Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

1977. május 27., péntek 9 Cukorból lett cím Malomipari szakemberek országos tanácskozása A résztvevők üzemlátogatása mékek gépi technológiával készülnek, a rossz keverési arány, a tárolási hibák a termékek minőségét rontják. Szó volt a tanácskozáson az új országos jellegminta Fotó: Veress Erzsi kidolgozásáról is. A szakem­berek az idei várható ke­nyérgabona-termést a tava­lyinál jobbnak ítélik meg, ezért a feladatok is nagyob­bak lesznek. tanulságokból Amikor azt kérdeztem Mátyási Jánostól, a Sarkadi Cukorgyár igazgatójától, mi kell ahhoz, hogy egy cukor­gyár elnyerje a Kiváló Vál­lalat címet, csendesen el­mosolyodott és csak annyit mondott: „Cukor, barátom”. A dolog — legalábbis a végeredményt illetően — va­lóban ilyen egyszerű. Csak amíg a tervből cukor lesz, az a nehéz. A terv pedig az, hogy 1980-ra hazai termés­ből fedezzük az igényeket. A Sarkadi Cukorgyár 1976-ban ennek jegyében dolgozott és gyártott csaknem ezer va­gonnal több cukrot, mint egy évvel korábban. Az igazgató tehát jól mondta: cukor kell a címhez. „C” BETŰS PRÉMIUMOK De hogyan? Tézsla Ferenc, a gyár egyik szervezője pa­pírokat terít elém, rajtuk számok, tonnák, napok, szá­zalékok. — A dolog a termeltetés szervezésével kezdődik — mondja. — Tavaly ,11 ezer 500 hektárra kötöttünk szer­ződést, ez 1,3 százalékkal volt több a korábbinál. De nem ez volt a döntő, hanem a minőség. Míg 1975-ben 11,13 százalék volt a répa cukor- tartalma, addig tavaly 13,26 százalék. Ez jórészt a felvi­lágosító, agitációs munká­nak, no, és az érdekeltség­nek köszönhető. A tsz-ek nem arra mentek, hogy a sok nitrogént tartalmazó műtrágyával növeljék a súlyt, hanem a minőségre. Tavaly első ízben fizettünk prémiumot a cukortartalom után és senki nem bánta meg. Ismét bebizonyosodott te­hát, hogy az anyagi érde­keltség hatásos eszköz, sok mindent el lehet vele érni. Például több cukrot vagy határidő-csökkentést. — Ez utóbbi a felújításnál igazolódott be — folytatja a szervező. — A termeltetés Kielégítő a Május végefelé a mezőgaz­dasági termelési hozamok alakulása szempontjából mindig nagy jelentősége van a talajok víztartalmának. Az agronómusok ilyentájt tart­ják a határ szemléket, a nö­vények azonban „külsőre” nem mutatják, hogy valójá­ban milyen nedvességután­pótlás felett rendelkeznek. Ezért fontos az ország 120 helyén végzett agrometeoro­lógiai vizsgálat, amely a ta­laj jelenlegi vízkészleteiről ad számot. Dunai Sándor, a meteoro­lógiai szolgálat munkatársa elmondotta, hogy általában normális a nedvességkészlet, az évszáknak megfelelő érté­keket mértek az elmúlt na­pokban a megfigyelő állomá­sokon. Különösen jelentős, hogy a talaj alsóbb, 1 méter­ig terjedő rétegében 65—70 százalékos a víztelítettség (optimálisnak a 70 százalékot tartják, de ez eléggé ritka), s ez a mélyebb gyökérzetű nö­vények, valamint a gyü­mölcsfák és a szőlő számára kitűnő utánpótlást tesz lehe­tővé. De nemcsak ezért je­lentős, hogy a mélyebb réte­gekben mennyi víz van: pél­dául 1973—74-ben fordult elő, hogy az 1 méteres „szelvény­ből” hiányzott a víz, s ezt nem lehetett a nyári időszak­ban mesterséges csapadék­utánpótlással, öntözéssel pó­tolni. Az erős párolgás miatt ugyanis sohasem jutott ele­gendő vízmennyiség a mé­lyebb rétegekhez, s ez vissza­vetette a gyümölcstermést. A növények szempontjá­ból a szántóföldeken most a talaj felső 50 centiméteres rétegében lévő nedvesség mennyisége a legfontosabb, hiszen a fiatal, zsenge növé­nyi kultúrák, valamint az mellett a másik döntő té­nyező a tervszerű, kifogásta­lan felújítás. Ezt, a műsza­kiak előtt ismert hálódiag- ramos terv alapján vé­geztük, amely kizárja a vé­letleneket. Ez azért döntő, mert üzemkiesés nem fordul­hat elő, hiszen ez elsősorban nem idő-, hanem óriási gyártási veszteséget jelent. Célprémiummal tettük érde­keltté a felújításon dolgozó­kat a minőségi munkában és a részhatáridők tartásában. Ennek eredményeként szep­tember 10-én kezdődhetett a gyártás. KÉPLETEK A GYAKORLATBAN Amiről eddig szó volt, az mind az előkészítéshez tarto­zik. A cukor még csak ez­után jön, s ahhoz, hogy mi­nél több legyen, a tárolási, a feldolgozási veszteség és a melléktermékben levő cukor tartalmának csökkentésére van szükség. Erre is meg­volt a terv. — Nálunk az üzem- és munkaszervezés eredménye vagy eredménytelensége ton­nákban mérhető. A szedés, a szállítás, a tárolás szerve­zése döntő, hiszen a répa élő anyag, gondos kezelést kí­ván. A kései szállítás, a fe­lesleges mozgatás mind vesz­teséggel jár. Olyan tervet dolgoztunk ki és valósítot­tunk meg, amelynek ered­ményeként csökkent a vesz­teség. Szeptember 10-től de­cember 31-ig 31 ezer 105 va­gon répát dolgoztunk fel, 641 vagonnal többet, mint 1975- ben. De nemcsak többet, ha­nem 18 nappal rövidebb idő alatt is. A napi átlagfeldol- ' gozás 46 vagonnal volt több a korábbinál, pontosan 286 vagon. Ez azt is jelenti, hogy a 300 vagonos névleges ka­pacitást 95 százalékra hasz­náltuk ki. Íme a képlet: minőségi fel­újítás, üzemszervezés, egyen­lő jó eszközkihasználás. őszi kalászosok egyelőre eb­ből a rétegből élnek. Bár a mérési adatok különbségeket mutatnak az ország különbö­ző vidékei között, általában el lehet mondani, hogy 40— 50 százalékos a telítettség, s vannak olyan vidékek, ahol az optimális szintet közelíti meg a nedvesség-ellátottság, például a Délnyugat-Dunán- túlon Nagykanizsa és Kapos­vár térségében, valamint az Alföld északi részén, a Duna­újváros—Szolnok vonaltól északra. Kedvező a talaj víz­Mindez pedig a cukorért történik, hogy több legyen belőle. Köztudott, hogy a cukorgyártás egyik mellék- terméke a melasz, amit a szeszipar megvesz ugyan, de a benne levő cukrot senki nem fizette meg, kárba- veszett. Olyan eljárást vezet­tek be — az úgynevezett Quentin-berendezés segítsé­gével —, amellyel az eddig kidobott cukrot kivonták a melaszból. Méghozzá nem is keveset. December 22-től üzemelt az új berendezés és 10 nap alatt 10 vagonnal nőtt a cukortermelés! Ennek, és a gyártási fegyelem javulá­sának eredményeként a cu- korkihozatal az 1975. évi 6,95 százalékról 9,8 százalékra nőttj Ez azt jelenti, hogy 933 vagonnal több cukrot gyár­tottak, mint egy évvel ko­rábban. Ebből lett hát a cím. Kiegészül a képlet: a jó eszközkihasználás, a tartalé­kok feltárása egyenlő a ter­melés növelésével. És ez a cél. TERVEK 80-RA Hogy nyáron mit _ csinál­nak a cukorgyárban? A me­zőgazdasággal a szerződése­ket már megkötötték — 11 ezer 500 hektárról 37 ezer vagon répára számítanak —, folyik a felújítás, az idén a feldolgozó, jövőre a gyártási vonalat bővítik. A veszteség csökkentésének újabb mód­ját találták meg, ez sem je­lentéktelenebb a tavalyinál. Persze, igyekezni kell, mert 1980-ra a feldolgozókapaci­tást napi 400 vagonra akar­ják növelni, az éves cukor- kihozatalt pedig ötezer va­gonra. összehajtjuk a számokkal teli papírokat, kifelé jövet még megnézem a tavaly lá­tott süvegcukrot, de mintha ez is nagyobb lenne, mint volt. Seleszt Ferenc készlete Balassagyarmat és Kompolt térségében is. Ez a víztömeg alkalmas ar­ra, hogy a Magyarországon honos és a jelenlegihez ha­sonló nagyságrendű vízfelvé­telhez szokott növények ked­vezően fejlődjenek a követ­kező napokban, hetekben. Je­lenleg igen erős a párologta­tásuk, ezért a hónap végén és június elején szükség lesz újabb esőkre, mint ami az átlagos időjárású években általában nyár elején be is szokott következni. Országos malomipari tech­nológiai tanácskozás volt csütörtökön a Békés me­gyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat orosházi malomüzemében. Hazánk harmadik legna­gyobb malma az orosházi, ahol évente 4100 vagon lisz­tet készítenek. Itt megtalál­hatók a hagyományos tech­nológiai sorok mellett a kor­szerű feldolgozó gépek is, ezért tartották a városban az országos tanácskozást. A Gabona Tröszt képvi­seletében Siklósi József or­szágos főtechnológus tartott előadást a gabona őrlésre való előkészítéséről, az őrlés előtti koptatásról és tárolás­ról. Az előadó bevezetőben az őrlési technológia egységes értelmezéséről és alkalmazá­sáról szólt. Különösen fontos ez az új termésű búzáknál, nem mindegy, hogyan készí­tik elő a gabonát feldolgo­zásra, hogyan tárolják, ke­zelik. Mindezek befolyásol­ják a liszt minőségét. Hazánkban többfajta bú­zát termesztenek a mezőgaz­dasági üzemek. Nagyon fon­tos a tárolásnál, hogy az azonos fajtákat szállítás után egy helyen kezeljék, fajtán belül minőségi kategóriákat határozzanak meg, majd ará­nyosan keverjék. Ha mind­ezt figyelmen kívül hagyják, a fogyasztók azonnal észre­veszik a mulasztást; romlik a kenyér minősége. A tész­taüzemeknek a liszt előállí­tása speciális feladatot je­lent a malomiparnak. A tér­Vásárfia ­Az idei tavaszi BNV egyik jellemzője, hogy még min­dig sikeresebb, színvonala­sabb, látványosabb az őszi­nél. A forintban mért na­gyobb üzleti siker persze nem meglepő, hiszen a be­ruházási javak többsége lé­nyegesen drágább portéka, mint bármiféle fogyasz­tási cikk. A meglepő az, hogy a kereskedelmi si­ker mellett, a beruházási ja­vak bemutatójának mintha a közönségsikere is egyön­tetűbb lenne. Sok szakembernek az a véleménye, hogy mindez ta­lán azért alakult így, mert a hazai termelőeszköz-gyár­tó vállalatok általában job­ban követik a műszaki ha­ladást, gyorsabban állnak át az újdonságokra, új irány­zatokra, mint — legalábbis eddig — a fogyasztási cik­kekkel szolgáló gyárak több­sége. Ez is említésre méltó tanulság egyébként. Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy a gyors gazdaság- fejlesztés eredményeként a beruházási eszközök forgal­ma hazánkban hamarabb vált élénkké, mint az élet- színvonal alakulásával job­ban, közvetlenebbül össze­függő fogyasztási cikkek piaca. A hazai gépgyárak, mű­szergyárak, járműipar, a híradástechnikai vállalatok és az építőgépipar kiállításon látott gyártmányai általában közel állnak a nemzetközi élvonalhoz, sőt több gyárt­mány egyes ágazatokban az élvonalhoz sorolható. Az idén például a legjobbak színvonalát érte el a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának spirálcsőhegesztő gépsora (ez éppen ezekben az évek­ben — a számtalan veze­téképítkezés miatt — keresett termék szerte a világban), vagy a Ganz háromrészes villamos-motorvonata, to­vábbá a Medicor elektroni­kus orvosi berendezései. Egy sor új hazai termék pedig megfelel a jó nem­zetközi átlagnak, elérve a fejlett technikájú országok átlagszínvonalát. Ilyen pél­dául a Gamma számítógé­pes adatfeldolgozó és meg­jelenítő berendezés vagy az Elektroakusztikai Gyár in­tegrált áramkörös stúdióbe­rendezése. A magyar gazdaság szá­mára tehát a legörvendete- sebb tanulsága a vásárnak, hogy a kiállító hazai gyá­rak termékei valóban a 70- es évek közepének megfele­lő műszaki színvonalat és kivitelt képviselték — vala­mennyi szakcsoportban. S ami a legörvendetesebb, hogy ezúttal valamennyi termék nemcsak műszakilag „állta a sarat” a nemzetkö­zi kínálattal szemben, ha­nem — gazdaságilag is. El­adható — és főként a ma­gyar gazdaság technikai, technológiai szintjéhez al­kalmazkodva — gazdaságo­san gyártható konstrukciók­kal jelentek meg a magyar gyárak. Többnyire nem mu­tatványpéldányként előállí­tott műszaki remekművek­kel rukkoltak ki, amelyeket azután lehetetlen a sorozat- gyártás racionális keretei közé bepréselni, hanem csu­pa olyan gyártmányt hoz­tak, amelyet már valóban „kínálhattak” is. Valós, el­fogadható szállítási határ­időket tudtak megjelölni az érdeklődők számára, mert többnyire már gyártásba vett konstrukciókat, vagy a felszerszámozás stádiumában levő gyártmányokat állítot­tak ki. Ez a valódi elismerést ér­demlő produktum, mert ez­zel már nemcsak díjak, ok­levelek érhetők el — ha­nem jelentős devizabevétel és gyarapodó jövedelem is. Mindez arra is utal — és ez is tanulság —, hogy a hazai vállalatok többsége az exportképesség növeléséért reális célokat tűzött maga elé. Ügy tűnik, hogy a leg­több, a BNV-n megjelent magyar vállalat józanul mérlegelve a hazai lehető­ségeket nem kívánt minden­áron az élre törni, a leg­elsők közé kerülni vala­mennyi gyártmánycsoport világranglistáján, hiszen ez csak néhány ágazatban, né­hány hazai gyárnak sikerül­het. A többség számára az élenjárók szolid és szívós követésének politikája a reális és minden valószínű­ség szerint a leghasznosabb törekvés. A kiállított ter­mékek java része — ez pon­tosan érzékelhető volt — már e megfontolás jegyében született meg az utóbbi években. Ezt a vásári tapasztalatot természetesen nem szabad túlértékelni. Az iparban je­lenleg előállított termékek­nek ugyanis a BNV-n csu­pán a töredéke jelent meg. Ami tehát itt látható volt — az még csak korlátozott kör­ben általánosítható. Az azonban bizonyos, hogy a magyar vállalatok egy ré­sze, s a vásári bemutatók­ból láthatóan évről évre nö­vekvő része, már képes ar­ra, hogy versenyre keljen az átlagos, vagy inkább az át­lagosnál valamivel maga­sabb szinten álló nemzetkö­zi versenytársakkal is. (G. F.) A hét elején kezdék meg a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz asszonyai a közös cukor­répaföldeken az első gazoló kapálást. Képünkön a mezőkovácsházi út mellett elterülő 30 hektáros táblát tisztítják meg a kapások az élősködő gyomoktól Fotó: Veress Erzsi talaj vízkészlete

Next

/
Oldalképek
Tartalom