Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-22 / 145. szám
0 1977. június 22., szerda Ünnepélyesen megnyitották az V. nemzetközi bábfesztivált Dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes megnyitó beszédét mondja köd jön al népek közötti baKönyvjelző Szabó István: Agrárforradalom a Viharsarokban (1945—47) Az V. békéscsabai nemzetközi bábfesztivál megnyitó ünnepségét tegnap délután 2 órakor tartották a Jókai Színházban. A számos külföldi és hazai együttest Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke köszöntötte. Üdvözölte a díszelnökséget, tagjai között dr. Boros Sándort, a kulturális miniszter helyettesét, Gyulavári Pált, az MSZMP Békés megyei bizottságának titkárát, Nagy Jánost, a Békés megyei Tanács elnökhelyettesét, Kiss Tibort, a KPVDSZ központi vezetőségének titkárát. Külön köszöntötte dr. Henryk Jurkowskyt, az UNIMA főtitkárát, és prof. dr. Jan Malikot, az UNIMA díszelnökét. Dr. Boros Sándor miniszterhelyettes ünnepi beszédének bevezetőjében a Kulturális Minisztérium jókívánságait tolmácsolta a nemzetközi bábfesztivál minden résztvevőjének, az együtteseknek, a zsűri tagjainak, és az UNIMA megjelent tisztségviselőinek. — Nagy öröm számunkra — mondotta —, hogy Békéscsabán üdvözölhetjük a bábszínjátszás legjelesebb hazai és külföldi csoportjait, a különböző társadalmi rendszerű országok — Anglia, Bulgária, Csehszlovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, Svájc, a Szovjetunió —, valamint a tíz magyarországi együttes bábszínjátszó- ít. — Számos monda, legenda tanúsítja, hogy a bábjáték aa emberi kultúra rég múltjában született. A színjátszó tevékenység egyik legősibb, ugyanakkor ma is élő formája. Nyilván igen sokféle oka van annak, hogy ez a színjátékforma máig fennmaradt. Elsősorban talán műfaji sajátosságainak köszönheti hosszú és megmegújuló életét. A bábjáték egyike a komplex művészeteknek, élettelen testeket, tárgyakat humanizál, kelt életre és ebben a folyamatban szinte valamennyi művészeti ág találkozik: az irodalom, a zene, a képzőművészet, a mozgás- és előadóművészet. Ily módon valamennyihez közelebb is viszi a bábjátékost és a közönséget egyaránt. A továbbiakban arról beszélt, hogy a bábjáték Magyarországon az amatőr művészeti tevékenység szerves része, számunkra igen fontos és értékes, mert közösségi tevékenység, a személyiség minden oldalú kibontakozását segíti; mert a közösségi nevelés és nevelődés sajátos formája és módja. — Békéscsaba az idén ötödször ad otthont nemzetközi bábfesztiválnak, mely azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy jól megválasztott pedagógiai-esztétikai eszközökkel fejlessze és népszerűsítse a bábművészetet; a művészetet mind jobban értő és szerető közönséget toborozzon; hogy a hozzánk érkező népek bábművészetének megismertetésével közreműrátság elmélyítésében. — Kívánok a fesztivál minden csoportjának nemes versengést, sok örömet, sok sikert, a zsűrinek értékes tapasztalatokat, a közönségnek pedig igaz művészi élményeket — mondotta befejezésül. Ezután dr. Henryk Jur- kowsky, az UNIMA főtitkára köszöntötte a megnyitó résztvevőit, majd a békéscsabai KPVDSZ Napsugár bábMindenki csak Mihály bácsinak hívja. Valahogyan ez maradt meg az emberekben, az, hogy az öreg csődörös az a Mihály bácsi. A napszítta arcú, lóimádó öreg már túl van a nyugdíjkorhatáron, sőt a hetedik X-en is, de ezt senki el nem mondaná róla, mert a nyaka még mindig keményen tartja a hajától lassan búcsúzó fejét. Inas izmai sem petyhüdtek, mint azoké, akik csak a munka könnyebb végét keresték. Barna színű ingnyaka a harminc fokos melegben is végig van gombolva. Az asszony hordja a rendről villával a hereszénát. A szilvafák között ugyanis ez terem, és ahogyan az öreg mondja, a gyümölcsnek nem árt az a kis szénának való. Mihály bácsi meg komótosan, ősi ritmussal rakja a nyalábokat egymásra és kerekre, hogy formázzon az a boglya, még akkor is, ha másnap jön a szekér és viszi haza a városszéli portára a jószágok téli takarmányát. Szédítő a meleg. Az ember az árnyékban is csak úgy ontja az izzadtságot. Az öreg csődörösről azonban mintha megfeledkezne a forróság. Alig nedvezik az inge. Amiegyüttes, a szentgotthárdi Rába bábcsoport, a szekszárdi Musica bábegyüttes és a szentlőrinci Százszorszép bábcsoport mutatta be fesztiváldarabját. Este 7 órakor a városi tanács elnöke fogadta az együttesek vezetőit, a meghívott szakembereket és a díszel- nökség tagjait, este 9 órától pedig ismerkedési bálát rendeztek az ifjúsági és úttörőházban. kor mondom, hogy gombolja ki legalább a legfelső gombot, szinte megsértődik. Hogyan is képzelheti bárki azt, hogy ő, aki negyven évig hordta az egyenruhát, csak úgy kigomboljon egy gombot is, ha arra nem kap engedélyt. Akkor sem gombolta ki, amikor a huszároknál parádén, többen a nyamvadtabbja közül leszédültek a lóról. Szégyellte is magát helyettük, de hát nem lehetnek az emberek egyformák. Amikor aztán a huszároknál kitellett, az állami méntelepre ment csődörösnek. A barna zubbony és a kék nadrág, no meg a fényes csizma ha nem is annyira, mint a huszárcsákó, de mégis tetszett a lányoknak. Aztán az sem volt közömbös, hogy meg volt a havi fix pénz. Igaz, nagy volt a fegyelem. Az viszont nem ártott, mert megtanulta az emberfia becsülni a munkát. Ráférne az most is jónéhány emberre. Negyven év az bizony hosz- szú idő. Nem panaszkodik az öreg. Megvan a jó kis nyugdíj. Aztán az utóbbi években még emeltek is rajta. Itt van ez a kis malomasszonykerti gyümölcsös. Van a konyhára, meg a piacra is jut. A gyereAmikor elolvastam Szabó István tudományos igénnyel njegírt könyvét (Akadémiai Kiadó) —, furcsa módon nem a könyv tartalma kerítette elsőnek hatalmába véleményemet, hanem valami más, mely látszólag távol áll a műtől. Nem kötötte talán le figyelmem kellően a közel kétszáz oldalas, minden ízében magvas, táblázatokkal és térképekkel illusztrált könyv? Erről szó sincs, mert mindig szívesen hajlok meg a történelem szolgáltatta igazságok előtt. Miért akkor e logikai helycsere, mely kényszerítőén hat az elmondásra? A titok egyszerű: a szerzőt a Viharsarok nevelte fel a témának, érlelte cselekvő részesévé az eseményeknek, melyek a szemtanú hitelességével ötvöződve nőnek át a marxista történet- tudomány szférájába. Még pontosabban: a Viharsarok északi csücskét, Bucsa indította el őt azon az úton, mely azokat igazolja — szép számmal vannak! — akik nem hittek és ma sem hisznek az adott dolgok konzer- váltságában, hanem azt vallják, hogy a mennyiségi fel- halmozódást egy ponton minőségi változás kell hogy kövesse. A Tisza—Maros—Körösök közét magába foglaló Viharsarok, Csongrád megyét is ide sorolva jó példa arra, hogyan következnek be minőségi változások a mennyiségi tényezők felhalmozódása nyomán. Ismeretes, hogy az élettől agyongyötört szegénypárasz- tok határozták meg a táj arculatát, a sztrájkok kavartak viharfelhőket a Viharsarok ege fölé. Nem volt tehát könnyű dolog a felszabadulást követő három esztendőben évezredes átkot átformálni, s évezredes vágyat kielégíteni. Nehezítették a munkát az adott birtokviszonyok, az egymással vitázó földreform- tervezetek, a földbirtokok tagoltsága, a kisbirtokok hátrányos helyzete. Jól látta Erdei Ferenc, amikor azt írta, hogy: „A-magyar nemzeti fejlődés alapja a földkérdés. Enélkül nincs gyökeres demokrácia, nincs fejlődés...” A meglevő többpártrendszer kék is felnőttek, a lány tanítónő, nincs vele gond, a fiú meg már nem gyerek. Egyszóval minden rendben volna, déhát mégis van egy kis baj. Hogy mi az? Nem sok. Azt sem bánná Mihály bácsi, ha valamivel kevesebb lenne a nyugdíja, csak legalább az asszony is kapna valamit. Az asszony. Munkahelye soha sem volt. Mindig otthon, a gyerekekkel. Sokat jelent az, amikor negyven éven át mindennap pontosan az asztalra kerül az ebéd. És az is, hogy Mihály bácsinak soha nem kellett türelmetlenkednie, mert tudta, amikor hazament, ott várta a kézmosó víz, az asztalon meg ott gőzölgött a leves. Pontosan, mindig időben. így adódott, hogy a negyven esztendő alatt soha nem késett, soha sem mulasztott semmit a munkában. Fontos dolog volt ez, mert a jószág mellett, a csődörök mellett — még akkor is, ha azok a szövetkezeté voltak — csak a fegyelmezett ember maradhatott meg. Ezért amikor a postás hozza a pénzt, leteszi az öreg csődörös az asztalra. Ügy érzi: az asszony negyvenéves pontos ebédtálalását ismeri el. sem hatott mindig egyirány- ba. Az MKP szívós munkájának köszönhető, hogy megszületik az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. ME. rendelete, mely mérföldkő a földkérdés igazságos rendezésében. Problémák persze így is adódtak, hiszen például Orosházán kétezer igénylőnek nem jutott föld. Ekkor kezdődik a telepítések időszaka a Dunántúlra. Búcsúról például 114 család költözik el ekkor! A föld mellé azonban épületek is kellettek. Ismét egy bucsai példa: a földhöz juttatott nincstelenek báró Wooster Frankné gazdasági épületeit hordták szét, hogy annak anyagából maguk építkezhessenek. Szabó István a következő gondolatokkal fejezi be könyvét: „Az egész mező- gazdaság átszervezésének azonban ekkor még nem voltak meg sem az anyagitechnikai, sem a szubjektív társadalmi, politikai feltételei. Erdei Ferenc helyesen állapította meg, hogy csupán a megfelelő anyagi bázis — traktorok, gépek és nagyméretű elektrifikálás — képes a parasztság egész pszichológiáját egészségessé tenni.” Nem elképzelhetetlen, hogy éppen Szabó István lesz az, aki egy következő könyvben összegzi majd azt az időszakot, amit Erdei Ferenc előrevetített. Ugyanolyan hitelesen, tudományos igényességgel, mint ezt a kezdeti évekről ebben a könyvében tette. A mozilátogatók mindig szívesen váltanak jegyet kalandfilmekre. S van-e a világon ember 10 és 80 év között, aki ne hallott volna a legendás hírű sherwoodi erdő hőséről, Robin Hóodról. Mintha csak a filmvászon kedvéért teremtették volna ezt a tréfás kedvű, hősszerelmes, a szegények rettenthetetlen barátját A világ nagy filmrendezői egyre- másra fordulnak ismét ehhez a témához, az ezerféle filmváltozatban, sok' nyél ven beszélő Robin pajtás mindig becsábította a közönséget a filmszínházakba. Most a rigai filmstúdió filmjét vetítik a magyar moziban. A főhőst Borisz Hmelnyickij alakítja délcegen, jókedvűen, ellenállhatatlanul. Ellenfele, á Guy Gisboru nevet viselő keMiről ír a Világ és Nyelv? A kéthavonta megjelenő folyóirat legújabb száma részleteket közöl Szakszervezeteink továbbra is támogatják az eszperantó mozgalmat címmel Vas János, a SZOT titkárának beszédéből, melyet a Magyar Eszperantó Szövetség közgyűlésén mondott. Utalt a mozgalom múltbeli hagyományaira és arra, hogy a jelenben is nagy feladatokat kell betöltenie. Épp ezért a cél: szélesebbé tenni a tábort és elsősorban a munkásokban felkelteni az eszperantó iránti igényt. Annál is inkább, mert közismert, hogy a munkások közt az országos átlagnál jóval kevesebben beszélnek valamilyen idegen nyelvet. Kívánatosnak tartja, hogy a szak- szervezetek megyei és vállalati vezetői támogassák az üzemi, hivatali és intézményi eszperantó csoportok szervezését. örvendetes, hogy megindult a fiatalítási áramlat: sok úttörő, diák és más fiatal kapcsolódott be a mozgalomba. A SZOT titkára szerint ez politikai és nevelési kérdés is, mert erősíti az ifjúság internacionalizmusát és látókörük is tá- gabbá válik. A lap többek közt beszél-; getést közöl Avar Istvánnal és folytatja Gimes András sorozatát a magyarországi eszperantista munkások egyesületének történetéből Békés megyei epizódokkal. Leírja látogatását Békéscsabán Vizsnyicai Jánosnál és a jaminai tanfolyamon, ahol jól lóvá tették a detektívekeL Kirándulásokra emlékszik vissza ugyancsak a harmincas évek elejéről, amelyeken többen részt vettek a megyénkből. gyetlen lovag alaposan megjárja, valahányszor Robinnal próbál kikezdeni. Taraszov, a rendező nagyszerű szereplőket válogatott össze filmjéhez. Hű maradt a korhoz látványos környezetfényképezésével, kosztümjeivel és játékstílusával. Természetesen a csodálatos szépségű nő és a szerelem sem hiányzik ebből az új szovjet filmalkotásból. A Robin Hood nyila című filmet a Szabadság mozi játssza június 23—29-ig. A látványos, izgalmas szórakozást kívánó közönségnek nyújt választékot a Brigád mozi eheti műsora is. Június 23—27-ig a Volt egyszer egy vadnyugat című amerikai, 28 —29-én pedig a Talpuk alatt fütyül a szél című magyar filmeket látják. Első napi bélyegzés a színház előcsarnokában Fotó: Gál Edit BOTYÁNSZKI JÁNOS: Szénarakás közben &. : aHHHI •. wmXk'lS-. Vfli JBBr Robin Hood megszemélyesítője Borisz Hmelnyickij az új szovjet kaland!ilmben
