Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
1977. május 1., vasárnap EHSEIBEEh Köszöntjük a munkában élenjárókat, a szocialista munkaverseny résztvevőit! Uj automata készül Az elmúlt évben profilváltás történt Orosházán, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban. Az év elejétől egyedül ők gyártják hazánkban a pb-gázpalackok nélkülözhetetlen alkatrészét, a nyomásszabályzót. Az elmúlt évben a gyártás kezdeti nehézségei fékezték a munkát, az idén pedig létszámhiány a tervteljesítés legnagyobb akadálya. A lakosság pedig várja a gázpalackokat, hogy minél előbb kényelmese»' süthessen, főzhessen. Ehhez 260 ezer reduktort kell gyártaniuk ebben az évben. A nemrég létrehozott reduktor- üzemben korszerű gépek várják a munkáskezeket — egyelőre hiába. Ezen a helyzeten kíván változtatni a gyár alkalmazotti kollektívája azzal a vállalással, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tett. Elhatározták: mindenki úgy szervezi munkáját, hogy minden hónapban legalább 8 órára valamelyik gép mellé tudjon állni és segíteni a termelést. Ezzel egyben csatlakoztak a csepeliek felhívásához is. Ez a vállalás azonban csak csökkenti a gondokat, de véglegesen nem oldja meg mindet. Tizenöt ember hiányzik a reduktorüzemből és ebből a felajánlott nyolc órákkal ötöt tudnak pótolni. Tíz ember munkáját gépesítéssel kell helyettesíteni, és erre már több jó megoldást dolgozott ki a vállalat kollektívája. Megterveztek és elkészítettek egy olyan célgépet, melyet egy ember kezel, de nyolcnak a munkáját teljesíti. A szellemes automata egyszerre hat műveletet végez, jelentősen gyorsítva ezzel a gyártást. További segítséget jelent a gyári KISZ- szervezet nemrég vállalt védnöksége a reduktorgyár- tás felett. A fiatalok szabad szombatjukat feláldozva tesznek meg mindent a feszített terv teljesítéséért. Közben a szerszámüzemben már készül az az új automata gép, amely az egyik legbonyolultabb alkatrész megmunkálását gyorsítja. Ezen. az egyetlen alkatrészen 12 műveletet kell végezni és ma még mintegy öt perc alatt készül el egy darab. A kipróbálás alatt álló konstrukció 30 másodpercre rövidíti az időt. A jó ötletekre, a lelkesedésre és az összefogásra alapozva merték vállalni az orosháziak: miattuk egyetlen háztartás sem marad pb-gáz nélkül. L. L. Felsőnyomási tehenészek húsz évvel ezelőtt és ma Ha az ember kezébe kerül egy 20 évvel ezelőtti újságcikk, hajlamos az összehasonlításra, önkéntelenül is felteszi önmagának a kérdést: „£s mi van napjainkban?” így voltam én is, amikor elolvastam a Békés megyei Népújság 1957. május elsejei számában az alábbi néhány soros hírt: „Április 4-e után hírt adtunk a Felsőnyomási Állami Gazdaság tehenészeinek május 1-re tett munkafelajánlásáról. A gazdaság vezetősége telefonon értesítette a szerkesztőséget, hogy a vállalt 9,5 literes istállóátlagot 1957. április 30-án a tehenészek teljesítették. A tejtermelés további fokozásához sok sikert kívánunk a felsőnyomásiaknak.” Az utóbbi években hazánkban is intenzívebb lett a tejtermelés, nőtt a tejfogyasztás, de még mindkettő jóval elmarad az európai átlagtól. — Húsz évvel ezelőtt három helyen volt 5—600-as magyartarka tehénállomány, s a 9,5 literes istállóátlag akkor is, de azt hiszem manapság is, országosan jó eredménynek számított — magyarázza Klujbis József igazgatóhelyettes, s a zsebszámológépén néhány percen belül kiszámítja: ez esetben napjainkban tehenenként 3467 liter tejhozamot jelentene. A tavalyi hazai átlag alig haladta meg a 2600 litert. A városi tejellátásban a felsőnyomásiaknak hagyományai voltak. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás létrejöttével az állami gazdaság feladata volt, hogy friss tejjel, tejtermékkel lássa el körzetének lakosságát, a fennmaradó mennyiséget pedig a leggyorsabban -eljuttassa a távolabb élő fogyasztókhoz. A tehenészek már akkor kiemeltein kezelték a tejtermelést, ezért és mások serkentésére tették meg felajánlásukat. A tehénlétszám az évek során folyamatosan növekedett, 1975-re elérte az 1100- at. A Gyulai Állami Tangazdaságot és a Felsőnyomási Állami Gazdaságot összevonták, s ettől az időponttól a tehénlétszám meghaladta az 1600-at. Az V. ötéves terv végére tovább gyarapszik az állomány, a tervek szerint 1900 tehén lesz. Május első hetében hozzálátnak az 1248 férőhelyes új szakosított tehenészeti telep alapozásához, melynek építési költsége 106 millió forint. Az állami gazdaság tehenészete több mint tíz éve tbc-, a jelenlegi állomány 50—55 százaléka brucellózistól mentes. Fajtaváltással, pontosabban a Hols- tein-Friz és a magyartarka keresztezésével még jobban tejelő állományt szeretnének kitenyészteni. A mai eredményeik is szépek: az istállóátlag 12,6 liter, a fejési átlag 14,6 liter. S ismét előkerül a számológép: a 12,6 liter istállóátlag országosan 4500 literes hozamnak felelne meg. Április 30-ig, az eddigi hozamok alapján számítva az éves átlag 4163 liter körül várható az állami gazdaságban. A húsz évvel ezelőtti tehenészek közül jó néhányan — Popovics János, Buli János, Kelemen András, Vári István, Hévízi Gábor, Tóth István, Tripe Mihály és Molnár Sámuel — még ma is itt dolgoznak. Közülük Molnár Sámuellel találkoztam. — Osztott műszakban dolgozunk ma is, mint húsz évvel ezelőtt. Reggel 4-kor kezdődik a délelőtti munkaidő, majd délután 3-ra jövünk ismét — sorolja, s közben a változásokról is beszél. — Mindenütt géppel fejnek, gépesített az etetés és a trágyázás, okszerűbb a takarmányozás, nagyobb a szakmai követelmény. A szarvasmarhatelepen tengernyi sár volt, ma pedig műúton járunk. — A fizetés? — A kifejt tej, annak zsír- tartalma és a szaporulat után kapjuk a pénzt. Havonta összejön 5000—5200 forint. Szőnyegbe szőtt szépség Félreértéssel kezdjük: azt mondom, a kitüntetésügyben érdeklődöm, ők kitelepítést értenek, üzennek, hogy időszerűtlen. Mondom, dehogyis időszerűtlen, hiszen a Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet. Kitelepítés — kitüntetés, micsoda különbség, sóhajtanak és jót derülnek. De hogy az elhallásban mégis volt valami, arról majd később. Egyelőre valóban a kitüntetésről. — Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondja, hogy 1976- os munkánk után Kiváló Szövetkezet címet kapunk, enyhén szólva furcsán néztem volna rá — mondja Ga- ika Pál, a szövetkezet elnöke. — A tőkés gazdasági válság, amely főleg 1975-ben éreztette hatását, visszavetette exportunkat. Ez azért érintett bennünket érzékenyen, mert termelésünk 80 százalékát tőkés országokban értékesítjük. Aztán olyan termékkel rukkoltak ki, amit kerestek, a durva, rusztikus anyagból készült faliszőnyegekkel. Ehhez két dolog kellett, jó alapanyag és művészi színvonalú tervezőmunka. Ami — Három év múlva az új telepen lesz már a feketetarka állomány. Egy évet dolgozom még ott is, utána nyugdíjba megyek. Nem könnyű és nem fehér inges foglalkozás ez — mondja búcsúzáskor, s még utánam szól. — Addigra biztosan elérjük a 4800 literes tehe- nenkénti átlagot is... Az idén szeretnék túlszárnyalni a 4000 literes tejhozamot. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, s minden reményük megvan a célkitűzés valóra váltására. az elsőt illeti, jórészt hazai, kismértékben külföldi, kaukázusi és izlandi gyapjút használnak. A legtöbb és kiváló minőségű alapanyagot a Hazai Fésűsfonótól kapják. — Ezen az új anyagon új formavilágot is teremtettünk. Ismeretes, hogy Békéscsaba és környéke sajátos népművészeti kultúrával rendelkezik, s ennek motívumai — természetesen a mai kor igényének megfelelően stilizált formában — tükröződnek termékeinken. Ezekért 50—60 százalékkal többet fizetnek a vevők. Tavaly pontosan kétmillió dollárt. Ennyi Volt ugyanis a tőkés exportunk. A szövetkezet tavaly egyébként összesen 106 millió forint termelési értéket állított elő. Csomózott, szövött szőnyegeket, népművészeti szőtteseket gyártott, összesen 130 ezer négyzet- métert. Miközben beszélgetünk, csendes moraj hallatszik fentről, remeg a mennyezet, rezonál a csillár. És most a kitelepítésről. — Igen, ez egy több évtizedes épület — folytatja az elnök —, valóban napirenden van kitelepítésünk. A további bővítés nem lehetséges. Márpedig ez feltétlenül szükséges, hiszen termékeink iránt szerencsére egyre növekszik a kereslet. No, és a rossz munkakörülmények, a zsúfoltság sem elhanyagolható. Bizonyságul körbejárjuk az üzemet, bukdácsolunk a lépcsőkön, szűk folyosókon, zsúfolt munkatermeken keresztül. Először a szövött szőnyegeket gyártó termet nézzük, ahol szinte minden centiméternyi hely foglalt. Hasonló a helyzet a másik üzemben is, ahol a csomózott szőnyegek készülnek. Ezeknek értékét az egy négyzetméterre jutó csomók száma is megÓránként 1200 csomót kötnek Fotó: Veress Erzsi határozza. Általában 12 ezertől 160 ezer csomó jut egy négyzetméterre. Egy dolgozó egy műszak alatt átlag 10 ezer csomót köt, óránként 1200-szor kell kötni és vágni. Kimondani is sok, csinálni még nehezebb. Az itt dolgozók azonban értik, szeretik a szakmát, ennek tulajdonítható a kitüntetés is. — A kitüntetés indoklása úgy szól, hogy 1976. évi gazdasági és szövetkezetpolitikai munkáért érdemeltük ki a megtisztelő címet. Ez utóbbin belül a legjelentősebb, hogy 1200 dolgozónk közül ezren vesznek részt a szocialista munkaversenyben. A 38 brigád közül 36 érte el a szocialista címet, s közülük nem egy már tizedik alkalommal mondhatja magáénak a kitüntetést. A szocialista brigádokban 428, az egyéni versenyben 470 dolgozónk vesz részt. Hogy milyen sikerrel, azt a számok és a kitüntetés már bizonyította, de igazolja egy vizuális élmény is: a látvány, amit az itt készült termékek nyújtanak. A szőnyegbe szőtt szépségé, amely megkapó színeivel, formáival képsorokat indít el az emberben. Fák, virágok, emberek, május... Seleszt Ferenc Hárman a munkáról A csabai István Malom épületei közt nagy lábon, sebesen jár a szél. Sebesen járnak a munkások is — olyanok, mintha rájuk dőlt volna egy-egy fél cementeszsák. Persze, lisztesek. A finom, fehér por — az Elet — belep mindent. Most mégsem miattuk jöttem. Ezúttal inkább a vasasok, szerelők: az olajos ruhások érdekelnek. Nem méltánytalanság ez? Mogyorós Gyula, a megyénkben malmok és keverőüzemek központi karbantartóüzemének vezetője, egykor maga is molnár, megnyugtat. Az itteni asztalosok, ácsok, villanyszerelők, kőművesek, burkolók, bádogosok, forgácsoló szakmunkások, festők, szerelők, gépkocsivezetők — összesen 80 munkás — esze, szorgalma, talpraesettsége nélkül meg- állnának a malmok. Egyetlen apróság jól szemlélteti ezt. Ha csupán egy héttel fogják rövidebbre — például — az eleki keverő karbantartását, az Eleken és környékén nem kevesebb mint 50 vagon táppal többet jelent... Kucsera György Fakó overallt visel, fölső zsebében colostok, ceruza, meg egy esiptető; bal zsebében szemüvegtok. Mozdulatai gyorsak, beszéde szemléletes és eleven; senki se mondhatná róla, hogy már egy éve sincs nyugdíjig. Hellyel kínál a raktárban, ahová a zaj elől menekültünk. Négyszeres kiváló dolgozó; nemrég kapta meg az ipar kiváló dolgozója kitüntetést. — Ez az ember nem tud rossz munkát kiadni a kezéből, annyira szereti és érti a szakmáját — mondta róla az üzemvezető. — Sőt — a csoportjától se kerül ki rossz munka soha... Kucsera György szavait széles, élénk mozdulatokkal kíséri. Valamikor, gyerekkorában gőzgépet szerkesztett. Micsoda öröm volt, amikor a kis masina elindult!... Sok mindent próbált; többek közt még szenet is lapátolt a vasútnál. Aztán azt meséli el, hogyan készült a Zizi, gyermekkorunk kedvelt cukorkája — mert gabonából készült az is ... Elmagyarázza a technológiai folyamatot; ilyenek és ilyenek voltak a kallantyúk, a hengerek, így és így mozgott a cső; az okokat hangsúlyozza, lényegretörően, precízen, aztán arról beszél, milyenek voltak a régi malom egyéb berendezései. — Szerettem dolgozni mindig, és szeretek is. Tudja, így neveltek; az édesanyám is szorgalmas volt. Amikor munkába álltam, fizetésem az első héten egy, a másodikon kettő, a harmadikon három pengő volt. Azt én minden hét végén letettem az asztalra, s mindig megkaptam belőle a húsz fillért a szombati mozira... Majd a nyomaték kedvéért megismétli: — Szeretem a munkát, és mindig szerettem is. Csak ekkor, határozott kérésemre ül le a raktár korábban nekem felkínált egyetlen székére, és hozzáteszi: — És mindig jobban kell dolgozni... Kisházi István elektrotechnikus elém tesz egy kis műanyag dobozt és bekapcsolja. A dobozka sípolni kezd, mint egy rossz zsebrádió. Ám ez a szappantartóból, mikrofontartó dobozból és néhány zsebrádió-alkatrészből összerótt szerkezet nagyon is értékes alkatrész. A kőművesek korábban ugyanis találomra, sok bontással állapították meg, hol vannak a vasbeton tárolókban a vas alkatrészek, ez a kis szerkezet viszont hangjának megváltoztatásával jelzi, ha vas kerül a közelébe. Nem ez az egyetlen újítása Kisházi Istvánnak. Cseppet sem túloz, amikor ezt mondja: — Pillanatnyilag annyi ötletem van, ami egy év alatt 150—200 ezer forintot hozna a vállalatnak energia-megtakarításban... Persze, az újításokhoz idő kell, s a nagy jelentőségűek- hez nem ritkán sok-sok idő. Érdemes lenne a legjobb újítókból a karbantartó üzemben is egy külön, csak újításokkal foglalkozó csoportot létrehozni. Tudják is ezt, csak — egyelőre legalábbis — még nincs rá erő. A feladat azonban — s ezt is tudják — sürgető. Szálkái Lajos autószerelővel a szomszédos műhelyben, egy öttonnás IFA vezetőfülkéjében beszélgetek. (Ahhoz ugyanis, hogy menjenek a malmok, a vállalat 50— 60 gépkocsiját is állandóan rendben kell tartani.) Rágyújt, lehajol, szerszám mot fog, és már szedi is le a csavarokat. A finomolajszűrőt kell kicserélnie. — Már kiskoromtól szerettem „bütykölni” — motort, biciklit, mikor mi akadt... Ügy éreztem, menni fog, és be is vált... Kiemeli az olajszűrőt és mutatja, mennyire elszennyeződött. — Eleinte nehéz volt. Bármennyire megtanulja az ember, a gyakorlatban sok minden más. Most már úgy érzem, jól megy. Hallom, hol „sántít” a motor, és tudom, mi a baj... Elmegy az új szűrőért; hozza, a helyére rakja, visszacsavarozza. — Nem vitás, az embernek dolgoznia kell ahhoz, hogy megéljen. De a munka mégsem kényszer. Ha valaki szereti, akkor csinálja, s megy magától. Amikor belejött az ember, akkor már szép... Közben a megtisztított cenfrifugaszűrő is a helyére kerül. Felnéz; nagyot szív a cigarettából. — Kapok egy fél ládára való alkatrészt; összerakom, és elkezd pöfögni... Tudja, mekkora öröm az?! Varga János
