlen. Hogy a kép teljesebb legyen, idézzük a műszaki ellenőrt, Bodnár Mihályt, aki jó néhány hazai építkezésen szerzett tapasztalatokat. Az előzőkhöz fűzte gondolatait: — Itt az embernek össze kell szedni magát és valamennyiükben ott a vágy, hogy bizonyítsanak. Nincsenek szuperemberek, nincsenek hősök, egy munkára kész, lelkes magyar „csapat” dolgozik itt. A fenti gondolatot erősítette meg Guszjatyinban Németh László telepvezető és Horváth Béla főépítésvezető is: — Ha számolunk, hamar kiderül, hogy az orenburgi építkezésen a magyar munkások 50 százalékkal magasabb termelékenységet érnek el, mint itthon. Pedig itt nemegyszer 30 vállalat munkáját kell egyeztetni! Hegyet kell elhordani, mocsarat lecsapolni. Dombháton, kövek között küzd ember és gép. Szeszélyes az idő, zord a tél, forró a nyár. Meg kell birkózni a honvágy érzésével, a család utáni vággyal. Vajon mi az, ami mégis hajt, és bizonyításra serkent? Beglé László kubikos magyarázza: — Végtére nem magunknak dolgozunk! Páll Béla Guszjatyinban a három építkezés tapasztalatait összegzi: — Hetvenötben alig tudta valaki, mire is vállalkoztunk. Először feltámadt a virtus, ami aztán lassan átalakult bizonyítani akarássá. A hősi korszak, az otthonteremtés, a hórukk után eljutottunk oda, hogy ma már önállóan dönteni tudó emberek alkotják a munkáskollektívánkat. Jó lenne sorolni a neveket, mind az 1700 emberét, akik dacolnak a Zbrucs, a Szeret, a Rika vizével, két esztendeje munkával írják a nagyszerű krónikát.- Nagyköveteink ők, akik a barátságot, az együttműködést, a kölcsönös egymásrautaltságot vállalva bizonyítják az internacionalizmus eszméjének erejét. Bürget Lajos Fejlődik a vésztői BÉKÖT-telep A közelmúltban kihelyezett ülést tartott a vésztői Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága a BEKÖT helyi telepén. Takács Gábor részlegvezető számolt be a 113 embert foglalkoztató üzem másfél éves tevékenységéről, ahol alapvetően alsóruházati termékeket gyártanak. A teljes termelési érték az elmúlt évben meghaladta a 26 millió forintot, örvendetes, hogy a kezdeti nehézségeket leküzdve az átlagos havi teljesítmény elérte a 80 százalékot. Befejeződött a telep rekonstrukciója, amelynek megvalósítására több mint hárommillió forintot fordított a vállalat. így lényegesen javultak a munka- körülmények, korszerű szociális, kulturális létesítmények állnak a dolgozók rendelkezésére. Gond, hogy jelenleg mindössze hatan rendelkeznek szakmunkás-bizonyítvány- nyal. Éppen ezért tanfolyamokat szerveznek. Ebben az évben 24-en tesznek szakmunkásvizsgát. Ezzel párhuzamosan valósítják meg a bérfejlesztéseket is. Az a cél, hogy a kereseti arányokat lehetőleg egy szintre hozzák a vállalatival. Tervezik a gépivarrók alapbérének emelését, a minőségi bérezés bevezetését és a központi irányelveknek megfelelően a műszakpótlék felemelését. Köolajmúzeum Zalaegerszegen A múlt század közepén fúrták az első kőolajkutakat Amerikában, s nem sokkal később — az 1860-as, 1870-es években — Európában is megjelentek a föld mélyébe lenyúló acélszerkezetek. Magyarország sem maradt le az új energiahordozóért folytatott versenyben: Zsigmondy Vilmos (1821—1888) neves geológusunk artézi kút fúrásai nyomán Zsibó és Szelence környékén kezdtek el olaj után kutatni a vízfúráshoz hasonló berendezésekkel. A magyar geológusok újításai, találmányai ugyancsak nagy lendületet adtak a kőolajkutatásoknak, hiszen Eötvös Loránd torziós ingája volt az első olyan műszer, amely a föld mélyének anyagairól fúrás nélkül tájékoztatott. A lelőhelyek felkutatása után hamarosan megkezdődött a kőolaj hazai kitermelése: a Magyar Vagon- és Gépgyár vasúti tartálykocsikat, a Weiss Mannfréd Művek tankautókat gyártott a születő olajipar számára. A műszaki berendezések gyorsan elavultak, s az új fúrógépeket, szállítóeszközöket mind modernebbel cserélték fel. A magyar kőolajipar hőskorában alkalmazott masinák azonban nem kallódtak el, sőt, ma külön múzeum őrzi azokat Zalaegerszegen. E különös ipartörténeti gyűjtemény magvát a Sopronban levő Központi Bányászati Múzeumnak A magyar kőolajbányászat története című kiállításának anyaga képezte, amelyhez aztán odacsatolták a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Olajtermelési Tanszékének értékes eszközgyűjteményét is. Noha az olajipari múzeum elhelyezésére több városunk is alkalmas lett volna, mégis Zalaegerszegre esett a választás. Nem ok nélkül, hiszen a Göcseji Falumúzeum mellett igen jó hely kínálkozott az olajipar régi eszközei számára, s épp igy Zala mellett szólt az a körülmény is, hogy hazánk olajipara Göcsej vidékén született meg: az 1917—1918- as próbafúrások után 1937- ben ott találtak nagyobb mennyiségű kitermelésre érdemes kőolajat. A Magyar Olajipari Múzeumi — ez az intézmény hivatalos neve — 1969 szeptemberétől várja a . vendégeket, és 1971 áprilisától gyűjti országos hatáskörrel az olajipar arra érdemes műszaki emlékeit. A falumúzeum mellett ötven eredeti felszerelés, szerkezet látható. A legértékesebb mindenképpen a Rotary —1 elnevezésű fúróberendezés, amelyet még gőz hajtott, s amely 1935 és 1954 között 162 kutat fúrt, összesen 210 000 méter mélységben. Vannak ott különféle kútjavítók, ún. lyukbefejezők, s ugyancsak a szabadtéri bemutatón állították ki az emlékezetes algyői gázkitörés során megsérült, majd a tűzben szinte a felismerhetet- lenségig megolvadt kitörés- gátlót is. Látványa ma is elborzaszt: riasztóan emlékeztet a föld mélyében rejtőző energiák félelmetes erejére. .. Az olajipari múzeum természetesen nemcsak az immár elavult berendezések őrzőhelye, hanem oktatási hely is, hiszen fedett csarnokában megannyi makett, táblázat magyarázza a kőolaj kitermelésének különféle módozatait. Mindemellett még okmányokat, írásos emlékeket is gyűjtenek Zalaegerszegen, ahol a múzeum munkatársai olajipar-történeti „adat- bank”-ot szeretnének létrehozni. Bőven lesz ehhez is anyaguk... Akácz László illami gazdaságok az ötéves tervben Sertéshús minden mennyiségben Losonczi Pálnak egy korábbi, Borsod megyei látogatásakor az egyik állami gazdaság gesztorságában működő Mezőségi Sertéskombinátban összegyűlt vezetők elpanaszölták: nagyok a sertéstelepi veszteségek. Az Elnöki Tanács elnöke úgy vélekedett, hogy a régimódi sertéstenyésztéssel már sok helyütt fölhagynak, s ezért új utakat kell keresni, vállalva ennek tandíját is. Hizlaldák 5 milliárdért A gondok javarésze ismeretes: összehangolatlanság, az egyébként, az elvileg jónak ítélhető sokféleség nem kívánatos következményeként mind tervezési, mind építési hibák, vagy a legjobb esetben alacsony jövedelmezőség, a hitelek visszafizetésének gyors üteme és így tovább. Ezek a dilemmák nem kerülték el sem a termelőszövetkezetek, sem az állami gazdaságok házatá- ját, újonnan épített, szakosított sertéstelepeit. 1968-tól 1975-ig csupán az állami gazdaságok 500 ezer hízóférőhelyet építettek, amelyeknek a beruházási értéke 5 milliárd forint fölé rúg, ha nem kalkuláljuk be a forgóeszköz-szükségleteket. Ebből a hatalmas pénzből 69 új telepet építettek, s további tízet rekonstruáltak. 1976—1980 között pedig 86 ezer hízóférőhelyet kívánnak az állami gazdaságok megépíteni, amelyek egy része az elavultak helyébe lép, másik része pedig teljesítőképességet növel. Egy kocától több malac Petries Pál, az ÁGK üzemfejlesztési főosztályvezetője miben látja azt az eredményt, ami például szolgálhat a termelőszövetkezetek számára is? — Abban, hogy lényegesen gyarapszik az egy kocáira jutó produktum — hangzik a válasz. — Míg 1975-ben 98 ezer kocát tartottak az állami gazdaságok, s 147 ezer tonna vágósertést értékesítettek, addig az idén alig valamivel több, összesen százezer koca szaporulatából 170 ezer tonnányi vágósertést terveznek eladni. 1980- ban is csak 112 ezer kocával számolunk, de vágósertéstermelés előirányzataink szerint 192 ezer tonnára növekszik. Vagyis az ötödik ötéves terv folyamán 45 ezer tonnával emelkedik az állami gazdaságok sertéshústermelése, s csak 14 ezerrel a kocalétszám. A termelékenység ilyetén növelésének kettős módszere van: egyfelől többet fialnak a kocák, másfelől egyazon négyzetméterről több sertést bocsátanak ki a telepek. Űj telepet alig egy-kettőt kívánnak építeni, de a rekonstrukciók — mint általánosságban is az országban — jócskán kibontakoztak az állami gazdaságokban. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát által összefogott Agro- komplex nevű vállalkozás, valamint a téeszek alakította ISV, vagyis teljes nevén Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása ügyködik főleg ebben a témakörben. Míg az ISV a meglevő épületekbe viszi be az új technológiát, az Agrokomplex konténeres istállót is épít. Dr. Bajor Ferenccel, az ISV igazgatójával egy ízben megfordultam a Rábamenti Állami Gazdaságban, ahol sikerrel vezették be a battériákat, a higiénikus tartási rendszert, amelynek segítségével új beruházás, új épület nélkül tarthatnak több és egészségesebb sertést. De a Kisalföldi, a Hódmezővásárhelyi, a Mátraalji Állami Gazdaságban hasonlóképpen sikeresen munkálkodik az ISV, sőt a Bajai Mezőgazda- sági kombinát Agrokomplex- telepébe most szintén az ISV viszi saját technológiáját. Összhang és verseny — Kétségtelen, hogy többet foglalkozunk a nagyüzemi sertéstenyésztés fejlesztésével, szaktanácsadással, s munkánkat különösebb összehangolás nélkül végezzük — mondja dr. Bajor Ferenc. — Talán ezzel magyarázható, hogy a sok igyekvő szervezet nem tud olyan átütő eredményekről beszámolni, hogy a gazdaságos sertéshústermelés mindenütt és viszonylag gyorsan megvalósulna. Az AGROBER, az Agrokomplex, az ISV az a három legfőbb vállalkozás, amely a tartástechnológia fejlesztésével foglalkozik, ami pedig a fajtákat illeti, a KAHIB, a HUNGAHIB, a TETRA verseng egymással. A takarmányozásban a Malomipari Tröszt vállalatai, a Phylaxia, s a keverőkkel bíró gazdaságok tevékenykednek. Mindez sok párhuzamossággal jár, s való igaz: a sertéstartó gazdaságok olykor nehezen tudnak választani a segítségnyújtás elfogadását illetően. Ami a jövedelmezőséget illeti, Petries Pál beszámolhat jó példákról is. így a Ceglédi Állami Gazdaság éppen az ISV segítségével juthatott az országos hústermelési verseny élére, továbbá ötmillió forint nyereséget köny- ’ vélhetett el tavaly a Pápai Állami Gazdaság társulásban működtetett sertéstelepe. Keresztényi Nándor (Folytatjuk) Moszkvában az ELEKTRO ’77 nemzetközi szakkiállításon 23 ország 402 cége vonultatja fel elektrotechnikai berendezéseit, gyártmányait. A június 23-ig megtekinthető ipari tárlaton öt hazai vállalat vesz részt: a Technoimpex, a Transelektro, az Egyesült Izzó, a Videoton és a Csepel Művek. A magyar kiállitók minden egyes gépe a KGST-országok közötti integráció, illetve kooperáció keretében készült (MTI-fotó, Ráfael Csaba felvétele — KS) „...EZ A MUNKA KÜLDETÉS...”
