Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

1977. május 1., vasárnap

A. Almáskamarás 7405 K. Kisdombegyháza 765 Mb. Magyarbánhegyes 3745 Md. Magyardombegyháza 253 Me. Medgyesbodzás 7567 P. Pusztaottlaka 805

ooQo A lakónépesség száma J 1976. január 1-én

FÉNY A TUNYÁN

(László-major, 1977. március 12., reggel 7 óra.)

A hatalmas fúrókocsi megáll a tanya előtt. Felbúg a motor, s nemsokára kilenc lyuk tátong a lefektetett villanyoszlopok mellett. Ezzel aztán véget is ér a gép küldetése, a többi munka az itt serénykedő 16 ember két karjára vár.

— Na, most aztán gyerünk! — kiáltja el magát Turcsan András, a Május 1. Szocialista Brigád vezetője, miközben nekifeszül az egyik faoszlopnak.

— Ne olyan hevesen Bandi — tréfálkoznak a többiek —, nem marad erő estére a sörösüveg emelésére.

Kovács János, a medgyes- egyházi Haladás Termelőszövetkezet fogatosa és felesége csak állnak a szérűn és nézik a párhuzamosan futó vezetékpárt, egy régi álom beteljesülését.

o

(Medgyesegyháza, 1977. április 15., reggel 7 óra.)

— Éppen úgy, mint most, azon a reggelen is megbeszéltük a napi teendőket — emlékezik vissza Ködmön József, a DÉMÁSZ békéscsabai üzemigazgatóság helyi ki- rendeltségének a vezetője. — A községi tanácstól értesültünk a hétgyerekes Kovács házaspár gondjáról. A döntés percek alatt megszületett: segítünk! A Május 1. és az Üzemviteli bronzkoszorús szocialista brigád tagjai vállalták, hogy társadalmi munkában, szabad szombaton bevezetik a villanyt a tanyába, és a belső szerelést is elvégzik.

Szinte mindannyian ismerjük Kovács Jánost, akit dolgos, becsületes embernek tartunk — szólal meg Vereska Pál, az Üzemviteli Szocialista Brigád vezetője. — Saját erejéből talán sosem lett volna villanya ennek a nagy családnak. Csak a külső szerelés 22 ezer forintba került, a belsőről nem is beszélve. Az anyagköltséget a tanács fizette, amely legalább 14 ezer forintot tett ki, a többi meg a mi munkánk.

Délután fél kettőkor már kigyúlt a fény a lakásban. Nem kellett senkit biztatni, utasítani. Mindenki tudta, mi a teendője.

Zabán István szerelő meséli:

— Az öthónapos kisfiú jóízűen aludt az ágyában, miközben kopácsoltunk a feje felett. Amikor elérkezett a nagy pillanat, én csak a gyerekeket figyeltem. Először, mintha nem értették volna a dolgot, a kezeiket nyújtogatták az égők felé. Aztán kitört a boldog nevetés ...

— Kovácsné hónapokig készült erre a napra — mondja Fajó András. — Megvette a csillárokat, néhány fontos háztartási készüléket. A telepes Tünde televíziót gyorsan átkötöttük. Ügy éreztem: nemcsak Kovácsék, hanem mindannyian örülünk ...

— Miért is tesz ilyet az ember? — tűnődik Molnár Alajos. — Nehéz ezt így megmagyarázni, de nem is a szavak a fontosak. Ezt belülről kell érezni. Nem, ne higgye, hogy érzelgősek vagyunk. Csupán arról van szó: kötelességünknek éreztük a segítséget, hiszen szocialista közösségben élünk, dolgozunk.

o

A két szocialista brigád 1969-ben alakult. Medgyes- egyházán kívül Csanádapáca, Medgyesbodzás, Nagykamarás, Almáskamarás sok ezer áramfogyasztójának ellátása tartozik rájuk. Munkájukra nincs panasz. Náluk nem szólam az összefogás.

Herczeg Zoltán tanácselnök szavait idézem:

— Tavaly a Kossuth, tér közvilágítását korszerűsítették társadalmi munkában, még a kőművesmunkákhoz is értenek. Kommunista szombatot szerveztek, s az összeget a bölcsőde fejlesztésére ajánlották fel.

— Kaptak-e valaha a brigádtagok mástól valami jót?

Száméi Mihály szerelő:

— A közelmúltban fejeztem be a házépítést. Nem is tudom mi lett volna, ha a fiúk nem állnak mellém. Még enni, inni sem akartak. Persze, a végén csak megtartottuk a házszentelőt.

Látom, Bálint Ferenc művezető is mondani akar valamit. Szőke fejét kissé lehajtja, amikor megszólal:

— Nagyon sokat köszönhetek a kollektívának. Erről még nem is beszéltem. Amikor katona voltam nagyon sokat segítettek a családomon. Azért is örültem ennek a társadalmi munkának, mert tudom; mi mindenre képes az áram. Nemcsak az égők szálait, az embereket is felmelegíti.

o

A Kovács-tanyán az asz- szony a konyhában ül, ölében a féléves Tibi; éppen enni ad neki. Körülötte három szöszke fej: Ildikó, Hajnalka és Erzsi. Jancsi, Edit és Laci iskolában vannak.

— Harminc' évvel ezelőtt, hétéves koromban kerültem Medgyesre, nevelőszülőkhöz a gyulai otthonból — kezdi Kovácsné és magához öleli az idegenektől kissé megszeppent kétéves kislányt. — A férjem Kamaráson született, ők öten voltak testvérek. Mindig tanyán laktunk, ide 1966-ban költöztünk. A lakás egyébként a 78 éves apósomé, aki szintén itt lakik velünk.

A kemence tetején kormos üvegű petróleumlámpa, mellette egy hőfokszabályzós vasaló. Az asszony észreveszi a pillantásomat.

— Legelőször mosógépet, hűtőszekrényt vettünk, majd terménydarálót. Bikát, sertést, aprójószágot tartunk, most már, hogy villany van, sokat könnyebbedéit a munkám. Nem is tudom kifejezni a hálámat azoknak az embereknek.

Uram isten, mi mindent hozott a házhoz a két szál drót! A legfontosabb mégiscsak az, hogy a gyerekek nem vakoskodnak többé a pislákoló lámpavilágnál. Így a tanulás is könnyebben megy.

* * *

Kétszer háromszázötven méter vezeték feszül a transzformátorállomás és a tanya között. Hétszáz méter drót. Benne parányi elektromos részecskék vibrálnak; hozzák a fényt és az emberséget ...

Seres Sándor

Hogyan készül az újság ofszeteljárással?

A munka nemzetközi ünnepén a Békés me- értékeljünk, fórumot teremtsünk és szükség gyei Népújság új köntösben és nagyobb for- szerint bíráljunk is; s mindezt az egész me- mátumban köszönti minden kedves olvasóját, gyére kiterjedő nagyobb következetességgel. Régi vágyunk és törekvésünk vált ezzel való- Olvasóink támogatásával, érdeklődő véle- ra. A Dürer Nyomda dolgozóival közös erő- ménynyilvánításával minden bizonnyal ezt is feszítésben ezentúl naponta olvashatóbb, szí- képesek leszünk megvalósítani, nesebb, élvezhetőbb képekkel illusztrált lapot Sokakban felmerülhet a kérdés: mi a kü- készíthetünk és kézbesíthet a posta minden lönbség a régi és az új lap nyomdai előállí- előfizetőnek, vagy vehet kézbe minden lapun- tása között? Az alábbiakban rövid áttekin- kat vásárló olvasó. A szebb külső arra is kö- tést szeretnénk nyújtani az újságkészítés techtelez, hogy tartalmában is igényesebben szol- nikájáról és ezen belül érzékeltetni a lap ofgáljuk egyetemes céljainkat, amelyeken eddig szeteljárással történő előállításának lénye- is munkálkodtunk: informáljunk, tudósítsunk, gét is.

Amikor több mint 500 évvel ezelőtt Gutenberg feltalálta a cserélhető ólombetűs könyvnyomtatást, találmánya az emberiség kulturális fejlődésének fordulópontját jelentette. Ettől az időtől kezdett közkinccsé válni az írás-olvasás tudománya, azaz az egyszerű embereknek is lehetőségük nyílott annak a tudásnak a megközelítésére, ami mindaddig csak a beavatottak privilégiuma volt. A nyomtatott betű nemcsak a tudományt terjesztette, hanem az emberek mind szélesebb körét tájékoztatta új tanokról és eseményekről, majd a napóleoni háborúk idején megjelent az első nyomtatott újság is, a történelem első lényeges tömegkommunikációs eszköze.

A Gutenberg által szerkesztett, kézzel működtetett kézisajtóval, mely a formába zárt ólombetűkről a felhordott festéket rányomtatta a felhelyezett papírlapra, csak néhány száz nyomatot lehetett készíteni. A XIX. században ez a gép már nem tudta kielégíteni a megnövekedett igényeket; ekkor jelentek meg az első gyorssajtók, majd a század végén a kör alakú ólomöntvényekről nyomtató, úgynevezett rotárűen, egy sík felületnek a vízhez és zsiradékhoz való ellentétes viselkedésén. Simára csiszolt mészkőlapra — a solnhofeni litográfiái mészkőlapra — zsíros tussal rajzolt és az ábrát vegyileg kezelte. Az eredmény az lett, hogy a kő felülete nedvesítés után a zsíros festéket csak azokon a helyeken vette fel, amelyeken előzőleg zsíros tus volt. Újbóli nedvesítés és fes- tékezés után tetszőleges számú nyomatot tudott így készíteni. Ez volt a litográfia avagy kőnyomtatás.

Ez az eljárás volt alapja az 1900-as évek elején feltalált ofszeteljárásnak, amelynél a követ vékony fémlemezzel helyettesítették és ezt a fémlemezt körpalástra feszítették és úgy nyomtattak. Különleges kezeléssel ugyanis a fémlemezeket is hasonló tulajdonságúvá lehetett tenni, mint a követ, és a körforgó nyomtatás gyorsabb eljárást tett lehetővé, mint az ingamozgású gyorssajtó. Az eljárásnak az is különlegessége, hogy a befestékezett lemez nem közvetlenül érintkezik a papírral, hanem a festéket először gumikendőnek adja át és ez közvetíti a festéket a nyomandó anyagja. Ilyen módon az ofszeteltatására is fel lehet használni. A nyomtatás minősége ugyanis olyan jó, hogy azon könyvek, folyóiratok és más nyomtatványok is igen Tetszetősen előállíthatók, s ez a magasnyomó rotációs gépen nem lehetséges.

A régi nyomógépet, amelyen eddig a Békés megyei Népújságot előállítottuk, ki kellett cserélni. Üj szedőgépek beszerzésére is sor került. A lap rendszeres megjelenése csak nagy nehézségek árán volt eddig biztosítható, ugyanakkor a betűk olvashatósága, de különösen a közölt képek minősége jogosan volt bírálat tárgya. Örömmel vettük tudomásul a nyomda és irányító szerveink elhatározását, hogy a jelenlegi régi gép helyett korszerű, többszínnyomásra is alkalmas tekercsofszetgé- pet rendelt meg. A gép az elmúlt hónapban Svédországból megérkezett és a Solna-cég üzembe is helyezte. Képünkön ezt a gépet mutatjuk be, a Békés megyei Népújság első próbaszámának nyomása közben. A gép teljesítménye óránként 20 ezer lappéldány készítése, fekete és egy vagy több díszítő színben. Ezzel együtt lapunk formátuma is

ciós gépek is. Ezek fejlődése nem állt meg, és ma már vannak óránként 40—80 ezer, 48—96 oldalas újság nyomtatására képes rotációs gépek.

Miután az újságnak nagy példányszámban, gyorsan és olcsón kell megjelennie, a nyomdagépipar minden erőfeszítése arra irányult, hogy gépeik ezeknek a célkitűzéseknek a legjobban megfeleljenek. A minőség tulajdonképpen csak másodrendű szerepet játszott, mert abból indultak ki, hogy az újságot elolvassák, majd eldobják, tehát csak olyan minőségűnek kell lennie, hogy el lehessen olvasni. Időközben azonban az igények más irányban is fejlődtek. A hírközlés egyre több képanyagot is tartalmaz, és az olvasók megszokták, hogy a képeket a fényképtől, képes újságoktól, illetve a televíziótól megszokott minőségben lássák.

Képek nyomtatására már a XVIII. század végén egy prágai születésű, Münchenben élő színész, Alois Senefelder, új nyomtatóeljárást talált fel. Ez nem az ólombetűk kimagasló felületének befestéke- zésén alapult, hanem újszejárás a festéket sokkal simu- lékonyabban adja át a papírnak, mint a merev ólom, és ennek következtében durvább felületű, olcsóbb papírokra is minőségileg sokkal jobb kép nyomható, mint az eddigi magasnyomtatással. Ezek az előnyök már a század elején nagy jövőt ígértek az eljárásnak.

Húsz évvel ezelőtt Amerikából indult el az ofszetújság fejlődése, és az elmúlt időszakban a világ sajtójának mind nagyobb része áll át erre az eljárásra. Magyarországon elsőnek, 1968-ban a debreceni Hajdú-Bihari Napló tért át és ma már a megyei lapoknak mintegy fele készül

— vagy készül majd a közeljövőben — ofszetnyomtatással.

Az ofszetújság legfőbb előnye, hogy több képet, jobb minőségben tud az olvasóinak nyújtani, mindamellett a szöveg is szép és jól olvasható. Továbbá, a fekete szöveget a képek mellett, itt-ott színes foltok, címek, díszítések élénkíthetik.

Az ofszetújság gazdaságilag is előnyös, mert a gépet

— amelyen a napilapot nyomtatják — más, értékesebb nyomtatványod nyoma jelenleginél valamivel nagyobb lett.

A szöveg előállítása egyelőre hagyományos módon történik. Miután a szedőgépen az ólomsorok elkészültek, azokat oldalakká „tördelik”, majd filmre nyomatot készítenek. Erre ragasztják a sokszorosítandó képek filmjét is. Az így elkészült negatívot fényérzékeny réteggel bevont ofszetlemezre másolják, amelyről előhívás és rögzítés után az ofszetgépbe emelve nyomtatják a lapot. Az egész műveletsor — az ólombetűktől a lemez gépbe emeléséig — alig tart tovább, mint eddig a „betördelt” ólombetűkről az ólomöntvény elkészítése és gépbe emelése.

A távolabbi jövő még további fejlődést is lehetővé tesz. Az eljárással színes képek is nyomtathatók, amelyekkel a lapot élénkebbé lehet tenni. Ilyet közlünk most az ünnep alkalmából lapunk első oldalán. Lehetőség van az ólom kiküszöbölésére is. Űj, korszerű fényszedő eljárásokká! és gépekkel a szöveget közvetlenül filmre lehet fényképezni,, azaz szedni, és a filmet ofszetlemezre másolni.