Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

1977. május 13., péntek o Képzőművészeti élet Gyulán II városi tanács vb-iilésán hallottul Munkában A békéscsabai Lenin Tsz faiskolájában a kertészeti brigád tagjai a telepítés után először kapálják azt a 850 ezer alma, körte, szilva, cseresznye, meggy, őszi- és kajszibarack alanyt, amely 1978 őszén kerül majd facsemeteként a piacra Fotó: Veress Erzsi Százhatvanezer forint gazdasági bírság Ítélet az Orosházi Lakatos és Gépjavité Szövetkezet Sgyében Formális vonások nélkül Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1977. május 10-i ülésén a város képzőművészeti életének helyzetét tárgyalta, egészen az 1971-es év eseményeitől napjainkig. Székely Jánosné, a városi tanács művelődésügyi osz­tályvezetője beszámolójában a múlt jelentős képzőművé­szeti eseményeinek ismerte­tése után a jelen legfonto­sabb tennivalóit vázolta fel. A beszámolóban szó volt arról, hogy a város a jövő­ben nagyobb gondot fordít a Kohán-hagyaték országos és külföldi népszerűsítésére, ugyanakkor tervezik egy Ko- hán-monográfia megjelente­tését is. 1976-ban megkezdő­dött a régi művelődési ház Kohán-emlékmúzeummá ala­kítása, amelyben majd az emlékszobán és kiállítóter­meken kívül restauráló­helyiségeket js létesítenek. A Kohán-hagyaték gondozásá­hoz a városnak feltétlenül szüksége van egy művészet- történész alkalmazására és letelepítésére. Ugyanakkor a híres gyulai festő emlékére szobor- és síremlék készítte­tését is tervezi a város. A korábbi sikeres tárlato­kat, kiállításokat — köztük a Székely Aladár fotóművésze­ti kiállítást, a Békés megyei művészek őszi tárlatát, a szabadtéri szoborkiállításokat és a művésztelepek bemutat­kozását — továbbra is ha­gyományteremtőén szeret­nénk megrendezni. A városban a kamarakiál­lítások száma megnőtt, de gond az, hogy az egyes ese­mények nincsenek megfelelő­en összehangolva. Ennek a megoldása a múzeumra vár. A hagyományos pedagógus- és ifjúsági művésztelep eddi­gi sikerei bizonyítják, hogy A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Békés megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya, a Békés megyei Múzeumok Igazgató­sága és Szarvas város Taná­csa közös rendezésében ro­mániai testvérmegyénk, Arad megye képzőművészei mutat­koznak be alkotásaikkal a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban. A kiállításon 26 művész 70 műalkotása — szükség lenne egy állandó művésztelep létrehozására. Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik az a beszámoló­ban felvetett gondolat is, mely szerint a város képző- művészeti múltjához, műve­lődési lehetőségeihez képest kevés a Gyulán élő képző­művész. A hiány megszünte­tésének egyik feltétele a nagy anyagi erőket igénybe vevő műtermi lakások léte­sítése, valamint az ösztönző erejű díjak, plakettek, ösz­töndíjak alapítása lenne. A képzőművészeti alkotá­sokat értő közönség nevelé­sében nagy szerepe van a múzeumoknak, ezért tovább­ra isjiövelni kell a tárlatve­zetés színvonalát. Ennek ér­dekében az új kísérletet, a „vizuális kollégium”-ot kü­lönböző szemléletű alkotók vitafórumává kívánják fej­leszteni. vj Kiemelt helyen foglalkozott a vb-ülés a muzeális érté­kű magángyűjtemények meg­mentésével. A Kohán-hagyatékkal kap­csolatos tervekhez, az állan­dó művésztelep gondolatának megvalósításához, a köztéri szobrok, képzőművészeti al­kotások vásárlásához szüksé­ges feltételek megteremtése meghaladja a város anyagi erejét. Ezért az illetékes or­szágos, megyei szervek és nem utolsósorban Gyula ál­dozatkész lakosságának, szo­cialista brigádjainak közös erőfeszítése szükséges a ter­vek megvalósításához. Ezek a törekvések pedig a város kulturális, művészeti életé­nek fejlesztésére, a város idegenforgalmi rangjának további növelésére, a közíz­lés, a vizuális kultúra, a mű­vészet emberformáló hatásá­nak továbberősítésére irá­nyulnak. B. S. E. köztük festmény, grafika, szobor és szőnyeg — látható majd a május 14-én, szom­baton délután 15 órakor megnyíló kiállításon. A kiállítás megnyitójára háromtagú képzőművész de­legáció is érkezik megyénk­be. A kiállításon Vitroel Emil szobrászművész, a ro­mán képzőművészek Arad megyei csoportjának elnöke mond bevezetőt. A közelmúltban a Pénz­ügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága gazdasági bírság kiszabására tett in­dítványt az Orosházi Laka­tos és Gépjavító Ipari Szö­vetkezet ellen. Az ellenőrzés­kor ugyanis kiderült, hogy a szövetkezet olyan tevékeny­séget folytatott, mely nem tartozik a feladatkörébe, s így jelentős jogtalan haszon­ra tett szert. Az ügyet a gyulai Megyei Bíróság tár­gyalta. 1975-ben mintegy 14 ezer kilogramm import sárgaréz szalagot vásárolt a lakatos és gépjavító szövetkezet a METALIMPEX Külkereske­delmi Vállalattól. Időközben kiderült, hogy a szalagokra nincs szükségük. Éppen ezért az importanyagot a múlt év elején eladták az Orosházi Vas- és Műanyag- ipari Szövetkezetnek, még­pedig elég busás áron, több mint egymillió 300 ezer fo­rintért. Szükség is volt a pénzre, mert a METALIM­PEX követelte, hogy egyen­lítsék kf a számláját. Köz­ben azonban árváltozás tör­tént, csökkent a sárgaréz szalagok ára. S így a külke­reskedelmi vállalat több mint 136 ezer forintot a vé­telárból visszautalt a vevő­nek, azaz a lakatos és gép­javító szövetkezetnek. S mi sem természetesebb, hogy a szövetkezet ezt az összeget nem utalta át a tényleges vevőnek, a vasipari és mű- anyagipari szövetkezetnék. Az átutalt pénzről nem is ér­tesítették a másik szövetke­zetét. A tárgyaláson á lakatos és vasipari szövetkezet képvise­lője azzal védekezett, hogy az eljárást képező jogtalan hasznot át akarták utalni annak rendje és módja sze-- rint, csak éppen egy kis té­vedés történt, és nem oda küldték, ahova kellett. Mind­ez az eljárás megkezdése után történt. Ezért a bírság kiszabásának a mellőzését kérte. Tegnap, május 12-én hir­detett ítéletet a Megyei bí­róság. Az Orosházi Lakatos és Gépjavító Ipari Szövetke­zetét 160 ezer forint gazda­sági bírság megfizetésére kötelezte. (Serédi) Népszerű rendezvények A gyulai Városi Tanács mellett működő rendezvény- irodát alig egy éve létesítet­ték és azóta szolgáltatásai iránt egyre növekszik az ér­deklődés. Az eddig eltelt időszak" alatt sok társadalmi rendez­vényt bonyolítottak le, nem­csak névadó ünnepséget, há­zasságkötést és temetést, ha­nem banketteket, fotókiállí­tást, de részt vettek az EDÜ- és a május 1-i ünnepségek dekorálásában, rendezésében. Az idén eltelt négy és fél hónap alatt már 95 névadó ünnepségnek, 55 házasságkö­tésnek voltak gazdái és 45 társadalmi temetést rendez­tek. Ez kétszerese a tavalyi ha­sonló időszak alatt rendezet­teknek. Az érdekes, színvonalas beszélgetés, netán igazi vi­tatkozó szeminárium, párt­nap, vitakör ma már nem tartozik ‘a ritkaságok közé. Számos alkalommal élményt nyújtó foglalkozásnak ré­szesei a pártoktatás, a poli­tikai oktatás hallgatói. Pro­pagandánk mind eredménye­sebben kapcsolódik az em­bereket foglalkoztató politi­kai kérdésekhez, s az elmé­leti tételeknek a politika el­vi alapjainak oktatásával segíti eligazodásukat a je­lenkor összetett folyamatai­ban. Hiba lenne azonban nem észrevenni, hogy a propa­gandamunkában jócskán ta­lálhatók formális fogások is. A formalizmus — s erről nyíltan szólt a párt Közpon­ti Bizottságának októberi határozata -— csökkenti a propaganda hatékonyságát. Ha e formális vonásokat le tudjuk küzdeni, akkor az oktatás, a propaganda hasz­nosan szolgálhatja a gya­korlatot. A formalizmus mindenek­előtt abban mutatkozik meg, hogy a marxizmus alkotó el­sajátítása helyébe nemegy­szer a tananyagok szövegsze­rű, iskolás jellegű megtanu­lása lép. Valamiféle „isko- lásdi” ez, ahol az oktató „le­adja” és számonkéri az anyagot. Eközben elsikkad a legfontosabb, ami a politikai képzésnek értelmet ad: a meggyőződést formáló, a po­litikai gyakorlatot segítő el­sajátítása eszméink lényegé­nek, a tanultak összekapcso­lása az élet valódi problé­máival. Találkozhatunk olyan emberekkel, akik a marxizmust vagy annak al­kotórészeit valamely iskola­típuson, tanfolyamon „be­vágták”, feleltek róla a vizs­gán, beszámolón, összefogla­lón, s miután megkapták a végzettségüket tanúsító pa­pírost, többé nem érdekelte őket, elfelejtették. Holt is­meretanyag maradt számuk­ra, érdeklődésüket nem kel­tette fel, szemléletüket nem befolyásolta. Akadnak, akik tételszerűen megtanulták ugyan a dialektika fő törvé­nyeit, de nem gondolkodnak dialektikusán, nem tudják a dolgokat összefüggéseikben, ellentmondásaikban, változá­saikban szemlélni. Megtanul­ták, hogy a munkásmozga­lom mindig az adott köve­telményekhez igazította cél­jait és módszereit, de ezt a mai' politikai kérdések meg­ítélésekor képtelenek megér­teni és alkalmazni. Tudtak felelni a vizsgán a politikai gazdaságtan tételeiből, de amikor a mai gazdasági gya­korlat feladataival kerülnek szembe, a közgazdasági szemlélet minimuma is hi­ányzik belőlük. Kétségtelen, hogy ezek a jelenségek összefüggnek a káderképzés feladatainak formális felfogásával is. Az élet tapasztalatainak elemzé­se vezette pártunkat abban, hogy ismételten hangsúlyoz­za a vezetők elméleti-politi­A SZOT munkavédelmi osztálya „Mit tennének a dolgozó ember biztonságáért, a korszerű munkavédele­mért?” címen pályázatot, hirdetett. Pályázni lehet a munkavédelemmel kapcsola­tos bármely kérdés megoldá­sára, továbbfejlesztésére szolgáló új, még be nem ve­zetett javaslattal, ötlettel, nem publikált tanulmánnyal. A pályázatokat, a beérkező javaslatokat szakbizottságok értékelik. Minden haszno­sítható elgondolást, ötletet kai képzettségének szüksé­gességét. Ezt azonban néme­lyek — „beiskolázok” és „beiskolázottak” egyaránt — úgy fogták fel, hogy mielőbb meg kell szerezni a szüksé­ges végzettséget tanúsító bi­zonyítványt, hogy voltakép­pen a papír és a statisztikai arány a lényeges, nem a va­lóságos tudás. Márpedig — kell-e hangsúlyozni? — a párt nem a kimutatások kedvéért szorgalmazza a marxizmus tanulását, lnanem abból á meggyőződésből ki­indulva, hogy megfelelő el­méleti ismeretek nélkül ma egyetlen vezető, egyetlen párttag sem képes sikeresen megoldani feladatait. Az eddigiek is tanúsítják, hogy a formalizmus ebbén az esetben is a valóságos cé­lok, szükségletek elhomá- lyosodásáből, a külsődleges- ség, a látszat eluralkodásá­ból ered. Ilyen... irányzatok­kal elsősorban ott találkoz­hatunk, ahol a propaganda­irányítás sem nélkülözi a formális Vonásokat. Effajta jelenség például az egyes tanfolyamok hallgatóinak gondatlan kiválogatása. Ta­lálkoztam már olyan, ki­mondottan a pártélet és pártirányítás kérdéseit tárgyaló csoporttal, ahol a hallgatók számottevő része pártonkívüli volt. Igaz, ne­kik sem ártottak az itt szer­zett ismeretek, ám nem, vagy alig lehettek olyan köz­vetlen tapasztalataik, ame­lyekhez azokat kapcsolhatták volna, s a gyakorlati mun­kában sem tudták a tanulta­kat hasznosítani. Mennyivel okosabban szervezte meg e tanfolyamokat az az üzemi pártbizottság, amely ebben a témakörben külön csoporto­kat indított pártvezetőségi tagoknak, pártbizalmiaknak, más pártaktivistáknak, az egyes csoportok tananyagát kibővítette a részt vevők társadalmi megbízatásának ellátásához szükséges helyi tudnivalókkal. Így a tan­anyag elsajátítását szorosan összekapcsolta a pártmunka gyakorlatával. Az ilyen szemlélet és gya­korlat ott honosodik meg, ahol a propagandamunkát nem önmagában vizsgálják, hanem szoros összefüggés­ben a pártpolitikai tevé­kenység egészével. Persze, a mechanikus szemlélet ilyen esetben is éreztetheti hatá­sát. Az éves beszámoló tag­gyűléseken például a vezető­ség nem ritkán csupán a pártoktatás felszíni jegyeit összegezi (létszám, megjele­nés, aktivitás, fegyelem), a tartalmi kérdések elemzésé­be viszont nem bocsátkozik. A formalizmus leküzdése tehát mindenekelőtt azt igényli, hogy soha és sehol ne feledkezzünk meg a pro­pagandamunka valóságos céljáról. Arról, hogy az nem önmagáért van, hanem a cselekvést szolgálja. Mert az ismeretek csak a tettek so­rozatában válnak holt tudás­anyagból eleven hatóerővé. felkarol az osztály, a legjob­bakat pedig 500-tól 5000 fo­rinttal díjazza vagy jutal­mazza. Beküldési határidő: 1977. október 31. Cím: SZOT Mun­kavédelmi Propaganda Köz­pont, 1368 Budapest 5. Pf.: 200. Az értékelésre 1977. de­cember 31-ig kerül sor. Mindenki pályázhat. Rész­letes felvilágosításért az SZMT munkavédelmi osztá­lyához lehet fordulni, amely -7- felkérésre — továbbítja is a pályázatot. Már a terepen vizsgáznak- S-. m rvip Megkezdődött a Csepel Autógyár és a svéd VOLVO cég közös gyártmányának, a Lapplander típusú terepjáró gépkocsi sorozatgyártása. A járművek fődarabjait és néhány részegységét a VOLVO szállítja, ezeket a szigetszentmiklósi gyár új üzemcsarnokában szerelik össze. A nagy teljesítményű, különleges adottságú terepjárók a szerelőszalagról a gyár próbapályájára ke­rülnek. A gyár ebben az évben már 850 terepjárót készít (MTI fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Romániai képzőművészek kiállítása Gyenes László Pályázati felhívás B korszerű munkavédelemért

Next

/
Oldalképek
Tartalom